Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-11 / 84. szám
1985. ÁPRILIS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Üj Skála áruház Szigetszentmiklóson. A Skála áruházi lánc újabb taggal bővült, megnyitotta kapuit a Márka-Skála Szövetkezeti Áruház Szigetszentmiklóson. Az 1200 négyzetméter alapterületű kereskedelmi létesítményben ABC-áruház, iparcikk osztály, lakástextil, divatáru, konfekció és ajándék shop várja a vásárlókat. Érdekesség, hogy vasárnap délelőtt is nyitva tartanak A muszájból erény lett — Nem jutott volna eszem- be, hogy a tanácstagságom- ról elmélkedjek, vagy leltár- féléit csináljak’ ha nem pont engem szemel ki riportalanyának. Nem örülök neki. Nem azért vonakodtam, hogy kéressem magam. Egyszerűen nem szeretem a szereplést, a nyilvánosságot. Borsódzik: a hátam az ügyeletes hozzászólóktól és szeretném még a látszatát is kivédeni annak, hogy ón legyeik az a bizonyos jó tanácstag. — Tudom.' vannak akik jobban szeretnek dolgozni, mint beszélni arról amit esi- válnak. Még akkor is, ha volna éppen mivel dicsekedniük. A közéleti megbízás azonban óhatatlanul együtt jár a nyilvános szerepléssel. Ha úgy adódik a tanácsülésen is jel kell állni, véleményt mondani> vagy a választói kérését tolmácsolni. — Nem tagadom, ha léhet elkerülöm az interpellációt, inkább bemegyek azokhoz a tanácsa szakemberekhezügyintézőkhöz, aikikre a kérésünk, panaszunk elképzelésünk megítélése, és intézése tartozik. No- persze tudom, hogy a tanácstagnak nem illik a beszélgetés elől sem kitérni. A pusztán illendőségből vállalt beszélgetéseknek nem lett volna túl sok értelme, ha Nagy Elek nem az a fajta ember- aki ha már'belekezd valamibe, félmunkát nem végez. Nem fésülte meg és különböző megfontolásokból nem tompította le a véleményét. — Az üzemben, a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában- ahol dolgozom, az egyenes beszéd járja. A tank művezetője, harmincnégy ember irányítója vagyok. A melósok nem szeretik ha cifrázzák nekik a szót. Mi köze van a gyárnak a tanácstag- ságcmlhoz? Onnan indult az egész. A kollégáim, a főnökeim javasolták- így lettem jelölt persze a népfront jelöltje, Szandaszőlősön- ahol lakom. Megválasztottak, pedig nem is igen ismerhettek- mert két évvel előtte költöztem oda. Addig Üjszászról ingáztam. Nemigen volt időm, sem közéleti sem társadalmi munkára. Csak a szakmám érdekelt. Lakatos voltam, újításokon törtem a fejem, és dolgoztaim. Fogalmam sem volt arról mi fán terem a tanácstagság. — Ahhoz képest, úgy hírlik egészen jól csinálja. Gyakran emlegetik követendő példaként a kerületét, különösen ha a ,társadalmi munka kerül szóba. — Az igazság az.' hogy a muszájból lett az erény. Jóformán csak járhatalan és járda nélküli utcák voltak a kerületemben. Félig kész la„n tanácstagnak nem illik a beszélgetés elél kitérni” kóterület, épülő házak, építésre váró telkek tucatjaival. Még villany sem volt mindenhol. Most megnézhetnénk magunkat, ha arra vártunk volna- hogy majd a „kincstár” pénzéből mindenre futja. Pedig- ha hiszi, ha nem, a városi tanács út-, hídkeretének egyharmadát még így is Szandaszőlős vitte el. — Honnan'tudta, kitől tanulta meg, hogyan és mire kell társadalmi munkát szervezni- iaz anyagot, eszközt előteremteni? — A régebbi, tapasztalt tanácstagoktól is hallhatott az ember jó tippeket, de azt hiszem inkább ösztönösen cselekedtem. Láttam- hogy kínlódnak az emberek, magam is kínlódtam, mert építkeztem. Elakadt a kátyúkban az építőanyaggal megrakott kocsi- nem volt helye ahol megtudott volna fordulni. Nincs mese, mondtuk, utat kell építeni. Addig jár- tem a műszaki osztályra míg nyilvánvalóvá nem vált- hogy mi az útja-módja. Vállalják-e a műszaki irányítást? Menynyi anyagot adnak? Kinek kell megszervezni és megfizetni a fuvart? Nem ragozom. 1980 óta vagyok tanácstag és már a hatodik utca kiépítésénél tartunk. Nemcsak dolgoztak, de fizettek is az emberek, összeadták a fuvar árát, vagy a fuvaros 'borravalóját. — \Simán ment? Elég volt egy-két utcagyűlés lés mindenki csatasorba állt? — Hát nem egészen. Jó néhányszor csalódtam is az embereikben. Azt tapasztaltam- hogy a méltatlankodásban- a panaszkodásban nagyobb volt az egyetértés, mint a munkáiban. A lakosság 40—50 százalékára lehet igazán számítani- és nagyjából mindig ugyanazokra. Most már aktuális ügy a Kocsoros út. Évekig zsörtölődtünk, panaszkodtunk miatta. Mikor csinálják már meg? A mi erőnket meghaladja egy 14 méter széles, kétirányú út építése. A tanácsnál döntöttek meglesz- de a szélesítés együtt jár néhány élőkért megcsonkításával. A pár hete tartott választói gyűlésen majdhogynem azok lettek a hangadók, akik a két-három négyzet- méternyi tulajdonukat sajnálják. Nem vagyok hivatalpárti, a józan ész pártján állok- amikor azt mondom, hogy nincs arányban a veszteség azzal, amit jó úttal nyerni lehet, amelyen megoldható a csapadékvíz elvezetése- szikkasztása is. Lehet hogy bennem van a hiba, ha ezt képtelen vagyok megértetni. — \Nem gondolja, hogy néha túlságosan késve jutnak el az érvek az érintettekhez? Akkor akarják már tmeggyőzni őket- amikor felkor- bácsolódtak jaz indulatod. Szandaszőlősön volt rá ipél- da a közelmúltban, fizért kavarhatott magy vihart és válthatott ki ellenállást a belsőkertek kisajátítása. — Baj van a tájékoztatással. a .tánácstagoik tájékoztatásával is, így igaz. Nem szépítem. Ha tudni akarom- hogy mi várható azon a fertályon, ahol tanácstag vagyok, nekem kell utánajárnom, érdeklődnöm- kérdezősködnöm. Megteszem, hogy ne székírozzanak az emberek. A kertek kisajátításáról is sokkal előbb kellett volna már beszélni. Nem szerencsés az ilyesmit csak hatósági eréllyel intézni. Akkor sem, ha százszor is köz- érdék. Azt hiszem tanulságos lecke volt mindenkinek. Úgy tapasztalom- hogy a tanács műszaki osztályán, ahol a kedélyberzoló ügyek zömét előkészítik, intézik, stílust és módszert változtattak. Igyekeznek az elveszett bizalmat újból megszerezni. — Olyan fontos, l.ogy az emberek bízzanak ß tanácsi ügyintézőkben? Ha úgy tetszik• a hivatal illetékeseiben? — Hát, hogy a csudába ne! Nagyon lényeges, hogy fenntartás nélkül elhiggyék amit mondanak, és bízzanak abban- hogy amit csinálnak azt jószándékkal és legjobb tudásuk szerint teszik És ennek később ne az ellenkezője derüljön ki. Amit előre egy tanácstag, egy laikus hozzá nem értő egyébként sem tud megakadályozni. Tulajdonképpen a bizalmon múlik az is, hogy megszavazok-e valamit, vagy sem a tanácsülésen. —• yolt-e már ellenszavazata? — Nem. Szavazatom adtam arra js> amit nem értettem. A tanácsülés előtt megkapott anyagok egy részét, kütönösen hu tele vannak táblázatokkal, számokkal nem értem világosan. Bírálni nem tudom, kérdezni rös- tellek. Ilyenkor egyet, tehet az ember- bízik abban, hogy a tervezetet, az előterjesztést, a javaslatot kidolgozó hozzáértő szakemberek lelkiismeretesek és körültekintőek voltak. Kovacs Katalin Kitüntetett KiSZ-szervoxetek Az idei forradalmi ifjúsági napokon a megye mezőgazdasági nagyüzemei között a karcagi Május t. Termelőszövetkezet KlSZ-szerve- zete érdemelte ki elmúlt évi mozgalmi munkája alapján a KISZ Központi Bizottságának Vörös Vándorzászlaját Csehszlovák rendszámú Volgával néz farkasszemet „szolgálati Trabantom”, ahogy bekanyarodok Karcagon a Május 1. Tsz irodáinak udvarába. A Volga utasai, a szlovákiai Vcelince termelő- szövetkezetének vezetői az idei együttműködési szerződést aláírni érkeztek a Nagykunságba. Mondják, hogy már most, a tavaszi vetéshez is elkelne nekik a