Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-03 / 78. szám

1985. ÁPRILIS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Április 4. tiszteletére Koszorúzási ünnepségek Szolnokon Majoros Károly és Szűcs János a megyei pártbizottság nevében koszorúz a Hősök téri szovjet emlékműnél A hagyományokhoz híven megyénk városaiban, közsé­geiben koszorúzási ünnepsé­geken emlékeznek meg fel- szabadulásunk 40. évforduló­járól, tisztelegnek a hazánk felszabadításáért életüket ál­dozó szovjet katonák emlé­ke előtt. Szolnokon tegnap reggel 8 órakor voLt a városi koszorú­zási ünnepség, a Munkásőr úti temetőben. A szovjet hő­sök emlékművénél a városi párt, állami társadalmi szer­vek, a fegyveres testületek képviselői, az üzemi dolgo­zók és a lakosság küldöttei helyezték el a hála és a ke­gyelet koszorúit, virágait. A Hősök téri szovjet em­lékműnél 9 órakor a magyar és a szovjet himnusz hang­jaival kezdődött a megyei koszorúzási ünnepség. Az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottsága nevében Majoros Károly, a megyei bizottság első titkára és Szűcs János, a megyei bizottság titkára helyezte el a megemlékezés és a hála koszorúját. A me­gyei tanács nevében Mo­hácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Vankó Attiláné, a megyei tanács pártbizottsá­gának titkára koszorúzott. A hazánk szabadságáért életüket áldozó szovjet ka­tonákra emlékeztek koszorú­ikkal az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok és a me­gyei fegyveres testületek képviselői. Elhelyezték ko­szorúikat, virágaikat a me­gyei társadalmi és tömeg­szervezetek képviselői. a gyárak, a vállalatok, az in­tézmények küldöttei, az is­kolák tanulói és a város la­kói. A tiszaligeti Felszabadulá­si emlékműnél 10 órakor kezdődött az ünnepség. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Kristóf Ti­bor, a Szigligeti Színház színművésze tolmácsolta Vá­ci Mihály: Szabadság! Tégy gazdaggá minket! című ver­sét A megyei pártbizottság és a szolnoki pártbizottság nevében Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára és Varga Sándorné, a Szolnok városi pártbizott­ság első titkára helyeztek el koszorút az emlékmű talap­zatára. A megyei és városi tanács nevében Mohácsi Ot­tó megyei tanácselnök és Fenyvesi József, a városi ta­nács elnöke koszorúzott. A felszabadító harcokban el­esett szovjet hősök emléke előtt tisztelegtek koszorúik­kal a hazánkban ideiglene­sen állomásozó szovjet kato­nai alakulatok képviselői, a társadalmi és törrfiegszerve- zetek, vállalatok képviselői, az üzemek, az iskolák kül­döttei. Az emlékezés virágait elhozták Szolnok lakói is. Az ünnepi eseményeken részt vettek Fábián Péter és Simon József, a megyei párt- bizottság titkárai, valamint Árvái István. Daróczi And- jriásv Hegyi Istvánná, Szegő László, Szurmai Tibor, a megyei párUvégrehajtóbi- zottság tagjai és közéletünk más személyiségei. Kitüntetések átadása a megyei művelődési központban Tegnap délelőtt hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulója alkalmából kitünteté­si ünnepséget tartottak Szol­nokon, a Megyei Művelődé­si és Ifjúsági Központban. Az ünnepségen részt vett Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára. A megjelenteket Szűcs János, a megyei pártbizottság tit­kára üdvözölte, majd Mohá­csi Ottó. a megyei tanács el­nöke méltatta legnagyobb nemzeti ünnepünk jelentő­ségét. Ezt követően a mun­kában és a közéletben élen­járóknak kitüntetéseket nyújtott át. Képünkön a megyei tanács elnöke Fabó Máriának, mezőtúri nyugdí­jas ápolónőnek adja át a ki­tüntetést. A kitüntetettek névsorát az április 4-i la­punkban közöljük. Sikerek és küzdelmek négy évtizede (Folytatás az 1. oldalról.) hez való hűségük, öntuda­tuk, meg nem alkuvó har­cosságuk