Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-24 / 95. szám
1985." ÁPRILIS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A megszállottságról Talán megbocsátja az olvasó, ha szokásomtól eltérően ezúttal nem az elmúlt hét egyes, műsorainak erényeit vagy tán hibáit veszem számba. Inkább eltűnődnék néhány dolgon ez alkalommal, amire lehetőséget kínál a hétvége egy-egy programja. Itt van mindjárt a nyugdíjasok magazinja, amely ritka jubileumához érkezett: vasárnap délután 15 éves fennállását ünnepelte az Életet az éveknek. Amikor megszületett, eleve rétegműsornak született, de kezdetben inkább az idősebbek kellemes/ időtöltését, szórakozását kívánta szolgálni. Aztán ahogy teltek az évek, tartalmában is úgy vált életesebbé a szórakoztató magazin. Helyet kértek benne és kaptak is bőséggel az öregek, a korosodó emberek sajátos problémái, szociális, közösségi ügyek. Az ügybuzgó és édes- szavú Bajor Nagy Ernő, aki szellemi atyaként és hosszú éveken át műsorvezetőként tevékenykedett benne, az ő és alkotótársai igyekezetével a korosabb nemzedékek igazi fórumává vált e műsor. S az évek során tábora is nőtt; sőt megjelentek az első klubok, a nyugdíjasok televíziós klubjainak egész hálózata jött létre az országban. Ami egyértelműen igazolta; valóságos igény és társadalmi szükséglet hívta életre és tartja is életben immár másfél évtizede ezt a magazint. Hozzá hasonló életkorú televíziós programot nem is ismerünk, én legalább is nem. Talán a Delta, a tv tudományos műsora versenghet vele életkorba:.. Persze igény és szükséglet csak az egyik oldal, a követel oldala, de ott a másik; a tar- toziké, s. a hosszú élet titka: a magazin alkotói mindenkor tudták és tudják, mivel tartoznak idősebb korú nézőiknek. Egyetlen szóval kifejezve : emberséggel. Minden mennyiségben. Tartalmában, hangvételében mélységes humanizmus testesül meg, illetve szólal meg. Kevés műsora van a televíziónak, amely oly szenvedélyesen vallaná és hirdetné, hogy csak közösségben érezheti jól magát az ember, és. az, hogy kutyakötelességünk ezt a közösséget biztosítani — lehetőség szerint — minden embertársunk számára. A másik hasznos és hasznosítható tanulsága e matuzsálemi korú magazinnak: életkedv nélkül nincs élet, s az életkedv, a derű bizony nincs életkorhoz kötve. A 15 esztendő alatt hány és hány épületes példáját mutatta fel ez a műsor az idősebb korban is alkotó kedvű és erejű embereknek! És hány vonzó példáját a különböző nemzedékek természetes és rokonszenves összefogásának, hogy értelmesebbé tartalmasabbá váljék az élet. A mostani jubileumi adásiban is ennek vonzó példáit láthattuk; a nagykátai tűzoltót, aki saját kocsiján fuvarozza az időseket szociális otthonukba, vagy az öregeknek munkáért megszállottan házaló szociálisotthon-vezető példáját, vagy a kedves su- hancok segítőkész cselekedeteit és így tovább. Csurgai Judit jelenlegi szerkesztőműsorvezető és Knoll István „örökös” rendező jól válogattak, amikor e jubileum értékét és értelmét kívánták kifejezni. Knoll István megszállott ember, de nem egy téves rögeszme, hanem egy nemesi szenvedély rabja, az idős emberek szolgálata, immár 15 esztendeje. Csak főhajtás illeti meg érte. És a magazin valamennyi munkatársát. S ha már itt tartunk: szeretem a megszállott embereket és a megszállott műsorokat a televízióban. Azokat, akik makacsul ragaszkodnak a gondolathoz, amelyet képviselnek. Ha ez a gondolat, ahogy mondani szokás, közösségi. Legyen ez régi értékeink megmentése, ahogy például Ráday Mihály teszi városvédő műsorában, immár országos üggyé „dagasztva” egy kezdetben meglehetősen egyéni akciót. A műsor figyelme szinte kiterjed az ország valamennyi tájára. Legfeljebb azon tűnődöm el kissé, hogy mi eddig miért estünk ki figyelme köréből, illetve hogy megyénk miért nem hallatta hangját akár egy jó példáról vagy éppen egy figyelmeztető jelenségről szóló riport erejéig. Hisz ha pusztuló műemlékekben nem is vagyunk gazdagok, ha jól körülnézünk, tennivalónk, megvédeni valónk nekünk is akadna. Még hogyha oly kirívó és felháborító esettel nem is találkozhatnánk, mint az üresen ácsingózó és pusztulásra ítélt fővárosi házak, stílusos épületek, ahogy a városvédő Ráday legutóbbi műsorában láthattuk. Ismétlem, szeretem a szenvedélyes televíziósokat, amilyen például Baló György is, akt bármilyen témához nyúl, legyen az egy szimfonikus zenekar sorsa vagy mint legutóbb három bakonybéli falu világa (vasárnap késő délután láthattuk ezt a műsort), a falusi emberek sorsa, tőle mindig tüzet fog riportjának tárgya, mert szenvedélyes vágy fűti felmutatni az embert, akár muzsikus, akár tanácselnök, akár egyszerű falusi ember; mélyére látni az emberi cselekvéseknek, megkeresni mozgatórugóit, s közben felfedezni a legegyszerűbb emberiben is a felségeset, a magasztosát, mely így kimondva, leírva tűnik csak túlzásnak, az ő riportjaiban természetesen bontakozik ki — ez jelenti Baló megszállottságának igazi tartalmát. „Dolgozom, jól vagyok ... című munkája is éppen ezért oly érdekes, mint bármelyik külpolitikai, különleges témájú riportázsa. S amennyire dicséretesnek tartom a megszállottságot, annyira nem kedvelem a képernyőn az unalmas langyosságot, a szenvedélyek hiányát. Különösen ha művészetről van szó, s legkivált, ha e művészét zene. Mindegy, hogy melyik fajtájából, köny- nyű-e vagy nehéz, azaz komoly. Behár György szombat esti szerzői estje, mert ide akarok kilyukadni, címében utalt ugyan az általam is követelt szenvedélyességre — Ami a szívemen, a számon — de mind az elhangzott dalok, mind a különösebb meggyőződés nélküli látványkörítés a felvonultatott kitűnő énekesek ellenére nem tudta megérinteni az embert. Minden olyan hidegnek, tartózkodónak tűnt, hiányzott az egészből a tűz. Illendően szólt a dal, a táncosok is igyekeztek ritmusra formásán mozogni, de kimaradt mindebből a felfedezésnek az a szenvedélyes vágya, amely- lyel egy könnyűzenei műsorban is meg lehet ragadni a nézőt, hogy ne csak a fülével hallgassa, szívével is érezzeértse a melódiákat. V. M. Négy napon át Nemzetközi levéltári tanácskozás Négynapos nemzetközi levéltári tanácskozás kezdődött tegnap Budapesten. Az UNESCO és a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa által szervezett első Európai Levéltári Konferenciának a TOT Oktatási és Továbbképzési Központja ad otthont. A tanácskozást — amelyen a héttagú magyar delegáción kívül 50 külföldi levéltáros szakember vesz részt — Raft Miklós, a Minisztertanács titkárságának vezetője nyitotta meg. Az ülésen napjaink levéltárügyének egyik fontos kérdéskörét, a modern kori iratok keletkezésének és kezelésének problémáit vitatják meg. A tegnapi és a mai plenáris ülésen két, a témával kapcsolatos fő referátum hangzik el, majd ezt követően szekcióülésekre, valamint kerekasztal-beszélgetésekre kerül sor. A négynapos tanácskozás pénteken záróüléssel fejezi be munkáját. II szakma kiváló tanulói Ünnepélyes díjátadás A szakma kiváló tanulója versenyt az 1984—85-ös tanévben az ipari szakmunkás- képző iskolák végzős tanulói számára 20 szakmában, hét szakmai és öt közismereti tárgyban hirdette és rendezte meg a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága és a Szak zer- vezetek Országos Tanácsa. Az országos döntők legjobbjainak tegnap a Vasas székházban megrendezett ünnepségen adták át a díjakat. Az ünnepséget Bagics Lajos, a Művelődési Minisztérium bszítály vezetője nyitotS/a- meg, majd Drecin József művelődési minisztériumi államtitkár mondott ünnepi beszédet. A megyei és a fővárosi elődöntőkön mintegy 10 ezer tanuló vett részt, az országos döntőkbe csaknem ezren jutottak. Az országos döntők kategóriaként első hat helyezettje — 120 tanuló — a versenyen tanúsított felkészültsége eredményeként a s zak m u nkásí-b izonyítvá- nyát is megkapta. Az ünnepségen 96 tanuló vehette át az arany, az ezüst és a Lronz olaketteket. valamint díszokleveleket. Az első helyezettek jutalmul külföldi üdülésen is részt vehetnek. A legjobb teljesít- ménvt nvújtó tanulók felkészítő tanárai díszoklevelet kantak. A díjakat Varga Sabián László, a KISZ KB titkára adta át. Diákok a Nemzeti Színházért Nagy sikerű gálaműsor a Szigligeti Színházban Kalotaszegi legényes a jászberényi Lehel vezér Gimnázium cs a 606-os szakmunkásképző intézet diákjainak előadásában A bőség zavarával küszködtek a szolnoki színházban hétfőn este rendezett műsor szervezői, szerkesztői. A KISZ Szolnok megyei Bizottsága és a Szigligeti Színház A színházban a színházért című közös rendezvényén tudniillik az országos diáknapok Szolnok megyei eseménysorozatán kiemelkedő teljesítményt nyújtó diák amatőr együttesek, szereplőik mutatkoztak be; az est bevételéta fölépítendő Nemzeti Színház számlájának gyarapítására szánva. Nem kevesebb, mint huszonnyolc produkciót láthatott — hallhatott a közeltelt házat alkotó nézőközönség. A műfaji változatosság jellemzésére említjük meg: próza- és versmondó, színjátszócsoport, kórus és kamara kórus, citera- és beat-zene- kar, nép- és modern tánc csoport egyaránt helyet követelt magának az esten. Méltán, mert megérdemelték a lehetőséget — tehetségük, fölkészültségük okán. Mindamellett a tény tény marad: a szünettel együtt a gálaelőadás meghaladta a három és fél órát, szükségszerűen voltak mélypontjai az estnek; de rendező-szerkesztő legyen a talpáru, aki huszonnyolc más-más műfajú, típusú, szellemű produkciót olyan rendbe tud állítani hogy a néző egy pillanatra se unatkozzék. Ráadásul a hétfő esti közönség a lehető legheterogénabb volt: szülők, tanárok, osztálytársak, s az éppen nem szereplő csoportok tagja) alkották. „Pártatlanul” csupán a közös iműsorközlés —'közjáték feladatának kitűnően megfelelő öregdiákokat, a Híd Amatőr Színház tagjait, Kenyeres Gábort, Tarda Ferencet és Varga Sándort figyelhették. Az előadás egyben főpróbája volt a hét végé» Egerben sorra kerülő országos bemutatónak is. A legnehezebb helyzetben kétségkívül a hangszeres, énekes- szólisták, duók, triók, valamint a vers- és prózamondók voltak, hiszen a színpadra lépő ember magányosságát ők élték át a legerősebben, nem szólva arról, hogy akár a vers, akár a kamarazene voltaképpen intim, „kisközösségi” műfaj. Bizony nem irigyelte senki a zárt függöny előtt, vakító fényben verset, illetve prózát mondó diákokat; a helyzet fölé csak a törökszentmiklósi Bercsényi Gimnázium diákja, Kiss Ibolya tudott emelkedni Sánta Ferenc kicsik és nagyok című művének meggyőző interpretációjával. Pontos és szép volt a Verseghy és a Varga Katalin Gimnázium tanulóiból álló trió előadásában Vivaldi Concerto-jának I. tétele, Kocsán Ilona (Lehel vezér Gimnázium — Jászberény) mezőségi népdalcsokra, Kor- ponai Enikő és Szabó Tímea (Verseghy és Varga Katalin Gimnázium) négykezese, az Alobjev Csalogány-át éneklő kisújszállási Kovács Edit pedig produkciója végén csillantotta meg képességeit. A gálaest bizonyító erővel igazolta, hogy a megye kórus- és néptáncmozgalmának továbbra is biztos támasza, „utánpótlási bázisa” a középiskolákban, vagy közép- iskolások bevonásával folyó tevékenység. A Tiszaparti Gimnázium Kodály Kórusa Bartáné Góhér Edit vezényletével, Pertis-Pilinszky Őszi vázlat című művének előadásával az est különlegesen szép, katartikus pillanataival ajándékozták meg a nézőket, de méltánytalan volna nem kiemelni a Verseghy Gimnázium, a tiszaföldvári Hajnóczy Gimnázium és Szakközépiskola produkcióit. (Utóbbi együttes sikere bizonyíthatja, hogy a munkás-kór us- hagyományokra érdemes támaszkodniuk az arra hivatott csoportoknak.) A föntebb említet négy kórus előadásában az est első felében — hangzott el Borgulya-Rossa Hálaének-e is. A jászberényi Lehel vezér Gimnázium és a 606. sz. Szakmunkásképző Intézet, a tiszafüredi