Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám

1985. MÁJUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Péterffy András Eszterlánc című filmjének záró jelenete után két, egymástól merőben ellentétes érzése lehet a né­zőnek. Az első, az erősebb s feltétlenül a fontosabb vé­lemény a filmet dicséri. Ok­kal, joggal, hiszen az Esz- terlánc értelmesen érzelmes gyermekpárti alkotás. A bennünk lévő harag — ha van ilyen! — a fanyalgóknak szól. A f anyai goiknak, akik egyszerű pedagógiai illuszt­rációnak, netán Családi kör filmnek — utalás a tv-soro- zatra — minősítik az Esz- terláncot. Nem mondjuk, hogy ezzel „leminősítik”, in­kább megfordítjuk a kér­dést: szülessen még több (olyan jó magyar film, amely­nek embernemesítő pedagó­giai hatása van, s lássunk még jobb filmeket a Családi körben. S ha már bosszankodunk megemlítjük, nem hiszünk azoknak az. alkotóknak, akik azt mondják, „csak legyinte­nek a kritikára”. Ezt Pé- terffyről nem tételezzük fel, mégis úgy gondoljuk inkább azt a tudatot erősítse magá­ban, amelyik kitartóan hisz az Eszterlánc művészi erejé­ben. A film kétségtelenül típus- helyzetiből indul, s meg is marad — hál’ istennek! — a valóságnál, Eszter, a meg­élhetésükért igen keményen dolgozó, elvált értelmiségi szülők gyermeke. Ha nagyon egyszerűen akarjuk jelle­mezni helyzetét, vehetjük magányos gyermeknek. Hány, de hány kisemberke él így? S minél értelmeseb­bek annál rosszabb nekik, annál inkább meglátnak ezt, azt a környező világbók ami csak fokozza sérülésüket. Eszter ilyen kislány, a ma­ga 12 évével romlatlanul hisz ideáiban, szeretné a ma­ga kis; eszményített világát élni; a felnőttek viszont rá­kényszerítik a saját szokás- normatíváikat. Csakhogy Eszter, az okos kisemberke jól látja az anyja, az apja és a tanárai gyengéit, a ma­gatartásukban meglévő, a felnőttek számára talán mór észrevehetetlen hibáikat, A „van nekem elég bajom” szemlélet és védekezés lehe­tetlenné teszi, hogy Eszter az eszével is szerethesse a kör­nyezetét. Nem marad rejtve az Eszterláncban a megdöb­bentő kérdés: az emberi tisz­taságra nevelt gyermekekkel mi lesz, amikor találkoznak az Élettel, s netán rossz sor­suk váratlan alkalmazkodást kíván tőlük? Netán Eszter és társai belső öntörvényeinek semmibevevése már az úgy­nevezett életrenevelés? Ki­ki tegye föl önmagának a kérdést, s keresse a választ, ahogyan Péterffy András nagy tisztességgel tette. Külön szót érdemel a „szí­nészi” játék. Deres Henriett, Eszter megszemélyesítője nem érezhette az erőskezű „rendező bácsit” — s ezt Pé­terffy újabb dicséretére mondjuk — játszhatott. Az Eszterlánc mondanivalójának megcsúfolása lett volna az „idomítás” vagyis, hogy a gyermekek a felnőttekben megszületett tacskó és ka­masz figurák legyenek. A felnőttek jó érzékkel al­kalmazkodtak Eszter érzé­keny világéhoz. Kenderes! Tibor, a nagyapa szerepében majdhogy csak epizöd.ista, s mégis milyen- emlékezetes marad! Hasonlóképpen Bor­dán Irén az osztályfőnöknő szerepében és Bánsági Ildikó „anyuja”. — ti — Elysium, A világító­hajó, A Molitor ház KészUlö tévéfilmek A XX. század történelmé­nek különböző korszakait idézik azok a tévéfilmek, amelyeket ezekben a hetek- ben-napokban forgatnak a televízió és a Mafilm stúdiói­ban. Keszi Imre Elysium című regényéből Szántó Erika ren­dez tévéfilmet. Az 1944 kora nyarán játszódó történet a magyar zsidóság háború alat­ti üldöztetését