Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-15 / 139. szám

1985. JÚNIUS 15. 'SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Új ABC-áruház Tiszabön A_Fegyvernek és Vidéke Afész új ABC-áruházat épít Tisza- bőn. A 280 négyzetméter alapterületű üzlet kivitelezési mun­káit a íegyvemeki tanács költségvetési üzeme végzi Elméleti konferencia Szolnokon Tegnap elméleti konferen­ciát tartottak az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán. A konferenciát Fábián Pé­ter, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg. Elő­adást Majoros Károly, a me­gyei pártbizottság első titká­ra tartott Az MSZMP XIII- kongresszusának néhány idő­szerű kérdése a pártmunká­ban címmel. Az előadáson pártaktivis­ták és vezető propagandis­ták vettek részt. Hajdúszoboszlón Ifjúsági találkozó A szolgáltatásban dolgozó fiatalok hatodik országos ta­lálkozója kezdődőit tegnap Hajdúszoboszlón, a debreceni szolgáltatóipari vállalatok KISZ-ibizottsága rendezésé­ben. A százötven résztvevő közül az autószerelők, a gyors- és gépírók, a fűtéssze­relők ésí a virágkötők szak­mai versenyeken mérik ösz- sze tudásukat, majd fórumot tartanak a KISZ feladatairól. A Hűtőgépgyárban a várt előny veszett el Erőfeszítések a téli veszteségek pótlására Ha az energiakimaradások gyakoriságát nézzük, látszó­lag nem okozott komoly gon­dokat az idei kemény tél a Jászberényi Hűtőgépgyárnak. Egy-,két órára is csupán 3—4 alkalommal szünetelt az áramszolgáltatás. Csak a technológiai folyamatokkal egy kicsit jobban megismer- kedők értik meg, hogy egyál­talán nem elég csupán a vil­lamos energia nélkülözésé­vel töltött órákat számba venni. Mert például a nagy­nyomású levegővel működő gépek addig nem indulnak meg, amíg a kompresszorok az egész hálózatban nem tudják biztosítani a megfele­lő nyomást. Megtörtént, hogy az áramkimaradás éppen a lúgfürdőben érte a lakko­zásra előkészített alumínium részegységeket. Két-három óra alatt a vegyszer teljesen szétmarta a fémet, a folya­dék használhatatlanná vált, a kád tisztítása egy teljes műszakot vett igénybe. Az összesen másfél napos téli áramlhiány miatti veszteség végül is mintegy 20 millió forintjába került a vállalat­nak. Nemcsak az energia De korántsem csak az energiaellátás nehézségei okoztak veszteséget a válla­latnak. Maga a hideg is számtalan nehézséget szült. A kompresszoros hűtőgép- jüzem fűtőrendszerét példá­ul úgy tervezték, hogy mí­nusz 15 Celsius foknál is megfelelő munka- és techno­lógiai. feltételeket biztosítson. Ezen a télen azonban ennél gyakran süllyedt mélyebbre a hőmérő higanyszála. Már­pedig ha a festőüzemben öt fok alá süllyed a hőmérsék­let, a munkával le kell állni, mert a festék megfolyik, (öt fok körüli hőmérsékleten még lelhetett dolgozni, csak a javítható selejt mennyisé­ge növekedett.) Az is előfor­dult, hogy a csarnokban nulla fok körül volt a hő­mérséklet: ilyenkor ahol le­hetett dolgoztak, persze ko­rántsem lehetett olyan mun­kaintenzitást követelni az emberektől, mint normális körülmények között. A vállalatnál persze igye­keztek alkalmazkodni a mostoha időjáráshoz, a kompresszoros hűtőgépüzem­ben használt hőcserélőket azonban nem napok, hanem hetek alatt tudták csak újra, a kemény hidegben is alkal­masra cserélni. Termékben és pénzben számolva A hideg az energiahiánynál is több veszteséget okozott a vállalatnak. Mert az eddig említett példákon kívül a termelést hátráltatták a gőz­ellátó rendszer elfagyásai, a tél a kooperációs partnerek­nél is csökkentette a terme­lést így a jászberényiek munkáját időnként anyaghi­ány hátráltatta. Végered­ményben a télen — az ener- giakiimaradások miatti más­fél napos kiesést is számít­va — a Jászberényi Hűtőgép­gyár a lehetségesnél öt és fél napi termelésnek megfe­lelő mennyiségűvel kevesebb készterméket bocsátott ki. Persze a pénzügyi veszteség számbavételéhez egyáltalán nem elég csak a ,,hiányzó” késztermékek után külön­ben megszerezhető nyeresé­get számba -venni. A hideg hetekben termelni sokkal drágább volt, mint más tele­ken, a kényszerű leállások után az üzemet újraindítani, a hibákat kijavítani is plusz pénzbe került. Hogy meny­nyibe? A Hűtőgépgyár veze­tői szerint a pontos ered­ményről csak a félévi mér­leg elkészülte után érdemes beszélni. Kicsit meglepődhet az, aki a gyár életét nem ismeri ala­posan, és arról hall, hogy a Hűtőgépgyár a télen lehet­séges termelésből öt és fél­napi mennyiséget veszített és közben végig teljesíteni tudta időarányos termelési terveit. (Félévkor a termelé­si terv 1 százalékos túltelje­sítésére számítanak a válla­latnál.) Pedig a magyarázat egyszerű: a vállalatnál az esztendő első negyedévében évek óta mindig szerveznek terven felüli plusz műszako­kat. (Mint a vezetők elmond­ták a mezőgazdasági kör­nyezetben dolgozó, sok bejá­rót foglalkoztató cégnél csak ilyenkor lehet az embereket túlmunkára megnyerni ké­sőbb sok munkát ad nekik a kert és jön a szabadságok ideje is.) Csakhát az idén a terven felüli műszakok pro­duktuma zömmel csak a kényszerű leállások miatti kieséseket pótolhatta. A Hű­tőgépgyár tulajdonképpen a tavasz táján megélénkülő ke­reslet idejére máskor min­dig megszerzett előnyt veszí­tette el. (Pénzben, és nem a termelés mennyiségében szá­molva persze mást mutat a kép: a túlmunkáért kifizetett bérek révén Jászberényben most nem jutottak több be­vételhez.) Júniusban is plusz műszakok Az idei plusz műszakok tehát nem voltak szokatla­nok a Hűtőgépgyárban. Per­sze megszervezésük sokkal több erőfeszítést kívánt mint máskor. Mert hiába volt például valamelyik üzem­résziben beütemezve, hogy az emberek éjszakára bent ma­radnak, ha napközben befa­gyott a fűtőrendszer, vagy egy kényszerű leállás miatt az összeszerelést végzőknek nem tudtak elegendő alkat­részt előregyártani. Az em­bereket haza kellett küldeni, de az is előfordult, hogy vá­ratlanul kérték őket. marad­janak tovább dolgozni. Ilyen­kor nemcsak a hűtőgépké­szítőket kellett megnyerni, hanem az utaztatásukat • is meg kellett szervezni. A hűtőgépgyári szakemberek szervezőkészségét próbára tette a termelő és a kiszol­gáló részlegek (például rak­tárak) munkájának össze­hangolása. Hogy a vállalat időarányos termelési tervét teljesíteni tudta ez azt bizonyítja, a váratlan feladatokat Jászbe­rényiben sikerrel oldották meg. A várt előny jelentős része sajnos az erőfeszítések ellenére elveszett. A gyár vezetősége azonban nem mondott le arról, hogy amit lehet, még visszaszerezzen belőle. Tavaly ilyenkor már nem szerveztek plusz műsza­kokat, az idén kénytelenek rá. Akkor is, ha a máskor megszokott 4 százalék helyett júniusban már a megkérde­zett dolgozók 40 százaléka nem vállalkozik túlmunkára, több ember helyettesítéséről kell gondoskodni. V. Szász József Képviselői jelölő gyűlések a megyeszékhelyen II lakosság érdekeinek képviselete programszerű kötelesség A szolnoki 3. számú országgyűlési választókerületben a június 8-i szavazáskor egyik jelölt sem kapta meg a szavaza­tok több mint felét, ami a képviselői mandátum megszerzé­séhez szükséges, — bár mindketten megközelítették azt. Czi- bulka Péterre a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vál­lalat gazdasági vezérigazgató-helyettesére a kerület választó- polgárainak 49,7 Mohácsi Ottóra, a megyei tanács elnökére pedig 49,5 százaléka adta voksát. Ezért került sor tegnapelőtt és tegnap a 3. számú választókerületben újabb jelölő gyűlé­sekre. Csütörtökön délután, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban tartott első jelölő gyűlésen nyolcszázöt- venhat választópolgár jelent meg, be se fértek a zsúfolá­sig telt színházterembe. így sokan a nyitott ajtókon át fi­gyelték az eseményeket. A HNF városi bizottságának megbízásából Szurmay Ernő nyugalmazott megyei könyv­tárigazgató köszöntötte a megjelenteket, köztük az el­nökségben