Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
1985. ÁPRILIS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hétfői riport □ Tiszasüly 790 cm, áradó Adókedvezmény kukoricatermesztőknek Tavasz a téliesre fordult hidegben. A gátőrház udvarán már pelyhedzik a pázsit, a kerítés rácsai olyan tiszták, mintha tegnap festették- mázolták volna. A hatalmas udvaron nyoma sincs a hosz- szú, hideg hónapoknak. Ifjú Nemes András gátőr a ház bejáratánál fogad. Ez a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 1004/6-os gátőrháza. Tiszasüly szélén áll, szemben az út túloldalán a szertár, a gát tövében. A gátról pontosan a vízmércére látni. Látni mást is! — Árad a folyó — mondja természetes nyugalommal a gátőr — Március 26-án, kedden délbe# a védelemvezető elrendelte a másodfokú készültséget. Ez egészen addig tart, amíg 800 cm fölé nem ér a víz a mércénél. Aridig is ad szolgálatot a Tisza. Kedd dél óta két műszakban, 12—12 órás a szolgálat, már innen irányít az árvíz- védelmi vezetőnk, Németh János is. Állandó telefonösszeköttetésben vagyunk a gátbiztossal is, hozzá kilenc gátőr tartozik, s területileg ez annyit tesz, hogy Szórópusztától Kisköréig a mi gondunk a víz. Ha nálunk rendben van minden, Szolnok alatt is nyugodtak lehetnek. hegyekben rengeteg a hó. ha véletlenül esős lesz a tavasz, aligha ússzuk meg. Elhallgat hirtelen, s kifejti, nem, a gátőr nem pályázhat a meteorológus babérjaira. ö ugyan nem jósol se jót, se rosszat, csak annyit érez, aligha lesz a gátőröknek, segédőröknek errefelé locsolós kedve. Igencsak a folyónál szolgálják a mások, a sokaság védelmét húsvét- kor is. Pedig ifjú Nemes András sokat tudhat a vízről, a Ti- jsza szeszélyeiről. Gátőrcsaládban nevelkedett, édesapja sokáig gátőr volt, most a beosztást a veje örökölte tőle, maga csatomaőrként szolgálja a vízügyet. — Valamikor azt tartották, a gátőr élete csupa öröm, jóság, meg szabadság — mondja a harmincegy éves fiatalember. — Nagyot változott a világ, ha olyan volt, mert én bí'.zo' mindenese vagyok a s. izomnak, s ugyanígy a •im is. Mi kezeljük, óvjuk, rendben tartjuk az ösz- szes árvédelmi anyagot, kaszáljuk a partot, a gátat, ha kell, utat betonozunk, ha építkezés van a területen, a segédmunkát vállaljuk. Nem panaszképp mondom, csak a valóság kedvéért. Kaszálni kell is, magamért, a családomért, hiszen öt-hat fejősÉjjel-nappal másodfokú készültségben B gátőr nem jósol Nem is rég a feleségek sorsán — s így a gátőrcsaládokén is — sokat segített a Vízügy. Telefonügyelettel, különféle segédmunkákkal ők is „dolgozók”. Nemesné 2110 forintot kap ezért havonta. Elkél a kereset, most éppen nagy beruházás előtt állnak. Az igazgatóság felújítja a valamikori urasági épületből toldott-foldott gátőrházat, s központi fűtés szereléséhez társulnak Nemesék vagy ötvenezer forinttal. Jobb lesz, könnyebb az életük. A magas, tágas szobák megették az olaj kályhák melegét. Ifjú Nemes András végigmutat mindent. Az árvízi készenlétiek pihenőhelyét, a gondos, tiszta szobákat, a szertárat, ahol a szó szoros értelmében katonás a rend. Talán nem is véletlenül. Békében mindenre telik az időből. Még most béke van a Tisza partján, csak a figyelő- szolgálat láttán borzong kicsit az ember: nehogy há- borogjon, pusztítson a víz, volt belőle részünk elég. Ifjú Nemes András olyan fiatal gátőr még, hogy másod- ft'l.nál nagyobb „ijedelemre” nem emlékszik. A Pénzügyminisztérium és a MÉM közleményt adott ki a