Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-20 / 116. szám

1985. MÁJUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ha május, akkor esküvő ját ízlésünkhöz igazítjuk, kö­rülbelül egy hónap múlva már szívesen mutogathatjuk. Édesapámtól örököltem a kertészkedés szeretetét, a házhoz elég nagy kert is tartozik, úgy terveztük, hoigy a saját igényeink kielégítése mellett tudunk a piacra is vinni a termésből. A remekül megszervezett es'ketési sorban ők következ­nek, mindketten halkan meg­köszörülik a torkukat, hogy minél jobban hallható legyen a boldogító igen. Szombaton Szolnokon hu­szonnégyen esküdtek egy­másnak örök hűséget, és hogy a május nemcsak a fia­talok hónapja, bizonyság rá, hogy a házasulok között egy nyugdíjas pár is szerepelt. (Képillusztrációnk nem a megszólaltatott fiatalokról készült.) A tavasz utolsó és az év legszebb hónapja nem csu­pán a természet kivirulását hozza meg, hanem sze­relmeket sző, új kapcsolatokat te­remt és házassá­gokat fűz össze. A tanácsok tár­sadalmi ünnepsé­geket szervező irodáiban ilyenkor teljes a nagyüzem, különösen a hét­végeken sűrűsö­dik meg a tenni­valójuk. Dicsére­tükre legyen mondva, hogy „állják” a májusi rohamot. A menyasszony tavaly érettségi­zett, a vőlegénye februárban sze­relt le a katona­ságtól. — A tablóbálon ismerked­tünk meg — mondja a lány, bár láthatólag legszíveseb­ben nem beszélgetne senki­vel a nagy esemény előtti percekben. — Azt hiszem, mi másoknál jobb esélyekkel in­dulunk a házasságba, mert János még a bevonulása előtt néhány társával nagyobb ösz_ szeget nyert a totón és így van elegendő indulótőkénk. Jómagam laboráns vagyok, és a múlt éviben munkába álltam, azonnal elkezdtem takarékoskodni. — Éppen mert jobbak a kilátásaink az átlagnál, ha lehet, nem szeretnénk, hogy ránk ismerjenek — szól köz­ibe a kipirult arcú vőlegény és könnyednek szánt mozdu­lattal megigazítja díszzseb­kendőjét. — Szolnok külte­rületén vettünk egy megle­hetősen leromlott állapotban lévő családi házat, azt a sa. Üdülöfalu Tihanyban Dán faházak a ládákból Szavazólapok, hirdetmények, értesítők Készülnek a választási nyomtatványok A jelölő gyűlések május 15—d lezárultával a Hazafias Népfront az egyes választó- kerületekben országgyűlési képviselőnek, illetve tanács­tagnak jelöltek személyét mindenütt bejelenti az ille­tékes választási elnökségnek, s amikor ott is elfogadják a neveket — ezzel válik a je­lölés hivatalossá —, akkor megkezdik az Állami Nyom­dában a szavazólapok nyo­mását. Jórészt már teljesítette a nyomda a szinte * napokra pontosan időzített feladatait. Kezdődött március elején a választások kitűzését hírül adó plakátokkal, majd a vá­lasztók nyilvántartásáról szó­ló hirdetményekkel. Ezekben a napokban kez­denek hozzá az Állami Nyomdában a június 8-án, a válaszás napján kézbe kerü­lő hivatalos nyomtatványok elkészítéséhez. A szavazóla­pok — ugyanúgy, mint pél­dául a bankjegyek — külön­legese papírból, ofszetnyo­mással készülnek. A Balaton-ikörnyék legna­gyobb beruházása a Club Ti­hany két hét múlva nyílik meg. Az üdülőfalu építésére és üzemeltetésére magyar részvény többség gél nemzet­közi gazdasági társaság ala­kult. A másfél milliárd fo­rintos beruházás a múlt év őszén kezdődött el. A hely­színen most mintegy ötszáz műszaki szakember és mun­kás serénykedik. A különle­ges formájú, modern üdülő­épületeket előregyártva, lá­dákba csomagolva Dániából szállították. Befejeződött az Erzsébet-híd felújítása. Kicserélték a di­latációs szerkezetet, a sérült pályalemezeket, és új, vas­tagabb aszfaltot terítettek. A jó időnek köszönhetően a ter­vezett határidőnél előbb, már a hét végén megindul­hatott a forgalom a híd tel­jes szélességén Az időjárás borús, a hangulat derűs volt MHSZ-seregszemle Mezőtúron Szombaton reggel Mezőtúr lakosságának egy része rend­hagyó módon