Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
1985. JÚNIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Szállj, te büszke ének...” X. Országos Szövetkezeti Dalostalálkozó Szolnokon Húsz évvel ezelőtt indította útjára a Szövosz és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a szövetkezeti dalosok kétévente megrendezésre kerülő seregszemléjét — azzal a céllal, hogy a „felszabadulás élményét és a győzni tudók forradalmi hitét” ápolják és továbbadják a dalkultúrában is. A mostani X. dalostalálkozó kétszeresen is jubileumi: hazánk felszabadulásának 40. évfordulója évében hirdették meg, s a két évtizedes mozgalom tizedik fesztiváljára került sor Szolnokon, illetve Abádszalókon, Jászkiséren, Mezőtúron és Tiszaföldváron. Hogy a közös éneklés öröme milyen széles körű mozgalommá vált a szövetkezetekben dolgozók körében, talán az az egyetlen adat is jól érzékelteti, hogy a fesztivált megelőző tavaszi területi bemutatókon 78 kórus több mint négyezer dalosa vett részt, s a zsűrik közülük választották ki a szövetkezeti dalosmozgalom reprezentá- lására legalkalmasabb, legszínvonalasabb húsz kórust a X. találkozóra. Szombaton délután még a szeszélyes, esős időjárás is mosolygósra fordult, amikor 17 órakor Szolnokon, a tisza- ligeti sportcsarnokban megszólaltak a fanfárok, köszöntve a dalostalálkozó résztvevőit és a vendégeket — közöttük Fábián Pétert, a megyei pártbizottság titkárát, Imre Istvánt, a Szövosz elnökhelyettesét, Berki Ferenc- nét, a városi pártbizottság titkárát, Tóthpál Józsefet, a KÖTA főtitkárát és Fasang Árpád zeneszerzőt. A kórusok bemutatása után Imre István nyitotta meg a X. Országos Szövetkezeti Dalostalálkozót, majd Buday Péter vezényletével — a résztvevők összkari előadásában — felcsendült Novikov klasszikus szerzeménye, a Szállj, te büszke ének, amelynek előadásában közreműködött a Szolnoki szimfonikus zenekar és Szabó András szólista is. Akik hallották a felszabadultan szárnyaló dalt, néhány percre megfeledkeztek minden másról, s az énekesekkel együtt dúdolták: .,A mi hazánk a béke földje...” A dalkultúra igényes ápolása és a közös éneklés öröme tükröződött a nyitóhangversenyen elhangzott további tizenkét kórusmű előadásában is. A fesztivál nyitóprogramja 19 órakor a tiszaligeti felszabadulási emlékműnél folytatódott, ahová a kórusok zászlóik alatt vonultak fel. A Himnusz közös eléneklése után Fenyvesi József, a Szolnoki Városi Tanács elnöke köszöntötte a találkozó résztvevőit, majd Balázs Árpád Jelige (vezényelt Rigó Éva); Borgulya—Rossa Hálaének (vezényelt Monoki Lajos) és Sosztakovics A béke dala (vezényelt Szabolcsi Miklós) kórusműveit énekelték el a résztvevők. Közben a fesztivált meghirdető szervek képviselői elhelyezték a megemlékezés virágait az emlékmű talapzatán, a házigazda Szolnoki Kodály kórus tagjai pedig emlékszalagokat kötöttek az együttesek zászlóira. A megnyitó programja szakmai tanácskozással, majd a hangulatos dalosbállal zárult. Tegnap — a megye négy településén — bemutató hangversenyekkel folytatódott a dalostalálkozó. Abádszalókon szerepelt a Taksonyi férfikar, a Füzesabonyi és Káli férfikar, az Egri szövetkezeti kórus, a Mözsi Bartók nőikar és a Nyírbátori Tinódi vegyeskar. Jászkiséren a Jászapáti vegyeskar, a Tatai Egressy kórus, a Jászberényi vegyeskar, a Sárbogárdi vegyeskar, az Északpesti „Tavasz” nőikar és a Váci KISZ-kórus lépett fel. Mezőtúron szerepelt a Mezőtúri Petőfi dalkör, a csehszlovákiai Prerov-vokál, a Mező- keresztesi férfikar, a Zirci városi munkáskórus,, a Pécsi Janus Pannonius nőikar és a Szolnoki Kodály kórus. Tiszaföldváron pedig a Kisgyaláni férfikar, a Zákányszéki parasztkórus, a Budafoki kamarakórus, a Szekszárdi madrigál kamarakórus és a Tisza- földvári férfikar lépett a közönség elé. A kétnapos fesztivál ékes bizonyságul szolgált arra, hogy a közös éneklés menynyire képes erősíteni a közösségi összetartozás érzését, s az önfeledten éneklő embereket látva, hallva önkéntelenül is eszünkbe jutottak Kodály Zoltán gondolatai, hogy „a dal a szépség örömét lopja be az emberek életébe.. L. Gy. Évadzáró társulati ülés a Szigligetiben Szombaton évadzáró társulati ülést tartottak a szolnoki Szigligeti Színházban, melyen részt vett Jakatics Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Vincze Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, Lengyel Boldizsár igazgató — az elmúlt évadot értékelve — elmondta, hogy a hét nagyszínházi és a három szobaszínházi bemutató közül kiemelkedett Rozov Szállnak a darvak és Örkény Sötét galamb című művének színpadra állítása. A zenés szórakoztató darabok közül a Kaktusz virága és a Luxemburg grófja ért el jelentős közönségsikert; a szobaszínházban pedig a magyarországi ősbemutatóként színre vitt Botho Strauss-mű, az Ö, azok a hipochonderek vivott ki elismerést. A színháztól évad közben megvált Paál István főrendező után most több színész is távozik Szolnokról: Nagy Gábor a Tháliához, Jeney István a pécsi, Szoboszlai Éva és Pogány György a zalaegerszegi, Kovács Lajos a veszprémi színházhoz szerződött, Egri Kati pedig szabadfoglalkozásúként folytatja művészi pályáját. Ősztől a Szigligeti színésze lesz Juhász Róza, aki a szegedi színháztól; Zoltán Gábor rendező pedig Nyíregyházáról érkezik a társulathoz. A következő évad terveiben több neves művész vendégrendezése szerepel. Az évadnyitó bemutató Schwaj- da György—Szikora János Táncdalfesztivál ’66 című zenés játéka lesz, amelynek próbái az utóbbi szerző irányításával már meg is kezdődtek. Októberben Garas Dezső rendezésében Sárospataki István Drágamama című színművét ősbemutatóként ismerheti meg a szolnoki közönség. Fellépések Ausztriától Kanadáig Magyar művészek külföldön Júliusiban ismét számos (magyar művész vendégszerepel külföldön. Lehel György karmester, a Budapesti fúvósegyüttes Székely István zongoraművész, a 180-as csoport a Bartók quartett és Polgár László operaénekes Ausztria városaiban lép fel egy-két előadáson. Miller Lajos operaénekest a franciaországi Montpellier-foe várják, Ko- váts Kolos operaénekes Hollandiáiba kapott meghívást. Pege Aladár a kanadai Ed- montoniban ad négy hangversenyt. Olaszországi vendégszereplésen vesz részt a MÁV Szimfonikus Zenekar, Toko- dy Ilona és Kincses Veronika operaénekes, valamint Lehel György. A Budapesti rézfúvósötös az Egyesült Államokban az Annapolis fesztiválon lép fel. A gyerekek okos partnerek Janikovszky Éva: „Megpróbálom az ö szemükkel látni a környezetet” — önnek van gyermeke? — Nagy fiam van, de soha nem írtam olyan könyvet, ami róla szólt volna. Az első könyvem például teljesen véletlenül született meg. Szükség volt egy könyvre. Az Ifjúsági Kiadóban dolgoztam és rábeszéltek a megírására. Az még egy „szabályszerű” ifjúsági regény volt. — S az utánna következők? — Némileg ..formabontók”. Olyan könyveket szerettem volna és szeretnék a továbbiakban is írni, amelyek úgy szólnak a gyermekekhez és a felnőttekhez, hogy fontos szerep jut bennük az illusztrációknak is. Réber László ehhez nagyszerű partner, hosz- szú évek óta a szerzőtársam. — Ezek a könyvek nagyon népszerűek. — Ha ez igy van, minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a gyerekeket