kukoricatermelés növelésének ösztönzéséről; eszerint 1985-ben a meghatározott feltételeket teljesítő mező- gazdasági nagyüzemek jövedelemadó-kedvezményben részesülnek. Ennek feltétele, hogy a nagyüzemi és a háztáji kukorica és silókukorica együttes — május 31-i vetés- területe az 1983. és 1984. évi átlagos vetésterülethez viszonyítva ‘az idén nagyobb legyen, úgy, hogy egyidejűleg ugyanezen évek átlagos termésmennyiségénél 1985- Nben legalább 5 százalékkal többet takarítanak be, májusi morzsolt súlyban számítva. A közlemény szerint az adókedvezmény mértéke — a jövedelemadó-visszatartás összege — a< előírt feltétel teljesítése esetén a megnövelt területre hektáronként 2000 forint. Az adókedvezményt 1985. évi eredményfelosztásnál lehet elszámolni. Amennyiben a mezőgazda- sági nagyüzem 1985. április 30-dg a megyei tanács pénzügyi osztályán írásban bejelenti a feltételeknek megfelelő területnövelési szándékát, a jövedelemadó-kedvezmény összegét már az 1985. évi adóelőleg megfizetésénél visszatarthatja utólagos elszámolásra. Akikéi a napfény nagytakarításra csábított Elegáns, ápolt, középkorú nő keresett fel tegnap a szerkesztőségben. Kicsit zavartan mondta, szerette volna, szerették volna mindazok, akik szombaton reggel söprűt, gereblyét, ásót, kapát fogtak, és nekiláttak a több emeletes háztömb körül a tavaszi nagytakarításnak, ha mások is látják, ha mások is kedvet kapnak és a kellemes, napsütéses tavaszi hétvégén hadat •üzennek a szemétnek. Nem győzte bizonygatni, hogy nem az ő társadalmi munkájuknak szeretne nyilvánosságot, hírverést. A tiszta, kellemes környezet érdekében gondolta, hogy az újság hasábjain biztassunk, ha úgy tetszik, buzdítsunk másokat is arra. hogy szabadidejükből néhány órát áldozzanak a házuk környékére. Megéri! Fáradtan, de jó érzéssel néztek körül a munka után. Eltűntek a megbámult falevelek a tél összes hulladékával együtt. Felfrissült körülöttük minden. Történt ez Szolnokon, a Ságvári körút és a Várkonyi tér tájékán, a hideg, hosszú telet követő első, igazán tavaszi napon. Amíg az asszonyt hallgattam, felötlött bennem: vajon sokan voltak, akiket a napfény rendcsinálásra csábított a hét végén? Ha nem is sokan, de voltak, meggyőződtem róla, Igaz, hogy nem a lakótelepek parkjaiban, játszóterein nyüzsögtek seprűvel, ásóval, kapával kezükben az emberek, hanem a családi házak kertjeiben, a hobbikon, az üdülők udvarán. A panelházak lakói talán a köz- tisztasági hivatal fizetett embereire várnak? Biztosan vannak, akik igen. A többségről azonban úgy gondolom, hiszen számtalanszor bebizonyították már, hogy nem mindegy nekik, milyen környezetben élnek, hogy nemcsak reklamálni, kritizálni tudnak. Belátják, hogy a hivatásos nagytakarítók nem .győzik, neon győzhetik — hát segítenek. Nem restek nekilátni házuk táján rendet csinálni, még akkor is, ha a házban századmagukkal élek. • — k — Ifjú Nemes András öt kilométernyi szakaszát vigyázza a Tiszának. — Nem egyedül, ilyenkor megerősített a szolgálat. Három segédőr nappal, három éjszaka ügy élet es. A hét végén fentről mintha apadást ígért volna az idő, de hát a tehenet gondozok, a tejhaszon, amiből1 pénzelünk. Megint nem panasz, de tény: a gátőr fizetése három és félezer forint havonta. Felesége egy nyugdíjas segítségével a telefon körül őrködik. Az sűrűn csörög. — Ogy legyen most is — búcsúzunk, jobb félni, mint megijedni. És a gát alját szelíd borzolással már mossa-mossa az ár. — sj — Naftalinos bankók a szalmazsákból Az OTP karcagi fiókjában jelenleg 296 millió forintot őriznek. Hogy mekkora ez a mennyiség, annak az érzékeltetésére egyetlen adat: ha ezt az összeget csupa egyforintosban raknánk egymás mellé, a pénzvonal hosszúsága hatezer- nyolcszáznyolc kilométer lenne. Egyébként, a fiók betétállománya az idén egymillió forinttal gyarapodott. Vajon a Kunság „fővárosában” milyen betétformákat részesítenek az emberek előnyben? Régóta a legnépszerűbbek az úgynevezett kamatozó betétek: hatezret váltottak belőlük Közöttük az ötszázalékos kamatra nyitott, legalább egy évre lekötött betétek vezetik a sort. Hogy az összegekről is essék szó: akad közöttük nem is egy, amelyben a végösszeg a szerény tíz forintnál megragadt, ugyanakkor arra is adódik néhány példa, hogy ezt az összeget egymilliónál is több forint testesíti meg. Egyre többen őrzik összegyűjtött forintjaikat takaréklevélben, hiszen erre a betétformára kilenc százalék kamat jár. Igaz, a feltételek szerint legalább hat évre lé kell kötni, s benntartani az összeget. E betétforma mellett eddig hétszázan döntöttek ebben a városiban. Változatlanul közkedveltek az ifjúsági betétek is, hiszen itt az öt százalék kamathoz további prémiumok is tartoznak. Miután a korhatár harmincöt év, ezt a betétet méltán nevezik a házasulandó, családalapítő fiatalok takarékossági formájának. Az év elejéig 1 ezer 230- at váltottak belőle. Ügy tűnik, Karcagon eddig nem vált be az úgynevezett lakástakarékossági betét, amelyet legalább három évig kell gyűjteni. Noha, öt év után itt is újabb kedvezmények adhatók, népsizerűtlen voltát igazolja; a fióknál 9 ilyen jellegű betétkönyvi található mindössze. Az indokok egyszerűek, a tizen- és a huszonévesek szerint az ifjúsági betét feltételei kedvezőbbek. Az autónyeremény-betét- könyvek is vonzóak, elvégre bizonyára sokan hisznek errefelé is a szerencséjükben. Ügy tűnik: nem feleslegesen, hiszen Fortuna kedvelheti a karcagiakat, ugyanis a legutóbbi húzáson is hárman nyertek a betétkönyvükkel autót. Jelenleg a 705 tízezer forintos és 2 ezer 223 feleértékű betétkönyvben, összesen 18 millió forintot őriznek. Egyre nagyobb teret hódítanak a csekkszámlák is: efféle betétet kisvállalatok, gé- emkák, szerződéses boltok tagjai, kisiparosok, kiskereskedők nyitnak elsősorban, és a befizetett összeg már meghaladta a tizennyolcmillió forintot. Arról is szólni illik: melyek a legforgalmasabb hónapok? Általában a december és a január, amikor az érdeklődők szinte egymásnak adják a kilincset. A nagyobb halom százasokat, ezreiket, ötszázasokat általában vagy táskákban vagy szatyrokban hozzák az emberek. Igaz, arra is adódott példa, hogy egy idős bácsi a viseltes, háromnegyedes kabátja belső két zsebéből „varázsolt elő” száznegyvenezer forintot. Ami az öltözéket illeti, ez rendszerint köznapi: egyszóval még véletlenül sem feltűnő. Noha a szólásmondás szerint, a pénznek nincs szaga, ez csak részben igaz, hiszen érkeznek olyan doh- és naftalinszagú bankókötegek, amelyek minden valószínűség szerint esztendőkig a szalmazsákban vagy a szekrény polcon lapultak valahol. Az elmúlt évben kétségkívül az a férfi volt a legérdekesebb ügyfél, aki életében először totózott, és több mint |I30ezer forintot nyert. Be is vitte, de előtte történt egy és más. Amikor otthonában erről tudomást Szerzett, izgalmában néhány pillanatra megszédült, leesett a székről, és eltört az egyik keze. Az ügyeletes kórházi orvos mit sem