kelt: a városi tanács, az ifjúsági lakótelep és a Szabadság tér környé­kén a Ktllián György Repü­lő Műszaki Főiskola fúvósze­nekara zenéjére ébredtek az ott lakók. Tíz órakor a laktanya ud­varán a felvonulási téren ke­rült sor a megyei honvédel­mi versenyek megnyitójára, amelyen megjelent Bozsó Péter, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Vass Lajos ezredesnek az MHSZ megyei titkárának az üdvözlő szavai után Molnár Sándor, a Me­zőtúri Városi Pártbizottság titkára a haza védelmének, a megyei sportsereglszemlé- nek a jelentőségét méltatta, majd elkezdődtek a verse­nyek. A városközpontban, a pi­actér-parkolóban a megye minden részéről érkezett, közel száz autó-, motor-, és kismotor-tulajdonos mérte össze elméleti és svakorlati felkészültségét. A kismotor- versenyzőik között a Jászbe­rényi Erősáramú Szakközép­iskola diákjai taroltak: meg­nyerték a csapatversenyt, sőt Kisnémet Sándor révén az egyénit is. A motorosok kö­zött a karcagi Kovács Jó­zsef bizonyult a legjobbnak. Az autósok versenyében a 700 köbcentiméter alatti osz­tályban a nőknél Mihály A kismotorosoktól alapos figyelmet, összpontosítást kí­vánt a versenypálya felada­tainak hibátlan teljesítése Gyuláné, a férfiaknál Radics Zoltán, végzett az élen, akik mindketten túr.keveiek. Az ennél nagyobb kategóriában a jászberényi Nagy János diadalmaskodott. A közleke­dési és az egészségügyi isme­retek vetélkedőjét Kaszanyi András (Túrkeve) és Győri Sándorné (Cserkeszőlő) nyer­te. A gyorstávírászok „össze­csapásán” az ifjúsági ver­senyzők között mind a lá­nyok, mind a fiúk vetélke­dőjén 'tiszakürti fiatal: Ta­kács Mária és Dantesz Ta­más győzött. A férfiak között a mezőtúri Horváth Lajos vitte el a pálmát, a csapat- versenyben a tiszakürtiek diadalmaskodtak. Alaposan megeredtek az ég csatornái, mire az utolsó versenyszámok is befejeződ­ték. Éppen ezért az ünnepé­lyes eredményhirdetésre fe­dett helyen, a sportcsarnok­ban került sor. Kiderült, legeredményesebben a szol­noki versenyzők, csapatok szerepeltek. Ők nyerték: az összetett honvédelmi verseny mii akadályversenyét (Pur- ger Edit), a fiú ifjúsági (Za- bolai Gábor), a f^rfi felnőtt (Hoffer Károly), valamint csapatversenyét; az összetett honvédelmi verseny ifjúsági fiú, férfi felnőtt és összetett csapat versenyé t; szintén az élen végeztek az összetett honvédelmi verseny összetett számaiban; a sorkötelesek általános honvédelmi verse­nyének 6000 m-es járőrpá­lyán elért eredményeiben; a párbajlövészetben; a sorkö­telesek általános honvédelmi versenye összetett verseny­számaiban, valamint a tar­talékosok honvédelmi verse­nyében. Kívülük az össze­tett honvédelmi verseny pár­bajlövészeti női csapatver­senyét a törökszentmiklósiak, a sorkötelesek általános hon­védelmi versenye 400 m-es akadályversenyét pedig a mezőtúriak nyerték. D. Sz M.. Ha a gyerek üdülni szeretne Mi lesz veled, Bánhorváti? Ha a varos még egyszer összefogna A szakszervezetek és a vállalatok véges üdültetési lehetőségei sok helyütt arra késztették a város, a község „A városi tanács művelő­dési osztályának vezetője, egy építész, egy jogi szakem­ber és jómagam fölkereked­tünk, hogy valahol, szép ter­mészeti környezetben (keres­sünk egy épületet, amelyet gyermeküdülőnek átalakít­hatunk” — emlékezett visz- sza a keresés időszakára Herceg Antal „ezermester”, akinek éppúgy van papírja és tudása a villanyszerelés­ről, mint a kazánfűtésről. ■Rendelkezik erősáramú szak- érettségivel, éppúgy jogosult érintésvédelmi, mint tűzvé­delmi felülvizsgálatok elvég­zésére. Mindezt csak azért mondtam el, mert a Bánhor­váti-ügyben jelentőséggel bírnak. „Sok kastélyt meg­néztünk, végül a bánhorváti­ra esett a választásunk. Ak­kor még azt hittem, több kö­zöm nem lesz ehhez a kas­télyhoz. Aztán nem úgy ala­kult”. A mezőtúri városi tanács megvette a barokk stílusban épült 