Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
6 Nemzetközi körkép 1985. JÚNIUS 15. A SALT — II szerződés Ronald Reagan amerikai elnök hétfőn úgy döntött, hogy az Egyesült Államok továbbra is tartja magát az 1985. december 31'-én lejáró szovjet—amerikai SALT—II szerződés előírásaihoz. Ezek tiszteletiben tartását — noha csak a Szovjetunió ratifikálta a SALT—II-t — eddig mindkét fél vállalta. Ezzel — legalábbis pillanatnyilag — elhárul a fegyverzet korlátozási, illetve csökkentési folyamat azonnali megszakadását fenyegető legközvetlenebb veszély. Ennek a folyamatnak egyaránt részét képezik a már elért megállapodások és az újabbak előkészítését szolgáló tárgyalásók. Politikusok és testőrök Bizonytalan biztonság? A célzást gyakorolják a biztonsági emberek A SALT—II. tulajdonképpen a SALT—I-ből „nőtt” ki”. A hadászati védelmi rendszerek korlátozását, szabályozó SALT—I — amelyet 1972—74-ben öntöttek jelenleg is érvényes mai formájába — alapelve az, hogy ha bármelyik fél kísérletezne' első csapással, a másik garantáltan megsemmisítő ellencsapásra lesz képes. Ezért állapodtak meg abban, hogy mindkét fél csók egy-egy rakétaelhárító rendszert állíthat fel. A SALT—I aláírói ugyanakkor a tlámadófegy- verek bizonyos típusainak — legalábbis a föld a'latti in- ld)itóóillásokban (silókfoan)i és a tengeralattjárókon elhelyezett rakétáknak — ide'gle- nes mennyiségi korlátozását is szükségesnek tartották. Ez a célkitűzés teremtette meg azt az alapot, amelyre a SALT—II-t építeni lehetett. A hadászati támadó fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalásokat a SALT—I aláírása és ratifikációs okmányainak kicserélése Után 1972. november 21-én kezdték meg. Ezt követően Géniben hosszan tartó tárgyalási fordulók következtek, míg végüli a 298. ülésen, 1979. június 14-én szovjet részről Viktor Karpov, az Egyesült Államok képviseletében pedig Ralph Earle látta el kézjegyével a SALT—II. megállapodás végleges megfogalmazását tartalmazó dokumentumot. Négy nappal később kerülhetett sor Brezs- nyev és Carter bécsi találkozójára és a nagy jelentőségű megállapodás aláírására. A SALT—II — amely a két aláíró közötti globális hadászati egyensúlyt rögzíti — a 19 cikkelyből álló egyezményt az ehhez csatolt jegyzőkönyvet és az ugyancsak a megállapodással kapcsolatos nyilatkozatokat tartalmazza. Ezeken kívül a SALT-dossiziélhoz tartozik egy nyilatkozat a Nyugat által Backfide elkeresztelt szovjet bombázó repülőgépről, egy emlékirat a hadászati támadó fegyverek 1978. november 1-én rögzített mennyiségéről, egy-egy nyilatkozat ugyancsak ezekről az adatokról a szerződés aláírásának a pillanatában, valamint egy közös nyilatkozat a további tárgyalások alapMacau. E név hallatán sokuknak először a „makaó” szarencsekártya-járték jut eszükbe, s csak másodszor az a különös politikai képződmény, amelyre legutóbb Eanes portugál elnök kínai látogatása irányította rá a figyelmet. A Kína déli csücskén elterülő és Hongkong árnyékában megbúvó, mindössze 16 négyzetkilométernyi .^városállamot” portugálok kormányozzák immár ötödik évszázada, a mintegy 400 ezer lakos 97—98 százaléka kínai. Peking a legutóbbi időkig nem szorgalmazta ősi területének visszaadását, bár Lisszabon erre már önkén; is hajlandó lett volna. Macau Európa számára is ismert történelme 1557-ben kezdődött: különböző jószolgálataiért ekkor vehette bérbe a Mennyei Birodalomtól Portugália a kikötővárost. (Később a terület gyarmattá vált.) Az aranykorszak a múlt század közepéig tartott, amikor is a britek megalapították Hongkongot. Ezzel Macau elvesztette korábbi jelentőségét, amelyet elsősorban földrajzi helyzetének elveiről, illetve fő irányairól. A SALT—II korlátozása alá eső fegyvereket az egyezmény 2. cikkelye sorolja fel: ezek a szárazföldi indítású ballisztikus rakéták, a tengeralattjárókon elhelyezett ballisztikus rakéták, a hatszáz kilométernél nagyobb hatósugarú, repülőgépekről indítható rakéták és