Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-22 / 93. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. ÁPRILIS 22. Emlékünnepség 40 éve szabadultak fel a koncentrációs táborok A náci koncentrációs tábo­rok felszabadításának 40. év. fordulója alkalmából a Ma­gyar Ellenállók, Antifasisz­ták Szövetsége Nácizmus Ül­dözöttéinek Bizottsága em­lékünnepséget rendezett teg­nap a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. Az ünnepség szónoka, Is- pánovits Márton, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Sző. vétségének főtitkára beszé­dében emlékeztetett: 40 éve, hagy a szovjet hadsereg győz­tes csapatai a szövetséges erőkkel együtt megsemmisí­tették a náci hordákat, s megnyíltak a koncentrációs táborok kapui. A nemzetközi ellenállási szövetség kezde­ményezésére a buchenwaldi koncentrációs tábor felsza­badulásának napján minden évben világszerte felidézik az áldozatok emlékét és az antifasiszta küzdelem bátor tetteit. Ortega meghosszabbította Rendkívüli állapot A nicaraguai kormány be­jelentette, hogy újabb hat ’hónappal meghosszabbította az országban 1982. március l}-én bevezetett rendkívüli állapotot. A tavaly novem­beri elnökválasztások előtt a hatóságok néhány terüle­ten már feloldottak néhány korlátozást, a többi között1 felfüggesztették a sztrájk­tilalmat és a sajtócenzúrát. A szükségállapot teljes fel­oldásáról szólva azonban Daniel Ortega államfő még tavaly júniusban hangsú­lyozta, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha az Egye­sült Államok beszünteti Ni- caragua-ellenes tevékenysé­gét. Mubarak üzenete Haszni Mubarak elnök Husszein királynak szóló személyes üzenetével Am­manba repült Kamal Hasz- szan Ali egyiptomi minisz­terelnök. Mubarak üzenetéről az ál­lami MENA hírügynökség nem közölt részleteket. Ali háromnaposra tervezett lá­togatását Kairóban azzal hozták összefüggésbe, hogy februárban PFSZ—jordániai egyezmény, néhány nap múl­tán pedig egyiptomi javas­lat született a Reagan-terv egyfajta feltámasztására. Náci autótáblák? Az NSZK düsseldorfi tartól mányi közlekedési minisztériuma úgy ren­delkezett. hogy a közle­kedési hatóságok nem adhatnak ki olyan rend­számtáblát, amelynek be­tűi namzetiszocialista szervezetekre, intézmé­nyekre emlékeztetnek. Nem szerepelhet tehát rendszámtáblán az SS, az SA, a KZ (a koncentrá­ciós tábor rövidítése), a HJ (Hitlerjugend, a Hit. ler.fasizmus ifjúsági szervezetének rövidíté­se), sem egyéb, hasonló jellegű betükombináció. A már ilyennel ellátott autósokat felszólították: cseréltessék át a rend­számot. ENSZ-évforduló Növelni kell a szervezet tekintélyét Mint alapító, és mint a Biztonsági Tanács egyik állandó tagja a Szovjetunió mindig aktív szerepet játszott az Egye­sült Nemzetek Szervezetének munkájában, s méltóképpen kívánnak megemlékezni a szervezet fennállásának negyve­nedik évfordulójáról. Az esemény megünneplésére alakult bizottság elnöke Andrej Gromiko, aki kormánya megbízásá­ból személyesen is részt vett a világszervezet alapokmányá­nak kidolgozásában. A Szovjetunióban mindig nagy jelentőséget tulajdoní­tottak ’az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mint olyan nemzetközi fórumnak, ahol valamennyi ország halláthaf- ja szavát, kifejtheti vélemé­nyét az egész emberiséget, valamint földünk egy-egy ré­gióját érintő legfontosabb politikai és gazdasági kér­désről. A jelenlegi, bonyolul­tabbá vált nemzetközi hely­zetben — mutatnak rá moszkvai értékelők — növek­szik az ENSZ felelőssége, s mindenekelőtt korunk leg­fontosabb problémáira, a bé­ke megóvására és a nukleáris háború veszélyének elhárítá­sára kell a fő figyelmet for­dítani. Ezért is támogatják szovjet részről az ENSZ célkitűzéseit és törekvéseit, s egyetértenek azzal, hogy növelni kell a szervezet tekintélyét. Hang­súlyozzák: érvényt kell sze­rezni az ENSZ fórumain — a közgyűlésen, a Biztonsági Ta­Dél-Korea fővárosában, Szöulban mintegy ötezer diák vonult fel a kormány ellen az 1960-as véres diáktüntetés évforduló­ján (Telefotó — KS) Reagan újabb támadása Nicaragua ellen nács ülésein a különböző sza­kosított szervekben — hozott határozatoknak. Tisztában vannak Moszk­vában ugyanakkor azzal is, hogy bármilyen előremutató határozatokat is hozzanak az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében, azok végrehajtása a tagállamoktól függ. Jelenleg az a helyzet, hogy az államok egy jelentős részénél nincs meg a politikai akarat a vi­lágszervezet határozatainak és döntéseinek végrehajtásá­ra. Márpedig az ENSZ — amely a tagállamok kormá­nyai által adott jogosítvá­nyok alapján fejti ki műkö­dését — nem rendelkezik olyan erővel., amellyel ki- kényszeríthetné a határoza­tok végrehajtását. Béketüntetés Párizsban (Folytatás az 1. oldalról.) készített „rakétát” erősítet­tek a lakás egyik ablakára, majd ezt kiáltották: ,,Nem akarunk öngyilkosjelöltek lenni, békét akarunk Európa minden népe számára!” A L’Humanité Dimanche vezércikkében, hangsúlyozta: e hidegháborús televíziós program célja az volt, hogy elfogadtassa a franciákkal a fegyverkezési verseny elke­rülhetetlenségének gondola­tát s lemondásra késztesse őket a békéért való küzde­lemről Roland Leroy egyébként levelet intézett a televíziós csatornák vezetőihez s fel­szólította őket, hogy sugároz­zanak olyan programot is a televízióban, amely a fegy­verkezési hajsza ellenzőinek a véleményét iuttatja kife­jezésre s e műsor számára is épp olyan anyagi eszkö­zöket biztosítsanak, mint a hidegháborús program szá­mára. Libanon—Izrael Kivonulási terv Az amerikai kongresszus két házának keddre esedékes szavazása előtt Reagan ame­rikai elnök egészében eluta­sította azt a javaslatot, ame­lyet demokratapárti képvi­selők egy csoportja terjesz­tett elő az ellenforradalmá­roknak nyújtandó 14 millió dolláros segély sorsáról. Az elnök követelte, hogy a tör­vényhozók változatlan for­mában fogadják el az általa előterjesztett javaslatot. A Fehér Ház ugyanakkor sietős kísérletekét tesz valamiféle kompromisszum kidolgozá­sára, amely megmentené Reagant a parlamenti vere­ségtől a nicaraguai ellenfor­radalmárok ügyében. Az elnök szombaton újabb 'rádióbeszédben támadta a nicaraguai kormányt, ame­lyet „kommunista-terrorista” rendszernek nevezett. Azt mondta, hogy az ellenforra­dalmárok megsegítésének fel­adása „zöld utat adna a szovjetek által támogatott agressziónak az amerikai kontinensen, ami végsősoron az Egyesült Államok bizton­ságát fenyegetné”. Reagan azzal a váddal is előállt, hogy Nicaraguában „szovjet katonai személyzet” van. A The Boston Globe című lap vasárnapi száma Mana- guaban járt szenátorokra hi­vatkozva azt írja, hogy Dá­niel Ortega nicaraguai elnök külön üzenetet küldött a szenátorok útján az amerikai törvényhozóknak. Ortega eb­ben kifejti, hogy kormánya kész tárgyalásokra az ellen- forradalmi csoportokkal is, de csak abban az esetben, ha az Egyesült Államok fel­hagy katonai és egyéb segé­lyezésükkel, a nyílt beavat­kozással az ország belügyei- be. A hét végén Washington­ban, San Franciscóban és másutt megtartott nagysza­bású tüntetéseken százezer­nél több felvonuló