ma is példa vala­mennyiünk számára. De itt ülnek azok képvi­selői is, akik már a felsza­badult ország szülöttei, akik­nek írott történelem a hata­lom birtokbavétele, az ipa­rosítás, a mezőgazdaság kol­lektivizálása, az ellenforra­dalom leverése, a gazdaság- irányítási rendszerünk töké­letesítése. Aki ilyen társa­dalmi múltat megismer, nép fogad el leegyszerűsített vá­laszt a ma problémáira, jog­gal reagál érzékenyen a ha­mis hangokra. Ezért kell az igazság hangján beszélni, közihelyek és frázisok nélkül hozzájuk. A megyei pártbizottság el­ső titkára beszéde további részében szólt arról, hogy jelenünket csak a múlt is­meretében érthetjük meg és értékelhetjük igazán. Hang­súlyozta, hogy a felszabadu­lás óta eltelt évtizedek a tu­dományos szocializmus gya­korlati alkalmazásának nagy diadala, amelyben a szocia­lizmus építésének döntő té­nyezője a párt. Forradalmi elmélete adja azt a követ­kezetes szemléletet, amely mindennapi munkánkban nélkülözhetetlen. Majd a következőket mondotta: — Ha megyénk négy évti­zedes történelmi múltját vizsgáljuk, a fejlődés még szembeötlőbb. A felszabadu­lás előtt ez a vidék az or­szág legelmaradottabb terü­letei közé tartozott. A Jász­ságban és a Nagykunságban csaknem százezer nincstelen zsellér tengette életét. Na­gyobb üzem a szolnoki MÁV Járműjavítón, a cukorgyá­ron, a papírgyáron, és a fű­résztelepen, valamint né­hány maiimon kívül nem volt. Az ipari munkások szá­ma 1939^en mindössze 2400 volt. A diplomás pedig 1941- ben alig volt több kétezer­nél. A lakóházak többsége ala­pozás nélküli, egyszobás vá­lyogház volt, ahol több nem­zedék, nem egyszer 10—15 ember élt együtt. Az orvo­sok száma egytizede volt a jélenleginek, és sorolhatnánk tovább a súlyos elmaradott­ság mutatóit. Ha belegon­dolunk abba, hogy a bom­bázások és a visszavonuló németek a földdel tették egyenlővé a hidaikat, a vas­utat, az üzemeket és a la­kóházak közel félét, nem kell bizonygatni, milyen mélyről indultunk. Ma a megye több mint 60 ezer nagyüzemi munkása az ország ipari termelésének négy százalékát állítja elő. Itt gyártják az ország hűtő­gép- és kénsavszükségleté- nek teljes egészét. A Tisza Cipőgyár évente 12 millió pár cipőt készít és az új martfűi Növényolajgyár évente 5,5 milliárdos terme­lési értéket állít elő. Szolnok megye mezőgazdasága jelen­tős szerepet tölt be az or­szág életében. Egy főre szá­mítva 2200 kg gabonát es 415 kg húst termelünk, ami önmagában is mutatja, hogy megyénk olyan intenzív szo- cialista mezőgazdasággal rendelkezik, amely az el­múlt négy évtizedben ala­kult ki és méltán lehetünk rá büszkék. Az ipar és a mezőgazda­ság fejlődésével szellemi tel­jesítőképességünk is folya­matosan nőtt. Fellendült a tudományos tevékenység. Óvodáink, iskoláink bővü­lése lépést tartott a gyer­mekek számának növekedé­sével. Főiskolánk nem volt a felszabadulás előtt, s ma már négy felsőoktatási intézmény működik megyénkben. Műt veszeti értékeink kiérde­melték az ország figyelmét és elismerését. Az ötvenes évek elejétől működik Szol­nokon önálló színház. Gaz­dagabb lett a népi kerámia- és a néptáncművészet is. Itt él az ország egyetlen Kos- suth-díjas népi kerámikusa. az országhatárokon túl is ismert a Jászsági Népi Együttes, a Tisza táncegyüt­tes és a Kodály kórus. Az itt dolgozó 16 ezer ér­telmiségi munkája révén pe­dig megsokszorozódott a le­hetőség arra, hogy még ak­tívabb, tartalmasabb szelle­mi élet bontakozzék ki. A háború sebeit megyénk­ben is begyógyítottuk. Erős, sokoldalú ipari, teremtet­tünk, elindítottuk korszerű­sítését, s termelékenységét meghatszoroztuk. Végbe­ment mezőgazdaságunk igazi átalakítása és. felvirágoztatá­sa is. Leküzdöttük kulturá­lis elmaradottságunkat. Élet­viszonyaink változásai oly méretűek, hogy