Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
6 Nemzetközi körkép 1985. MÁJUS 4. Hat hót Qenfben Mérleg az első fordulóról Brazília: a bársonyszék új gazdája Felbomlott egyenlet Az „új enyhülés” szülötteként március 12-én megkezdett szovjet—amerikai tárgyalások első fordulója április 23-án menetrendszerűen lezárult. Május 30-ig búcsút vett Génitől a két küldöttség; amely hat hét alatt húsz plenáris és munkacsoport-ülésen ötven órát töltött egymással, nehéz, intenzív, hivatalos és nem-hivatalos, mindenesetre bizalmasnak minősített tárgyalásokon. A kiizzadt statisztikák és a mosollyal kisért nyilatkozati közhelyek mögött izgalmas vállalkozás húzódik meg: a két nagyhatalom bátor és nagyratörő eszmecserét kezdett jóformán egész rakétaállományáról, atom- bombázó légierejéről, támadó és védelmi nukleáris fegyverzetéről, tehát arról, ami van, és arról is, ami ne legyen — a kozmikus fegyverrendszereikről. Amerikai harci módszer Ezek az erőltetett statisztikák és közhelyszerű nyilatkozatok egyszersmind azt is jelzik, hogy a tárgyalások részleteibe keveseket avatnak be, s nyilakozniuk érdemben csak a legmagasabb vezetőknek lehet. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásokról a legfontosabb dolgok tehát Moszkvából és Washingtonból hangzottak el. Mihail Gorbacsov már április 7-én lényegében mindent elmondott a genfi tárgyalásokról. Az amerikai fél a diplomáciát és a tárgyalásokat alárendeli a rakétáknak és a repülőgépeknek, kozmikus pajzsot reklámoz és kozmikus kardot kovácsol. Ami pedig az amerikai tárgyalóküdöttséget illeti, az SZKP KB új főtitkára kénytelen volt megállapítani, hogy az amerikai hadászati fegyverkezési programokat azok is segítenek keresztülvinni a kongresszusban, akik az Egyesült Államok nevében tárgyalnak Genfben. A genfi tárgyalások első fordulója alatt nem érvényesült az a logikus szovjet okfejtés, hogy ha már leültek a tárgyalóasztalhoz azzal a szándékkal, hogy a fegyverzet csökkentéséről állapodjanak meg, akkor legalábbis nem kell azt növelni. Gorbacsov főtitkár hasztalan javasolta, hogy a tárgyalások teljes időtartaA „fehérek” és az indiánok közti közeledés nemcsak a földrajzi akadányok miatt nehéz; évszázados előítéleteket, tudatosan szított ellentétek teszik győtrelmessé. Nicaragua nem nagy ország. 160 ezer négyzetkilométernyi területe mégis két világra oszlik, s a gyakori politikai viharok idején sokszor úgy tűnt, hogy nem is lehet hidat verni e két világ közé. Az őserdők borította, barátságtalan keleti partvidéken mintegy 70 ezer indián él. Ahogy őket kizsákmányolták a fehérek, köztük sincs egyetértés: a legnagyobb lélekszámú (körülbelül 60 ezer) miszkitó hasonlóan bánt a 8 ezernyi szu- móval, akik pedig a rámákon való basáskodásban próbáltak elégtételt szerezni. A külvilággal igazán csak egyszer kerültek szoros kapcsolatba az indiánok: a 16. század második felében a karibi térségben portyázó angol kalózok biztos hátországot kerestek maguknak és létrehozták a miszkitó kimára mindkét fél vezessen be moratóriumot a csapásmérő (és nem más) kozmikus fegyervezetnek a tudományos kutatótevékenységet is magába foglaló létrehozására, kipróbálására és rendszerbe állítására, „fa,- gyassza be” hadászati támadó (és nem más) fegyverzetét, „eurohadászati” telepítéseit, Washington szertelen sietséggel elvetette a javaslatot. Magyarán elvetette, hogy a genfi tárgyalások kedvező mederben folyjanak. Amikor pedig a Szovjetunió, amely 1983. augusztus 18-án vállalta, hogy elsőnek nem állít pályára műholdelhárító fegyvert, bejelentette, hogy egyelőre 1985 novemberig nem telepít újabb közép-hatótávolságú rakétákat, és leállítja a NATO-rakétatelepítésre válaszul foganatosított egyéb ellenintézkedéseit is, a Fehér Ház „propagandafogásnak” minősítette az egyoldalú szovjet intézkedéseket Felvetődik a kérdés, miért ment bele Shultz amerikai külügyminiszter január 8-án, hogy Genfben a hadászati és a közép-hatótávolságú atomfegyverekről, valamint az űrfegyverzetről komplex tárgyalások kezdődjenek, amikor az Egyesült Államok évek óta ellenzi a fegyverzetkorlátozás kiterjesztését a világűrre, az MX- esetből ítélve rendületlenül folytatja hadászati fegyverkezési programját, és nem hajlandó leállítani „eurorakétáinak” telepítését, hacsak nem jön közbe e®y heilbronni típusú Perch ing-katasztrófa. Szavak és tettek Az ENSZ Világűr Bizottságának tavaly júniusi ülésén az Egyesült Államok egyszerűen nem volt hajlandó részt venni a világűr demilitarizálásáról folytatott vitában, amely így zsákutcába jutott. Az ENSZ- közgyűlés 39. ülésszakán egyhangúlag hoztak határozatot ugyanerről a témáról. Egyetlen küldöttség tartózkodott: az Egyesült Államoké. Az amerikai delegátus azt hangoztatta, hogy a megfelelő tárgyalófórum a negyven ország képviselőiből álló genfi leszerelési Bizottság. Ott ugyancsak amerikai ob- strukció akadályozta a munkát. .. rályságot az indiánok földjén. Három évszázaddal később került sor az újabb találkozásra: az 1979-ben győzedelmeskedő sandinista forradalom az új eszmékhez méltatlan szégyenfoltnak! tartotta az indiánok elzártságát és szegénységét. A jószándék hatását nagyban rontotta, hogy az indiánokat nem kérdezték: elmaradottnak és szegényeknek ér- zik-e saját magukat. A segítség így szült bizalmatlanságot, s ezt ügyesen kihasználták a sandinista forradalom külső ellenségei, akik a legendákban továbbélő miszkitó királyság fel- támasztásának ígéretével a „fehér” Managua ellen tudták fordítani a miszkitókat. Majd négy évig tartott a sandinista kormány és a Misurasata vezetőinek kölcsönös bizalmatlansága, ami súlyos kárt, rengeteg szenvedést és felesleges véráldozatot okozott mindkét félnek. Végül is Managuában tanultak a tévedések leckéiből: a sandinista kormány Április 13-án George Shultz egy interjúban azt mondta: „Érdekes javaslatokat tettünk le az „asztalra." Ezeket a javaslatokat nem hozták nyilvánosságra, de genfi megfigyelők utaltak arra, hogy Washington ismét a szovjet, hadászati nehézrakéták, valamint a közép-hatótávolságú rakéták lényeges csökkentését követelte, utóbbiakét nemcsak Európában, hanem Ázsiában is, függetlenül a Szovjetuniót keletről-nyugatról körül ölelő amerikai előretolt nukleáris rendszerektől. Tisztább álláspont Egymás álláspontjának jobb megismerése, amit minden tárgyaláson el lehet könyvelni az első forduló eredményeként, fontos dolog, de a szovjet küldöttség aligha kezdhet valamit a megegyezés-ellenes amerikai álláspont jobb megismerésével. Május 15- én, amikor Gromiko Bécs- ben ismét találkozik Shultz- cal, a szovjet külügyminiszter kénytelen lesz amerikai kollégáját nyomatékosan emlékeztem januári megállapodásukra, amelyet az Egyesült Államok azóta nemcsak megbánt, hanem szeretne feledésbe is meríteni. A Szovjetunió nem azért ment el Gen file, hogy delegációja senkit semmire nem kötelező filozófiai csevegést folytasson elvont, a gyakorlattól elszakított fegyverzetellenőrzési témákról, akár kétes hadászati „kezdeményezések” állítólagos előnyeiről. A szovjet küldöttség arra kapott megbízást, hogy a janyári megegyezés szellemében törekedjék az atom- és űrfegyverzet problémájának komplex megoldására, mégpedig elfogadható, észszerű időn belül, mindkét hatalom egyenlősége és azonos megközelíthető biztonsága alapján. A világ az utóbbi napokban megdöbbenéssel értesült arról, hogy 1983 végén az Egyesült Államok közveszélyesen selejtes Pershing- rakéták Európába telepítésével hiúsította meg a szovjet—amerikai tárgyalások folytatását. A fegyverzetkorlátozási tárgyalások azonban. az „abszolútnak” és „tökéletesnek” kikiáltott fegyverekre is érzékenyek. felismerte, hogy az új rendszert számtalan oldalról támadó ellenség közül az indiánok jó része nem ideológiai okokiból, hanem saját életformájának védelméért harcol. A felismerést segítette, hogy a Misurasata nem tartotta barátjának „ellensége ellenségét”, és nem volt hajlandó az ellenforradalmi szervezetek példájára az amerikai titkosszolgálat zsoldjába szegődni. Hosszú, megtorpanásokkal terhes volt a tárgyalások útja, míg a Misurasata vezetői és a sandinista kormány képviselői a napokban megegyezésre jutottak. Ennek lényege az, hogy mindkét fél elismeri a másik jószándékát, a „sandinista” indiánok a sandinista rendszerben próbálják újjáépíteni otthonaikat, a központi kormány nedig ehhez a lehető legszélesebb önkormányzatot biztosítja számukra. A miszkitók nyelvén a „politika” szó jnegfelelője hazugságot” .jelent. Az elindít évek fájdalmas tapasztalatai talán elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy a sandinista kormány tettei .meggyőzik az indiánokat: Managua politikája igazi .békét kínál nekik. Összeállította; Constantin Lajos Nem érkezett váratlanul a szomorú hír, hogy az orvosok erőfeszítései ellenére elhunyt Tancredo Neves, Brazília választott elnöke. Az idős politikus úgy távozott az élők sorából, hogy egy pillanatig sem ülhetett az államfői székben. Az alkotmány értelmében az elhunyt hivatalát az ötvennégy éves Jósé Sarney al- elnök és ügyvezető elnök vette át. Meghalt a király, éljen a király! — értékelhetnénk a Latin-Amerika legnagyobb országában történt személyi változást, á,m ez esetben nem egyszerű utódlásról van szó. Bár Neves gyakorlatilag nem irányíthatta az államügyeket, politikai öröksége mégis hatalmas, hiszen feladata nem kisebb lett volna, mint visszavezetni az országot a demokratikus kormányzáshoz. Ahhoz a demokráciához, amelytől elszoktak a brazil polgárok az utóbbi húsz évben. A katonák 1964-es hatalomátvételük után csak az idén voltak hajlandók lemondani a vezető szerepről. A tábornokok temészete- sen saját elképzeléseikhez igazították az ország intézményeit. Egyebek közt új alkotmányt fogadtattak el, Tancredo Neves, az elhunyt elnök „Hej, sloveni” — fogják ezentúl is énekelni déli szomszédunk polgárai jeles ünnepeken, miután eredménytelennek bizonyult a háború óta sorrendben a hetedik jugoszláv himnusz- pályázat is. A hat tagköztársaság és két autonóm tartomány képviselőiből álló zsűri úgy ítélte meg, hogy a beérkezett 761 pályamű egyike sem méltó arra, hogy felváltsa az immár negyven éve „ideiglenesként” játszott és é'nekelt nemzeti dalt. A jugoszláv himnusz eredete másfél évszázadra nyúlik vissza: Samo Tomasik cseh költő 1843-ban írta meg szövegét a „Nincs még veszve Lengyelország” című hazafias dal hatására, és dallama így csaknem megegyezik a lengyel himnuszéval. Éppen ez a nagyfokú zenei hasonlóság az egyik fő érv ellene Jugoszláviában. A másik kifogás rs eredetével függ össze: pánszláv eszméket hirdet,, s így nem tükrözheti megfelelően a szoúj pártrendszert hoztak létre, erősen korlátozták a demokratikus jogokat. Technokrata tanácsadóik segítségével az első időszakban kiemelkedő gazdasági sikereket értek el, amelyeket a világ „brazil csoda” néven ismert meg. Ám a csodák sem végtelenek, főleg ha alapjaikat külföldi dollár- milliárdokból építették. A mértéktelen eladósodás (100 milliárd dollárjával Brazília világelső), a vágtató infláció (már a 250 százalékot is meghaladja), a munkanélküliség és nyomor növekedése egyre inkább megérlelte a követelést: elég a tábornokokból. A 135 milliós országon a katonai uralom vége felé sohasem látott megmozdulássorozat söpört végig. A tüntetők legfőhb követelése volt, hogy közvetlenül szavazhassanak sorsuk új irányítójára. Nos, Figueiredo tábornok-elnök tett ugyan engedményeket rendszere liberalizálásában, a közvetlen elnökválasztásra azonban nem állt rá. Végül is az elektort szavazás egyértelmű győztese az a Tancredo Neves lett, akinek neve, s félévszázados tapasztalata garanciát és reményt jelentett arra, hogy sikeresen áthidalja a számtalan nehézséget. Halálával igencsak megcialista Jugoszlávia hat nemzetének és 18 nemzetiségének testvériségét és egységét, azt a tényt, hogy az országban nem csak szláv nemzetiségűek élnek. Már a népfelszabadító háború alatt szó volt arról, hogy új himnusz kell. 1946- ban ki -is írták az el,ső pályázatot. Az akkori díjnyertes szöveghez azonban nem sikerült megfelelő zenét találni, így aztán újabb és újabb pályázatokat hirdettek meg. Ezeken születtek ugyan félig-meddig hivatalosan is elfogadott ünnepi dalok, a „Hej, sloveni”-t azonban nem tudták kiszorítani. A hatvanas évek elején felmerült az a javaslat is, hogy Beet ho wen ötödik szimfóniájának egyik tételét használják fel zenei nyersanyagnak. és ehhez írjanak szöveget. Az így született művet elő is adták a belgrádi nemT zeti színházban a köztársaságnapi ünnepségen — aztán feledésbe merült. A legújabb pályázat kiírásakor az változott a politikai képlet, a nagy művészettel felállított erőegyensúly-egyenleg felborulással fenyeget, mivel utóda, Jósé Sarney közel sem annyira, népszerű figura. A Neves-féle tömörülés, a Brazil Demokratikus Mozgalom Pártja (PMDB) támogatja ugyan az új államfőt, de inkább csak azért, hogy esetleges alkotmányellenes lépésével ne ingerelje fel az ugrásra kész egyenruhásokat. Semmiképpen sem léhet figyelmen kívül hagyni a lakosság érzelmeit. azt, hogy Nevest várták a Sarney-t kapták. Sarney egyébként — akit sokan a liberális jobboldal és -a hadsereg emberének tekintenek — sietve megígérte, hogy 1988-ban megrendezik a hőn óhajtott közvetlen elnökválasztást. Ezt még megelőzi az alkotmónyozó nemzetgyűlés összehívása 1986- ban, vagy már az idén. A bársonyszék új gazdája az eddigi hírek szerint követni akarja Neves gazdasági programját, azaz a szigorú belső takarékosság, az adóreform bevezetését, a mezőgazdaság fejlesztését. Ehhez segítséget nyújthatnak neki a tavalyi év gazdasági fellendülését jelző mutatók. Hogy népszerűségi indexét kissé megemelje, Sarney kilátásba helyezete, hogy a külföldi adósságok miatti megszorítások ellenére a szociális gondok enyhítésére 100 napos rendkívüli pénzügyi programot léptet életbe. Bármerre is fejlődnék az események, a jelenlegi állás szerinti brazil nép csalatkozott reményeiben, mégha azokat reálisan tekintve csak szerények lehettek is Remélhetőleg a pár hónappal ezelőtti népünnepélyt követő nemzeti gyász csak Tancredo Nevest búcsúztattr és temette el, az újszülött brazil demokrácia fejlődő- képes lesz. elvárásokat a következőkber jelölték meg: az új himnus: fejezze ki a jugoszlávia nemzetek és nemzetiségei nemes érzelmeit, forradalm és hazafias szellemükéi testvériségét és egységét, munka, a szellem, az alko tás szabadságát. A beérke zett pályaművek háromne gyede csak új szöveget ki nált a meglévő daliamra A leggyakrabban haszná’) szavak a következők vol tak: Jugoszlávia, Tito, póri haza, hon, ország, közös ha talom, jugoszlávok, munkás osztály, dolgozó nép, népéi nemzetiségek, kommunistái szocializmus, testvériség-egy ség, szabadság, stb. A bírál bizottság értékelése, szerin azonban egyik pályázóna sem sikerült úgy egységb foglalni ezeket a fennköl fogalmakat, hogy azok_ gör dülékenyen simuljanak jugoszlávok számára otthe nosan csengő melódiáho: Maradt tehát, ismét a „He sloveni” — legalábbis a ke vetkező pályázatig. Managua^igazi b*ké, 1 |J| 3; jndiállOkllOZ A távolság még nem lenne nagy: 300—500 kilométer. A nicaraguai fővárost, az ország nyugati partvidékéhez közel fekvő Managuát ennyi választja el a keleti partvidék lakóinak, a miszkitó, szumo és rama indiánok településeitől. Az utazás az indiánok földjére mégis hosszú és fárasztó. Managuát elr hagyva alig száz kilométerre véget ér a'kövezett út, az ember választhat: törékeny csónakon, lóháton, vagy gyalogosan pró- báljori-e céljához érni. Hatalmas tömeg vett végső búcsút Nevestől D. L. Az eredménytelen hetedik Jugoszláv himnuszpályázat Az utód, Jósé Sarney — Neves özvegyével
