Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-09 / 107. szám

1985. MÁJUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Négy évtizede hallgattak el Európában a fegyverek A győzelem napja alkalmából tegnap ha­zánkban is — akárcsak a testvéri szocia­lista országokban — számos ünnepségre, megemlékezésre került sor. Emlékünnepsé­get rendezett a Magyar Ellenállók és An­tifasiszták Szövetsége, koszorúzási ünnep­séget tartottak a fővárosban, a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél, nagygyűlést rendeztek a Magyar Néphadsereg Művelő­dési Házában és este a szovjet nagykövet­ségen fogadást adtak, amelyen részt vet­tek pártunk, államunk vezetői, élen Lo- sonczi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével. Lázár Györggyel, a Minisztertanács elnö­kével, Németh Károllyal, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkár-helyettesével. Megemlékezés a fővárosban Tegnap ünnepi megemlé­kezésre került sor a Magyar Néphadsereg művelődési házában a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Bé­ketanács rendezésében. Az elnökségben foglalt helyet Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke. Sarlós István, az országgyűlés elnö­ke. az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Berecz János, Horváth István, a Központi Bizottság titkárai, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának elnöke. Kamara Já­nos belügyminiszter, Oláh István honvédelmi minisz­ter, Várkonyi Péter külügy­miniszter, Vlagyimir Ba- zovszkij, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete, Nyi- kolaj Szilcsenko vezérezre­des. a Varsó; Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erői főparancsnokának ma­gyarországi képviselője és Konsztantyin Kocsetov ve- ziérezífadstt, az 'ideiglenesen hazánkban állomásozó szov­jet déli hadseregcsoport pa­rancsnoka. Sebestyén Nándornénak az Országos Béketanács elnöké­nek megnyitója után Sarlós István mondott ünnepi be- szódét. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az országgyűlés elnöke bevezetőjében elmondta: — Negyven esztendővel ez­Ünnepség, Tegnap zászlódíszbe öltö­zött Kisújszállás, a város adott otthont a béke és a ba­rátsági hónap idei rendez­vénysorozata megyei meg­nyitójának. Az ünnepség KISZ-Komszomol találkozó­val kezdődött, majd elhe­lyezték a megemlékezés, a hála koszorúit a városi ta­nács parkjában lévő szovjet hősi emlékműnél. A nagygyűlésre a városi művelődési házban került sor, ahol a magyar és a szov­jet Himnusz elhangzása után dr. Krasznai Géza a HNF megyei bizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket. S az elnökségben helyet fogla­ló Mohácsi Ottót, a megyei tanács elnökét. Szűcs Jánost, a megyei pártbizottság tit­kárát, Földesi Istvánt, a KB munkatársát valamint Árvái Istvánt az SZMT vezető tit­kárát. Ezután Daróczi András ezredes, a megyei párt-vég- rehajtóbizottsáig tagja, a megyei rendőrfőkapitányság vezetője lépett a mikrofon­hoz: — Negyven év telt el ama történelmi nap óta, amikor gránátok és bombák szagatta európai földön utoljára dördültek el a fegy­verek. — kezdte beszédét. A náci Németország megadta magát. Szerte a vén földré­szen még füstölögtek a gyúj tóbambák, szükséghidak íveltek át a folyókon, teme. tetlen holtak hevertek a csatamezőkön, az épületek között, a romok alatt, ami­kor 1945. május 9-én hajnali fél 1-kor a náci hadsereg tá­bornokai aláírták a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmányt. Majd így folytatta: A fel- szabadulás nem egycsapásra, egyetlen hadművelet vagy hadjárat eredményeként kö­előtt, 1945. május 9-én Euró­pában elhallgattak a fegy­verek. Bár Ázsiában még néhány hónapig folyt a má­sodik világháború, ez a nap — a fasiszta német biroda­lom végső pusztulásának napja — a világ népeinek emlékezetében a győzelem napjaként marad meg. Győ­zött az emberiesség az em­bertelenség felett, a szabad­ságvágy az elnyomás és ki­szolgáltatottság felett. —• E jeles nap évforduló­ján a világnak újra és újra szembe kell néznie saját leg- újabbkori történelmével, s a tanulságokért vissza kell te* kintenie arra a korszakra, amelynek eseményei a má­sodik világháborúhoz vezet­tek. Sarlós István ezt követő­en részletesen szólt a máso­dik világháborút kiváltó okokról, és a Szovjetunió következetes antifasiszta, há­borúellenes politikájáról, és aláhúzta: —• A Szovjetuniónak volt ■akkora katonai és erkölcsi ereje, hogy útját állja a fa­sizmusnak, megállítsa a hit­lerista hordák invázióját, majd végüli saját fészkükben végső csapást mérjen rójuk. Érdemeit nem kisebbíti az a tény sem, hogy ebben a harcban nem volt egyedül. A szovjet külpolitika erő­feszítései nyomán késve ugyan de létrejött az antifasiszta koalíció. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és a velük szövetséges más or­szágok népei és hadseregei vetkezett be, hanem sok, el­keseredett csatában, a szov­jet diplomácia szívós harcá­ban kovácsolódott ez a győ­zelem. A villámháború amelyet a németek Lengyel- országban és Nyugat-Euró- pában oly nagy sikerrel al­kalmaztak a Szovjetunió el­len megbukott, sőt a Vörös Hadsereg moszkvai ellentá­madása következtében a ná­cik elszenvedték első nagy vereségüket, amelyeket több is követett. Amikor felidéz­zük például a nevezetes sztá­lingrádi csatát a háború döntő eseményére emléke­zünk, szólni kell a Vörös Hadsereg hősiességéről és hadművészetéről, amelyre nincs példa a háború törté­netében. Ezzel elkezdődött az egész világháború döntő fordulata. A továbbiakban szólt ar­ról, hogy a leigázott orszá­gok népei nem nyugodtak bele sorsukba, hanem fel­szabadító harcokba kezdtek a fasizmus ellen, erejükhöz mérten segítették a szovjet nagy mértékben hozzájárul­tak a győzelem kivívásához. A továbbiakban Sarlós Ist­ván méltatta az antifasiszta frontba tömörültek, az el­lenállási mozgalmakban resztvettek harcát a fasiz­mus legyőzésében. A szónok emlékeztetett ar­ra is, hogy: — Magyorországot a szov­jet hadsereg szabadította fel a hitlerista csapatok és ma­gyar csatlósaik uralma alól. A felszabadító szovjet kato­nák hősiessége, áldozata so­ha nem fog elhalványulni népünk emlékezetében. A győzelem napján tisztelettel gondolunk azokra a román, bolgár és jugoszláv katonák­ra is, akik a szovjet hadse­reg oldalán harcolva segítet­ték hazánk felszabadulását. — Meggyőződésünk, hogy a világ békéjének legfőbb biz­tosítéka a második világhá­ború után kialakult katonai erőegyensúly a két világ- rendszer, s ezen belül a Var­sói Szerződés és a NATO kö­zött. Ennek az erőegyensúly­nak a fenntartása országa­ink biztonságának elengedhe­tetlen feltétele. Sarlós István ezután a Szovjetuniónak a béke meg­őrzése, a fegyverkezési ver­seny megállítása érdekében tett erőfeszítéseiről szólt, és rámutatott: — Kezdeményezéseink nagy erkölcsi ereje abban van, hogy azok nem csupán a szocialista országok javát, hanem az egész világét szol­gálják — hangsúlyozta töb­bek között Sarlós István. népet. Azt a népet, amely harcosai tíz európai és két ázsiai országot szabadítottak fel teljesén vagy részlegesen. A továbbiakban szólt ar­ról is. hogy bár Európában 40 éve béke van, ma is akadnak olyan erők, ame­lyek nem akarják megszív­lelni 1945 történelmi tanul­ságait. Beszédét így fejezte be: — Az elesettek emléke, az eljövendő nemzedékek sorsáért érzett felelősség nem engedi meg, hogy elfe. letjsük a háború tanulsága­it. A mostani bonyolult nemzetközi helyzetben szük­ség van az összes nép, a bé­keszerető emberek erőfeszí­téseire, politikai nézeteiktől függetlenül azért, hogy megakadályozzuk a nukleá­ris katasztrófát. Meggyőző­désünk, hogy ily módon el­kerülhető a világháború. A nagygyűlés az Interna- cionálé hangjaival fejeződött be, majd kultúrműsor követ­kezett. koszorúzás Kisújszálláson Az elnökség — beszédét mon dja Dafóczi András A teljesítmény vonzásában Pécsi kesztyűben vívják az idei, Budapesten megrendezendő ökölvívó EB mérkőzé­seit. Az európai ökölvívó szövetség által hitelesített versenykesztyűkből 240 pá­rat készítenek a Hunor Kesztyű- és Bőr ruházati Vállalat siklósi gyárában. Magyar Szo­cialista Mun­káspárt társa­dalmunk fej­lődésének az elkövetkezendő öt esztendőre érvényes stratégiáját megha­tározó kongresszusán élesen (vetődték fel egyéni anyagi (boldogulásunk kérdései is. A vitában szót kérők közül — a problémakörhöz különböző nézőpontból közelítve — töb­ben is hangsúlyozták, a jö­vőben lehetőséget kell talál­ni az elmúlt években kény- szerűségből stagnáló élet- színvonal növelésére. A fel­szólalásokból az is kivilág­lott, hogy nem várhatunk valamiféle, a magyar gazda­ság számára egy csapásra kedvező feltételeket bizto­sító külső változásokra. Csak annyival élhetünk jobban, amennyivel több erőfeszítést vagyunk képesek vállalni. Ennél is többet? — merül­het fel a kérdés, és terheink nagyságának igazolására nem is kell magyarázat dol­gozók munkával töltött idejét nemzetközi összehasonlítás­ban vizsgáló statisztikákat lapozni. Elég például a kong­resszus egyik bányászküJ- döttének szavait felidézni, ö mondta el, hogy a termelési feladatok megoldása és per­sze az egyéni anyagi jólét megőrzése érdekében üze­mükben már szabad idejük döntő részét töltik munkával az emberek. Ennél többet már képtelenség követelni, csengett ki szavaiból. Gazdaságunk teljesítőké­pessegét mégis fokoznunk kell, vagyis mégis többet kell követelni. Csakhát oko­sabban, mint ezt eddig tet­tük. Tartalékaink vannak az ésszerűsítésre. Az egyik például a telje­sítményelv következetes ér­vényesítése. Mert — ismét szóba hozva a bányászkül­dött felszólalását — a gaz­daság működtetéséhez elen­gedhetetlenül szükséges üze­mekbe, az igazán hatékony vállalatokhoz akkor biztosan jut elég munkáskéz, ha min­den cég csak olyan arányban juttathat jövedelmet dolgo­zóinak, amennyivel az egész gazdaság fejlődéséhez hozzá­járult. Az ilyen követelmé­nyeket biztosító gazdasági szabályozók (ha esettenként komoly egyéni anyagi gondo­kat is okoznak) segítenek rádöbbenteni a dolgozókat, életük javítása korántsem csak állami” feladat, ha jobban akarnak keresni, kénytelenek lesznek egy több keresetet biztosító, de többet is követelő üzemben munka után nézni. Persze az életképtelen vál­lalatoktól való elvándorlás (netán az üzem „bezárása”) csak a végső lépés lehet. Ezt elkerülendő; nemcsak az egyes gazdálkodó egységek között kell egyértelmű kap­csolatot teremteni a bér és a teljesítmény között. A vál­lalati jövedelemtermelő ké­pesség fokozására alkalmas energiák csak ott szabadít­hatok fel teljes egészében, ahol az keres legjobban, aki az elérendő cél érdekében a legtöbbet tette. Hatékonyan dolgozó üzemeink vezetői szerint az ebben az évben ér­vényes keresetszabályozási rendszerek a korábbinál ked­vezőbb lehetőséget teremte­nek az egyéni jövedelmek differenciálására. A nyeresé­gesen működő cégek ugyanis többet képesek bérfejlesztés­re áldozni. Az alap tehát a több kifi­zethető bér — de aki hosz- szabb távra előre gondolko­dik, a többel megfontoltab­ban gazdálkodik. Ä vezetők­re nehezedő nyomás óriási: „végre van pénz, pótoljuk az elmúlt esztendők lemara­dását” — érvelnek sokan, és elfelejtik, a most kifizet­hető forintokkal a jövőbeni teljesítménynövekedést is biztosítani kell. Például az­zal, hogy a keresetek növelé­sekor egyértelművé tesszük, anyagi boldogulásra minden­ki csak erőfeszítései mérté­kében számíthat. Erre pedig csak akkor van mód, ha a teljesítménybérben fizetettek körét bővítjük, ha az üzem életében kulcsfontosságú munkaterületeken dolgozók, az időről időre történő meg­újhodásért tenni tudók fára­dozásait úgy ismerjük el, hogy érdemesnek tartsák adottságaikat a saját és az egész közösség érdekében ka­matoztatni. Csak azt fogyaszthatjuk el, amit meg is termelünk, han. goztatjuk nap mint nap a közhelyszerű igazságot, arról azonban mintha megfeled­keznénk, hogy az elfogyasz­tás arányain változtatva is óriásit léphetünk azok meg­becsülése érdekében, akik a legtöbbet teszik gyarapodá­sunkért. A magyar gazdaság­ban és egy-egy üzemen be­lül is ma valóban vannak olyan területek, ahol az egyé­nek munkaterhei már aligha fokozhatok. Ám vannak olyan helyek is, ahol relatí­ve egy csöppet sem kevesebb pénzért kényelmesen eldol­gozgatnak. Nyilvánvaló, az utóbbiak az előbbiek által megkeresett pénzt teszik zsebre. Még ennél is többet kell vállalni? — tettük fel néhány bekezdéssel korábban a kér­dést. A válasz keresése köz­ben azonban a „többet válla­lást” szinte teljesen leszűkí­tettük az egyéni fizikai erő­feszítésre. Ebből sok helyen már valóban nem lehet töb­bet követelni. A gazdasá­gunk fejlesztésére, anyagi jó- lá|tünk emelésére törekvők­nek azonban tudniuk kell, egyáltalán nemcsak több vagy kevesebb munka kér­dése a teljesítmények foko­zása. Egy adott pillanatban, egy adott munkahelyen az érdemel több fizetést, aki mennyiségileg többet produ­kál. Hosszú távon azonban csak az számíthat bizton a teljesítmények növekedésére, aki a termelési feltételeket igyekszik úgy fejleszteni, hogy ugyanannyi munkával több értéket lehessen előállí­tani. Ezt tudva pedig világosan látszik: helytelenül gondol­kodik az az üzemi kollektíva, amelyik minden, egy adott időszakban megkeresett pénzt azonnal tagjai zsebébe kíván vándoroltatni és nem törekszik a termelés korszerűsítésére. Ez a taktika valóbap oda vezet, hogy a dolgozó egy idő után fizikailag már képtelen lesz többet vállalni, képtelen lesz élete javításáért bármit is tenni. É " ppen ezért fon. tos a szellemi energiákat moz­gásba hozó kö­----------------- rülményeket t eremteni. Például a terme­lést megújító ötletek kigon­dolására képes szakemberek nagyobb megbecsülésé rié- vén. A teljesítménynöveke­dés emberi, fizikai korlátái ugyanis csak mind korsze­rűbb szervezési eljíárásiokat bevezetve, a piacon jobban eladható termékeket kiala­kítva, ésszerűbb gazdálkodá­si formák között dolgozva dönthetők el. Az emberi erő­feszítések végessége és a mindjobb életre törekvés el­lentmondása csak így oldha­tó fel. V. Szász József Ökölvívó-kesztyűk az EB-re Pécsről A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom