Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-23 / 94. szám
1985. ÁPRILIS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 fi műveltebb ifjúságért Olvasótáborok Honismereti mozgalom A népfrontbizottságok közművelődési munkája A Hazafias Népfront helyzetéből adódóan rendkívül sokrétű feladatot lát, el, így például szerepet vállal a művelődéspolitika megvalósításában is. A népfront sajátossága, hogy miután nem utasításokat osztogató „hatóság”, csupán kezdeményezéseikkel, tanácsokkal, a szervezési munka egy részének átvállalásával segítheti a művelődéspolitika különböző területeit. Részvé ele, éppen a nagy tömegeket mozgósító hatása miatt, nélkülözhetetlen az agitációs és propagandamunkában, a közoktatás helyzetének jobbításában, a honismereti mozgalom kiszélesítésében és a közművelődés minden formájában. Az iskolai oktatás segítésében a szülői munkaközösségek révén vesz részt a HNF, de támogatást nyújt a hátrányos helyzetű tanulóknak, a felnőttoktatásban résztvevőknek, a tanulási igény felkeltésében, szorgalmazásában. A népírontbizottságok foglalkoznak a szülői munkaközösségek elnökeinek felkészítésével, hogy a család és az iskola közötti kapcsolat minél szorosabb legyen. Ezt a célt szolgálják az anikétok is, amelyeken a szülők idejében megismerkedhetnek az oktatás új dokumentumaival, a család tanítást segítő feladataival. Ugyancsak az oktatás eredményességét segíti a szülők akadémiája, amelynek propaganda- és segédanyagait is a népfront biztosítja. Az aktivisták nagy része szívesen vállalkozik a hátrányos helyzetben élő gyermekek szüleinek felkeresésére, a veszélyeztetett tanulók „felfedezésére”. Nem vonakodnának attól sem, hogy a pedagógusokat elkísérjék a családlátogatásokra, egyelőre azonban ezt a tantestületek nem igénylik, örvendetes viszont, hogy néhány helyi népfront bizottság megalakította a működési területén a családi kör klubokat, amelyek időről, időre pedagógusokat, pszichológusokat hívnak meg előadásokra, beszélgetésekre. Kétségtelenül fontos szerepet tölt be a HNF a köz- művelődésben, ezen belül különösen az Olvasó népért mozgalom segítésében. Ide kapcsolódott az 1981—83 között meghirdetett Az olvasó ifjúságért mozgalom, amelyben Szolnak megye könyvtárai szép eredményeket értek el: a megyei könyvár, a jászberényi városi könyvtár, a martfűi szakszervezeti könyvtár KISZ-különdíjat kapott. A mozgalom azt is a felszínre hozta, hogy az ifjúság egyes rétegei keveset, vagy csekély irodalmi értékű műveket olvasnak. Ezért is kapnak az eddigieknél nagyobb hangsúlyt az olvasótáborok, ahol nyaranként 700—800 fiatal önművelcdési igényét keltik fel, általában sikerrel. A felszabadulásunk negyvenedik évfordulója alkalmából meghirdetett Kell a jó könyv pályázat népszerűsítésében is részt vett a népfront, bizonyára ennek is köszönhető, hogy a megyéből több mint ezerkétszáz pályamunkát továbbítottak országos elbírálásra. Tény viszont, hogy alighanem többen is pályáztak volna, de már a meghirdetéskor nyilvánvaló volt. hogy könyvkiadásunk nem tud lépést tartant az „olvasók tempójával”. A HNF megyei bizottsága keretében működő közműve, lődési bizottság minden évben az éppen aktuális feladatok teljesítésében nyújt támogatást: 1981-ben az ingázó dolgozók helyzetét, művelődési lehetőségeit; 1982-ben a klubmozgalom jellemzőit vizsgálta. Az összegyűjtött információkat elküldték az Országos Közművelődési Tanácshoz, amely sok, hasznosításra érdemes ötletet átvett. Tavaly a szocialista életmód és a közélet jobbításának feltételeit tekintette át a kis- községekben, különös tekintettel a társközségi rangban lévő településekre. A honismereti mozgalom segítésében úgy vesz részt a népfront, hogy szervezetileg összefogja, irányítja a helyi kezdeményezéseket, együttműködik a közművelődési intézményekkel. A megye nem bővelkedik műemlékekben, történelmi látványosságokban ám mégis a népfront megyei bizottsága fáradozásának elismerését láthatjuk abban, hogy négy évvel ezelőtt Szolnok adott otthont az országos honismereti akadémiának. A törekvések és az eredmények tehát elismerésre