helyet foglaló Földesi Istvánt, a Központi Bizottság munkatársát. Var­ga Sándornét, a városi párt- bizottság első titkárát és VI- veczki Tibort, a megyei ta­nács elnökhelyettesét, majd a városi népfróntbizottság nevében ábécé sorrendben javaslatot tett a képviselő- jelöltekre. Ismét Czibulka Péter és Mohácsi Ottó felvé­telét javasolta a szavazólap­ra, majd kérte a jelölteket, hogy szóljanak önmagukról és programjukról. Czibulka Péter bevezetőül arról beszélt, hogy a június 8-i szavazáskor az ország né­pe érettségről és a népfront programja mellett tett tanú- bizonyságot. Röviden vázolta életútját az ötgyermekes ta­nyai tanítói családtól kezd­ve mostani beosztásáig. Programját fejtegetve abból indult ki, hogy az utóbbi két évtizedben új arculattal ren­delkező, iparilag, mezőgazda­ságilag fejlett város lett Szol­nok. A továbbfejlesztés ér­dekében szükséges egy új megyei könyvtár építése és a városközpontban helyenként még fellelhető „kócerájok” megszüntetése; és fokozott figyelmet kell fordítani a pe­remkerületekre. Szandaszől- lősön az egészségügyi ellátás javítását, a gáz- és a csator­nahálózat széles körű kiépíté­sét, öregek napközi otthoná­nak létesítését tartotta elsőd­leges feladatnak; a kertvá­rosban pedig a gázvezeték építése mellett a belvízelve­zetést és ugyancsak az öre­gek napközi otthonát. Meg­választása esetén Alcsiban a barakkok felszámolása, Al- csiszigeten pedig a szolgálta­tási hátrányok megszünteté­se érdekében szállna síkra. Hosszú távú feladatokkal is foglalkozott — így a Holt- Tisza vízminősége javításá­nak jelentőségével; a megye­székhely ivóvízellátásának javításával; a hazai szénhid­rogéntermelés fokozásával és a termálvizek hasznosításá­val. Hangsúlyozta: „Nem minden a pénz. A célkitűzé­seink megvalósítása azon is múlik, hogy mennyire tudjuk összefogni és kamatoztatni a társadalmi erőket.” Mohácsi Ottó mindenek­előtt a választás demokrá­ciájáról szólott annak fé­nyében, hogy ebben a kerü­letiben a hasonló program­mal induló jelöltek hasonló támogatást is kaptak válasz­tóiktól. Majd rokonszenves szerénységgel végigvezette hallgatóságát életútján, amely szorosan kötődik a megyéhez. Távol tőle csupán egyetemi tanulmányai idején volt. Másfél éve elnöke a megyei tanácsnak. S rövid ideig ebbéli munkásságában — ahogyan részletezte — mindig szem előtt tartotta a ■megye perspektíváját, az itt élő emberek sorsának,. élet- körülményeinek alakulását. Elismerően beszélt arról az összefogásról, amely Szol­nokon és a megye más hely­ségeiben bontakozott ki a te­lepülések fejlesztésében, szé­pítésében, gazdagításában. Erre a tőkére mindig lehet építeni, — mondotta, — de nem tagadta annak fontos­ságát sem, sőt hangsúlyozta, hogy némely, a lakosság szé­les rétegeit érintő kérdésben e választási kerületben is Ihatiározott, gyors válaszra, intézkedésekre van szükség, így elodázhatatlan a szanda- szőlősiek problémáinak meg­oldása, azaz mielőbb gázt kell kapniok a kertvárosiak­nak és a szandaszőlősieknek. Ö maga személy szerint min­dent elkövet, hogy ne csak a gáz-, hanem a vízellátás is mielőbb javuljon az itt élő lakosok megelégedésére. Ép­pen ezért a Tisza-híd felújí­tásával párhuzamosan sor kerül egy 500 milliméteres fő nyomóvezeték kiépítésére, amely jelentősen javítja majd a kérdéses városrész vízellátását. Ezek gyors in­tézkedések, de ki kell dol­gozni távlatban is a kerület rendezésének egységes ter­vét, amely magában foglal­ja a belvizek végleges meg­szüntetésének, járdák és utak megépítésének prog­ramját is. A peremkerületek fejlesz­tése — véleménye szerint — elsőrendű feladat. Mohácsi Ottó aláhúzta, hogy a tervek kidolgozása és megvalósítá­sa csak a lakosság bevonásá­val és egyetértésével történ­het. így elejét lehet venni majd a kisajátításokkal kap­csolatos jogos és orvosolható panaszoknak is. A lakosság érdekeinek messzemenő kép­viselete programszerű köte­lessége annak — hangsúlyoz­ta —, aki közéleti feladatot, képviselőséget vállal válasz­tóinak bizalmából. A programbeszédek után a választópolgárok kaptak szót. Kővári László azt fej­tegette, hogy az újabb jelölő gyűlések „formálisak”, hi­szen az első szavazáskor mindkét jelölt külön-külön több mint nyolcezer szava­zatot kapott’ tehát az irán­tuk megnyilvánuló bizalom egyértelmű. Ebből kiindulva javasolta mindkét jelölt fel­vételét a szavazólapra. Ko­vács Gézáné szandaszőlősi lakos — mindkét jelöltet al­kalmasnak tartva a képvise­lői tiszt betöltésére — Mo­hácsi Ottó mellett érvelt. Vörös Kálmán — szintén szandaszőlősi lakos — jól képzett, agilis, rendes em­bernek tartva mindkét jelöl­tet szintén javasolta felvéte­lüket a listára. Csorna Kál­mán nyugdíjas arra hívta fel a figyelmet, hogy a város- központban is van javítani való. Példaként említette a Ságvári körút felújításra váró házait. Kérte a jelölte­ket, ne felejtsék el, honnan indultak és a helyi érdekek soha ne váljanak számukra másodrangúvá. Pápai Edit fő­iskolai hallgató munkájuk és programjuk alapján mindkét jelölt felvételét javasolta a szavazólapra. Egy új főisko­lai kollégium építéséhez kér­te segítségüket. Hanich József tanár jobbító szándékkal hív­ta fel a figyelmet a válasz­tás előkészítésének apróbb fogyatékosságaira- Őt nem ér­tesítették például, hogy me­lyik választókerületbe tar­tozik és ott kik a jelöltek. Juhász József, az NKFV dol­gozója mindkét -jelöltet al­kalmasnak találta a képvi­selői tisztségre. Ezután került sor a szava­zásra. Czibulka Péter 681> Móhácsi Ottó pedig 789 sza­vazatot kapott. Tegnap tartották a 3. szá­mú választókerület második jelölő gyűlését. A terem — a Víz- és Csatornamű Vál­lalat ebédlője — még kevés­bé bizonyult elég nagynak, mint az előző. Az emberek zsúfoltan ültek és sokan kintrekedtek. A jelölő gyűlés levezető elnöki tisztét Kaposvári Kázmér, a Víz- és Csatorna­mű Vállalat igazgatója töl­tötte be. Üdvözölte a megje­lenteket, köztük az elnök­ségben helyet foglaló Varga Sándornét, a városi pártbi­zottság első titkárát, Ulvecz- ki Tibort, a megyei tanács elnökhelyettesét és dr. Krasz- nai Gézát, a HNF megyei bi­zottságának elnökét, majd a városi népfrontbizottság ne­vében ábécés sorrendben is­mét Czibulka Pétert és Mo­hát; si Ottót javasolta képvi­selőjelöltnek. Ezt követően röviden ismertette életútju­kat, majd átadta nekik a szót. A két jelölt néhány szó­val bemutatkozott, majd az alapvető gondolatokban meg­ismételte korábban kifejtett és a csütörtöki jelölő gyűlé­sen ismertetett programját. Ezután a választópolgárok kaptak szót. Sági Antalné■ a Verseghy úti barakkok fel­számolásához és a kertvárosi gázvezeték-építéshez kért se­gítséget. Jenei László, a megyei ta­nács osztályvezetője, hangsú­lyozva, hogy a jelöltek cél­jai helyesek, személyük meg­nyerő. Véleményében oszto­zott Cseppentő Miklós Áchim úti lakos és Ardó László ál­lami gazdasági dolgozó. Pe- thő László, az NKFV mérnö­ke elsősorban Czibulka Pé­ter mellett voksolva, mind­két jelölt elfogadását java­solta. Ugyancsak mindkét je­lölt elfogadása mellett állt ki Holló Ferenc, a Titász dolgozója, László Sándorné, a Tallinn Általános Iskola ne­velője, Magos József válla­lati igazgató és Szabó Gyula Palla István körúti lakos. A jelen levő 322 válasz­tópolgár közül Czibulka Pé­terre kétszázhatvannyolcan, Mohácsi Ottóra pedig két­száznegyvenen szavaztak. A két jelölő gyűlésen "ösz- szesen résztvett 1178 válasz­tópolgár összesített szavaza­tából Czibulka Péter 949, Mohácsi Ottó pedig 1029 sza­vazatot kapott. így mindket­tőjük neve felkerül az újabb szavazólapra. S. B. Szurmay Ernő megnyitja az első jelölő gyűlést. Mellette Be- kényi Istvánná, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese. Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Czibulka Péter, az NKFV gazdasági vezérigazgató-helyettese

Next

/
Oldalképek
Tartalom