követelte, hogy az Egyesült Államok ne avatkozzon be a közép-ame­rikai országok, főként Nica­ragua belügyeibe. A Tel Aviv-i kormány teg­napi ülésén nyolcórás vita után elfogadta a Dél-Liba- nonból történő csapatkivonás harmadik, utolsó szakaszá­nak tervét. A kivonulás ha­táridejét június 1-ben (azaz öt nappal a Libanon elleni invázió harmadik évforduló­ja előtt) állapították meg. oioóm TAVASZI VÁSÁRON! ÁPRILIS22-27-ig FIÚ SZANDÁL 110 R NŐ KÖRÖMCIPÓ 97Ft;l95Ft RÚ PÓLÓ 461° R NŐI VALLASING 92 Ft NŐI RUHA 190 Ft BAKFIS IMPORT RUHA 370R 0 Centrum Áruház Lenin a gyakorlatban is forradalmár vállalkozói szellem ma egyre inkább áthatja egész társa­dalmunk életét, magát a politikát is. Követelménnyé vált, hogy a politika kezdeményezzen, kockáztasson, vállalkozzon, hiszen csak így vezé­relheti, dinamizálhatja ered­ményesen - társadalmat, a gazdaságot. Hogy milyen a gazdasági vállalkozó, nagy­jából már tudjuk. Hogy mi­lyen a politikai, forradalmi vállalkozó, ezt megtudni eléggé vissza kell menni a történelemben. Akit példa­ként megidézhetünk. 115 év­vel ezelőtt született, de esz­méi a maguk teljességében és sokszínűségében szá­munkra most kezdenek va­lóra válni. Leninről van szó, a forradalmi vállalkozóról, aki nem félt a jelentős lé­pésektől, fordulatoktól, de mindig megfontolt volt; nem hazárdírozott, kalandor-ak­cióktól mindig óvta elvtár­sait. Az elméletet — saját elméletét is — szüntelenül szembesítette a valósággal, a feltételezett körülményeket a ténylegesen kialakultak­kal. Régebbi elgondolásaihoz csak a cél, a stratégia vo­natkozásában ragaszkodott szilárdan — az eszközök, a módszerek tekintétében ru­galmas volt. A várható ered­ményt mindig szembeállí­totta az előrelátható áldo­zattal. a késedelem kocká­zatával. A forradalom nem szereti a reformokat, a kis lépése­ket. Mégis, amikor eljött az ideje Lenin a nagy roha­mok helyett a reformokat javasolta, a kisárutermelés lerombolása helyett a keres­kedelem, a kisvállalkozás, a MiskapVtalizmus felélénkíté­sét tűzte napirendre. A „visszavonulás” láttán a Komintern Végrehajtó Bi­zottságának ülésén sok igazi kommunista sírva fakadt. Nem értették, mire való az alveknek, eszméknek ilyen’ mértékű feladása. Leninnek vállalnia kellett a forradal­már vállalkozó örök kocká­zatát: a kisebbségben ma­radás veszélyét az elvba­rátaival való időleges szem­bekerülést. A legnagyobb óvatosság, megfontoltság, körültekintés éppen az offenzívák idején szükséges. Hiszen lehet egy gyors akcióval látványos eredményt elérni, de az ak­ció csak akkor ésszerű, ha elérése nem túl drága, és ha a vele elért hatalmi pozíció megtartható. 1917. júniusá-1 ban úgy tűnt. hogy a bolse­vikok átvehetik a hatalmat. A bolsevikok ugyan már érettek voltak erre. de a nép nagy többsége még nem. Le­nin — a vállalkozó — óva­tos volt és higgadt: nem en­gedett a kísértésnek, nem kellett neki a szinte tálcán kínált hatalom. Tudta, hogy a hatalom csak a szovjeteké lehetne pillanatnyilag, nem a párté. Mit is kezdtek vol­na a hatalommal, ha az or­szág többsége még nincs ve­lük? Harcoltak volna a. né­pért a nép ellenében? Lenin ezt nem vállalta. Lunacsarszkij ..a kompro­misszumok zsenijének” titu­lálta őt. Volt is ebben vala­mi: tudta, hogy az eszközt, a módszert, az időpontot nemcsak a cél határozza meg, hanem a konkrét hely­zet is. Szeptemberre beérett a helyzet: a parasztok is, katonák is lázongani kezd­tek. Űj helyzet állt elő, amelyben már nem a nép ellenében kellett vezetni a forradalmat. Szeptember 1- én Lenin felajánlotta a men- sevikeknek és a szociálfor- radalmároknak. hogy ve­gyék át a hatalmat. Két hét­tel később már leszögezte: most már csak egyetlen út van, a fegyveres felkelés. Míg júliusban óvatosságból nem tört hatalomra most óvatosságból — a soha visz- sza nem térő mllanat elsza­lasztásának veszélyétől tart­va — a hatalomátvétel mel­lett döntött — a vértelen forradalom mellett. 1921-ben jöttek Lenin szá­mára a bonyolultabb idők: gyors ütemben meg kellett javítani a parasztság helyze­tét. Nagyjából ugyanúgy ve­tődött fel az „elvhű” kom­munisták részéről a kérdés, mint nálunk a 70-es évek­ben: milyen munkáshatalom az. ahol a paraszt él jobban? A válasz is nagyjából egy­forma volt: akkor él jól a munkás, ha jól él a paraszt; akkor él jól a város, ha jól él a falu. Semmiféle frázis nem változtatja meg ezt a képletet. Aki az elméletet nem szembesíti folyamatosan a gyakorlattal, az a dogma hatalmába kerül. Nem min­dig jönnek be azok a felté­telezések, amelyekre a ko­rábban kidolgozott elméltet alapul. Szépnek tűnt például az az elképzelés, hogy a nagyipart gyorsan helyreál­lítják; hogy a munkásság és a parasztság között — szin­te a kereskedelem kikapcso­lásával — létrejön a szük­séges és tervszerű termék­csere. Kiderült azonban, hogy a nagyipar helyreállí­tása késik, az ipar és a me­zőgazdaság közötti kereske­delem hiánya a város és fa­lu számára egyaránt elvisel­hetetlen, tehát hogy helyre kell állítani a kisipart, a kereskedelmet; fejleszteni kell a parasztság, a kister­melők és kereskedők vállal­kozó kedvét, kedvezménye­zését, önállóságát. „Támo­gassuk a kisipart, amely a paraszti mezőgazdaságot szolgálja és elősegíti fel­emelkedését. Támogassuk bizonyos mértékben állami nyersanyag-kiutalásokkal is. A legnagyobb bűn; feldolgo­zatlanul hagyni a nyersanya­got” — írta Lenin 1921. áp­rilisában. Sok lépés akkor visszavo­nulásnak, kompromisszum­nak tűnt. Nálunk még ma is hányán féltik a szocializmust a reformoktól, hányán védik a szocializmust saját kollé­gáikkal, elvtársaikkal szem­ben! A szovjethatalom évei­ben ez még inkább így volt. Támadták Lenint a sok la- vírozás. taktikázás, reform­lépés, kompromisszum, cik­cakk miatt. Nem tudott er­re mást mondani, mint hogy a célban nincs kompromisz- szum, de az eszközben, mód­szerekben időpontokban igen. A kompromisszumok­ról lemondani olyan, „mint­ha egy még ki nem kutatott és eddig hozzáférhetetlen hegy nehéz megmászásakor eleve lemondanánk arról, hogy néha cikcakkos vonal­ban haladjunk, néha visz- szaforduljunk, feladjuk a már kiválasztott irányt, és különböző irányokat próbál­junk meg” írta Lenin 1920- ban. vezető politikus napjainkban már nemcsak politikai vállalkozó. nem­csak kezdeményező, kockáztató forradalmár, ha­nem gazdasági — népgazda­sági — vállalkozó is. A ha­talmi politika a gazdaságpo­litikát. ez a gazdaságot, a gazdaság pedig közvetlenül a jólétet szolgálja. Gazda­ságunk élénkítése, dinamizá­lása, felgyorsítása nem nél­külözheti a politikai vállal­kozást és vállalkozókat. A defenzív (védekező), restrik­tiv (visszafogó) és a deflá­ciós (mindenütt pénzszűkét teremtő) gazdaságpolitikát csak a lenini vállalkozás szellemében válthatjuk fel egy offenziv, tartalékfeltáró és mozgósító, belső erőkre építő, a kisvállalkozásokat és nagyvállalkozásokat egy­aránt támogató, ennek ked­vező keretet adó gazdaság- politikával. gazdaságirányí­tással. Ez a ma üzenete szá­munkra, de ezt mondja Le­nin is — egész életművével. Dr. Pirityi Ottó a közgazdaságtudományok kandidátusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom