Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

I

I

io Barangolás a megyében ism. április t.

*

A sokarcú Hortobágyon

Nagyiváni faluszélen kezdődik a puszta

Fejőház az Ecsepusztán

Kunmadarasról Nagyiván- ba, onnan pedig Tiszaigarra megyünk. A Hortobágy Szolnok megyei részének egyetlen magyar szürke gulyáját akarjuk lencsevégre kapni. Az odavezető út azonban járhatatlan. Mérgünkben taxán betérnénk egy pusztai csárdába, de egy sem esett utunkba egész nap. Ügy látszik, a kurta kocsmákat kivetette magából a puszta. Csak a dolgos kezű embereket öleli keblére, s talán majd a nyáron a ritka látványra szomjas, délibábot váró turistákat is rabul ejti néhány percre, — elfedve verejtékező, igazi arcát

Délibábos Hortobágyon: de sok kurta kocsma van, — szól a dal. — pedig tán sosem volt sok, most meg csak elvétve találni egyet-egyet. Munka viszont volt mindig, beleszakad'hatott az ember.

Karcag körvonalai látszanak a távolban. Kovács János rizsőr a gáltat kaszálja. Napszítta, szélcserzette idősebb ember. Amikor a régebbi idők kerülnek szóba, egyből elemébe kerül:

— Szoktam mondogatni a fiataloknak, hogy ide figyeljetek, fiaim! Mi éjszaka többet dolgoztunk- mint ti nappal. Ha szorított az idő. még éjjel is vetettünk.

Kétkedő arcomat látva bizonygatja :

— Igen éjszaka is, nemcsak világosban. Odakötöttük a viharlámpát a korláthoz és láttuk hogy meddig van megművelve. Éjfélben kifogtunk, megetettük a lovakat, pihen, tűnik egy kicsit azután folytattuk a munkát.

— Cselédek voltak?

— Nem, magunknak dolgoztunk. A cselédek élete még rosszabbul alakult. Volt itt egy Ertz nevű birtokos. Annak a cselédei minden nap négykor keltek, és az éves bérük mindössze huszonkét mázsa búza volt.

Körös-köriül a Magyar— Mongol Barátság Termelő- szövetkezet földje terül el. Rég várt napfény melengeti a tocsogós táblákat. Kovács János visszavált a mába:

kezdődik, hanem a Karcaghoz közeli juhhodályinál. Ott van egy székicsér-telep. Ez a madár hazáinkban csak a Hortobágyon költ. Itt is csak három helyen. Eső után kihúzódnak a műútra, és áldozatul esnek a nagy sebességgel közlekedő gépjárműveknek. Ezért volna jó, ha egy sebességkorlátozó táblát tennének kj a műút mellé.

Váfliamikqr [rab-gazdaság volt a Tilalmasi Állami Gazdaság. KI tudja kik és miért raboskodtak itt. Az irdatlan pusztaság bizonyára egymagáiban is büntetés volt számúikra. A most itt élőknek viszont szülőföldjük ez a táj. Most a Középtiszai Állami Gazdaság ötödik kerületeként tartják számon.

Nagy János alapBzervezeti párttitkártól azt kérdeím, hegy milyen emberek téptek a régi rabok helyébe? A válasz rövid és velős:

— Ez a kollektíva az egész gazdaságban elismerést vívott ki magának.

Ügy tűnik, a vezetőle igyekeznék a dolgozók helytállását sokféleképpen honorálni. Az utóbi években több miliőt költöttek a szolgálati lakások felújítására, komfort- fokozatának javítására.

— Nem apróztuk, — mond ja Nagy Jánosi, aki egyúttal a kerület központjának gond" noka, — hanem egyből rendbe tettünk mindent.

A Hortobágy szélén mindig a jó földek jelzője volt a tilalmas. Ugyan ki tudná megmondani, hogy miért kapta ez a szikes- istenverte határ a Tilalmas nevet.

A város tizenkét kilométerre van innét. Életmódban, lehetőségekben irdatlan, távolságra.

A kerület huszonnegyedik igazgatója Hajdú László. Kézenfekvő a hozzá intézett kérdés:

— Miért volt olyan gyakori a váltás a vezetői poszton?

tán az jtt dolgozók anyagi és erkölcsi elismerése sem érte el a kellő szintet. Itt az eredmény messze nem áll arányban a megkövetelt munkával.

— Miért?

— Jó ötezer hektáron gazdálkodunk. Területünk több mint hatvan százaléka erősen kötött, szikes talaj. Igen jelentős az aszály és a belvíz negatív hatása. Belvizes években nyolc-tízmilliós hozamkiesés is sújtja a növénytermesztési ágazatot. Most is kellene már vetni a napraforgót de a talaj miatt legalább három hétig várni kell. Tavaly kilenc venmi 11 iós ered ményt értünk el, de ez az év nem jól kezdődött. Ügy tűnik, a repcénk is kifagyott. Azt mondogatják mostanában, hogy nem annyira termelni, inkább gazdálkodni kell. Itt viszont termelni is nehéz. Az ember azért mindig optimista, mert különben mit sem ér a munkája.

A igazgatói iroda mellett városba is beillő, felújított soriház áll. Hajdú László a felújítás költségeire gondolva mondja:

— Tavalyelőtt a falra kentük a nyereséget. Saját zsebünk ellen dolgoztunk, de megérte. Akik itt laknak, itt is dolgoznak. Nem mindegy szamunkra, hogyan élnek.

Ecsepusztánál kísértetiesen kopár a puszta. Próbáltak már mindenféle fát ültetni a házak és a hodályok köré, de egy sem maradt meg. Csak a csenevész íű állja a próbát. Ez a rész a juhászok birodalma. Molnár János állattenyésztési ágazatvezetővel és a fiatal Szendrei Kálmán brigádvezetővel járjuk a karámokat. Amikor a bárányok ész- revesznek bennünket, éktelen bégetéssel oda rohannak r. kerítéshez. Egymást túlbőgve követelik az anyjukat. Vajon honnan tudják ezek a parányi jószágok, hogy az embernek köze van az anyjuk eltávolításához?

Egyetemisták eszmecseréje a Zádor-hídnál

— Hol vagyunk már attól az időtől! Nem kelünlk hajnalban, früstöiklkor jövünk dolgozni- és ha egy hónap alatt nem keressük meg tíz mázsa búza árát. akikor nem vagyunk elégedettek.

Valairrvikoir. a folyók szabályozása előtt áradáskor erre barangolt a Tisza. Viszonylag termékeny volt a határ. Azt mondja erről a rizsőr:

— A régi öregektől hallottam, hogy akkoriban, amikor kiosztották itt a földet, húsz mázsa búza is termett egy holdon. Később jó termésnek számított tíz mázsa is. örültünk. ha egy láncalja földön (két kaiteszteri holdon) száz zsák tengeri termett. Az öregek azzal magyarázták ezt, hogy ..kiment a földből a fűszag”. Azt értették rajta, hogy a trágyává érett régi növények hatóanyaga kimerült.

már ötvennyotcezer-nyolc- százaszor verik át a fejemet.

Hogy miért? Erre a kérdésre már csak a Zádor-híd- nát kötött ismeretség után. kerül sor. Molnár Atilla „helyi lakos, biológiaszakos egye temisita” magyaráz:

— Ha repül a dankasirály, könnyen ragadozónak nézi az ember. Ha meg ül akkor kiskócsagnák.

A bennfentesek jártasságával martát körbe:

— Az ott az Ertz erdő. Az egyik legnagyobb kékvórose. •telepet rejti. Sajnos azt sem sorolták a természetvédelmi területhez, ugyanúgy kimaradt a közelében lévő túzok- telep.

Búcsúzóul azt kérdezi:

— Kérhetek valamit?

— Természetesen.

— írja meg, hogy a Hortobágy nem a Zádor-hídnál

ja már le van nyírva. Molnár János bazsalyog:

— Azok a juhász saját birkái. Ügy látszik, kell a pénz húsvétra.

A fejőházban csalogató abrak, ízletes táp várja az anyajuhokat. Másképpen nehéz volna őket beterelni. Nagy Sándomé és Pisák Mi- hályné gyorsan kezeli a fe- jőgépet.

— Régebben nem volt ilyen egyszerű a fejés — magyarázza az ágazatvezető. — fiondolja el: egy-egy juhásznak naponta kétszer meg kellett fejni 2—300 juhot.

Idősebb Pisák Mihály feleségével együtt juhászko- dott eddig.

Volt úgy, hogy feleségével együtt hétszáz birkát gondozott És nem is akárhogyan.

Négy kilométerről, kerékpárral jár dolgozni. Változtathatatlan tényként könyveli el:

— Ha szembe fúj a pusztai szél, gyalog is nehéz jönni. Az a jó, hogy nem bársonyszékben nevelkedett az ember, így meg van edződve.

A juhászat sok helyen „leszálló ágazat”. Az ágazatvezető kész a magyarázattal:

— Azért van ez. mert sok olyan is terheli, aminek nem kellene. A külső telepeket ezért is igyekszik felszámolni a gazdaság. Volt olyan telepünk ahová 80 lóerős gép vitte a juhoknak a takarmányt. Óránként nyolcvan forintba került, és egész nap távol volt. Ivóvizet is kellett kivinni a juhásznak, fűteni rá, világítani, — hadd ne soroljam a költségeket. Háromszázhatvan anyajuhot

Hajdú László igazgató

A keresetéről olyan óvatosan beszél, mintha adóbevallást készítene:

— Tavaly 5600 forint volt a havi átlag. A háztáji is kitett vagy harmincezret.

Molnár János hozzáteszi:

— Természetesen a felesége keresete is annyi volt, csak azt nem említi.

— Jó, jó — tromféi az öreg juhász, — de nekem még az unokáimat is segíteni kell.

Ebben maradunk. Meg abban, hogy a karcagi „gatyagyárban” az első osztályú varrónőnek is ugyancsak csipkednie kell magát, hogy négyezer forint fölé emelkedjen a havi keresete. Az öreg Pisák meghajol az érvek előtt:

— Lehet is keresni, ha az ember keresi a munkát, és nem úgy van vele, hogy ha dolgozni küldik, akkor sem megy.

Lassan vége a „bőgőre fejősnek”. Azért nevezik így. mert ilyenkor az anyák és a bárányok egymásért bőgnek. Éjszaka majd szophatnak a barik.

ezért helyeztünk ki szerződéses alapon az egyik tanyára.

Csontos Menyhért, a kun- madarasi Kossuth Tsz műszaki főágazatának vezetője Nagyivánon jött a világra.

— Nekem szülőföldem a Hortobágy, talán ezért nem tartottam soha legyőzhetetlen ellenfélnek. Anélkül mondom ezt, hogy lebecsülném az ott dolgozók munkáját. Az első beosztásomban gépek javításával foglalkoztam. Kettészakadt pótkocsik, elsüllyedt kombájnok éreztették velünk a hortobágyi mostoha körülményeket.

Szerencsére addig, amíg a gépi beruházások előtt nyitva állt az út, jól bevásároltunk. Csak az a baj. hogy a mai követelményekhez képest egyre kevesebben vagyunk műszakiak.

— Milyen a megbecsülésük?

— Bérben felzárkóztunk a többi ágazathoz. Az idén teljesítménybért vezettünk be. A felemelt, száz százaléknak vett fizetésen felül nyolc százalékos fizetésemelést értek el a javítók. Az erőgépkezelők fizetésének alakulásáról az időjárási és a talaj- * viszonyok miatt még nem tudok beszámolni.

Pusztai út

Simon Béla Fotó: Tarpai Zoltán

Többet dolgoztunk éjjel, mint ezek nappal...

Csontos Menyhért műszaki ágazatvezető (jobbról) a most érkezett osztrák öntöző- berendezésről beszélget munkatársával

— Hát így éltünk- —sutm- mázzia az öreg a régi időket, — bármennyire igyekeztünk nem a munkától- hanem a talajviszonyoktól, meg az időjárástól függött a boldogulásunk. Azért hajtogatták az erre való emberek, hogy többet ér egy marék szerencse, mint egy kocsiderék bankó.

A Debrecent Budapesttel hajdan összekötő úton igyekszünk a Zádor-hídihoz. A fél méter mélységű kátyúk miatt gyalogszerrel haladunk.

Az árokpart keskeny tisztásán két fiatalember kerékpárral megelőz bennünket. Egyikük méltat lankodását visszahozza szél:

— Ezek a dankasirályok

A juhásznak tizennyolc saját birkája lehet egy nyájban. Néhány jószág bundá— A termelés biztonsága itt nincs ugye meg, miint az átlagos területekein. Így az