okos partnereknek tartom, akiknek mindenről kell és lehet is beszélni. — És a felnőtteket? — Ez érdekes. Szándékom szerint két könyvet írtam fiatal felnőtt olvasóknak. A lemez két oldala volt az egyik s az örülj, hogy fiú — örülj, hogy lány című két kis kötet a másik. A könyvtárakban rendre a gyermekirodalom közé sorolják ezeket is. — Talán, mert Janikovszky Éva nevét hallva önkéntelenül is a gyermekkönyvek jutnak az ember eszébe. — Végül is ez nem zavar, sőt jó volna, ha egyre többeknek „jutnának eszébe” a gyermekkönyvek. Az ifjúsági íróknak sokáig úgymond nem volt „becsülete”, a gyermekkönyvek elismerése nem túl gyakori, noha az utóbbi esztendőkben mintha változott volna a helyzet. Nagyobb figyelem, érdeklődés kíséri a gyermek- és ifjúsági irodalmat, nagyobb a kritikai visszhang, a televízió, a rádió a sajtó is többet foglalkozik a gyermekeknek irt könyvekkel. Néhány ifjúsági író munkásságát irodalmi díjakkal is elismerték idehaza, tehát nőtt a szakmai, társadalmi megbecsülés is., Persze, kissé megkésve hisz gyermekirodalmunk tíz évvel Exkluzív interjú ezelőtt sem volt „rosszabb”, mint napjainkban. — A tapasztalatok szerint a gyerekek mégis kevesebbet, vagy pedig mást olvasnak, mint az kívánatos volna. — Nem azért, mert rossz könyveket írnak az írók. A képregény, a krimi, a sci-fi ellen nem lehet azonban úgy harcolni, hogy: „dobd el fiam”! Rögösebb út; visszahódítani a gyerekeket az irodalomnak. — Ön a Nemzetközi Gyer- mekkönyvtanács (IBBY) magyar bizottságának elnöke. A szervezet mit tesz annak érdekében, hogy az igényes, jó irodalom jusson el a gyermekek kezébe? — A könyvtanácsot az a nemes elgondolás hívta életre a II. világháború után, hogy erősítse a népek közötti megértést, s ezt már gyermekkorban megalapozza a könyveken keresztül. Ha a különböző népek gyermekei megismerik egymást, fenőtt korukban sem uszíthatok egymás ellen, nem fordulhatnak elő többé a háború borzalmai. A szervezet székhelye München, s gyakorlatilag az egész világra kiterjed tevékenysége. A mi feladatunk itthon a külföldi gyermekirodalom népszerűsítése s a magyar gyermekkönyvek külföldi propagandája. Ehhez nagyszerű lehetőséget biztosít a szervezet egész világon megjelenő folyóirata. Az IBBY ugyanakkor különböző díjakat, jutalmakat is alapított, amelyekkel az ifjúsági írók, fordítók, illusztrátorok munkáját ismeri el. — A magyar ifjúsági és gyermekirodalomnak mekkora „rangja” van külföldön? — A gyermeklíránk világ- színvonalon áll, de nagyon, népszerűek ismeretterjesztő könyveink, kalandregényeink is. Török Sándor, Lázár Ervin, Csukás István nevét említeném, akiknek munkáit nemzetközi. irodalmi díjakkal is jutalmazták, de például Reich Károly, Réber László is nemzetközi elisínerés- nek, hírnévnek örvend. — Újra „hazai vizekre evezve” ... Az idei könyvhétre nagyon kevés gyermek- és ifjúsági könyv látott napvilágot. — Fogalmam sincs, arról, hogy ennek mi az oka. — Az ön új könyve olvasóinak örömére azonban mégis ott ivolt a polcokon. \ — A hét bőr című könyvemnek nagyon egyszerű a története. A Kincskeresőnek köszönhető tulajdonképpen, hisz az ott közölt írásaimból „állt össze”. A folyóirat havonta kért tőlem egy olyan, 6.—7. osztályos gyerekeknek szóló történetet, amely aktuális problémáikról, örömeikről szól, humorosan. — Mindig tudja, hogy mi az aktuális? — Vannak olyan általános emberi dolgok, amelyek mindenkor foglalkoztatják a gyerekeket; az iskola, a felnőttek világa, a család... Megpróbálom beleélni magamat a mai gyerekek helyzetébe, megpróbálom az ő szemükkel látni a környezetet, amelyben élnek. — Honnan ez a „beleélő képesség”? — Ez vagy van,vagy nincs. Nem tudom. Figyelem, ismerem a gyerekeket. Sokan Írnak nekem, a legkülönbözőbb kérdésekkel keresnek fel, találkozom is velük. Mindig megtaláljuk a „közös hangot”. Török Erzsébet Fotó: Hargitai Lajos A hót filmjeiből Meleg van, — nyáron — nincs premier. Az új magyar filmek a raktár hűvösében dobozban várják az őszt. a filmes szezont. Ki tudja, miért van ez így, talán azért, mert nyáron nem járunk moziba. Mindenesetre „furcsa népség, katonaság” vagyunk, ákik akkor nem járunk moziba, amikor — legtöbben és legtovább — szabadságon vagyunk. De netán csak csupán azért nem jártunk nyáron moziba, mert alig-alig van szabadtéri mozi, vágy esetleg azért nem. mert nincs új film, amit megnézhetnénk. Mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? — ki tudja ez esetben. Nem akarunk azzal érvelni, hogy a Cápa majd eldönti, mik a szokásaink, járunk-e nyáron moziba?! S úgy hiszem Radványi Géza Egy asszony visszanéz című régi új magyar filmjének nézőszáma is adalék lesz a nem létező vitához, hogy járunk-e nyáron moziba. Mert könnyű „megjósolni”: az 1942-ben készült magyar f.!m a nyár egyik filmslágere lesz. Már csak azért is mert a kíváncsiság nagy hajtóerő s akik látták — akár a mai ifjú nemzedékek is láthatták — Radványi Géza remekművét, a Valahol Euró- pában-t, a jobb filmélményeink sorában helyet kapható Circus maxiimus-t kíváncsiak arra, hogy anyáik, apáik ifjúkorában milyen filmet „csinált” a „nagy mágus”. Az Egy asszony visszanéz korában kéz a kézben sétálók — a mai „javakorban lé- vőek” meg viszont akarják látni az emlékeiket, kedvenceiket: Somlay Artúrt, Jávor Pált, és a világszép Tasnády- Fekete Máriát. Az első indok is érthető, a második is jogos, — mert nem akármilyen művészekről van szó. S vajon csalódás lesz-e a film. A tartalmát tekintve valószínűleg, mert a legképtelenebb szerelmi háromszögekhez hozzászokott mai néző is fejét csóválhatja a történetre. Az idős ám világhírű karmestert — s néhány éves leánykáját — elhagyja az ifjú feleség, hogy új szerelme oldalán Amerikáiba távozzék. Ott viszont hamar „kitelik” nekik, s visszajönnek az óhazába. Az idős ám világhírű karmester időközben meghal, a lányka nevelőotthonba kerül, s onnan az atya végrendelete folytán nagykorúságáig ki sem vehető. Az ifjúság édes madarától az élet törvényei szerint napról napra távolodó művész házaspár éli sikeres és zajos mindennapjait. Na de! A hajdani kislány már nem kislány, sőt egyszerre csak nagy lány... Nem is mesélem tovább... Az asszonyt utolérte a nemezis, a melodráma beteljesedik. Nos, ezért nem érdemes megnézni ezt a filmet, gondolhatjuk ezek után. De ahogyan Radványi Géza megrendezte, ahogyan Somlay Artúr, Tasnádi-Fekete Mária eljátsszák a lehetetlent, — azért igen. S még valamiért. Gondoljuk csak meg, amikor a film készült, mór belesodródott az ország a szörnyű világégésbe. A bemutatót követően nem sokkal elpusztult a Donnál a 2. magyar hadsereg, készülnek az európai történelem legembertelenebib törvényei, nemsokára a napot elhomályosítják az ország fölött a Liberátorok, jönnek szőnyegbombázásra. Közben az úri Magyarország ilyen és ehhez hasonló történeteken érzelgett — nem az éhező, árván maradó proli- és béresgyerekeket sajnálta, hanem a kusza szerelmeket siratta. Radványi nagysága a korfestésben is benne van: pontos, kikezdhetetlen, következetes. Ezért is mond el ilyen sokat ez a film, az Egy asszony visszanéz, a koráról. — ti — Szép sikerrel szerepelt a kórusok kétnapos seregszemléjén a budapesti Tavasz nói kar Egy asszony visszanéz