400 éves Plathy-kas- télyt. Az épület igen elha­nyagolt állapotban volt. Az udvar szemetes, romos, a va­kolatot „megette” az idő Hogy mennyi társadalmi munkát végeztek a városla­kóik, erre a kérdésre a ta­nács illetékese nem tudott pontos választ adni. Herceg Antal, aiki minden hét vé­gén ott dolgozott, szervezte, irányította a munkákat, azt mondja, úgy 4 és fél millió forint körül lehet az önkén­tes munka értéke. Bánhorváti egyszerre ki­lencven ,gyerelkn.ek biztosít­ja a pihenést. Az alföldi ne­bulóik -szívesen keresik föl, hiszen számukra nem min­dennapos élmény a tiszta he­gyi levegő, és az, hogy egy igazi kastélyban üdülhetnek. Egy-egy szezonban, június közepétől augusztus végéig körülbelüli hétszázhúsz gye­rek pihenhet az Állandó If­júsági és Ü ttörő tábornak ne­vezett kastélyban. A tur­nusokat a városi úttörőel­nökség szervezi a gyerekek­nek, naponta 20 forintos té­rítési díjat kell fizetni, plusz 30 forint egyszeri mosási tanácsát, hogy más lehetősé­gek után nézzen. Szép példá­ja ennek Mezőtúr városa, melynek Bánhorvátiban van gyermeküdülője. csakúgy, mint a falak belső festését, a padozatot, a te­tőt. „Az ajtóikon, ablakokon kívül mindent ki kellett cse­rélni. Az ajtókat, ablakokat csak javítani lehetett, mi­vel cseréjük stílustörés len­ne” — emlékszik vissza Her­ceg Antal, aki a társadalmi munlkákat szervezte, és ma­ga is sokat dolgozott a fel­újításon. Amikor megtudtam, hogy a kastélyt társadalmi munká­ban hozták rendbe, fölmerült bennem a kérdés; nem volt-e nagy merészség a tanácstól, hogy ennyire számított a me­zőtúriak segítségére. Ba­lázs Istvánná, a városi ta­nács vb művelődési osztá­lyának vezetője erre így válaszolt: „A mezőtúriaknak régi vágya volt hogy legyen gyermeküdülőjük. Számít­hattunk az emberek összefo­gására”. Kilenc hónapon keresztül minden bét végén majd két­száz mezőtúri dolgozott fönt, a hegyen. A tanács a válla­latoktól, intézményektől kért segítséget. pénzt. A nehéz anyagi kö­rülmények között élő szülők gyermekeinek táborozási költségeihez természetesen hozzájárulnak az úttörőcsa­patok. Az iskolások többnyire csak nyáron, esetleg a téli szünetben vagy hét végén ki­rándulhatnak, üdülhetnek. De a kastélyt egész évben fenn kell tartani, és jó, ha egész évben kihasználják. Szeptembertől júniusig a bánihorváti általános iskola két napközis csoportjának ad otthont a kastély. Olyankor felkészítő tanfolyamok szín­helye az üdülő, sokszor láto­gatják a felnőtt mezőtúriak is. (Naponta 40 forintért kapnak szállást). A kastély gyönyörű. A szándék, hogy a város saját gyermeküdülőt alakít ki, kö­vetésre méltó. De vajon nem túl költséges ez? Mi lesz Bánhorvátival ? Balázs Istvánnétól tudtam meg, évente 1 millió 400 ezer forint a tábor működési költ­sége, a bevétel pedig 1 millió 92 ezer. A városi tanácsnak évente körülbelül 360 ezer forintba kerül a fenntartás. Megéri ? — kérdezem. — Meg. Annyit, vagy még többet ak­kor is ki kellene fizetni, ha nem lenne saját üdülőnk, és a gyerekek máshová menné­nek táborozni, pihenni. Mi lesz, ha megint föl kell újítani a kastélyt? Az emele­ti részekkel nincs baj, de a földszint vizes, az elektro­mos-, a vízvezetékeket, a fes­tést, a vakolatot előbb-utóbb cserélni kell, felújítani. Erre egyelőre — csak az anyagról, festékről, vezeté­kekről beszélek! — nincs pénz. Nem említettem a szak- és segédmunka költsé­geit. Vagy megint összefog Mezőtúr? Megint lesz felújí­tás társadalmi munkában? A tanács optimista Herceg Antalnak, mint fő társadalmi munkásnak már elment a kedve az egésztől. Azt mondja, másoknak is. Sőt, maguk a tanácsiak is érzik, hogy csökkent a lel­kesedés. (Bánhorváti már nem szenzáció, az emberek­nek kevés a szabadidejük, leköti őket a gmk, a másod­állás — magyarázzák.). Ebben lehet valami. De abban is, amit Herceg Antal mond. Nevezetesen, hogy a kastélynak nincs gazdája. A gondnokok — akiknek több­nyire semmi közük sincs Me­zőtúrhoz — hivatalnak, nem pedig hivatásnak tekintik munkájukat. Ha letelik a munkaidejűik, nemigen sze­retnek a gyerekekkel, a kas­tély dolgaival foglalkozni. (Fiatal házasok, élni szeret­nének — mondják erre a ta­nácsiak). Előfordult például, hogy olyan fiatalok kértek szállást a kastélyban, akik-* nék szülei ott voltak a társa­dalmi munkások között, és a gondnok kis híján elküldte őket. A környékbeliek is ér­zik, hogy nincs gazdája a kastélynak, állítólag elhord­ták már a kerítés felét. A mezőtúri tanács mégis optimista. Bízik abban, hogy ha Ismét szükség lesz az összefogásra ismét számít­hat a város lakóira. Paulina Éva (Következik: „Gyermekci­pőben” jár a gyermeküdülte­tés?). Minden hét végén Hétszázhúsz úttörő Júliustól a neve: Alfa Új társulással Oblahgyár Peta Tetőablak KFT néven magyar—osztrák gazdasági társulást alakított az elmúlt héten a Pevdi a Ferurtionnal és az osztrák Cerpet céggel. A Pevdi osztrák licenc alap­ján gyártja a speciális ab­lak-., ajtószerkezeteket. Ezzel évente kb. egymillió dollár értékű importot takarít meg a népgazdaságnak. Az ablak­gyárhoz a magyar vállalat adja az üzemépületet és a munkásokat, a Cerpet cég a műszaki dokumentációkat, ismereteket, a gépeket és az anyagokat, a Ferunion pedig a szükséges pénz egy részé­vel társul be a vállalkozás­ba. A magyar fél jelentős ku­tatási és fejlesztési összege­ket és főleg időt megtakarít­va, világszínvonalú techno­lógiához jut. Az újdonsült kapcsolat sa­ját termékeink exportját is elősegíti, az átvett licenc jó referenciának ígérkezik az új piacokon. A Cerpet cég­nek viszont azért gyümölcsö­ző az együttműködés, mert így anélkül bővítheti gyár­tókapacitását, hogy üzemet kellene építenie. (Folytatás laz 1. oldalról.) megteremtette a rugalmas bérgazdálkodás alapjait, de magával hozta a gazdaságos­ságra való törekvés igényét is, hiszen az autójavító ma­napság a legköltségérzéke- nyebb, s ugyanakkor tőke­szegény ágazat. Például az alkatrész beszerzésére for­dítható iförgóatlap folyama­tosan csokiként, hiszen két és fél éven belül 30 száza­lékkal drágultak az alkatré­szek árai. Mivel az Autójavító Kis­vállalat tevékenységének 51 százalékát a lakossági szol­gáltatások teszik ki, — s ezek nem nagy nyereséget hoznak — ezért a fennmaradó 49 százalékban olyan feladató^ kát vállalnak, amelyeknek nyereséghányada nagy. Így gépkocsit kölcsönöznek, au­tókat bontanaik, alkatrészeket újítanak fel s gyártanak, va­lamint autósboltot nyitottak. A használtalkatrész-keres- kedelemben is szeretnének előrelépni, s a megye más településein, ahol helyet biz­tosítanának számukra, vál­lalnák az alkatrészek eladá­sát. Szó van arról is, hogy a szolnokiak megkapják a Tra­bant gyártól a teljes karosz- szériafelújítási technológiát, s mivel az ágazatban rapszó- dikus a munkaellátás, hiszen tavasztól őszig van a mun­ka csúcsa, így a téli időszak­ban lehetne a karosszéria­felújítással foglalkozni. Évente 40 ezer gépkocsi fordul meg náluk, de eddig nem volt egy kulturált, a mai igényeket kielégítő átadó-át­vevő helyük. Érre sem kell már sokat várni, mivel jú­lius elsején átadják a 10 mil­lió forintos költséggel felé­pített új, modern épületet, ahol ügyfélváró, valamint ötállásos gyorsjavító is lesz. Tavaly 55 millió forintos árbevétel mellett 3 millió 600 ezer forintos nyereséget ér­tek el. Idei tervük 60 millió forint, tervezett nyereségük pedig 4 és félmillió. 1985-ben csaknem 9 százalékos bér- fejlesztést hajtottak végre, s áttértek a 40 órás munka­hétre. Az önállósodás újabb állo­mása, hogy a kétszáz dolgo­zót foglalkoztató kisvállalat a második félévtől Alfa Au­tójavító Vállalat néven dol­gozik tovább. Remélhetőleg az autósok megelégedésére.- N -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom