Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. ÁPRILIS 30. Randevú a Tisza- ligetben Nézem a Tiszaliget térképét. Egy jobblábas, hegyesorrú cipőre hasonlít, én mégis szívesebben látom hajó alaprajzának. Ha pedig hajó, akkor Noé bárkája. Mert kicsit Szolnok múltja, jelene és jövője úszik rajta. Itt, a Tisza partján mindig mindenért megharcoltak az emberek, miért jutottak volna hát könnyebben, mint harc órán a mindenki parkjához? Az ellenfél a víz volt, a küzdelem pedig napjainkban is tart. Gróf és kucséber A Tisza ártere grófi birtok volt, nagy valószínűség szerint a család valamelyik tagjáról ragadt rá a keresztnév, ezért tisztelték hát Móric ligetként évtizedeken át. Ha a Tisza is úgy akarta, a város kedvelt kirándulóhelyeként szolgált a szandai rét e darabja, melyet mindössze nyári gát védett, igy ha kilépett a víz, úszott szinte minden, kivéve az Aranyiakat vendéglőt, amely egy megimagasított szigeten állt, így mindössze a küszöbéig ért fel az ár. A vendéglő mellett állt — 1905-ös alapítása óta — a Tisza Evezős Egylet: egy garázs, férfi, női öltöző, egy szalon és két teniszpálya tartozott hozzá. A klubház kinn volt a vízből, ám a teniszpályák víz alá kerülték. Hogy kik voltak az evezős egylet tagjai? Mindenesetre nem azok, akik május elsején az árnyas fák alatt pikmkezték. Persze, a felsőbb körökben is rendnek kellett lenni: amikor az alispán felesége für- dptt a Tiszában, férfit nem tűrték meg az egylet stégjén. A liget egyébként — az evezősök zárt kasztját leszámítva — valójában a demokratizmus szigete volt. Ahogyan az egyik emlékező, dr. Császi Ferenc mondta: „Itt gróf és kucséber egyaránt megfordult.” A part mentén stégre építve himbálózott a bírók és ügyészek strandja, lejjebb a postások üdülője következett, aztán csőlébakoin állta fűtőház pihenőhelye. A Tisza Szálló elől a vendégeket a Mészáros-féle strand- és csónaikkölcsönző hívogatta. Nem hiába: akinek kedve támadt az átkelésre, azit a negyedóránként induló motorcsónak átszállította. A jó üzletember hírében álló Mészáros a kettes vasihídnál egy halászcsárdát is nyitott, ide is motorcsónakkal lehetett eljutni.de kedvenc törzshelye volt a vadevezősöknek is. Nem indult el a lelátó A háború alatt a ligetben kivágták a szilfákat, tölgyeket, kiirtották a bükköst, akácost, mivel a németek úgy találták, a lombok nehezítik a felderítést. A fel- szabadulás után telepítették a tiszaháti nyárfákat, amelyek ugyan gyorsan nőnek, de legalább ennyire bosz- szantják május táján a pi- hefelhőikkel a természetkedvelőket. A háború után a víz újra és újra támadott, és a vízügyesek hol itt, hol ott magasították a töltéseket. Már az '50-es években is látni lehetett a törekvést, hogy körgáttal igyekeznek végleg elfoglalni a víztől a ligetet. Aztán 1963-ban kialakult a körgát, amely azóta útját tudja állni minden áradatnak. Márpedig a próbatételre kínálkozott lehetőség, legelőbb ig az 1970-es árvíziidején. Idézet egy ekkor kelt árvízvédelmi naplóból: „Május 31. A Tisza vízállása Szolnoknál 909 cm. A déli gát mellett ,szivárgó padka építése folyik, a fűtöház üdülője mellett ellennyomó medence létesül. A védekezésben ISO ember és 81 gép vesz vészt.” Mégis megmaradt nekünk a Tiszaliget. Ez bátorította az építtetőket arra, hogy végleges telekiként is számoljanak a ligettel. A meglévő üdülők mellé újabbak épültek: kiköltözött az Oktatási Igazgatóság, bővült, gyarapodott a KISZ-táibor. örvendetes tény, hogy a sport is megkezdte honfoglalását. A tiszaligeti strand 1963- ban létesült. Egy kutatócéllal fúrt kút meleg vize — no és a városban meglévő igény — erősítette cselekvésig az építkezés szándékát. Azóta újabb melegvizes kutat fúrtak, napjainkban pedig mintegy 12 millió forintot költ a strand gazdája, a Víz- és Csatornamű Vállalat a felújításra. Két teniszpálya, lábteniszpálya körvonalai bontakoznak, és a hírek szerint két hét múlva már birtokba vehetik a játékteret a sportolni vágyók. Ha nem félnénk a nagy szavaktól, bízvást azt írhatnánk, hogy a sportkombinát építése a ’70-es évek első felének hőskölteménye volt. Azóta alig tapasztalt társadalmi összefogással létesült Sétálok a Tiszaligetben. A didergettető tavaszban tétova madárhangok bicsaklanak. Az üdülősoron azért festenek, virágot ültetnek. A gondnokok a naptárnak jobban hisznek, mint a meteorológiának. Autók, motorok rohangálnak, időnként fékcsikorgás rántja görcsbe a lazulni készülő idegeket. — Túl nagy a járműforgalom, nem jól van ez így, — motoszkál bennem egy bizonytalan érzés. A hitemben Lé- der László, rendőr alezredes, a városi rendőrfőkapiitányság' vezetője erősít meg. Véleménye szerint is indokolatlanul sok az autó, a motorkerékpár. Gondolkodni kellene azon, miiként lehetne a liget közelében egy hatalmas parkolót létesíteni, ahol mindenki lerakhatná járművét. A Margitsziget példája követhető lenne Szolnokon is: legalább e paradicsomban őriznénk meg a mérgezetlen környezet illúzióját. Ehhez azonban az is kellene, hogy sűrítsék a buszjáratokat, különösen akkor, amikor jeles sportesemények zajlanak a ligetben. Sokat segítene az is, ha ismét rendeltetésüknek megfelelően működnének az egyhangú sárgát villogtató közlekedési lámpák. Jólesett hallani, hogy a Tiszaliget rendje, közbiztonsága megnyugtató, számottevő bűn- cselekmény nem történt, jóllehet, turistaidényben jelentős az idegenforgalom a kempingben és • a motelban, de a Touring Szállóban is. Akik időben kapcsoltak, és üdülőjük számára telket szereztek, most élvezik a boldog tulajdonosi érzést. Akik az építkezési stop után a stadion. Az avatásra 1974. december 4-én, 13 órakor, a Magyarország—Svájc válogatott mérkőzés apropóján került sor. Tizenegyes góllal nyertünk 1:0-ra, és a 90 perc során az építésben részt vett egyik vállalat vezetője kétszeresen szurkolt. „Sajnos időhiány miatt nem tudtuk juhláb hengerekkel a kívánalmaknak megfelelően tömöríteni a földkupacot, így végig attól rettegtem, hogy a nézők súlya alatt elindul a töltés.” A tiszaligeti sportcsarnok tető alá hozása sem volt akármi! Egy új licenc alapján épült a körcsarnok, mindössze Tatabányán és Budapesten volt ebben az időben hasonló. Ráadásul a statikai vizsgálatok során kiderült, hogy az alap megerősítésre szorul, így hatalmas betoncölöpöket kellett a földbe süllyesziteni. Ezek a szilárd „cethalibordák” tartják a csarnokot. Az avatás 1975. július 27-én kedves népünnepély volt. A férfi kosárlabda IBV-it tartották itt, és a Magyarország B—Románia matinén vették birtokukba a sportolók az új játékteret. Az ünnepélyes ceremóniát később, délután 4 órakor rendezték amikor Ja- kus Vendel, a Szolnok megyei Építőipari Vállalat igazgatója hivatalosan is átadta a sportolóknak az üvegpalotát. Az első napon mindkét magyar csapat kikapott. A csalódást azóta sem sikerült végleg száműz^ ni a falak közül... sikertelenül próbáltak talpalatnyi helyet biztosítani pi- henőiházuknak — fanyalognak. A bantlévők azonban érezzék: kötelességük a tájat, a környezetet óvnf. Néhány, harsányul pingált üdülő máris kirí az idilli tájból, a SZOTÉV viszont .,hozzátett” a látványhoz jó ízléssel tető alá hozott mini kerthelyiségével. Hogy mit bírna még el a Tiszaliget? Alighanem helyet lehetne szorítani egy rangos szórakoztató és vendéglátó egységnek, ahol a város vendéglátó múltját méltóan reprezentáló konyha is helyet kapna. Jelenleg a gasztronóm|ia.i kínálata legsebezhetőbb pontja a ligetnek. Ma már több milliárdot ér a Tiszaliget épített vagyona, érthető hát, hogy a Vizág szakemberei mindent elkövetnek a biztonságért. Még nincs te'ljesen készen a véd- mű: a gátak mind kereszt- metszetben, mind magasságban erősítésre szorulnak. Ha a Kertváros biztonságával vetjük össze a ligetét, úgy az utóbbi még nem állja az összehasonlítást. Természetesen a töltés tovább épül, hiszen a vízzel nem lehet fegyverszünetet kötni. A városi tanács műszaki osztályán ,.külön kézben” van a Tiszaliget. Egyetlen tégla lehelyezése is megkülönböztetett elbírálás alá esik. És ez így van jól. Szeretjük a Tiszaligetet: ide megyünk ünnepelni. pihenni, kikapcsolódást keresni. Ide vezet az utunk holnap is. Palágyi Béla Minden ecsetvonás - felelősség Hogyan folytatódjék a megyék iparosítása ? Előtérben a kisvárosok és a nagyközségek Az utóbbi hónapokban ismét gyakran szóba kerül a megyék iparosításának ügye. Sokan mondják aggódva, hogy az elmúlt években lelassult a folyamat, s az új közgazdasági viszonyok nem kedveznek az iparfejlesztési stratégia folytatásának. Drágább lett az infrastruktúra, többe kerülnek a beruházások, s az állam, a vállalatok ott költik el majd pénzüket, ahol kifizetődőbb. Valóban fellépett ilyen veszély? Mire számíthatunk a jövőben? — ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszéltünk dr. Tatai Zoltán egyetemi docenssel, a Politikai Főiskola tanárával, aki immár 27 esztendeje foglalkozik a témával, 1984- ben pedig több száz oldalas könyve jelent meg Iparunk területi szerkezetének átalakítása címmel. — Mielőtt a téma érdemi tárgyalására térnénk, tekintsük át, mi történt az eljnúlt 40 évben. Márcsak azért is, mert a könyvét is ennek szentelte. Kérjük, foglalja össze a megyék iparosításának eredményeit fogyatékosságait, s vonja meg a mérlegét! — Az elvitathatatlan eredményekkel kezdem. A korábban iparral nem vagy csak alig rendelkező térségekben, mindenekelőtt az Alföldön jelentős ipari bázis alakult ki. Szabolcs megyében, amelyet Magyarország Szicíliájának neveztek valaha^ a felszabadulás előtt mindössze öt olyan üzem volt, amely száznál több embert foglalkoztatott. Ma 55 ezren dolgoznak a megye iparában, s jó néhány olyan '— ezer dolgozónál többet foglalkoztató, nemzetközileg is jegyzett — üzemünk van, mint a tiszavasvári Alkaloida Gyár’ a Tungsram és a Taurus nyíregyházi gyára, a Nyíregyházi Konzervgyár, a MOM mátészalkai üzeme. Hasonló mértékben iparosodott a korábban ugyancsak iparszegény Ha.jdú-Bihar. Bács-Kiskun, Békés. Szolnok- a Dél-Dunántúlon pedig Tolna, Somogy és Zala megye. Az iparosításnak köszönhető, hogy az iparszegény megyék lakói egyáltalán munkához jutottak. (Korábban százezrek nem találtak lakhelyükön munkát!) Sok százezer * földművelő, háziasszony vált nagyipari munkássá, kialakult, meghatározóvá vált a műszaki értelmiség. Minthogy az ipar a legfőbb városfejlesztő elem, új városok jelentek meg a térképen, az iparosítás szülötte Dunaújváros, Komló, Kazincbarcika, Le- ninváros- Százhalombatta és sok más településünk, gyökeresen megváltoztak, átépültek az olyan hajdani, közmüszegény alföldi mezővárosok, mint Nyíregyháza, Kecskemét vagy Orosháza. Ennek a nagy, az egész ország arculatát átformáló iparosításnak természetesen árnyoldalai is voltak. Mindvégig kisebb-nagyobb fokú, többnyire burkoltan megnyilvánuló ellenállás kísérte például egyes budapesti székhelyű vállalatoknál, intézményekben. Ennek tulajdonítható, hogy olyan üzemeket is a fővárosba telepítettek, amelyeknek nem itt lett volna a helyük. Így az Országos Bányagépgyártó Vállalatot. Néhány megyeszékhelyünk túlzottan a megye- központba koncentrálta a beruházásokat, elhanyagolva a többi települést. — A szavaiból ítélve egyáltalán nem tekinti befejezett folyamatnak a megyék iparosítását. Jó a következtetésünk? S ha jó volna: miért van és lesz szükség a folytatásra? — Nem lehet lezárni a gazdasági, társadalmi folyamatokat. Ha megszüntetünk egy ellentmondást, újak támadnak helyettük. Említettem már> hogy Budapesten, s az ország számos nagy- és középvárosában milyen nagy gondokat okoz még ma is a lakás-, közmű- és kommunális létesítmény hiány. Mindez arra int, hogy a jövőben több figyelmet kellene szentelni a kisvárosok és nagyobb községek iparosítására is. Már azért is, mert a nagy munkaerőhiány közepette még mindig vannak olyan fehér foltok — Szabolcs, Észak-Borsod, Batto- nya és Tiszafüred körzete, a Dráva mente például —, ahol a foglalkoztatási gondok sem ritkák. Mindent egybevetve: túl vagyunk „az ipart minden áron” korszakán. De a termelési és termékszerkezet korszerűsítése, az ipar megújhodása további nagy változtatásokat igényel, amelynek során növekvő szerepre tesz szert a gazdasági hatékonyság. — Ez az igény okoz ma a legtöbb gondot a megyékben• erre hivatkoznak azok is, akik borúlátóan ítélik meg a várható fejleményeket. Véleménye szerint hogyan lehetne összeegyeztetni a megyei, helyi igényeket és a népgazdasági hatékonyság követelményét? — Induljunk ki abból a feltevésből, hogy ezután a nagyvárosokra koncentrálják az iparfejlesztést, mondván, hogy ott kiépített az infrastruktúra hálózata, tehát olcsóbb. Kérdem azonban: kire alapoznának, hiszen ‘így is gondokat okoz a munkaerőhiány, drága gépek állnak emiatt kihasználatlanul. Ezért — akár tetszik, akár nem, —- a megyékhez kell fordulni. Kérdés persze, hogy melyikhez közülük? Kétségtelen, hogy nő a verseny köztük: ki kínál kedvezőbb mégoldást? De az nem kétséges, hogy csak hosszas vizsgálódással. alternatívák kimunkálásával lehet eldönteni, hogy a munkaerő mennyiségét, ösz- szetételét, a közművesített- ség fokát, a szállítási költségeket és még sok mást figyelembe véve hpl a legkifizetődőbb az iparfejlesztés, illetve korszerűsítés. — Könyve arról tanúskodik» hogy a megyék iparosításához mindig központi támogatásra, illetve a vállalati beruházási döntések közgazdasági befolyásolásira volt szükség. Nyilván, a VII. ötéves terv során is folytatni kellene ezt a területfejlesztési stratégiát. Elegendők-e ehhez a hagyományos módszerek és eszközök vagy pedig újabbakra is szükség lesz? — A hetedik ötéves terv során is fenn kell tartani az iparfejlesztési alap támogatási rendszerét, ehhez, a jövőben is milliárdos összegekre lesz szükség. Ennyiben tehát követnünk kell a hagyományokat. A támoga.- (Lások odaítélésében, vagyis abban, hogy mely vállalatokat ' részesítenek előnyben, jóval nagyobb szerepet kell kapniok a megyei tanácsoknak, mirit idáig. Azzal a kiegészítéssel, hogy a fejlesztések elbírálásakor mindig meg kell hallgatni az illetékes tárca, az Ipari Minisztérium. illetve az elmúlt időszakban alakult területi ipari bizottságok véleményét. S hogy a bankok se maradjanak ki a sorból: nyilván, ha a megyei tanács, a területi ipari bizottság, a minisztériummal egyetértve támogat egy konkrét fejlesztési igényt, akkor a banknak is az lesz az érdeke, hogy hitelnyújtással és más eszközökkel finanszírozza az ilyen törekvéseket, hiszen ily módon kisebb lesz a kockázata is. — Befejezésül, mivel kívánja zárni ezt a beszélgetést? — Azzal, hogy az elmúlt 40 év során a mezőgazdaság szocialista átszervezése mellett az ipgr területi szerkezetének átalakitása eredményezte az országban a legnagyobb társadalmi, gazdasági átalakulást. Hozzátéve, hogy alaptalan azoknak az aggálya, akik e folyamat lezárulásától tartanak. Ez a feilesztési stratégia a következő negyven esztendőben is folytatódik, csak persze másképp, mint idáig- A változó feltételek és igények követelményei szerint. Magyar László Abádszalókon 1,9 millió forintos költséggel bővítik a Kossuth úti óvodát. Az új részben huszonöt kis óvodásnak lesz majd helye, itt lesz a tálaló, a konyha cs a dolgozók Öltözője is
