Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-14 / 138. szám
1985. JÚNIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szennyvíztisztítás, öntözés, csatornázás Napirenden: a megye vízgazdálkodása Feladategyeztetö tárgyalás Szolnokon Feladategyeztető tárgyalást tartottak tegnap délelőtt Szolnokon, a megyei tanácsházán, amelyen részletesen áttekintették Szolnok megye vízügyi helyzetét. Mohácsi Ottó megyei tanácselnök vezette a tanácskozást, amelyen részt vett dr. Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal első elnökhelyettese vezető munkatársaival és Simon József, a megyei párt- bizottság titkára. A tárgyaláson Jenei László, a megyei tanács építési és vízügyi osztályvezetője számolt be a VI. ötéves tervben kitűzött feladatok várható teljesítéséről. Megemlítette többek között, hogy a tervezett 177 kilométeres ivóvízhálózattal szemben 340 kilométert építenek meg. De a szennyvíz- tisztításnál és a csatornázásnál lemaradások mutatkoznak. Így a karcagi és a tisza- földvári szennyvíztisztító csak 1986-ban készül el, a szolnoki szennyvíztisztító és főgyűjtő építése is szünetel. A csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya 16 és fél százalék, lényegesen elmarad az országos átlagtól. Az öntözés helyzetéről a következőket állapíthatták meg: a VI. ötéves terv első két évében csökkent az öntözési kedv, de az aszályos évek rádöbbentették a mező- gazdasági nagyüzemeket a csapadékpótlás szükségességére. így 1984-ben már 60 ezer hektáron öntöztek a gazdaságok, ez a terület a jövőben tovább növekszik. A tárgyaláson a következő ötéves tervi, feladatok kapcsán a szennyvíztisztítás kérdéseiről sok szó esett. Egyetértettek abban a résztvevők, hogy a megyeszékhelyen a VII. ötéves tervben elengedhetetlenül szükséges a főgyűjtő megépítése. A belterületi vízrendezési feladatok között fontos a már megkezdett munkák folytatása, illetve befejezése, így mintegy 70 kilométer hosszúságú zárt csatorna és 10—15 kilométernyi nyílt vízelvezető árok megépítése. A következő tervidőszakban indokolt a berekfürdői és cserkeszöllői fürdő fejlesztése, valamint a szolnoki vízilabdasport feltételeinek javítása érdekében a Damjanich uszoda rekonstrukciója. A VII. ötéves tervben elkészül a szolnoki felszíni vízmű — állapították meg többek között a feladategyeztető tárgyaláson. Az ismertetett fejlesztési elképzelésekkel az Országos Vízügyi Hivatal képviselői egyetértettek. Az értekezlet Mohácsi Ottó zárszavával ért véget. A napraforgó karrierje Virágkorukat élik az olajos növények Magyarországon. Az 1961—1970. évek átlagában 122 ezer hektáron termelték az olajtartalmú növényeket — napraforgót, repcét, szóját — s az alacsony termésátlagok miátt csak 126 ezer tonna termést takarítottak be. A következő tíz esztendőben a termőterület kétszeresére, a termés mennyisége pedig háromszorosára emelkedett. A nyolcvanas években megközelítően 400 ezer hektáron termelik' e növényeket, s a betakarított termés 800 ezer tonna körül ingadozik. A látványos emelkedésnek jól követhető okai vannak. Az olajtartalmú növények termelése érdeke a gazdaságoknak, mert az átlagosnál nagyobb jövedelmet hoznak; agronómiái szempontból illeszkednek a gabonatermeléshez; különleges technikai felszerelés nem kell a termesztésükhöz, így a terület növelése nem igényel újabb beruházást. KEDVEZŐ PIAC A növényolajnak kedvező a piaca, ezért a közgazdasági szabályozás is ösztönözte a termelés bővítését, másfelől itthon is mind jobban terjed a növényi olajokra alapozott egészségesebb táplálkozás. Mindezeket jól érzékelteti, hogy 1975-höz képest 75 százalékkal emelkedett az étolaj, 41 százalékkal a margarin hazai értékesítése, az export pedig ötszörösére nőtt. Az olajos növények között a napraforgó a legkedveltebb a gazdaságokban. Érthető ez, hiszen az hozza a legtöbb jövedelmet a termelőknek. Ha valamely gazdaság napraforgót termel, akkor száz forint befektetéssel 40 forint jövedelmet szerezhet, ha búzát, akkor 30 forintot, a kukoricával pedig csak 20 forintot. Ezért ahol lehet, igyekeznek napraforgót termelni. Az idei tavaszon például már idejében kiderült, hogy csökkent a kukoricatermelési kedv a gazdaságokban, ezért anyagilag is ösztönözték a vetésterület növelését. A buzdítás sem volt kellően hatásos, de főként a jövedelemkülönbségek miatt nem a kívánt arányú a tavaszi vetések szerkezete. A kukorica termőterülete a tervhez képest mintegy 80—100 ezer hektárral csökkent, (még végleges adatok nincsenek), a napraforgóé pedig 10 ezerrel emelkedett. Az idén 340 ezer hektáron vetették el a napraforgót a gazdaságok. S azok jártak jól, akik tudták növelni a termőterületet. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat jól érzékelhető ösztönzési módszert dolgozott ki. A napraforgó felvásárlási alapára ugyan nem változott, de akik nagyobb mennyiségű termést adnak át a vállalatnak, lényegesen növelhetik bevételüket, s nyereségüket. A 46,5 százalék olajtartalmú napraforgó felvásárlási ára 9310 forint tonnánként, de ha legalább 3 százalékkal emelkedik az olajtartalom, 450 forinttal nőhet az ár is. Ezen túl többlettermelési felárat kapnak, akik növelik a területet; tonnánként 200 forinttal ösztönzik azokat, akik korábban takarítják be, illetve értékesítik a termést. Az elérhető bevétel persze behatárolt, a háromféle ösztönzési módot csak addig használhatják ki a gazdaságok, hogy együttesen 99Ö0 forintra növelhetik a tonnánkénti felvásárlási árat. A jövedelmezőséget tekintve így is messze lekörözi-a napraforgó a növénytermelési átlagot. másikban 48 százalékos olaj- tartalmú. Nem tisztázott tehát, hogy az agrotechnika, az időjárás milyen hatással van a termés olajtartalmára. A hektáronkénti olaj hozam persze a húsz évvel ezelőttihez képest emelkedett. ám még így sem szükségszerű, hogy a tonnánkénti olajtartalom növeléséről lemondjunk. KUTATÁSI PROGRAM tr A termésátlagok, az olajhozam és az agrotechnika összefüggéseinek felderítésére kutatási program indul. A mostaninál több növényolaj azonban eladható a világpiacon, ezért a termelés bővítése az eredmények megismeréséig is népgazdasági érdek. A jó minőségű földeken ésszerű vetésváltást feltételezve mintegy 300 ezer hektáron termelhető napraforgó. A bővítés elsősorban a gyengébb területeken képzelhető el. Azokon pedig nagyobb a költség, kisebb a hozam, tehát az ösztönzés más módszereire van szükség. Ennek kidolgozásával mintegy 50— 60 ezer hektárral növelhető a terület, s vele együtt emelkedhet az exportból származó bevétel is. V. F. J. Kádár János fogadta Armand Hammert Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tegnap délelőtt a Központi Bizottság székházában fogadta Armand Hammert, az amerikai Occidental Petroleum Corporation igazgatótanácsának elnökét, Zoltán Merszeit, a vállalat alelnökit és Dee Huebnert, az International Herald Tribune című újság kiadóját. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet és a magyar —amerikai kapcsolatok néhány időszerű kérdéséről. Dr. Armand Hammert, az Occidental Petroleum Corporation igazgatótanácsának elnökét tegnap a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen tiszteletbeli doktorrá avatták. Az ez alkalomból tartott rendkívüli tanácsülésen dr. Szécsény Andor, az egyletem rektora köszöntötte az új díszdoktort, aki a rákibetegség kutatása érdekében végzett kimagasló tevékenységet, Dr. Armand Hammer 1969-ben az Egyesült Államokban rákkutató központot alapított. A tanácsülésen hangsúlyozták: fáradhatatlanul tevékenykedik a békés egymás mellett élés érdekében, s igen sokat tett a magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlesztéséért is. A díszdoktori oklevél átvételét követően dr. Armand Hammer meleg szavakkal mondott köszöntetet a honoris causa doktori címért, s az egyetem — ez alkalomból átnyújtott — legmagasabb kitüntető jelvényéért, a Semmelweis emlékéremért. Üzemavató Sopronban Tegnap átadták a Soproni Faipari Vállalat új gyártóüzemeit. A vállalatnál nem egészen két és fél év alatt 726 millió forintos fejlesztéssel teremtették meg a tökéletesen záródó, hőszigetelt ablakok! és erkélyajtók gyártásának feltételeit. A teljes körű rekonstrukcióra az anergiatakaréikoss&gi előírások késztették a vállalatot, az évtizedes technológiával előállított nyílászárók ugyan-^ is már nem feleltek meg a követelményeknek. A beruházás keretében emelt 6200 négyzetméteres új csarnokban 'helyezték el az NSZK-beli és az olasz gyártmányú gépeket, amelyek évente 500 000 négyzetméternyi ablak és erkélyajtó gyártására alkalmasak. MIT MOND AZ AGRONÓMIA? Az anyagi ösztönzésre a közelmúltban kiváló vállalati kitüntetést kapott Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat egyedül vállalkozott. Tehette, hiszen az exportban elért jövedelméből jut a termelőknek is. Kétségtelen, közgazdasági értelemben megalapozott az átlagostól eltérő jövedelmezőség, ám agronómiái szempontból már vitatható a terület növelése. Jelzi ezt mindenekelőtt az, hogy csökken a hektáronkénti átlagtermés. Tavaly 1,8 tonna termést takarítottak be átlagosan, s ezzel szemben több esztendőben meghaladták már a 2 tonnát. A különbség nemcsak az időjárás hatása miatt van. A szakemberek szerint a napraforgó vetését a kedvező jövedelmezőség miatt erőltetik a gazdaságok, s nem mindenütt tudják az agronómiái szempontból nélkülözhetetlen vetésváltást elérni. Ennek következménye pedig az, hogy elszaporodnak a kórokozók, s csökken a termés. A legutóbbi években a napraforgó olajtartalma is mérséklődött. Kézenfekvő ezt a fajtaváltásra „kenni”, ám a tapasztalatok azt igazolják, nem ennyire egyszerű a helyzet. Ugyanaz a hibrid egyik gazdaságban 42 százalékos, a Több szintes társasház épül Abádszalókon, a Vörös Hadsereg úton. A hat lakásból álló tömböt a tiszafüredi Otthon Lakásépítő Szövetkezet építteti. Az abádszalóki Lenin Téesz huszonkét embere dolgozik a jövendő otthonok kialakításán. A tulajdonosok ez év végén vehetik át a lakáskulcsokat. Képünkön: munkában emberek és gépek A télről, nyáridöben Beköszöntött a nyár, és még minifig a tél következményeiről kell szólnunk. Az idő múlásával ugyanis kiderült, hogy nem elég fél év a tél okozta -károk, illetve azok nagyobb részének pótlására. Már azért sem, mert *e károk nagyobbak annál, mint ahogy a kezdetben véltük. Idő. kellett például annak számbavételére, hogy végül is hány milliárdos termeléskiesést okoztak — az energiaszolgáltatás zavarai miatt — 260 ipari üzemnél elrendelt termeléskorlátozások, kényszerleállások. Ennek ismeretében még inkább megértjük, átérezzük," miért fogalmazott így a XIII. pártkongresszus napjaiban Lázár György... a tél okozta többletkiadás, a felbecsülhető károk együttes összege meghaladja a 20 milliárd forintot”. Húszmilliárd forint még a népgazdaság évi számvetéséiben is tetemes összegnek számít! Ha 5—10 évvel ezelőtt értek bennünket hasonló méretű károk, akikor a legtöbb vállalat vezetője bement a minisztériumba, vagy sstás kormányzati fórumhoz, élénken ecsetelte szorult helyzetüket és segítséget kért. Most viszont megértve a változó időket — erőteljes mozgalom bontakozott ki, amelynek az a jellemzője, hogy sok üzem nem igényel központi segítséget, hanem a saját erők mozgósításával, a helyi tartalékok feltárásával pótolják a termeléskieséseket. Nem kért a kormánytól segítséget például a Csepel Művek Fémmű, a Magyar Alumíniumipari Tröszt, a Ganz-Má- vag,a győri ’ Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, a Csep>el Autógyár, az Ikarus, az Észak ^magyarországi Vegyiművek, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat, a Tiszai Vegyikorribinát, meg mások. Mindezt Győri Ferenc, az Ipari. Minisztérium gazdaság- szervezési osztályának vezetője mondotta el a sajtó képviselőinek. Hozzátéve, hogy a tárca, a kormányzat megértésében bízik viszont a Péti Nitrogénművek, a Dunai Vasmű, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Lenin Kohászati Művek, a Csepel Művek Vasmű, meg több más, ismert vállalatunk. Az osztályvezető kifejtette, hogy nehéz volna elmarasztalni a vállalatokat, hiszen a Péti Nitrogénművekben például 706, a Dunai Vasműnél pedig 403 millió forint értékű termeléskiesést okoztak az energ iákor Iá tozásoik Ebből a pétiek 365 a dunaújvárosiak pedig 193 milliót akarnak törleszteni amelyek nem kis összegek. Ezért a tárca is indokoltnak tartja, hogy ők, illetve azok, akik ugyancsak igen nehéz helyzetbe kerültek, pénzügyi kedvezményben részesüljenek, vagyis 350—380 millió forintot juttassanak számukra a kormányzat intervenciós alapjából, amit 87,4 millió forint bénpreferencia egészítene ki. Megismételjük: olyan vállalatokról volt szó az imént, ahol — csak a saját erőre hagyatkozva — valóban be- hozhatatlanok a teljes károk. A többi, sőt, a legtöbb üzemnél viszont lényegesen jobb a helyzet, ott már a vezetőkön és a dolgozókon múlik, miképp zárják az idei évet. Ugyancsak a változó idők szellemét bizonyítja, hogy senki sem gondol arra: tanácsokat osztogassanak ’ az üzemeknek valamelyik minisztériumi, vagy akár szerkesztőségi irodából, az ilyenkor szükséges teendőkről. Nyilván, ezt is helyben lehet és kell eldönteni. De talán nem érdektelen áttekinteni és összegezni, hogy mit is tesznek most a vállalatoknál. Az Ipari Minisztérium is ennek szellemében fogalmazta meg ajánlásait amelyben ilyen mondatokat, félmondatokat olvashatunk: pótműszakok szervezése; a nyári karbantartási munkák lerövidítése a vgmk-k segítségével is; bizonyos nagyjavítások előbbrehozása a kényszerű állásidőkben; a kapacitásbővítő beruházások befejezésének meggyorsítása; az elég gyakori lezsersé- gek felszámolása a nyári szabadságolásoknál, csak rendkívül indokolt esetekben adjanak ki pótszabadságot; kommunista műszakok szervezése; fokozott takarékosság az importcikkekkel, az importhelyettesítő akciók erőteljesebb támogatása — és így tovább. Még az előbbieknél is fontosabb az okos gazdálkodás kibontakoztatása, az új re- formszakasz szellemében. Látnunk kell ugyanis — erre is rámutatott az Ipari Minisztérium osztályvezetője —, hogy az idei gondjaink nagyobbik részét — az ipari termelés csak szerény mértékű növekedése, tetemes elmaradás a tőkés exportterv időarányos részének teljesítésében, — nem írhatjuk a kemény tél számlájára. Strukturális gondokról, vagyis arról van szó, hogy a vártnál lassabban halad a termelési és termékszerkezet korszerűsítése, túlságosan magas ipari termékeink átlagos életkora, más szavakfcaL kevés a valóban korszerű termékünk, amely versenyképes a világpiacon. Már e szűkszavú diagnózisból is kiviláglik, hogy valóban átfogóbb kon- cepciózusabb terápiára van szükség, mint amit a téli károk helyrehoaaltai/ának — még oly sikeres — akciótervétől elvárhatunk. Végezetül hadd emlékeztessünk arra, hogy amikor nyilvánosságra * hozták a népgazdaság idei tervét, a vállalatok körében igen kedvező visszhangot keltett, hogy végre, ismét több pénzt szánunk beruházásokra, mint ahogy a lakosság is megnyugvással fogadta, hogy — a szűkös évek után — ismét a reáljövedelem emelése szerepel az előirányzatban. A kormányférfiak, a vezető gazdaságpolitikusok még akkor elmondották, hogy e terv realitásfedezete azon múlik, sikerül- e felgyorsítani a gazdasági növekedés ütemét 1985-ben vagyis stabilizálni, szélesebb körben kibontakoztatni az 1984-ben elkezdődött kedvező folyamatokat. Nem árt erre emlékeztetni, hiszen az év nagyabbik fele még hátra van. M. L. Egymilliót gyártanak Szemüveglencsék műanyagból A Magyar Optikai Művekben minden korábbinál több, összesen egymillió műanyag szemüveglencsét készítenek az idén s vagy 8—9 milliót gyártanak a hagyományos üveglencséből. Ezzel teljes egészében kielégítik a hazai igényeket. Emellett jelentős tételeket, összesen körülbelül 3—4 millió lencsét exportálnak KGST szakosodás alapján a szocialista országokba, ezenkívül Ausztriába, az NSZK-iba és néhány afrikai államba. A szemüveglencsék többségét a MOM mátészalkai üzemében készítik a speciális, egyedi receptúra alapján rendelt lencséket pedig, köztük a bifokális és a prdz- más típusokat a gyár ferencvárosi telepén állítják elő. Az átlagos lencséket egy héten belül szállítják a kiskereskedelemnek, a speciális típusokra azonban gyakran három hónapot is várni kell,