már szinte össze sem hasonlíthatók a felszabadulás előttivel. Az itt élő emberek létbiztonsá­gának, kultúrájának és meg­becsülésének azelőtt soha nem ismert szintre való felemelése olyan tett, amit ténelmének legragypgóbb lapjaira jegyezhetünk. Majoros Károly beszéde második részében arról szólt, hogy a sikerekben és küz­delmekben gazdag négy év­tized munkája közben akad­tak hibák, nehézségek is, arpelyeknek leküzdése során megtanultuk, hogy önma­gunkkal szemben legyünk kérlelhetetlenül kritikusak, hogy a valóságban éljünk. Ennek legjobb bizonyítéka pártunk 28 év óta folytatott töretlen, folyton megújulás­ra képes politikája. Ez bizo­nyosodott be néhány nappal ezelőtt a XIII. pártkongresz- szuson is. — Számunkra az a legfon­tosabb, hogyan haladjunk tovább. A XIII. kongresszus állásfoglalása egyértelmű: „A következő években az a feladatunk, hogy történelmi jelentőségű vívmányainkra támaszkodva folytassuk munkánkat a fejlett szocia­lista társadalom megterem­tése érdekében, feltárjuk és hasznosítsuk a szocialista rendszerben levő erőforráso­kat, népgazdaságunk teljesí­tőképességének növelésével létrehozzuk a gazdasági egyensúly további javításá­nak, az életszínvonal érzé­kelhető emelésének anyagi feltételeit, demokratikus in­tézményeink fejlesztésével a szocialista célok jegyében erősítsük a nemzeti egysé­get.” Természetesen mindeh­hez béke kell, hangsúlyozta a megyei pártbizottság első titkára. Felszabadulásunk szelleme arra kötelez bennünket, hogy vállaljuk a közös harcot a békéért, hazánk biztonságá­ért, erősítsük szövetségünket, barátságunkat a Szovjet­unióval, és a szocialista or­szágok közösségével, telje­sítsük a szocialista társada­lom felépítéséinek magunk szabta programját. Az eltelt negyven év azt bizonyítja, hogy sikereinket a munka, az élet anyja te­remtette meg. Azokat dicsér minden, akik vállalták az új társadalom megteremtéséért a harcot. Tegyük hozzá: szö­vetségeseink támogatása, cse­lekvő részvétele történel­münk legszebb és leggazda­gabb korszakának alakításá­ban és teremtésében tette lehetővé, hogy közös művet alkossunk: a szocialista Ma­gyarországot. A mű nem kész, nem befejezett, a mun­ka folytatódik a negyven éve választott úton, pártunk be­vált, a nemzet, a proletár internacionalizmus ügyét szolgáló politikájának meg­valósításával!. Majd végeze­tül ezeket mondotta: — Váci Mihály híre6 sora­it ma is magunkénak vall­hatjuk: „Szabadság, tégy gaz­daggá minket! / Gazdagság! Tárd ki szárnyainkat!” Va­lóban: a mi szabadságunk a jövő szárnyaló szabadsága is, méllyel élni akarunk, fo­gunk: méltóan a nép hatal­mához, erkölcsben, tudásban, szorgalomban, teremtő mun­kával. — Éljen hazánk félszaba­dulásának 40. évfordulója! — Éljen a szocializmus és a béke! Az Internacionálévail feje­ződött be az ünnepség első része. Szünet után ünnepi műsor következett. Közre­működött Fonyó István, a Nemzeti Színház, Szabó Gyu­la, a Thália Színház tagja, Tóth Tamás, Kőmives Sán­dor, Pusztay Péter, Philip­povich Tamás, Kristóf Xl* bor, Vallai Péter, a Szigli­geti Színház művészed, a Szolnoki szimfonikus zene­kar Báli József, a Kodály kórus Buday Péter vezény­letével. Színre lépett a Tisza táncegyüttes, a Jászsági Né­pi Együttes és a Talíinnka tánccsoport: A műsort Éry- Kovács András rendezte. Fogadás a Tisza Szállóban A megyei fórt-végrehajtó- bizottság, a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront megyei elnöksége a díszünnepség után fogadást adott a Tisza Szállóban. A fogadáson részt vett Majoros Károly, a me­gyei pártbizottság első tit­kára. Mohácsi Ottó megyei tanácselnök köszöntötte a meghívottakat. senki nem vitathat el tő­Majoros Károly ünnepi beszédét tartja lünk, s amelyet népünk tör­

Next

/
Oldalképek
Tartalom