segítség, de hát a karcagiak is örülnek, ha saját földjeiken idejében végeznek a tavaszi munkákkal. Az aratás, a betakarítás kölcsönös megsegí- séről szóló megállapodásra azonban rákerült az aláírás, most már egyfolytában négyöt éve. — Nagyon korrektek a szlovákok — vélekednek Karcagon a tsz dolgozói —, így aztán a munkában való kölcsönös segítségnyújtáson túl lassanként barátsággá szövődnek a szálak; egyelőre családi alapon jönnek- mennek az üdülésre szóló meghívók. Talán nem is baj, hogy így alakult a dolgok sorrendje; eLső a „gazdaság”, aztán aki legény a munkában, az szívesen látott vendég máskor is. Nos, a tsz KISZ-esei éppen mostanság gondolkodnak azon, hogy ideje volna „hivatalos” formában is fölvenni a kapcsolatot a szlovák fiatalokkal. Nem rossz gondolat! « * « A termelőszövetkezet egyes kerületének műhelyében forog az eszterga, bőven ömlik a hűtőolaj a munkadarabra. Farkas János hajol a gép fölé. Olyan huszonhat éves, makkegészséges fiatalember, akinek bizony tanácsos lehet kitérni a pofonja elől. Fürgén jár az esze, szembe mondja, amit gondol, a szakma meg — látni, ahogy az esztergagépek között mozog — a kisujjában. Nem szívesen áll szóba a hívatlan látogatóval; — Délig még rengeteg a munkám, úgyhogy nincs sok időnk. — Rendben van, akkor csak egyet kérdezek: Mit jelent, ha ezt hallja, szövetkezeti demokrácia? — Szövetkezeti demokrácia? — forgatja meg a „leckét” János, és már kész is a válasszal. — A szövetkezeti demokrácia nekem azt jelenti, hogy például itt a műhelyben nem lehet „Jani” az idősebb szaki csak azért, mert ő régebben váltott munkakönyvét. Sőt, egyáltalán senki sem „Jani”, mert a munkában egyformák vagyunk. Végezze a feladatát valaki akár a traktoron, akár az állatok körül, akár az irodában. Aztán tudjuk, hogy se főnök, se beosztott, szóval egyikünk sem élne meg a másik munkája nélkül, és ezt kölcsönösen elismerjük egymásról. Megmutatkozik ez a hangnemben is. Van főnök és van beosztott, de ez nem parancsban és végrehajtásban jelentkezik. Munkatársak vagyunk. Ha jól meggondolom, mélyen egye térthetek Jánossal a munkatársi kapcsolat ilyetén felfogásában. Orosi Imre ugyanennek a gépműhelynek a vezetőhelyettese. Egy évvel idősebb csak Jánosnál. Mezőtúron végzett a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem gépészeti főiskolai karán, most meg — munka mellett — a Gödöllői Agrártudományi Egyetem ötödéves levelező hallgatója. De azt mondja, ne nagyon firtassam a tsz-szel kötött tanulmányi szerződését, merthogy olyan nincs. Fölöttébb elcsodálkozom, azután lassacskán megvilágosodik előttem, hogy ami elvész á réven — utazási és szállásköltség, tanulással, vizsgákkal eltöltött „évi rendes” szabadság —, az bejön a vámon; megmarad a fiatal szakember „mozgási” szabadsága. — Nem, egyáltalán nem készülök elmenni, hiszen nem tudom, mit ajánl fel a vezetőség, ha majd végeztem. Akkor döntök. — De hát nem lenne egészségesebb már most tisztázni, hogyan számít önre a tsz? Imre nem tudja, mit illik, mit kellene erre válaszolnia. Én azt hiszem, tudnám a helyében. Bizony jobb volna azt igen pontosan tudnia egy felsőfokú végzettségű fiatal szakembernek, aki középfokú végzettséget sem igénylő munkakört tölt be pillanatnyilag, hogy mi lesz a sorsa egy-két év múlva. Mert most látszólag nem is bánja, hogy nem valamelyik nagyobb felelősséget igénylő poszton kell helytállnia: — Nem kevés együtt a munka meg a tanulás. Egy tanévben mindössze 10 nap a tanulmányi szabadságom, ugyanakkor van vagy 12 vizsgám, úgyhogy a rendes szabadságomat is a tanulásra fordítom. — Ennyire kemény dió a főiskola után az egyetem? — Indultunk hetvennégyen, és egy év múlva, szeptemberben tizennégyen üdvözöltük egymást. • * » Hallom, hogy a vezetőség minden negyedik tagja innen van még a negyedik X-en a tsz-ben, az elnök is éppen csak túl rajta. Pető Imre a juhászat, Szentesi Lajos a sertéstenyésztés, aztán Varga Gáspár a szarvasmarha-tenyésztés ágazatvezetője KISZ-es fiatal. Persze, hogy húzóerő a példájuk. Említhetném a kiskulcsosi iskolát, aztán a játszóteret, ahol sok-sok társadalmi munkát végeztek a szövetkezet fiataljai. Szólhatnék a lakásépítési támogatásról — amit tavaly a szövetkezet kilenc dolgozója kapott és köztük heten voltak fiatalok — és egy sor másról is. A legfontosabb azonban — azt hiszem, — mégsem ez (vagy mégsem csak ez), hanem — úgynevezett „dolgozói” KISZ-szervezetről lévén szó, — a munka. Az a munka, amit a mezőgazdaság diktál; olykor kényszerű pihenővel, de többször nyújtott műszakkal, hét végén is a műhelyekben, a földeken, hajnalban és késő este az állatok körül, állandó „készültségben”, ha úgy hozza sora. És a tisztességgel végzett munka megérdemel minden elismerést, illessen az idősebbeket, vagy fiatalokat. El lehet egyáltalán a korosztályokat így választani, amikor együtt dolgoznak? Nem hinném. Ezért büszke most a 'Vörös Vándorzászlóra mindenki — joggal — a Május 1. Tsz-ben, Karcagon. Egri {Sándor A fővárosban Indián napok Már az idén: új rendszerű államvizsga Korszerűsítik az egészségügyi felsőoktatást Harmadszor rendez indián napokat a budapesti Belvárosi Művelődési és Ifjúsági Ház. A konferencia első napján, szerdán angol nyelven hangzottak el előadások .egyebek közt a kortárs indián dalok politikai vonatkozásairól, a guarani kultúra két arcáról, az Észak-Amerikában őshonos művészetről. Ma magyar nyelven folytatódik a tanácskozássorozat. Ezen a napon az indián kultúrák magyar kutatóinak munkásságát mutatják be a rendezők. Holnap Tatára látogatnak el a konferencia résztvevői, s megtekintik a helyi múzeumban rendezett, a brazíliai indiánok című kállítást. Április 13-án. szombaton ismét a Belvárosi Művelődési és Ifjúsági Ház ad otthont a programoknak: a négynapos rendezvénysorozat indián zenei és táncbemutatóval zárul. Az idén már az új rendszerű államvizsgával zárul az orvosképzés: a végzősök megvédik szakdolgozatukat és bizottság előtt beteget vizsgálva adnak számot elméleti és gyakorlati felkészültségükről. Ez a számonkérési forma újabb előrelépés az egészségügyi felsőoktatás korszerűsítésében — mondotta dr. Lukács Jenő, az Egészségügyi Minisztérium kulatásirányítási és felsőoktatási főosztályának helyettes vezetője az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. Hangsúlyozta, hogy az egészségügyi irányítás a gyógyító ellátás fejlődését, az ebből fakadó következményeket, s a tapasztalatokat szem előtt tartva a nyolcvanas évek elején új képzési célokat tűzött ki: ennek megfelelően az oktatási intézmények olyan felkészült orvosokat bocsátanak ki, akik ismereteiket az alapellátásban hasznosítani tudják és képesek elvégezni a szükséges gyakorlati teendőket. Az egészségügyi felsőoktatás korszerűsítésének jegyében változott az egyes tantárgyak tartalma: nagyobb hangsúlyt kapnak a szív- és érrendszeri betegségek, a balesetek, a daganatos és a pszichiátriai betegségek, különös tekintettel ezek megelőzésére, szűrésére, gondozására. Növekedett az oktatásban az alap- és a sürgősségi ellátás jelentősége, fontosabbá vált a krónikus betegek és az idős korúak gondozása. Új tantárgyakkal — szociológia, orvosi pszicho-: lógia, általános orvosi ismeretek — bővült a képzés. Megújultak az oktatás módszerei is: a harmadik év után 10—12 hét összefüggő klinikai-kórházi gyakorlat következik, ezt kiscsoportban, fa- mulusi rendszerben töltik el a medikusok. A hatodik év tizenkét hónapos teljes munkaidejű kórházi-klinikai gyakorlat az öt alapszakmából. a mezonazdasag diktál Akiknek
