Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

1 A gyermekkor Boldogok-e a gyerekek? Hát persze, hogy boldogok — vágná rá a legtöbb fel­nőtt, s ha tovább kérdez­nénk, hogy vajon miért gon­dolja ezt ilyen kételyek nél­küli meggyőződéssel, való­színűleg azt mondaná: — Mert gyerekek. Saját gyerekkora úgy él a legtöbb felnőtt emlékezeté­ben, mint a felhőtlen öröm, védettség, a biztonság, egy­szóval a boldogság kora. És ha én akkor boldog voltam — gondolja —, hogyne len­nének a gyerekek boldogok most? Az akkor kinek-kinek mást, de mindenkinek vala­mi, a mainál nehezebbet je­lent: szegénységet, háborút, félelmeket, amelyekről fel­nőtt fejjel visszatekintve tud, de akkor — gyerekként — nem vagy legalábbis nem olyan nyomasztó, egész élet­re sebeket ejtő hatásokként érzékelt. Ha azonban nem elég­szünk meg a fényesre törölt emlékekkel, s megpróbálunk fölidézni gyermekkori bána­tokat, félelmeket a tudat fe­lejtésre szolgáló mélyréte­geiből, magunk is meglepő­dünk talán, milyen bőséggel zuhognak elő: a szegénység miatt tehetetlenségükben egymást maró szülők képei­vel, bombarobbanásók elfe- lejthatetlen hangjaival, a felnőttekben a ház előtt éj­szaka fékező autó keltette félelem sápadtságával. Ez mind igaz — engedne ltjaién korábbi meggyőződé­séből képzeletbeli vitapart­nerünk, de az a mi gyerek­korunk volt: létbizonytalan­sággal, háborúval, törvény­telenségekkel .. S ha mi a rosszat úgy el tudtuk sül­lyeszteni emlékeink mélyére, hogy már-már erőfeszítésbe kerül a fölidézése, mit szól­janak a mai gyerekek, akik­nek életét sem háborús, sem egyéb félelmek nem árnyé­kolják, s akiknek még a sze­génység is mást jelent, mint nekünk jelentett valamikor. A mai gyerekek nem szól­nak semmit, mert el vannak, foglalva a saját gondjaikkal. Ha megkérdeznénk tőlük, hogy vajon boldogok-e, való­színűleg nagy szemeket me­resztenének, nem is nagyon értenék, hogy mit akarunk a kérdéssel. Azután, ha elég bizalmuk lenne hozzánk, s remélhetnék, hogy valóban meghallgatjuk őket, talán beszélnének arról, hogy ha­marosan fölmérő dolgozatot írnak, s attól függ, mehet­nek-e a tagozatos osztályba, hogy szerintük igazságtala­nul büntetést kaptak, hogy egy nagyobb fiú ok nélkül megverte őket, egy felnőtt gorombán rájuk kiabált, mert nevetgéltek a buszon, hogy elvesztettek valamit, s ki tudja, anya vagy apa mi­lyen hangulatban lesz. ami­kor megtudja, különben is most olyan feszült otthon a légkör, alig szólnak egymás­hoz, de az még rosszabb ... /No, de hol vannak ezek a „gondok” a mi gyerekko­runkban mindennapos gon­doktól, félelmektől? Bizony, sehol. Csak éppen a gyere­kek azokat nem ismerik, ne­kik mai gondjaik a gondok, s azokat ugyanolyan intenzi­tással élik át, mint mi a mi­einket harmincöt-négy ven­ötven évvel ezelőtt. Segíte­nünk kell, hogy ezeket a gondokat enyhítsük, hatásai­kat csökkentsük, hogy keve­sebb legyen a túlterhelt, neurotikus, szorongásos gye­rek. Minket nem pátyolgattak annak idején, a szüléinknek kisebb gondjuk ás nagyobb volt, mint a mi szorongása­ink, mégis felnőttünk — hallom a lehetséges ellenve­tést. Inkább az a baj, hogy elkényeztetjük őket. Gyakori érvelés ez, csak éppen nem vagy alig-alig igaz. Nem pátyolgattak a szü­léink, de beszélgettek ve­lünk: anyánk házimunka közben, apánk este vagy a hét végén, faluhelyen es­ténként, telente, amikor ke­vesebb volt a munka, de be­szélgettünk mi, /gyerekek egymással is. Kiültünk az árokpartra vagy a szomszéd ház padkájára és beszélget­tünk. Mint a nagyok — mert akkoriban még ők is beszél­gettek. Volt idejük egymás­ra és ránk. S nekünk is volt időnk: nem sarkallt a n/o- masztó teljesítménykényszer, nem kellett már az általá­nos iskolában az egyetemi fölvételire készülni. Nem kényeztettek, de be­szélgettek velünk, s ez se­gített föloldani a gondjain­kat, szorongásainkat. Többet ért, mint a rossz lelkiisme­ret megnyugtatására szolgá­ló, ajándékokkal való ké­nyeztetés;. Ahogy gyorsul az élet rit­musa, úgy van egyre na­gyobb szükségünk a kitárul­kozásra, gondjaink megosz­tására, de a többieknek egy­re kevesebb idejük, kedvük, erejük van, hogy figyelienek ránk. Pedig enélkül nem megy: meg kell hallgatnom a többieket, ha azt akarom, hogy ők is meghallgassanak engem. Mondom, a felnőttéit között is létkérdés ez, de még inkább az a gyerekek között. Nincsl szomorúbb lát­vány, mint a mesélésbe be­lefeledkezett gyerek, aki percenként kénytelen meg­szakítani a mondókáját „Apa, figyelsz?” „Anya, fi­gyelsz?” Azután, ha rájön, hogy nem figyelnek rá, el­hallgat, s maga őrlődik a gondjaival. Tehát beszélgessünk a gyerekekkel? Igen, de ha ez túl sok, túl nehéz, legalább figyelmesen hallgassuk meg őket. Kezdetnek az is vala­mi. Ha őszintén tesszük úgysem álljuk meg, hogy ne szóljunk közbe, s abból már beszélgetés is lehet. Bistey András Ära: 2 20 Ft SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Négynapos harc utón Fegyverszünet Libanonban Losonczi Pál kolumbiai Kitüntetett közös gazdaságok A Damaszkuszban folyta­tott tárgyalások tegnap reg­gelre meghozták eredményü­ket. A négynapos harcokat lezáró, véglegesnek hirdetett tűzszünet kezdődött az Amal és a bejrúti táborokban levő palesztin harcosok között. A megegyezés értelmében a li­banoni hadsereg 6. dandár­jának katonái gyűjtik össze a táborokban levő nagy- mennyiségű fegyvert, s ők szavatolják a táborok és la­kóinak védelmét. A pozitív eredményt hozó hosszas megbeszélések Had- dam Szíriái alelnök irányítá­sával folytak, s azokon részt vett az Amal. valamint a baloldali libanoni erőket tö­mörítő Nemzeti Demokrati­kus Front küldöttségé, és az arafati politikát bí­ráló Palesztinái Nemzeti A megyei pártbizottság első titkára ezután átadta a kiváló címet dokumentáló oklevelet a szövetkezet el­(Folytatás az 3. oldalon.) Megmentést Front több kép­viselője. Ez utóbbi tömörü­lés egyelőre még nem alakí­totta ki végső közös állás­pontját a meghirdetett felté­telekről. Ugyanakkor az ősz-.. szes érintett fél garanciákat adott arra, hogy további tár­gyalásokat folytatnak majd, hogy a lehető leghamarabb és véglegesen rendezzék a konfliktust. Megfigyelők sze­rint ezt elsősorban Szíria tudná biztosítani — együtt­működve Valid Dzsumblat- lal, akinek ütőképes katonai erői ellenőrzik a Bejrúttól keletre húzódó hegyvidék je­lentős részét. A tűzszünet kihirdetését megelőzően e hegyvidékről heves ágyú- és rakétatűz zú­dult Bejrút sűrűn lakott dé­li külvárosaira, de nem kí­mélték a keresztények lakta külső kerületeket sem. A jánoshidai Vöröshajnal Tsz autóbontó üzemében egyebek között IFA-tehergépkocsi családhoz felújított fődarabokat is forgalmaznak. Júniustól pedig kiterjed a választék kis tehergépkocsik alkatrészeire is. A megye három, a kongresszusi, felszabadu­lási munkaversenyben élen járó, termelőszövet­kezetében adtak át tegnap országos kitüntetéseket a tavalyi sikeres gazdálko­dás elismeréseként. Az előző évit csaknem 30 százalékkal, azaz 17 millió forinttal meghaladó üzemi termelési érték, több mint 30 százalékos nyereségszint — ezek a tiszaburai Lenin Tsz tavalyi, a közös gazdaság 36 éves fennállása óta legsike­resebb gazdálkodásáról ké­szült beszámoló legfonto­sabb adatai, amelyek alap­ján a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, va­lamint a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa — ebben az ötéves tervben má­sodszor — Kiváló Szövet­kezet címmel tüntette ki a nagyüzem kollektíváját. Az országos elismerés átadása alkalmával megtartott ün­nepi közgyűlésen részt vett és felszólalt Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára, jelen volt Benedek Fülöp, a Tészöv titkára. Amint azt Nagy István, a 3800 hektáron gazdálkodó szövetkezet elnöke ünnepi beszédében elmondta, mind­össze 14,7 aranykorona ér­tékű földjeiken nem volt könnyű az utóbbi évek köz­tudottan rossz időjárási fel­tételei közepette elérniük az említett termelésnövekedést. A megyei állagot meghaladó növénytermesztési eredmé­nyeikben a korábbi évek következetes termelésfejlesz­tési eredményei realizálód­tak. Többek között az, hogy esztendőről esztendőre meg­felelő arányban fordítottak jövedelmükből gépvásárlá­sokra, talajjavításra, táp­anyag-gazdálkodásra, a szántóföldi növénytermesz­tésre kevésbé alkalmas te­rületen gyümölcsösök tele­pítésére. A juhászat orszá­gos gondjai közepette is mintegy félezerrel növelték tavaly az anyajuhlétszámot, és a tartástechnológia folya­minisztert fogadott Losonczi Pál az Elnöki Ta­nács elnöke tegnap a Parla­mentben fogadta Gustavo Castro Guerrerót, a Kolum­biai ^Köztársaság gazdaság- fejlesztési miniszterét, aki a magyar—kolumbiai gazdasá­gi vegyesbizottság ülésén részt vevő kolumbiai kül­döttséget vezeti. A minisz­ter átadta Losonczi Pálnak Belisario Betancur köztársa­sági elnök személyes üzene­tét. Husák látogatása a Szovjetunióban A hónap végén hivatalos baráti látogatásra a Szov­jetunióba utazik Gustáv Hu­sák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke. Gustáv Hu- sákot az SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnök­sége és a szovjet miniszter- tanács hívta meg. A tiszaburaiak sikerének titka a hatékonyság Nyolcadszor kiváló a jászszentandrási téesz matos korszerűsítésével, a szakmai színvonal javításá­val üzemi szinten is jöve­delmezővé tették az ágaza­tot. A téesz tavalyi gazdálko­dása nemcsak a termelés abszolút növekedése, ha­nem a jövedelmezőség ala­kulásának szempontjából is sikeres volt, ami elsősorban a hatékonyabb munkának köszönhető. Miközben az egy tagra jutó árbevétel egy év alatt 74 ezer forinttal nőtt, ugyanezen idő alatt az egy tagra eső nyereség megdup­lázódott, meghaladta a 100 ezer forintot. Termelőszövet­kezeti szinten országosan is figyelemre méltó, hogy az 1984. évi 23 milliós nyereség az árbevétel több mint 30 százalékát teszi ki. Hozzá­járult ehhez az ésszerű ta­karékosság ís: miközben a szövetkezet termelése 29 szá­zalékkal nőtt, mindössze 9 száz a lék Icai emelkedett az évi költségfelhasználás. A kiválóan gazdálkodó té­esz eredményei közül a ha­tékonysági mutatók kedvező alakulását emelte ki hozzá­szólásában Majoros Károly. A kedvezőtlen termelői fel­tételeket — hangsúlyozta — olyan adottságok ellensú­lyozzák a tiszaburai gazda­ságban, mint a vezetők és a tagság jó kapcsolata, a kol­lektíva szorgalma, munka­szeretete. Az évről évre ja­vuló eredmények bizonyít­ják, a téeszbeliék nem fe­ledkeztek meg arról, hogy kö­zös tulajdonukkal gazdál­kodnak, jó gazda módjára bánnak földjeikkel, gépeik­kel és szellemi erőforrásaik­kal. A további fejlődés el­engedhetetlen feltétele azon­ban, hogy a jövőben is fo­gékony maradjon a szövet­kezet vezetése és tagsága a legújabb tudományos-kuta­tási eredmények, a korszerű technika és technológia iránt. A közösben elért jó eredmények — mondta vé­gezetül Majoros Károly — lehetővé teszik a tagság jobb egyéni boldogulását, és ez meg is látszik Tiszabura ar­culatának alakulásán. A középiskolások után most a szakmunkásképző intézetek végzős diákjai búcsúznak iskoláiktól, nevetőiktől és szakoktatóiktól. A ballagási ünnepség után meg nagy erőpróba vár rájuk, hiszen a következő hetekben kell számot adniuk a három év alatt tanultakról. Felvételünkön a szolnoki 633. sz. Szakmunkásképző Intézet ballagó diákjait örökítettük meg. — nzs — XXXVI. évi. 121. sz., 1985. május 25., szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom