Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
1985. MÁJUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fiatal magyar drámaíróknak ad módot a kísérletezésre, a színészeknek pedig a hagyományosabb színjátszás mellett egy modernebb^ ,<testköae)ibb” játékra a Népszínház Asbóth utcai KiSszínpada. Az első premier Mészöly Miklós Bunker című drámája volt, képünk az előadás próbáján készült A Szolnoki Művésztelepen Vuics István tárlata Vuics István festőművész alkotásaiból kamarakiállítás nyílt tegnap délután 4 órakor a Szolnoki Művésztelep kollektív műtermében. Vuics István 1937-ben került a Képzőművészeti Főiskolára. Három évig tanársegédként dolgozott ott és részt vett a Nagybányai Művészcsoportok munkájában. 1948-tól csaknem 30 évig a Jászberényi Tanítóképző Főiskola tanára volt. Műveivel rendszeresen szerepelt az országos és megyei tárlatokon, 1979-ben gyűjteményes kiállítását rendezte meg Jászberényben. Szolnok; kiállítását — amelyet Kaposvári Gyula nyugalmazott múzeumigazgató nyitott meg — június 20_ ig láthatja a közönség. MÁJUS 17—19 Országos néptáncfesztivál Szolnokon Huszonhárom együttes mutatja be műsorát Hobbikiállítás Hímzések, kötések Hobbikiállítás nyílt Szolnokon a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vízellátási és vízvédelmi osztályának keretében működő Winkler Lajos Szocialista Brigád szervezésiében. A laboratóriumi dolgozók vegyészek, asszisztensek, technikusok tükörképet adnak arról, hogy miképpen lehet a megnövekedett szabadidőt okosan, hasznosan eltölteni. A tiszaligeti laboratórium aulájában látható tárlaton sizebhnél szebb térítőkét, hímzéseket, kötéseket, fonott tárgyakat, bélyegeket, régiségeket vonultattak fel, ízléses elrendezésben. Kezdeményezésükkel ötleteket is kívánnak adni a többi kollektívának az értelmes, hasznos időtöltésre. A kiállításit két hétig látogathatják az érdeklődők. Május 17. és 19. között tizenkettedik alkalommal rendeznek Szolnokon országos néptánofesztivált. A kétévenként sorra kerülő, nagy hagyományokra visszatekintő szolnoki rendezvény- sorozat rangos helyet foglal el a hazai néptáncmozgalomban. Célja változatlanul az. hogy segítse a táncművészet további kibontakozá; sát, fejlődését, rangos! fórumot teremtsen a bemutatkozásra, teret adjon a különböző, ám alapvetően a folklórra támaszkodó művészi törekvéseknek. A fesztiválra idén huszonhárom együttes kapott meghívást. A hazai néptáncmozgalom élvonalát képviselő csoportok között ott lesz a szolnoki Tisza táncegyüttes és a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttese is, de Pécs, Debrecen, Budapest, Szek- szárd, Szeged, Miskolc, Nagykanizsa. Székesfehérvár, Nyíregyháza, Gyöngyös, Kaposvár és Dunaújváros legjobb táncosainak is tap solhat a fesztivál közönsége. A fesztiválra érkező együttesek — a hagyományokhoz híven — felvonulással köszöntik a város lakóit május 17-én. Az ünnepélyes megnyitóra ezt követően — délután 6 órakor — a Lenin- szobornál kerül sor, majd megkezdődnek a bemutatók a Szigligeti Színházban, amelyek másnap délután 2 órától ugyanitt folytatódnak. Az együttesek szombaton este nagyszabású gálaműsort adnak a .tiszaligeti sportcsarnokban. Az eredményhirdetésre, a díjkiosztó ünnepségre vasárnap délelőtt a Szigligeti Színházban kerül sor. A fesztivál a nívódíjas együttesek és előadók fellépésével, a díjazott művek bemutatójával fejeződik be. A „szakmai” programok mellett természetesen lesz alkalom a kikapcsolódásra, ismerkedésre, barátkozásra is. például azokban a „táncházakban”, amelyeket pénteken és szombaton este rendeznek az együttesek] tagjainak. A fesztivál idején úpv véljük örömmel tekinti meg a nagyközönség is Szabó Iván szobrászművész kiállítását, amely a Helyőrségi Művelődési Otthonban nyílik május 17-én, délután fél 4 órakor. Egy alkotó, két pályázat, öt díj Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, valamint saját, 9. kongresszusa tiszteletére hirdette meg a XVII. országos fotó- és szí- nesdia-bemutatót. Egészségügyi és kötetlen témákban 55 alkotó 211 képéből 113-at, 63 alkotó 378 színes diájából 236-ot fogadott el a zsűri. A szolnoki Kardos Tamás a fekete-fehér papírképek kategóriájában a tiszteletdíjon kívül elnyerte a Fotóművészek Szövetsége, valamint a Magyar Reklámszövetség különdíját, a színesdia-kategóriá- ban pedig a dr. Gerendás Mihály professzor, Kossiuth-díjas biokémikus tisztelőiére alapított emlékplakettet. íme, a fődíjas; Nyár, 1984 című fotó A pályázat anyagából május! 8-án nyílik kiállítás Nagykanizsán, a kórház fennállásának 100. évfordulója alkalmából. A Szolnok megyei turisztikai fotópályázatra beérkezett művek nyilvános zsűrizése a napokban zajlott le. Ezen a fődíjat Kardos Tamásnak ítélte oda a bíráló bizottság. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban május 10-én délután 5 órakor megnyíló kiállításon lesz a díjak ünnepélyes átadása. Luxemburg grófja Lehár-operett a Szigligetiben A kérdés örökérvényűsé- gét kár lenne bizonygatni, hiszen nincs az életnek olyan pillanata, amikor valamivel vagy valakivel kapcsolatban ne lenne helyénvaló ezen elgondolkodni. A színház, a közönség és az operett viszonyában pedig úgy tűnik mindig időszerű. Mert az operettet, ezt a különös — egyesek szerint szirupos, míg mások véleménye alapján .felemelő” — műfajt szinte a születése óta eltemeti, majd újra éleszti minden évtized. A körülötte dúló viták pedig időről időre elharapóznak. Sokan avultnak, túlhaladott kifejezési eszköznek tartják, mely talán az élet, a valóság egy szeletét tükrözte a végét járó Monarchia illúzió- felhős éveiben, de ma már alig több, mint a régi sablonok erőtlen visszaidézése. Így ítél a komolykodó, gyorsan pálcát törő néző, de főként az előadásokról csak másoktól halló, s ízlését mindenkinél megbízhatóbbnak tartó „ínyenc”. Pedig az igazság ebben az esetben is jóval bonyolultabb, mint egy puszta megállapítás. Mert ez az újra és újra eltemetett műfaj mindig friss erőt kap a friss tehetségektől és a szaporán változó korszakoktól, melyek hol a keringővei, hol a tangóval, hol a néptánccal, hol a modern rockritmussai újítják meg tiszavirágénak be sokszor elmondott életét. S ha az érzelmesség kellő humorral, jó énekhanggal és igényes színészi játékkal elegyül, a siker sem marad el. Tulajdonképpen ez' történt a Szigligeti Színház színpadán is, az évadzáró [darabként műsorra tűzött Lehár-operett, a Luxemburg grófja bemutatóján. A rendező Éry.Kovács András, aki már az általa korábban színpadra állított zenés darabokban is bizonyította tehetségét, s azt, hogy helyén érzi e műfaj lehetőségeit, most különösen jó érzékkel helyezte a játék fő hangsúlyát a felszabadító vidámságra, középpontba állítva Sir Basil figuráját. Pedig nem tett többet, csak hagyta, hogy érvényesüljön a szinte minden operettben érvényes alaptétel: az élet, az ifjúság, a szerelem csodálatos ajándék, éppen ezért hinni kell benne, mert ki. sebb-nagyobb felhők elsötétíthetik ugyan egüket, de az operett boldog, optimista igazságszolgáltatása végül is mindig rendet teremt, érvényt szerezve a derűnek, a jókedvének — és nem utolsósorban —az operettigazságnak. (És valljuk meg, melyikünk nem szeretne örökké ifjú, szerelmes, vidám és igazságos lenni?) A történet erkölcsi üzenetét hiába is keresnénk, mert itt még a „gonosz is elnyeri méltó jutalmát”, de az operettek többsége nem is moralizáló szándékkal készült, hanem a szórakozási igények egyfajta kielégítésére. Szerencsére a szolnoki előadás sem vállai többet a kellemes kikapcsolódást ígérő neveltetésnél, szórakoztatásnál. A rendezői ötletek és a dicséretesen igényes, a humort jól adagoló színészi játék együttesen kellemes előadást eredményezett A népes szereplőgárda minden tagját elismerés illeti. A két vendégművész, Zempléni Mária és Korcsmáros Péter, az Álami Operaház magánénekeseinek közreműködése ékes bizonyság arra, hogy az operett sem nélkülözheti az igényes, kulturált énekhangot, játékuk pedig új színekkel gazdagította az előadást. De az igazi meglepetés Nagy Sándor Tamás Sir Basil-ja volt. A kivételes tehetségű fiatal színész példás alázattal vállalta az „öregember” szerepet, amelyhez a maszk (Sommer Kata. Un munkája) külön telitalálatnak bizonyult. Az általa megformált figura nem szánandó nevetséges vénség, hanem szenilis akamok, aki azért nem lebecsülendő ellenfele Renének, mert ravasz intrikus. S ez a szatirikus intrika tette igazán emlékezetessé az alakítást, és mássá a Luxemburg grófja előadását, mint amilyen képéit bennünk a korábbi bemutatókról. Ezzel az ellenponttal szerencsésen áthangolódott a cselekmény is, Sir Basil praktikáira és felsülésére került a fő hangsúly. Az intrikus hálókészítésben segédkező három chapli- ni figura: Philippovich Tamás (Lanchester). Sashalmi József (Winchester) és Váry Károly (Worchester) jó ízléssel adagolt vérbő humorral színesíti a cselekményt. A négy névtelen epizód- szerepet eljátszó Mucsi Zol. tán igazi komikus alkat. Tőmondataival, arcával és mozgásával olyan atmoszférát teremt, hogy nélküle torzó lenne az előadás. A többi szereplő teljesítményéről is sorolhatnánk az -elismerő jelzőket. Játékukon érződött, hogy egyikük sem vette „sértésnek”, hogy operettben kapott szerepet. A Nádor László karmester irányításával közreműködő zenekar pedig az élő zene szuggesztív élményével ajándékozta meg a nézőket. Ügy Vélem, a dilemma már a bemutatón eldőlt: ezzel az előadással az operettet és a vidámságot kedvelő nézők nyertek. László Gyula Három megye szakembereinek Közös néprajzi kutatás a Tisza mentén Három megye, Szolnok, Heves és Borsod néprajzos muzeológusai közös tudományos kutatómunkát kezdenek a nyáron a Tisza mentén. A Sajó torkolatától egész Tiszaburáig terjedően felkeresik a folyó mindkét oldalán lévő településeket és hét-nyolc éves kutatómunkával történetileg feltárják, feldolgozzák a néprajz számára eddig ismeretlen területeket. A helyi leletmentő munkát, a tárgyak, fotók, visszaemlékezések gyűjtését levéltári kutatásokkal is kiegészítik. Most lesz az el- I ső alkalom, amikor a települések egyháztörténetéről, kincseiről is készítenek tanulmányt. A terjedelmes néprajzi munkából ezúttal nem készül monografikus feldolgozási, a területnek a több évszázados fejlődési vonalát tárják fel, s azzal egészítik ki a meglévő meglehetősen gazdag ismeret- anyagot. Az idei program szervezője a Szolnok megyei múzeumi igazgatóság. A kutatásban résztvevő csoport Abád- szalókon néprajzi tábort üt fel, innét rajzanak ki a Tisza vidékére, feltérképezik a feltárásba váró területeket.