méltóak. — bj — Népi zene, közös daltanulás, indulók Hangszerbemutató látványosságokkal kisdiákoknak Pillanat a show-val fűszerezett bemutatóból Nem is olyan régen született meg a szolnoki Széchenyi lakótelep Barna iskolájában az a kezdeményezés, amely arra ösztönzi az intézmény ifjúságát, hogy ne csupán passzív részese legyen egy-egy helyben megrendezett hangversenynek, hanem egyúttal a megszólaló hangszerek működésével, technikájával is megismerkedjen. Az érdekesnek ígérkező kísérletet először kifejezetten az alsó tagozatosok számára szervezték meg azzal az elgondolással, hogy később erre építik majd a felső tagozatos foglalkozások anyagát. A rendezvénysorozat jó értelemben vett kampánnyal indult, s már az első percektől kezdve családias jelleget öltött, mivel az a nebuló, aki bérletet vásárolt, elhozhatta a szüleit, sőt a nagypapát és a nagymamát is. Így az előadásokra öszesen 250 bérlet kelt el. természetesen olykor ennél jóval többen voltak kíváncsiak a meghívott ifjú művészek játékára. Első alkalommal a népi zenével, annak különleges, egyedi hangszereivel ismerkedhettek a gyerekek, majd hogy a program teljes legyen, a végén táncház következett. A második foglalkozás az énekkari hangzásból nyújtott ízelítőt; kiegészítő műsor gyanánt pedig ezúttal közös daltanulásba vonták be a tanulóikat. A soron következő bemutatóra, amely az elmúlt hét végén zajlott, az abonyi úttörő fúvószenekart hívták meg. A hangversenyen Purcell, Händel, Balázs Árpád szerzeményeit, illetve magyar és nemzetközi indulókat, táncokat hallhatott a közönség. A zenekar műsorának látványos színfoltja volt a kizárólag általános iskolás lányokból álló majorette tánc- csoport bemutatója. Hazai pódiumokon ritkán látni ilyet: az abonyiak az elsők között voltak, akik koncerteken zenéjüket igyékeztek valamiféle ,,show”.val is fűszerezni. A nagy sikerű előadás után Varga Györggyel, az abonyi zeneiskola igazgatójával, karmesterrel a fúvós- együttesről beszélgettünk. — A műsorfüzetben azt olvastam, hogy önmagukat úttörözenekarnak nevezik, én mégis láttam egy.két „szakállas” ifjat is a tagok között. — Ötvenöt tagú zenekarunk harmadrésze valóban középiskolás, de ez az arány megengedett, így bármikor úttörőzenekarként léphetünk fel. — Sikereik? — Három éve zenélünk együtt, felállásunkban a klasszikus fúvósegyütteseket követjük, ennél fogva minden olyan művet el tudunk játszani, amelyet fúvósok részére írtak. Éppen ezért — úgy érzem — bármilyen versenyen bátran képviselhetjük Magyarország színeit. A leg. nagyobb kitüntetés tavalyért bennünket, amikor a Csehszlovákiában megrendezett Európa-fesztiválon díjat kaptunk. Üttörőzenekari versenyeken szinte mindig a legjobbak között végeztünk. Ez év nyarán új fent az Európa- fesztiválra utazunk Lengyel- országba, ahol 15 ország zenekarának részvétele mellett egyedül képviseljük hazánkat. — A közönségnek módfelett tetszett a tánc. Honnan jött az ötlet? — Külföldi vendégszerepléseink alkalmával számtalan országban láttunk ilyen tánccsoportot. A nemzetközi versenyeken minden zenekar „hoz magával” majorette táncosokat a látvány emeléséért. Sok helyen ez már szinte hagyományszámba megy. Azt szeretnénk, ha nálunk js meghonosodna, de csak azzal a feltétellel, ha továbbra is a zenei hangzás maradna a fontos. .. A szolnoki Barna iskolában pedig tovább folytatódik a népszerű rendezvénysorozat; május végén a Jászberényi kamarazenekar ismerteti meg a gyerekeket a vonószenekari hangzással. — jurkovics — I'otó: Dcde Tűri vásár — Sorsforduló — Szép Ernő Megjelent a Mezőtúri Helytörténeti Füzetek új száma jelent meg a Mezőtúri Hely- történeti Füzetek első száma, a felszabadulás 40. évfordulójára pedig a sorozat hatodik kötete látott napvilágot, s kiadásra vár a közelmúltban elhunyt tudós-tanár, Varga Lajos: Szép Ernő és Mezőtúr című tanulmánya. Nagy Lajos tanulmánya A mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet króhikája — a Hazafias Népfront pályázatán első díjat nyert munka — nyitotta a füzetek sorát, majd Kávási Sándor neves karvezető és népdalkutató Túri vásár sátor nélkül címmel mezőtúri dallamokat adott közre. Gombás István Mezőtúr településföldrajzáról írt értekezése volt a kiadványsorozat 3. kötete, amelynek lektorálását az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, dr. Asztalos István végezte. Hagymási Sándor, az országosan. is jelismért túrkevei honismereti szakkör vezetője a mezőtúri aratókról írt tanulmánya — a Néprajzi Múzeum országos pályázatán első díjat nyert munka — jelent meg a „füzetek” 4. számaként, Varga Lajos pedig a túri vásárok történetét adta közre a sorozat 5. kötetében. A füzetekről, — amelyek xerox, vagy azzal rokonítható eljárással készült egyszerű, de nagyon ízléses, jól olvasható könyvecskék — még alig jelent meg értékelés. Nem azért, mert eddig nem érdemeltek volna szót, s talán nem is a szavak — vagy a helyi sajtó mulasztása miatt. A kiadott könyvek — könyvek ezek bizony, a javából! — ugyanis meglehetősen felemás helyzetbe születtek. A különböző takarékossági intézkedések ugyanis jobbára a hivatásos kiadók hatáskörébe igyekeztek terelni a vidéki könyvkiadást. Az elgondolás feltételezte, hogy ami érték, ^úgyis utat talál magának,! megjelenik. Ma is egyet kell értenünk azzal a megfontolással, hogy csak a valójában olyan tanulmányok, írások kerüljenek közkézre, amelyeknek gondolati, esztétikai értékük van. De éppen a gazdaságosság szab határt a hely- történeti munkák nagy példányszámban való megjelentetésének. Nehezen képzelhető el, hogy az előzőekben felsorolt munkák kiadását bármelyik országos kiadó vállalta volna, hiszen példányszámuk igen alacsony, any- nyi, amennyi a helyi érdeklődésnek, a további tudományos munkához elegendő. Éppen a „csendben született” Mezőtúri Helytörténeti Füzetek példája bizonyítja a megfontolás és szelekció helyességét: az értékes munkákat, megfelelő példány- számban. gazdaságosan adták ki. Más kérdés, hogy a vidéki lapkiadó vállalatokat kellene a jövőben érdekeltté tenni, hogy a működési területükön születő hasznos, Iközórdaklődégre számottart- ható kiadványok megjelentetésének gazdái, lebonyolítói legyenek. A szerzői, kiadói közgondolkodáson is módosítani kellene, ez ugyanis szinte egyértelműen a már-már megfizethetetlenül drága, hagyományos nyomdatechnikai eljárásokhoz kötődik. Pedig ahogy az országos kiadó részéről pazarlás lenne egy-egy helyi érdeklődésre számot- tartó munka 500—1000 példányban való megjelenése, ugyanúgy pénzkidobás, a másra fordítható energiák pazarlása a kis példányszámú kiadványok .hagyományos nyomdatechnikai előállítása. A mezőtúri könyvek, amelyek a megyei könyvtár sokszorosító műhelyében, illetve a Tisza Cipőgyár házi nyomdájában készültek, példázzák, hogy viszonylag olcsó sokszorosítási eljárásokkal rrylyen szép, könyvtárunk polcaira kívánkozó kötetek születhetnek. Más megközelítésből is további méltatást igényel a mezőtúri sorozat hatodik kötete. A Visszaemlékezések Mezőtúr felszabadulására ugyani kollektív munka. A feltárást, a gyűjtést a város üzemeiben, szövetkezeteiben dolgozó kilenc szocialista brigád végezte. Nem kell semmiféle jártassággal bírni a tudományos kutatómunkában ahhoz, hogy megítélhessük, milyen óriási szakmai segítség ez a szerkesztők számára. Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Kossuth és Ybl Miklós, a Fonalnemesítő és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet Május 1., és Vörös Csillag, a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat Braun Éva és Zrínyi, a Kontakta Alkatrészgyár Galvani, a Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökségének Hámán Kató és az Alföldi Téglaipari Vállalat Lenin Szocialista Brigádjának tagjai olyan felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek, amelyet egy-két kutató, évek során sem tudott volna nyújtani. adatközlők megtalálása — a „kutatók” szép számából következően — olyan ismeretanyagot biztosított a szerkesztők számára, amelyből nagyszerű válogatást — 25 visszaemlékezést — és dokumentumot közölhettek. A téma középpontjában a fegyvert fogott szovjet emberek és a mezőtúriak — tehát a felszabadítók és felszabadítottak — viszonya, barátsága áll, a kritikus helyzetek szülte drámaiság- gal, vagy a megértés harmóniájával. A Mezőtúri Helytörténeti Füzetek szerkesztői Molnár Sándorné, dr. Füstös Jenő és Varga Lajos (haláláig) értő munkájukkal maradandóan gazdagították a régi és az új Mezőtúr megbecsült irodalmát. Tiszai' Lajos Tíz éve fl kútfők, Felvétel a balettintézetbe Művelődéstörténeti nyitott egyetem Észak-alföldi szeminárium Debrecenben Az Állami Balettintézetben megkezdődtek az 1985—86-os ,tanév előkészületei. Az in- 'tézet felvételt hirdet olyan 10 éves gyermekeknek, akik a tánchoz kedvet éreznek és elvégezték az általános iskola első négy osztályát. Az intézet keretében általános és középiskola működik. A sikeres érettségi vizsga után a növendékek az intézet főiskoláján tanulnak tovább, s kapnak művészdiplomát. A2 Állami Balettintézet szakmailag sokoldalúan képzett, hivatásos táncművészeket nevel. A felvételi vizsgára jelentkezés ideje: május 2—15-ig. A vidékiek szülői hozzájárulással, válaszborítékkal és bélyeggel ellátva írásban, a budapestiek személyesen jelentkezzenek az Állami Balettintézetnél (1061 Budapest, Népköztársaság útja 25.). A felvételi vizsgára jelentkezők budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskodni. Az újonnan felvett növendékek számára az intézet diákotthoni elhelyezést csak korlátozott számban tud biztosítani. A jelentkezőket la felvételi vizsga időpontjáról értesítik. Az Állami Balettintézet az 1985—86-os tanévben előkészítő osztályt indít olyan 9 éves budapesti tanulók részére, akik a harmadik általános iskolai osztályt a jelen tanévben elvégzik. A szakmai oktatás heti három alkalommal történik. A tanulók a negyedik osztályos tanulmányaikat változatlanul a körzeti iskolában folytatják tovább. A felvételi vizsgára jelentkezés ideje: május 2— 15-ig, személyesen az Állami Balettintézetben. A jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról értesítik. A VIII. művelődéstörténeti nyitott egyetem észak-alföldi előkészítő szemináriumát rendezték meg április 19. és 21. között Debrecenben. A szemináriumon — amelyen az Észak-Alföld, köztük Szolnok megye felsőoktatási intézményeinek hallgatói és oktatói vettek részt — arról esett szó, hogy milyen szerepe van a szellemi központok együttműködésének a társadalmi tervezés érvényesítésében. A rendezvénysorozat — amelynek életrehívója a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem KlSZ-bizottsá- ga és az ELTE Egyetemi Könyvtár felsőoktatási művelődésközéleti szolgálata volt — első napján a résztvevők tájékoztatót hallgattak meg a Debreceni Akadémiai Bizottság tevékenységéről valamint a debreceni felsőoktatási intézmények és kutatóintézeteik tanácsának tervegyeztető munkájáról. Beszélgettek Debrecen környékének ökológiai múltjáról, A Mikroszkóp Színpad két produkcióját — a Meg kell szakadni című vígjátékot és a Fogjuk a hasunkat című összeállítást, — a Népszínház vendégjátékában a Férjek papucsban című zenés Taar Ferenc íróval A másik Hortobágy című szociográfiájáról, az Alföld településhálózatának problémáiról, a falvak és. tanyák helyzetéről, fejlődéséről, valamint a jászberényi falukutató tanítójelöltek jászszentandrási tapasztalatairól. A konferencia résztvevői április 20-án A társadalmi tervezés és cselekvés lehetőségeit „járták körbe”. Nyíregyházán a gyermek- és ifjúságvédelem Szabolcs-Szat- már megyei helyzetéről tájékozódtak, Tiszadobon az Ilku Pál Gyermekvárosba látogattak el. Jártak a tiszalöki vízlépcsőnél, majd Tiszafüreden a Tiszavölgyi Vízgazdálkodási Rendszerről, a vízminőségi kutatások hasznosításáról valamint a városkörnyéki szabadidő-központok létesítéséről, Hortobágyon pedig természetvédők és a termelők közös gondjairól beszélgettek a szakemberekkel. Vasárnap az „Értelmiségi szerepvállalás” volt a konferencia témája. bohózatot, valamint a békéscsabai Jókai Színház Szent- ivánéji álom előadását nézhetik meg májusban és júniusban az érdeklődők. A csabai nyári színház előadásait a városi tanács hangulatos udvarán tartják. Vígjátékról vígjátékra Nyári színház Békéscsabán