idézi. Siegfried Lenz A világító­hajó című regénye alapján Horváth Z. Gergely készít filmet. A cselekmény nem sokkal a második világhá­ború után játszódik, míg Kardos Ferenc rendező — Bíró Lajos A Molitor ház cí­mű művét feldolgozva — az első világháborút követő idő­szakba vezeti el a nézőt. Felszabadulási emlékművel gazdagodott Zsámbék. A Me- locco Miklós szobrászművész által készített alkotást a romtemplom mellett állítot­ták fel Befejeződött az országos néptáncfesztivál (Folytatás az 1. oldalról.) egyenként negyedórás ver­senyprogrammal. A zsűri és a közönség több kiemelkedő produkciót láthatott a Pécs­ről, Debrecenből. Budapest­ről. Szekszárdról. Szegedről, Miskolcról érkezett együtte­sek előadásában. Ekkor mu­tatta be műsorát a házigaz­da szolnoki Tisza táncegyüt­tes is amelynek 1964 óta fűződik nevéhez a fesztivá­lok megrendezése. S ne tűn­jék elfogultságnak, ha meg­említjük. a „Tisza” az erős mezőnyben is szépen megáll­ta a helyét. A táncosok fel- készültsége éppúgy hozzájá­rult ehhez, mint Molnár La­jos. „Baraboj” illetve Janek József kimondhatatlan, mert legfeljebb csak leköt- tázható, elfütyülhető című koreográfiája, amelyet jobb híján ..vasutastáncnak” ne­vezett el a közönség. A mű­sor — mint ahogy másnap is — nem csupán azért volt színes, mert a legkülönbö­zőbb tájak tájegységek tán­cai elevenedtek meg a szín­padon, hanem azért is, mert ezeket más, más ..felfogás­ban” megközelítésben, elő­adói stílusban állították szín­padra az együttesek. A szombat délutáni bemu­tatón tizenegy együttes: — Nagykanizsa. Debrecen. Szé­kesfehérvár. Nyíregyháza. Gyöngyös. Budapest, Kapos­vár. Jászberény és Dunaúj­város — legjobb táncosai léptek a közönség és a zsűri elé. Ez a versenynap talán több „meglepetést” tartoga­tott. A fesztiválon első alka­lommal szereplő Nyírség táncegyüttes például, szinte „berobbant’ műsorával. s méltán aratott nagy közön­ségsikert a budapesti Éoí.tők Szakszervezete Vadrózsák táncegyüttese is. A Jászsági Népi Együt­tes lakócsai és galgamenti táncokat mutatott be felké­szülten. magas színvonalon. A lakócsai délszláv „kólóval” ezen a fesztiválon egyedül a jászberényiek adtak ízelítőt a szomszéd népek, a nemze­tiségiek tánckultúrájából.' Szombaton este a sport- csarnokban több százan néz­ték végig a fesztivál gála­műsorát. amelyen tizennyolc együttes szerepelt egy-egy műsorszámmal. A fesztivál zárására, az eredményhirde­tésre vasárnap délelőtt a Szigligeti Színházban került sor. Maácz László, a Tánc­művészet című folyóirat fő- szerkesztője. az ANOT mű­vészeti bizottságának veze­tője, a zsűri elnöke tolmá­csolta a fesztivál szakmai ér­tékelését. Elmondta. hogy örvendetesen javult a részt­vevő együttesek eücjadói készsége, többségében a szín­vonalas. korrekt megjelenés, a stílushűség volt jellemző ezen a fesztiválon. A megnö­vekedett érdeklődés azt is bizonyította, hogy az együt­tesi munkának napjainkban is megvan a maga társadal­mi hordereje. Az ifjúság célt. értelmet tulajdonít az embe­ri együttlét. együttdolgozás „táncos” formájának. A szolnoki fesztiválok mindig is a néptánc több oldalú meg­közelítését ösztönözték, a több oldalú teljesítményt igyekezték honorálni. Ennek is része van abban, hogy szé_ les körben gazdagodott a ko­reográfusok és a táncosok stílusimerete. Számos együt­tesvezető a koreográfus! mesterség tudatos alkalma­zásában előrelépett. Szolnok azonban nem csupán a „mes­terség”, hanem a táncművé­szet fóruma is. Fontos, hogy néptáncaink értelmezésében, a megismert nyelv birtoká­ban. ki. mit és hogyan kíván kifejezni. A néptánc ugyanis nem egyszerűen csak hit kér­dése; a hit. tudás, szakmai felkészültség és kifejezés együttes követelménye kell. hogy érvényesüljön az együt­tes munkájában. Ezt tekintve az idei fesztiválon egyenetlen aL kötői összkép alakult ki. Az eredmények végül is a következőek: Szólótáncos díjat nyert Balázs Gusztáv, a Nyírség táncegyüttesből. A zeneszer­zői díjait Brückler Tamás, Vi­rágvölgyi Márta és Rossa Lász­ló kapta meg. Zenei előadói díjban Őtott Kovács Zsolt, a szegedi Délép táncegyüttes zenekarának furulyása. zene. kari díjban pedig a budapesti „Zalka” és a „Bartók" Tánc- együttes zenekara, illetve a debreceni Új Délibáb együt­tes részesült. Koreográfiái nívódíjat kapott bemutatott művei alapján Diószegi Lász­ló, Farkas Zoltán, Stoller Antal, Zsuráfszky Zoltán, Varga Zoltán, Osskó Endré- né és Mucsi János. Magasabb fokozatú koreográfiái nívó­díjjal ismerték el Szögi Csa­ba és Botos József munkáját s a legrangosabb nívódíjat e kategóriában Janek Zózsef nyerte el. A fesztiválon nyújtott össz­teljesítménye alapján együt­tesi nívódíjjal jutalmazták a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttesét, az Építők Hajdú Táncegyüttesét és a Szeged Táncegyüttest. Magasabb fo­kozatú nívódíjat kapott a dunaújvárosi „Vasas", a szol­noki „Tisza", a kaposvári „Somogy”, a nyíregyházi „Nyírség” s a szegedi Délép „Napsugár" táncegyüttese A fesztivál legmagasabb együttesi nívódíját, a fődíjat a székesfehérvári Alba Regia táncegyüttes vehette át Bíró Boldizsártól, a városi tanács elnökhelyettesétől. A Jászkun díjat a közönség szavazatai alapján a szolnoki Tisza táncegyüttes kapta meg. Szabó Iván szobrászművész pedig a Nyírség táncegyüttes­nek adta át az általa alapított vándordíját. A fesztivál a díjnyertes együttesek, előadók műsorá­val zárult. Az a kritikus kamaszkor Beszélgetés a fiatalkorúak bír áfával Dr. Kiszelyné dr. Finta Éva 10 éve bírája azoknak a ka­maszoknak, akik a vádlottak padjára kerülnek. Ö a megyé­ben a fiatalkorúak bírája. Lényegében — bár van kivétel — csak az ö büntetőtanácsa tárgyalhat, ítélkezhet minden olyan bűnügyben, amelynek fiatalkorú a tettese. — Csak a jogászi precizi­tás mondatja velem, hogy az élet elleni bűntettek nem tartoznak a mi, tehát a vá­rosi bíróság hatáskörébe, ak. kor sem. ha a vádlott még nincs 18 éves. Ez törvény. De az életben ritka kivétel. Nem is emlékszem, hogy az elmúlt tíz évben hallottam volna ilyen bűnesetről Leg­alábbis a megyében. — Ezekben a napokban kik állnak ön előtt a tárgya­lóteremben. és miért? — Négy tiszafüredi fiatal­ember, tizenhárom bűncse­lekménnyel. lopással, rab­lással vádolják őket. Többek között a kocsmák környékén szemelték ki és „zsebelték ki” a részeg embereket. Per­sze nem egyforma a bűn­lajstromuk, de mindegyikük állt már bíróság előtt. — Volt közöttük hangadó? — „Vezér” mindig van. — Általában a legidősebb? — Nem feltétlen. Ebben az esetben sem a rangidős volt az értelmi szerző. Ami vi­szont általában jellemző: a fiatalok szinte csak csopor­tosan bűnöznek. Együtt bát­rabbak. És még rá is ját­szanak. — A lányok is benne van­nak a „balhéban”? — Nagyor ritkán. Akkor is érzelemből. A nagy Ő miatt. Neki falaznak. A lá­nyok — egyedül — de ez is ritkán fordul elő — általá­ban illatszereket, divatcik­keket lopnak az üzletekben. S az utóbbi néhány évben kerülnek elénk közlekedési vétség miatt kamaszlányok. Többnyire jobb módú család­ból. ahol sikk, hogy jogosít­ványa legyen már a kamasz­nak aki a szülők kocsijával autókázhat. Egyáltalán, a motor- és autóimádó fiata­lokból elég sokan baleset okozójaként, vagy ittas ve­zetőként kerülnek elénk. Kezd tipikusan kamasz tü­net lenni. Ütöttek már el há­roméves gyereket járdán mo­torral és nagyon idős embert is. Gyakorlatlanság és fékte­lenség. Azt hiszem ez a ma­gyarázata. — A bírói pulpitusról ho­gyan látja: kezd szokássá válni •körükben az alkohol- fogyasztás. — Hogy szokás az talán túlzás. Bíróként azt tapasz­talom hogy akik erőszakos bűncselekményt követnek el — elsősorban a garázdaságra gondolok — alkohol hatásá­ra teszik. Attól érzik magu­kat erősnek. Gondolkodás nélkül ütnek, verekedést kezdeményeznek, elsősorban a nekik szánt rendezvénye­ken a diszkókban, ahol, ha nem is árulnak alkoholt (nem ez a gyakorlat) magukkal vi­szik. — Azt mondja, hogy a köz­lekedési vétség is kezd a fia­talkorú bűnözés jellemzőjé­vé válni. Milyen bűncselek­mények tartoznak hagyomá­nyosan ebbe a körbe? — A járművek önkényes elvétele, garázdaság, kisebb súlyú lopások. A lopott hol­mik köre azonlban változik. Bővül. Mostanában azzal a bizonyos ragasztóval, amivel szipóznak. Exkluzív interjú — És a szipózás? — A kábítószerek és ká­bítószerpótló anyagok élve­zete nem bírósági ügy. A kamaszok rábírása és a nar­kotikumok megszerzése vi­szont már az lehet. — Milyen környezetben, milyen családban élnek azok a kamaszok, akik szembe áll­nak önnel a tárgyalóterem­ben? — A közhiedelemmel el­lentétben többségük nem el­vált szülők gyermeke, nem csonka családiban él. Emlí­tettem a közlekedési vétsége­ket. Elkövetőik jó anyagi kö­rülmények között élnek, ál­tálé,ban jól szituált szülők gyermekei. Minden más bűn­tett hátterében kitapintható, érzékelhető a labilis, zilált családi háttér, az ingersze­gény vagy olykor lázadásra esetleg éppen bűnözésre in­gerlő környezet. Akikkel a bíróságon találkozom (szán­dékosan nem mondom azt, hogy bűnöző fiatalok) több­sége nem végzi el az általá­nos iskolát, vagy ha igen, és továbbtanul egy-ikét év után abbahagyja. Semmihez sem értenek. Nem tudnak mihez kezdeni. A fiatalkorú bűnözíés az utóbbi eszten­dőkben, évente, durván há­romszáz kamaszt jelent a megyében. Évről évre min­dig egy kicsivel többet. Meg­győződésem, hogy ezeknek a fiataloknak nem kamaszkor­ban, hanem már korábban kibillent az életük. Már gye­rekként „egyensúlyukat” vesztették. — Hogyan viselkednek szü­leik a tárgyalótermében? — Nem itt tudják meg, nem itt hallják először, hogy ,baj van” a gyerekükkel. Előzményei voltak már az iskolában, vagy a munkahe­lyen. Figyelmeztették őket. Ók pedig mentegetőznek. Kevés az a szülő, aki itt döbben meg. Legfeljebb itt döbben rá, mit mulasztott, mit vétett, mit csinált rosz- szul. És már ez is valami! Tudni kell, hogy a szülők, az otthoni környezet ismerete nélkül a fiatalkorúak ügyé­ben nem lehet dönteni. Tud­nunk kell ugyanis, hogy a csa­ládban maradhat-e, vagy az ő érdekében kj kell onnan szakítani. — Munkája révén csak olyan fiatalokkal találkozik, akiknek a lába alól kicsú­szott a talaj, önnek is van egy 16 éves lánya. Nagyon félti? Nagyon szigorú anya? — Ez lenne a foglalkozási ártalmam. Persze féltem, de nem hiszem, hogy jobban mint más normális szülő. A kritikus, érzékeny, sérülé­keny kamaszkorban nehéz a megfelelő hangot, az erély az ellenőrzés mértékét oko­san megtalálni. A túlzott szi­gor visszájára fordulhat. Lá­zadást válthat ki a gyerek­ből, esetleg még bűncselek­mény formájában is. Persze ez aztán végképp nem jel­lemző. Inkább a hosszú pó­ráz. — ön választotta-e ezt a bírói munkát vagy hivatal­ból beosztották? — Én kértem. Kovács Katalin Könyvről könyvre A megsebzett bolygó Debreceni nyár ’85 Elkészült Debrecen idei nyári kulturális programja. A szabadtéri színpaookra koncentrálódó rendezvény- sorozatból három nagy ese­mény emelkedik ki. Június 28—30. között tartják meg az ötödik nemzetközi katonaze­nekari fesztivált, július 18— 21. között a hagyományos dzsessznapokat, az Alkot­mány napján pedig ismét rendeznek nemzetközi virág­karnevált. Az utóbbihoz kap­csolódva újra megszervezik a nemzetközi folklórgálát, a vlrágcsendélet-bemutatót, a veterán autók-motorok talál­kozóját és a pophangversenyt is. Minden bizonnyal válto­zatlanul nagy érdeklődés kí­séri majd a július 5—7. között sorra kerülő huszadik nem­zetközi hortobágyi lovasna­pokat. A nagyerdei szabadtéri színpadon több mint tíz hangversenyt adnak a legne­vesebb könnyű- és popzene­karok. Ugyanott a Krónikás című darabbal fellép a Rock Színház társulata is. Ebben az esztendőben má­jus 31-én Debrecenben lesz az országos könyvhét meg­nyitója. A város híres nyári egyeteme július 22-én nyílik meg, Őszintén szólva csodálkoz­va forgatta e recenzió szerző­je Balogh János közelmúlt­ban megjelent A megsebzett bolygó című könyvét. Néhány ok a csodálkozás­ra. A könyv előzménye az a megrázó erejű televíziós so­rozat volt, amelyet az ENSZ Környezetvédelmi Program­jának Igazgatósága megbízá­sából (készített a Balogh Já­nos vezette forgatócsoport. A sorozatét az elmúlt néhány évben a világ számos orszá­gában bemutatták — a kö­zelmúlt hetekben épp a „szomszédban”, a csehszlo­vák televízió második adá­sában vetítették. A tévépro­dukció alapján készült köny­vet Balogh János 1982-ben zárta le — jó három eszten­deig váratott magára a meg­jelenés. Nem kell kiadói szakembernek vagy tömeg­kommunikációs kutatónak lenni azt megállapítani: ha a tévésorozattal egyidejűleg jelenik meg a könyv — min­denki jobban jár (tv. kiadó, néző, olvasó). Kérdéses le­het továbbá, hogy ezt a fon­tos adatokat, információkat, meglehetősen jó színvonalon földolgozó kiadványt miért a gyermekkönyvek kiadására hivatott Móra Ferenc Könyv­kiadó jelentette meg — a könyv terjedelméhez és mi­nőségéhez viszonyítva meg­lepően magas áron. (88 fo­rint). Az igazán lényeges kérdé­seket persze a könyv tartal­mazza, követve a televíziós sorozat fejezetbeosztását. Balogh János így szól leendő olvasóihoz: „Szeretnénk elgondolkoz­tatni, megdöbbenteni és fele­lősségre ébreszteni olvasóin­kat. Elgondolkoztatni azon hogy rombolhatjuk-e így to­vább természeti környeze­tünket. Megdöbbenteni azzal, hogy ráeszméltetjük: az em­beriség eddigi felelőtlensége csakugyan súlyosan megse­besítette bolygónkat. Fele­lősségre ébreszteni minden­kit, hogy nekünk — egyen­ként és személy szerint is — sok tennivalónk van a egész­séges környezet., hazánk és bolygónk érdekében!” Meglehet: vitatható a könyv megjelenésének idő­pontja, ára, minősége. Mind­amellett fontos olvasmány, és a könyv kapható a megye könyvesboltjaiban. — vágner — Eszterlánc

Next

/
Oldalképek
Tartalom