a MIR V-esí tett, azaz több egyenként független célra irányítható robbanótöltettel ellátott rakéták. Az egyezmény 3. cikkelye jelenti a megállapodás központi elemét, ez határozza meg a mennyiségi korlátozást. Eszerint az interkontinentális és tengeralattjáró-fedélzeti rakéták indítóállásainak, valamint a nehézbombázóknak és a levegő-föld osztályú ballisztikus rakétáknak száma a szerződés hatályba lépését követő hat hónap után nem haladhatja meg a 2400-at, 1981. január 1-től pedig 2250-re kell szorítani számukat. Az agyzemény ezután „al- keretszámokat” ír elő. vagyis a 2400-as keretszámon belül részlimiteket állapít meg a több robbanótöltettel ellátott (MIRV-esített) hordozók számának meghatározására. Az 5. cikkely szerint a több töltetű interkontinentális; tengeralattjáró-fedélzeti és repülőgépről indítható rakéták, és a 300 kilométernél nagyobb hatósugarú, manőverező robotrepülőgépekkel ellátott nehézbombázók összmennyisége nem haladhatja meg az 1320 egységet. Ezen belül az első ’három fegyverfajta öfpzr mennyisége nem haladhatja meg az 1200-at, míg az első — tehát a több töltetű .interkontinentális ballisztikus rakéták — száma a 820-at. A hordozóeszközök mellett a rofobonótöltetekre is vonatkoznak korlátozások. Ezek szerint az interkontinentális ballisztikus rakéták és a levegő-föld osztályú rakétákat egyaránt 10—10, a tengeralattjáróról indítható rakétát egyenként 14 robbanó- töltettel szerelhetik fel. Ami a hadászati bombázókat illeti, a szerződés szerint ezekből 12Q-at tóhet birtokolni, és mindegyik gépet maximálisan 28 manőverező robot- repülőgéppel lehet ellátni. köszönhetett. A világ ezután jobbára csak a szerencse játékosok paradicsomaként hallott a portugál kolóniáról, a törvényes lehetőségek hatására még az utcákon és kapualjakiban is folyt a szerencse kísértése. Érdemes megemlíteni, hogy ezt á szerepét — kifinomult módszerekkel — máig is megőrizte Macau: bevételeinek számottevő része az ideérkező turistajátékosok zsebéből ered, s minden tizedik helyi liakos a kaszinó-szindikátusok szolgálatában áll. A parányi enklávé másod- virágzásának első rügyei századunk utolsó hamadá- ban bontakoztak ki. Az akkori események közül kiemelkedik, hogy a portugáliai .szegfűk forradalma” után Lisszabon felajánlotta: lemond a város igazgatásáról. Peking akkor nem tartott igényt a gesztusra, mivel hasznosnak találta a portugál terület tranzitkereskedelmét, amely több vonatkozásban kiegészítette Hongkongét. A kérdést azért sem érezték sürgősnek, mert az új demokratikus portugál alA SALT—II magállapodást a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsa törvényerőre emelte, azaz ratifikálta. Az amerikai törvényhozás mindeddig nem volt hajlandó erre. A SALT—II. szerződés kidolgozása és aláírása azzal a feltételezéssel történt, hogy ez az egyezmény csak egyik állomása a fegyverzetkorlátozási folyamatnak és a tárgyalások folytatódnak. A valóságban az amerikai, magatartás miatt ez a folyamat megtört. Ezt tükrözte, hogy az amerikai kongresszus nem Ratifikálta a SALT—II-t). Ezt követően a Reagan-kor- mányzat olyan javaslatokat terjesztett elő mind a hadászati fegyverekkel kapcsolatos genfi SALART-megbe- sízéléseken (1982 június — 1983 december), mind az európai közép hatótávolságú fegyverekről ugyancsak Genfben folytatott szovjet— amerikai tárgyalásokon (1981 november — 1983 december). amelyek a SALT— II által rögzített stratégiai egyensúlyt kétségbevonva Washington javára egyoldalúan próbálták módosítani az erőviszonyokat. Időközben két új törekvés veszélyeztette a fegyverzetkorlátozást. Az egyik az amerikai Pershing—II rakéták és robotrepülőgépek nyugateurópai telepítése, ami a két genfi szovjet—amerikai tárgyalás megszakadására vezetett. A másik az amerikai Hadászati Védelmi Kezdeményezés (SDI), vagyis az űrfegyverkezési terv, amely megvalósulása esetén a SALT-folyamat központjában álló kölcsönös elrettentés elvét iktatná ki, amikor „űrpajzsot” kívánna biztosítani az Egyesült Államoknak, vagyis védelmet saját támadó erőinek. Ezért a Szovjetunió kitartó diplomáciai erőfeszítéseinek eredményeként március 12-én megkezdődött új genfi szovjet— amerikai tárgyalásokon kü- lön-kü'lön munkacsoportokban tárgyalnak a két küldöttség tagjai az űrfegyverkezés megakadályozásáról, illetve a hadászati, s a közép hatótávolságú fegyverekről. A fegyverkezési verseny elszabadulását csak akkor lehet megakadályozni, ha mindhárom téren haladást érnek el a Genfi tó partján. A SALT—II további tiszteletben tartásának amerikai felmondása viszont eleve megfosztotta volna tartalmúktól e ' tárgyalásokat. A washingtoni döntéssel nem lettek könnyebbek a genfi megbeszélések — de megmaradt legalább az elvi lehetőség a fegyverzetkorlátozásról, majd csökkentéséről való későbbi megállapodásra. kotmány elismerte Kína szuverenitását a terület felett. Gazdaságilag a város sokkal inkább egy Csendesóceáni kiis szigetország, mint olyan kereskedelmi központ, amelynek a pozíciójára vágyik. Túlzottan merésznek tűnnek azok a tervek, hogy IHongkonggaL versenyre kelve Macau pénzügyi köziponttá fejlődik. Ez érthető is, ha emlékeztetünk a belső felvevőpiac csekély voltára, s arra, hogy a gazdaság fenntartója már. jó ideje a bizonytalanná is válható idegenforgalom. A jelenlegi képlet szerint: miközben Macau számára Kína egyre fontosabb, az kevés figyelmet fordít annak hosszabb távú fejlődésre. Amit a város f|el tud mutatná — elsősorban könnyűipar —, azt legalább olyan jól csinálják Kína különleges gazdasági övezetek Peking számára tehát Macau csupán politikai kérdés. Ennek ismeretében a kínai vezetés először is a brit fennhatóság alatt álló Hongkong ügyében akart tiszta vizet önteni a pohárba. MiÉrdekes hírt hoztak nyil- (vánosságra Nagy-Britanniá- ban: 7,5 millió font értékben új különvonatot rendeltek az angol királyi családnak. Az óriási költség magyarázatát — a korszerű technikai kivitel mellett — rendkívüli biztonsági intézkedések adják. A tizenkét vagonból álló szerelvény kocsijai páncélozottak, az ablakok golyóállóak, nem hiányzik a modern elektronika és helyet kap egy különleges terrorista-ellenes központ is valamelyik vagonban. Használhatnánk persze más kifejezést is az „érdekes hír” helyett; mégpedig ezt: jellemző. Az elmúlt évek hol felduzzadó, hol visszahúzódó. ám igazán soha vissza nem szorított terrorista hulláma nyomán ugyanis a világ szinte minden országában különleges előírások sorát hozták a vezető politikusok és üzletemberek védelmére. A szakértők vitatkoznak, azon, mennyire lehetnek megbízhatóak akár a Reagan beszél, a testőrség figyel után ez hosszas tárgyalások után sikerült — 1997-től lesz kínai terület —. terítékre kerülhetett Macau sorsa is. Eleddig a sajátos státuszú kolónia visszaadását éppen a gyarmatosítók szorgalmazták a legjobban, míg Pe- kingben, de a Gyöngy-foliyó partján is a Kína-barát körök ódzkodtak s ódzkodnak a gyors változásoktól. Hosszas halogatás után a vissza- számlázást végül is elkezdték, hiszen Eanes elnök pekingi megbeszélésein megegyeztek a tárgyalások közeli megkezdéséről, A visszatérés időpontját korai lenne még találgatni, egy azonban biztosnak látszik: az ismert álláspontok miatt a hongkonginál köny- nyebb „szülésre” lehet számítani. Ahhoz sem férhet kétség hogy a Macau-egyez- mény létrejöttéhez a Hongkong -szer ződés szolgál majd modellül. Akárhogyan is lqfsz, az ezredforduló táján Kína déli csücskén három külön világ várja a látogatókat: az ázsiai egzotikumé Kanton és vidéke, a kozmopolita jellegű, felhőkarcolóé Hongkong, és a mediterrán hangulatot idéző Macau. Daróczi László Összeállította; Constantin Lajos 1 egJeliki ismeretesebb óvó- rendszabályok is, abban azonban általában egyetértenek, hogy ma már a nyugati vitáig egyetlen országa sem mentes e jelenségtől. A legkörültekintőbb szervezés talán az Egyesült Államokban figyelhető meg. A Reagan elnök ellen 1981-ben elkövetett m^rényletkísérlet óta a szigor még észrevehetően fokozódott is. Mozgását, programjait biztonsági emberek tucatja követi — mindannyian olyan csúoskifcép- zésben részesültek, ahol az egyik legfontosabb tantárgy a fenyegető veszély azonnali felismerése és a gyors fegyverhasználat. Az amerikai titkosszolgálat létszáma egyébként körülbelül másfél ezer körül mozog, s mintegy 25 ezer gyanúsítottat tartanak állandóan szemmel, mint potenciális merénylőt. Ha az elnök elhagyja a Fehér Házat, előre ellenőrzik a eélihelyet, az odavezető utat, stb. Maga Reagan hosz- szú ideje golyóálló mellényt kell. hogy viseljen, ám — biztos, ami biztos — az útvonal mellett fekvő kórházakat ellátják a vércsoportjának megfelelő vérkonzer- vekkel. A legnehezebb feladat ennek ellenére talán nem is a szabadtéren való fellélpés, hanem a tömegben törté,nő mozgás, már pedig a sajátos stílusú amerikai választási kampányok során ez egyszerűen elkerülhetetlen. Az ügynökök ilyenkor igyekeznek úgy elhelyezkedni, hogy szükség’ esetén saját testükkel védjék az elnököt (Ez történt mellesleg az 1981-es merénylet során is, amikor az egyik testőr Reagan elé ugorva kapott haslövést.) A biztonsági emberek kiképzése az USA-lban 12—18 hónapig tart. Indira Gandhi meggyilkolása óta (emlékezetes, hogy az indiai miniszterelnök asszonyt saját testőrségének tagjai lőtték le) az ilyen szupertanfolyamra felvettek ellenőrzése még aprólékosabb. A Fehér Házban is fokozták a készenlétet: az ismert republikánus látogatók sem kerülhetik el, ■hogy fémdetektoros készülékek között haladjanak at, a folyosókat rejtett kamerák pásztázzák, a légitámadások ellen föld-levegő rakéták védenek, az épület előtt pedig betonakodályokat emeltek. Mindez persze korántsem amerikai sajátosság. A betonbarikád a londoni Downing street torkolatában is megtalálható. Thatcher asz- szony személyi őrségét különösen az IRA tavalyi sikertelen brightoni bombamerénylete óta erősítették meg, s valószínű, hogy a brit kabinet sem fog többé teljes létszámban egy fedél alatt éjszakázni, amint az akkor történt. S ha valaki azt hiszi, hogy a veszély, kizárólag minisztereket, kormányfőket, vagy pártvezetőket fenyegeti, jócskán téved. A terrorakciók. emberrablások jó részének célpontja a gazdasági és diplomáciai élet valamivel alacsonyabb fokán álló egy-egy tekintélyes személyiség is. Így az is érthető, hogy a biztonsági szolgálatokat nyújtó ügynökségek, a különféle védelmi felszereléseket gyártó cégek ma már gyakorlatilag külön iparágat alkotnak. Méghozzá' egy tagadhatatlanul virágzó, s gyors tempóban bővülő iparágat. amelyet a félelem tart fenn és duzzaszt megállás nélkül. S itt nemcsak az elterjedt testőr képzőkre gondolunk, hanem a különleges gépkocsik előállításától kezdve egészen az olyan furcsaságok készítőiig, mint a golyóálló esőkabát. Napjainkban a nagy multinacionális vállalatok sokszor majdnem olyan szétágazó biztonsági apparátust foglalkoztatnák, mint egy kisebb állam kormányzata. A szákemberek eközben eltérő véleményt képviselnek , arról, mennyire lehet száz százalékos védelmet nyújtani1 a kijelölt személynek. Meg lehet-e akadályozni, hogy egy mindenre elszánt támadó — esetleg külső vagy belső segítséget is igénybe véve — lecsapjon? A teherautó-robbantásos öngyilkos merényletek után a vita újult hevességgel lángolt fel. Segíthet-e akár a legmodernebb számítógép? (Figyelmeztető jel hogy Kennedy halála óta az amerikai elnök ellen merényletet megkísérlő hat személy egyikét sem szűrte ki előre semmilyen vizsgálat.) Ezért van talán, hogy bár a felelősök mindent megtesznek a szóban forgó politikusok vagy üzletemberek védelméért, jónéhány szakértő úgy véli, hogy az így elérhető védelem óhatatlanul csak viszonylagos marad. A legtöbb tehát, ami elmondható, az, hogy a legbiztosabb biztonság is bizonytalan kissé... Szegő Gábor Helikopterről támadnak a feltételezett merénylőkre MACAU Tálcán kínált visszatérés