tudott az előzményekről, és ha rágondol, valószínű ma is csodálkozik azon, amikor a gipszelt karú beteg elmenetelekor csak annyit mondott; köszönöm doktor úr, hogy helyre rakta, higy- gye el nekem, hogy ez kis törés végül is megérte a napot. D. Szabó Miklós Olajosok a sárban Sose könnyű az olajbányászok dolga, de különösen nehéz mostanában: a hó helyén emtíertpró- báló sár maradt, a gépek, a legerősebbek is, nyögve tiporják maguk alatt a kellemetlen ven- dégmarasztaflőt. De a munka nem állhat. Felvételeink Kunmadaras határában készültek Fotó: NZS Dúvadlesen Róka helyett kutya Szombat Felhőtlen a kora reggeli égbolt. Az éjjel már nem esett az eső, de még mindig ragad a föld. — Megpróbálunk egy pár rókát puskavégre kapni — mondja Bálint Ferenc a ti- szajenői Tisza Vadásztársaság hivatásos vadásza. — A róka dúvad, vagyis kártékony állat. Most meg különösen fontos, hogy kevesebb legyen belőlük, mivel a nyu- lak már lefialtak, no meg a fácánok is költéshez készülődnek. — A vadászidényben már huszonnyolc ravaszdit kilőttünk — veszi át a szót Terjéki Ede a társaság elnöke. — A területen járva elég sok friss nyomot találtunk. Jó lenne tovább ritkítani őket. De a sikerben sohasem lehetünk biztosak. Nem hiába kapták a ravaszdi nevet, gyakran túljárnak az ember eszén. Körülöttünk egy háromhónapos foxi ugrál. Valaki megjegyzi: íme a vadak réme! Kijelentését derültség kíséri. Előkerül a kis UAZ, fölkászálódunk és negyedórái autóút után a vezsenyi vadőr háza előtt landolunk. Még ketten csatlakoznak hozzánk. Így már hét puskás ember rázkódik a kocsin. Vidámak, mintha lakodalomba mennének. — Látja milyen emberek a vadászok? — kiabálja túl a motor hangját Csanádi Kálmán. — Most is lenne más dolgom, halászni akartam, de ha vadászatról van szó nem teketóriázom. — Teszi hozzá, miközben szorosabbra fogja 3? éves puskáját. — Hallom levizsgázott a kutyád — szegezi a mondatot az egyik vadász a másiknak. — Le a kutyafáját. Addig gyakorolt még egy tyúkot is elkapott. — így a válasz. Nevetés. — Megérkeztünk. Ve- zseny határában a Beretvás erdőnél vagyunk. Itt két hajtás lesz — tájékoztatja a vadászokat Bálint Ferenc. Máris indulunk. Egy nyá- ras erdőben haladunk. Lábunk alatt ropognak a száraz gallyak. A kopasz fákon foarátposzáták és erdei pintyek feleselnek egymással'. Az idilli csendet egyszer csak puskalövés fodrozza fel. Két kóbor kutya isz- kol előttünk. Az egyiknek szerencséje volt. Kicsit odébb tapsifüles szedi az irháját, pedig most nem kell félnie. — Ezen a részen sok rókanyomot láttunk — mutat a bozótos felé Bálint Ferenc. Később kipusztult erdőrészen haladunk, majd embermagasságú bozótos következik. Most elkelne a gólyaláb. Kicsit jobbra szakszerű erdőművelés nyomai fedezhetők fel. Megzörren a száraz fű, fácáncsapat kapaszkodik a magasba. A februári viharok nyomait még magán viseli az erdő. Derékba tört nyárfák meredez- nek az ég felé. — Rókanyomot már láttunk. de élő még egy sem tűnt fel. Hol lehetnek? — teszi fel a kérdést Harangozó Béla, de választ senkitől sem kap. Vége az első hajtásnak. Indulunk visszafelé. Meg-megállunk. hallgató- zunk. Semmi nesz. Csak a szél1 hajtogatja a nádast. Két őz ugrik be a sűrűbe, de rókával' még mindig nem találkoztunk. A második hajtásban egy puskalövés sem esett. Csalódottan, egy egész délelőtti gyaloglás után indulunk a kis teherkocsi felé. — Majd legközelebb — hallom Nagy Tibor Karcagi takarékoskodók Betétek nagyban és kicsiben