Kossuth Gimnázium néptáncosai egyaránt kirobbanó sikert arattak, a jászberényiek által előadott „Vajda kamarási táncok”- at, a gálaest záróprodukcióját — immár a koraéjszakában visszatapsolta a közönség. Az újszászi gimnázium diákos Rómeó és Júlia adaptációja, a jászberényi Lehel Gimnázium elsőseinek pompás „Zenebuták” paródiája, a disco-táncos vízügyi szak- (k<teépóbkO(táisok, a Szolnoki Balett ifjú táncosai — és a többiek — méltán arattak sikert. A megye középiskoláiban folyó amatőr művészeti tevékenység közönség előtt méretett meg — és fajsúlyosnak találtatott. Nemcsak a vastaps beszélt önmagáért. Az est eredményeképp mint egy húszezer forintot utalhattak át a Nemzeti Színház fölépítésére. Vágner János A munkáskórusok hagyományait folytatja a Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola kórusa Lemezfigyelö Ügy tetszik, a Neoton Família népszerűsége arra ösztönözte két szólistáját, Végvári Ádámot és Csepregi Évát, hogy egy nagylemez erejéig külön utakon járjon. A stílszerűen Ádám és Éva névre hallgató albumon az ismert külföldi szerző Bob, Heatiie dalait éneklik. Ha valaki azt remélte, hogy most egészen új oldaláról ismeri meg a Neoton Família férfi és női sztárját, csalódnia kell. A zeneszerző-producer irányításával készült felvéteÓdám és Éva leken, a két énekes, valamilyen okból, görcsös makacssággal próbálja élesztgetni a már legalább három éve „tetszhalott” állapotában leledző discózenét. Szép Pál fordításában (átköltésében inkább) a habnál is köny- nyebb szövegék születtek. Ilyen például A szoknya ratjam marad című tinédzser szédítő, vagy Az apámtól kaptam egy pizsamát címet viselő, egyébként tökéletesen gondolatmentes szám textusa. A hangszerelés agyonkopott ritmikai megoldásai, felszínessége (ne feledjük: Bob Heatiie bűne!) inkább a dis- cozene csődjét vetíti előre, mintsem tündöklését. A fun- ky_disco konjunktúra idején szebb napokat megért Newton Família ezúttal rossz lóra tett, és külföldi zeneszerző ide vagy oda; ez a lemez nem kevesebb, mint nyolc esztendőt késett úgy, hogy egyetlen progresszív elemet sem tartalmaz. — j — Mezőtúron Zeneiskolások Ötödik alkalommal rendezték meg a napokban a mezőtúri Zeneiskolában a megye legjobb fúvós növendékei számára meghirdetett versenyt. A verseny — mint mindig — most is képet jadott megyében folyó fúvósoktatás színvonaláról, és egyúttal aikalmul szolgált a tanároknak tapasztalatcserére. A művésztanárokból álló zsűri, melynek elnöke Pvőhie Henrik, tagjai Kámjási József, Paroczky Miklós, Kämmerer András és Kökényessy Miklós voltak, rangsorolta az elhangzott produkciókat és értékelte a felkészítő tanárok és zongorakísérők munkáját is. A versenyen összesen hetvenkét növendék indult. Három korcsoportban vetélkedtek a növendékek a következő hangszereken: fuvola, oboa, klarinét, fagott, fromfúvósversenye bita, vadászkürt, tenorkürt, harsona és tuba. Az I. korcsoportban első helyezést kaptak: Orosz Vivienne, Kovács Edit, Baranyi István, Kocza Gyula (Jászberény). Varga Gábor (Tiszafüred), Kovács Gábor (Szolnok). A -II. korcsoport első helyezettjei: Oláh Beáta, Száraz Mihály (Jászberény), Hajmann Béla (Törökszentmiklósi, Kiss István (Szolnok), Takács László (Karcag). A III. korcsoportban fuvola hangszeren a zsűri nem adott első díjat. Második helyezést értekei: Szabó Ilona (Szolnok), Kiss Enikő (Jászberény.) Oboán első díjat nyert: Imre Andrea (Török- szentmiklós). Klarinét hangszeren második helyezést ért el: Kovács Mihály (Szolnok) Sőrés Marianna (Mezőtúr). Első díjat kaptak még: Kovács Zoltán (Mezőtúr), Kelemen Csaba Szolnok), Sajti Levente (Törökszentmik- lós). A kötelezően előírt magyar mü legjobb tolmácsolásáért járó díjat Kelemen Csaba nyerte el. A legjobb felkészítő tanár ismét Czeglédi Zoltánné (jászberényi Palotásy János Zeneiskola), a legjobb zongorakísérő címét pedig Pintér Istvánné (Kisújszállási Zeneiskola) kapta a zsűritől.
