Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám
10 1985. MÁJUS 25. Kulturális kilátó II rádió kilép a dobozból Háromszázezer személyes hangversenyterem A „kék svábok” tájháza Gyünkön Az egykori füstös konyhában ma régi edények sorakoznak A napokban készült el a rádió programjainak statisztikai összesítése, s eszerint a három csatorna napi 54 órai műsoridejéből 35 óra a zenéé volt. Csak a zenéé. Ezenkívül természetesen felcsendültek dallamok a különböző prózai műsorokban is. — A harmincöt óra másképpen azt jelenti, hogy a műsoridőből a „tisztán zene” valamivel több mint hatvan százalékkal részesült, s ez megfelel az igényesebb európai rádiós átlagnak —‘mondja Szirágyi János, a zenei főosztály helyettes vezetője. — Ügy véljük, mennyiségben — és minőségben is — méltók vagyunk Bartók, Kodály országához. Amj a műfaji megoszlást illeti: a köny- nyű-, a fúvós-, a népzene, az operett, a musical, a magyar nóta érthetően nagyobb teret kap, a helyes arányokra azonban vigyázunk, összeállításaink negyven százaléka — komolyzene. Tudjuk: a nemes muzsikának koránt- sincs akkora tábora, amely ezt indokolná, sőt az utóbbi években még csökkent is. A Magyar Rádió mégsem mondhat le a szórakoztatás mellett a zenei műveltség terjesztéséről. Missziónak tekintjük ezt. Elsősorban a ma már országszerte jól fogható 3. (URH) adó a „miénk”. itt a műsorok nyolcvan százaléka zene, ám ötven százalékig ott vagyunk a Kossuthon is! A Petőfi főleg a könnyű műfajoké, de persze nem csak azoké. — Kapnak-e visszajelzést tevékenységük eredményéről? — A legtöbben a Kossuth Rádiót hallgatják, határainkon belül és kívül, éppen ezért arra törekszünk, hogy a legszélesebb közönségnek szánt műsorokat itt sugározzuk. Hagyományosan a nemzeti főadón mutatjuk be a gyakran éppen a rádió felkérésére irt új magyar művekét, a rádiózenekar, a rádióénekkar új felvételeit, itt közvetítjük — rendszerint „egyenesben” — az eseményszámba menő hangversenyeket, operabemutatókat, neves hazai és külföldi művészek koncertjeit. Itt hangzik el először A hét zeneműve, itt „nyílik ki” a Magyar előadóművészek albuma, szólal meg az Éneklő ifjúság, s a Kossuthra kapcsoljuk minden második kedden délidőben, csúcsidőben a Magyar Nemzeti Galériát, ahol az ország legjobb szimfonikus zenekarai és kamarazenekarai adnak egyórás hangversenyt. Rendre elfogadják ide meghívásunkat a vidéken élő muzsikusok is. nagy sikerrel léptek fel már a Kupolateremben a debreceni, a győri, a miskolci, a pécsi, a szegedi, a szombathelyi Hazánk ma — túlzás nélkül mondhatjuk — a hagyományteremtő városok, falvak korát éli; országunk településeinek honpolgárai rendre arra törekszenek, hogy széles körben ismert kulturális centrum váljék lakóhelyükből. Debrecen is több neves kulturális rendezvény házigazdája, hogy csak néhányat említsünk: a híres virágkarnevál. a hajdúsági farsang, a nyári nemzetközi kórustalálkozó. Az erurópai hírű rendezvények árnyékában szerényen húzódik meg a debreceni színházi napok szimfonikusok. De ki ne hagyjam a példák közül legsikeresebb komolyzenei műsorunkat, a Ki nyer ma? — Játék és muzsika tizperc- ben-t, amelynek a szignálja immár 15. éve csendül fel a Déli krónika után, hetente négyszer az Astoriából, péntekenként pedig vidékről. — Milyen a komolyzenei műsorok hallgatottsága? — Az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont felmérései arról tanúskodnak, hogy a hallgatók viszonylag szűk rétege tekinti élete, mindennapjai nélkülözhetetlen részének a nemes muzsikát. Amíg például egy Jó ebédhez szól a nóta hallgatottsága szombatonként délben a Petőfi adón 22—25 százalékos, Komjáthy György húsz éve futó tánczenei koktélja ugyancsak a Petőfin 12—14 százalékos, addig a legpopulárisabb komolyzenei műsor, a Kossuth adón, csúcsidőben sem haladja meg a 3 százalékot. Kivétel a Ki nyer ma? a maga 9—10 százalékával. A közvéleménykutatók elvileg nyolcmillió hallgatót tekintenek 100 százaléknak, ilymódon amíg a magyarnótát két és félmillióan, addig a szimfonikus zenét, az operát háromszázezren élvezik egy- egy adás alkalmával. A kicsit is „nehezebb” zenét még ennyien sem. A 3. adásban hiába szól URH-n, sztereóban technikailag szinte tökéletesen a zene, hallgatottsága az 1 százalék körül, vagy inkább azalatt van. Mindez számunkra sajnos nem meglepetés. Amikor főosztályunkon a 80-as évekre szóló feladatainkat, elméleti munkánk fő irányait felvázoltuk, kénytelenek, voltunk szembenézni azzal, hogy egyre sivárabb zenei műveltségű generációk kerülnek iki az iskolákból. A zenei művelődés közállapotai romlottak. De miért is hihetnénk az ellenkezőjét? A gimnáziumokban alig van valami ének- zene; oktatás, nem önálló óra. hanem általános esztétikai nevelés keretében; a szakmunkásképző intézetekben semmi sincs, az általános iskolák egy részéből pedig már szinte a szakgárda is hiányzik. Persze, igazságtalan lenne mindent egyedül az iskola számlájára írni, az életmód átalakulása is távolítja a családokat a zenétől. S az is igaz, hogy közvéleménykutatóink adatait más irányból is meg lehet közelíteni. Eszerint ma Magyarországon egy-egy komolyzenei hangversenyt a rádióból egyidejűleg három- százezren hallgatnak meg! Csöppet sem szégyellnivaló szám ez, miként nem az a százezres, a nyolcvanezres hallgatóság sem! Csakhát mi elégedetlenek vagyunk, többet szeretnénk. — Mit tesznek ennek érdekében? eseménysorozata, pedig az idén május 27-én 18. alkalommal rendezik meg, ezúttal hazánk felszabadulásának 40. évfordulója jegyében. Az országosan is rangosnak számító színházi találkozón szovjet és magyar drámákat láthat a közönség. A kaposvári Csíky Gergely Színház előadásában Bulgakov: A Mester és Margarita című színművét, a budapesti Nemzeti Színház Páskán- di Gézától A szélmalom lakóit tűzi műsorára, ez utóbbi olyan kitűnőségek játékával, mint Sinkpvits Imre, Béres Ilona, Agárdi Gábor, Harsá— Az ősszel változott a rádió műsorstruktúrája, több új műsor indult, többnek átalakult az arculata, szolgáltató zenés magazinműsorok jelentkeznek, főleg a Petőfi Rádión. Oldottabb, közvetlenebb hangra törekszünk, szeretnénk közelebb kerülni a hallgatóhoz. Október 1-től például a korábbi egy helyett hetente ötször jelentkezik a Petőfin a Napközben s a zenés délelőtt három órájában szinte észrevétlenül jelen van a komolyzene is. Élő adás. „élő” műsorvezetővel, * „élő” zenei szerkesztővel ... Hasonló jellegű műsor minden péntek délután a Péntektől péntekig című ajánlóműsor, sok muzsikával. Alkalmanként harmincöt—negyven programra irányítjuk a hallgató figyelmét, kiállításoktól a koncertekig. Szombatonként — a Kossuth adón — a Déli zeneparádé vonz — immáron harmadik éve — mind nagyobb hallgatóságot. Pedig a „csevegő” műsorvezető Bachról, Mendelssohnról, Ravelről beszél, és művészlemezeket forgat le ... Ügy hisszük, hogy kezdünk korszerűbben rádiózni, ismereteket terjeszteni. A hagyományos eszközökről közben nem mondunk le. — Mire gondol? — A hagyományos eszközök sorában gondolok természetesen a klasszikus zenei programokra, amikor a bemondó bekonferálja a művet. s az felcsendül a rádióban. De arra is, hogy a rádiós zene már régen kilépett a dobozból, ilymódon is közelebb akarván kerülni a hallgatóhoz. Közel tíz éve az Országos Filharmóniával közösen indítottuk meg a vidéki zene; hetek eseménysorozatot. Minden évben egy- egy hetet vendégeskedtünk nagyobb városainkban; rangos produkciókat vittünk magunkkal, nem kevésbé színvonalas műsorokat adtak házigazdáink, s a rádió mindegyiket egyenesben közvetítette. Óriási siker volt! Utoljára 1982-ben rendezhettük meg a zenei heteket, újabban nem futja rá a pénz. De nem adtuk fel! A jövő szezonban szeretnénk folytatni Csongrád megyében, s keressük hozzá a partnereket. — Ha már a dobozból való kitekintést említette, a rádió más módon is tágította működési területét.. . — Valóban, a rádiózenekar zeneakadémiai, várbeli, vigadóbeli koncertjei nélkül ma már elképzelhetetlen a főváros zenei élete. A vidéki hangversenyek megszervezése már körülményesebb, de úgy véljük, erre is találunk megoldást. Legutóbb, ausztriai vendégszereplésre utazva Sopronban lépett közönség elé a zenekar, s ilyen lehetőséggel más hasonló esetekben is szívesen élünk. nyi Gábor, Berek Kati, de akár az egész szereplőgárdát fel lehetne sorolni. A házigazdák Hubay—Vas—Ránky zenés drámáját adják elő, az Egy szerelem három éjszakáját. Az eseménysorozatot a a Játékszín vendégszereplése zárja június 1-én. Tőlük Csurka: Nagytakarítás című komédiáját láthatja a közönség Űjréti Lászlóval és Tor- day Terivel a főszerepben. Ezek után valóban az az érzése támad az embernek: Debrecenbe kéne menni . . . legalábbis a hónap végén ... * — j — A Tolna megye turisztikai érdekességeit ajánló útikalauzokba újabb bekezdés kerülhet: Gyönkön megnyílt a sváb tájház. Tolna és Fejér megye határán ötven—hatvankilométeres körzetben egész napra való látnivalót talál az autós túrista. Ha a (i.'í-as számú úton érkezik Székesfehérvár felől, a ce- cei Csók István emlékmúzeum, a simontornyai vár, kis kitérővel Ozorai Pipo vára, Pincehelyen Vörösmarty- emlék, Tamásiban kilátó, vadászkastély, két műemlék-templom. Gyulajon a nemzetközi hírű dámvadrezervátum. Kurdban Zichy iMilháfly oltárképp, majd a lengyeli arborétum vonzza a látogatókat. (Tamásiban mozgásszervi betegségek és nőgyógyászati bajok orvoslására alkalmas gyógyfürdő van és szálloda, a Hotel Dám.) Gyönk, Tamási vagy Szek- szárd felől a 65-ös számú úton közelíthető meg legkönnyebben. A tájház a falu szélén áll, az úttól távolabb, de jól láthatóan: jellegzetes parasztház friss deszkakerítés mögött. A Gyönkön és a környező községekben élő protestáns svábok 1723-ban települtek ide Hessenből. Viseletűket, szokásaikat sokáig megőrizték, de az utóbbi évtizedekben sorra lebontották a régi házakat, és a ládák, szekrények mélyére kerültek a népviselet megmaradt darabjai. A helybeliek a hatvanas évek elején kezdték összegyűjteni először a viselet régi hímzésmintáit, aztán a textíliákat, és előbb Ortutay Gyula, majd Camman Alfréd brémai professzor biztat fására a bútorokat is. A gyűjtemény egyre nőtt Lack- ner Aladár keszőhidegkuti evangélikus pap lakásán, míg 1980-ban a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ rendezett nagy feltűnést keltő kiállítást az érdekes anyagból. Röviddel ezután a gyönki tanács megElőször 1879-ben, a gőzvon tatású vasúti közlekedés harminötödik évében jelent meg hazánkban vasúti lexikon, melynek előszavában azt írta a szerkesztő, hogy .,... vasúti szakirodalmunkkal nincs mit dicsekedni.” Az elsőt 1911-ben követte a második magyar Vasúti Lexikon, amit már évtizedekig lehetett használni, de napjainkra, éppen a közlekedési technika fejlődésének fel- gyorsulása miatt, meglehetősen elavult. A most megjelent Vasúti Lexikontól — amint előszavában írja — azt várja a főszerkesztő, Ur- bán Lajos közlekedési miniszter, hogy hosszú ideig hasznos kézikönyve lesz szakembereknek és érdeklődőknek egyaránt. Az új lexikon első pillantásra is kellemes meglepetést okoz olvasójának. Mi. akik — nem lévén szakmabeliek — a vasúttal mint utasok vagy szállíttatok kerülünk időnként kapcsolatvásárolta és helyreállíttatta a házat, amelyet dr. Imre Mária pécsi múzeológus rendezett be. A gyűjtemény magántulajdonban van. A protestáns svábokat „kék sváboknak” is nevezik, mert viseletűk és bútoruk alapszíne a kék. A kasmírból, bársonyból, selyemből vagy lenvászonból készült ruhákat főképpen zölddel és lilával díszítették, de például az öregek még a harmincas években is fehérben gyászoltak és a menyasszonyok feketében esküdtek. A tájház gazdag szemlét ad a női és gyermek ruhákból és a dúsan mintázott bútorokból. Minden környékbeli faluból került ide valami érdekesba, megszoktuk már, hogy a MÁV sajátos szakmai nyelvet használ, s ez nem valami közérthető. Nos. a Vasúti Lexikonban szereplő címszavakat olvasva a szellemes, jól körülírt megfogalmazások közelebb hozzák a vasúttal nem hivatásszerűen foglalkozókhoz is ezt a „műnyelvet”, megmagyarázva nekünk eddig általunk nya- katekertnek, magyartalannak vélt kifejezéseket. Nagy és elvitathatatlan erénye a lexikonnak, hogy az utason és szakembereken kívül szól a kereskedőkhöz, az építészhez, a statisztikushoz, a közgazdászhoz, a p>énz- ügy és adóügy szakembereihez is. Megismerhetjük belőle azt a sajátos közlekedés- és gazdaságpolitikai helyzetet, melyben a MÁV mindennapi munkáját végzi. Ismereteinket bővíti az a rész, amely a vasút szervezeti és működési rendjével foglalkozik, s ugyanez mondható el azokról a címség. A híres murgai és szárazéi asztalosok készítették a bútorok többségét, Nagy- székelybői hoztak kendervászon inget, a női ruhák legnagyobb része Felsőnánáról, Kazlóznóról való, a láda be- lecskei, a pad hidegkúti, a szekrény varsádi, a kályha Hidegkúton készült. És láthatunk néhány szép edényt is, amelyek a szakcsi habán műhelyből kerültek ki. A ház a múlt század végén épült, a húszas évekig sza- badkéményes volt. A látogató a konyhába lép be. Balra a tisztaszoba, amelynek nemcsak a szép bútorok és ruhák adják otthonosságát, hanem mindennapi használati eszközök és régi szép családi fotók teszik szinte élővé. A hátsó szobában időszaki kiállításokat rendeznek: legutóbb p>éldául olyan gyöngyös főkötőket mutattak be, amelyeket egy-egy lány tizenhárom éves'korától férj- hezmeneteléig készített. AZ udvar is kínál látnivalót: egy. a század első felében volt gazdasági udvart rekonstruált a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum régi szerszámokból, mezőgazdasági gépekből, használati eszközökből, és berendezték az úgynevezett p>arti konyhát is: a partfalba vájt nyári konyhát. szavakból, amelyek a vasúti technikát elemzik. Hiányt pótol ez a lexikon abból a szempontból is, hogy címszavaiban felsorolja a világ valamennyi jelentősebb vasútját, rövid történeti áttekintést nyújtva róluk. A magyar vasút történetére vonatkozó fejezetet — amely az építés, forgalomba helyezés adataival együtt tartalmazza minden hazai vasútvonal kilométerben kifejezett hosszát is — jól használhatják a helytörténészek, a települések krónikaírói is. A többszáz ábrával, műszaki rajzzal, grafikonnal és egyéb táblázattal illusztrált könyv a klasszikus lexikonszerkesztési szabályok szerint készült, címszavai betűrendben követik egymást. A külsőleg is tetszetős, közel 830 oldalas, képmelléklettel bővített kiadvány a Műszaki Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. — hegyes — Deregán Gábor Debrecenbe kéne menni... A tiszta szoba enteriőrje Gárdonyi Tamás Hetvennégy év után Megjelent a vasúti lexikon “Színházjegyet kéne venni...
