Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-16 / 88. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. ÁPRILIS 16. Divatos orvosi szakmák, társadalmi igények „Közel fél évszázadon át küzdöttem a radiológia hazai elismertetéséért. Azért, hogy a radiológiát az orvostudomány .olyan teljes értékű ágának tekintsék a diagnosztika és a terápia területén, mint például a nőgyógyászatot. A radiológus nem fényképész, akii kollégái számára felvételeket készít, s nem masiniszta, aki valamiféle gépek kezelője, s végrehajtója kollégái utasításának” —írta dr. Zsebők Zoltán professzor, a Radiológiai Klinika néhai igazgatója a Lépcsőfokok című könyvében. Az idézetből kitetszik, hogy az úgynevezett hiányszakmák létének mélyre nyúlnak a gyökerei. Kitűnik az is, hogy egyik legfőbb oka magában az orvostársadalomban kialakult értékítélet, az egyes szakterületek rangsorolása. S bár ma már senki sem vonhatja kétségbe a radiológia kiemelkedő fontosságát a bajmegállapítás- ban, még mindig nincs annyi radiológus, mint amennyit az egészségügyi ellátás igényelne. Az ilyen állások több mint hét százaléka jelenleg is betöltetlen. De ebben nem áll egyedül. Ilyen arányban gazdátlanok a bőrgyógyászati és a kórbonctani állások. A laboratóriumi üres státuszok aránya még nagyobb: meghaladja a kilenc százalékot. És akkor még nem beszéltünk a többi hiányszakmáról, például a szemészetről, a közegészségügy-járványügyiről és az újabbak közül az aneszteziológiáról. Hazánkban a dolgozó orvosok száma harmincezer körül van, ami európai viszonylatban is kiemelkedő. S ha ehhez hozzátesszük, hogy az orvosok háromnegyedrésze szakorvos — kétségtelenül ellentmondásnak hat orvoshiányról, illetve egészségügyi hiányszakmákról szólni. De ettől a tény még tény marad. Az utóbbi évtizedben már érvényesült a tudatos pályairányítás is. A hetvenes évek első felében a demográfiai igényeknek megfelelően gyarapították a szülésznőgyógyász, valamint a gyermekgyógyász szakorvosi állások számát. Ugyanakkor lassúbb lett az azelőtt gondot alig okozó sebészek és tüdőgyógyászok utánpótlása. Ez utóbbiban szerepet játszott a szakterület jövőjét illető elbizonytalanodás. S amikor a váltás megtörtént, s a tüdő- gyógyászat pulmonológiává bővült, megnőtt iránta az érdeklődés. A hetvenes évek második felében már fokozott figyelmet fordítottak egyes hiányszakmák — radiológia. ideg-elmegyógyászat — feltöltésére. Dr. Sándor József, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese nemcsak felülről látja az orvosi szakterületek helytelen megítélésének és az orvosi állások betöltetlenségének következményeit, hanem lentről, a hétköznapi gyakorlatból is. Több mint tíz évig volt ugyanis megyei kórházigazgató, és a saját bőrén is tapasztalhatta, mit jelent a betegek ellátása szempontjából, ha nincs elegendő szemész vagy laboratóriumi szakorvos. Éppen ezért, meglepett a figyelmeztetése: nem reális általában hiányszakmákról beszélni. Hatvankét orvosi szakág van az orvos- tudomány differenciálódásának eredményéként. Egy városi kórházban azonban csak az intézmény feladatkörének megfelelő szakorvosokra van szükség. Akad olyan megye, ahol van elegendő kórboncnok, de nincs elég ortopédorvos vagy radiológus. Tulajdonképpen valamennyi megyének magának kell gondoskodnia az utánpótlásról, arról, hogy a betegellátás egyetlen szakterületen se szenvedjen hiányt. Ennek többféle módja van. Például jól kell sáfárkodni a határidős rendelet által adott lehetőséggel. Ha a városi kórház belosztályán tíz orvos van. de csak hatra van szükség, akkor — figyelembe véve az orvosok érdeklődését. rátermettségét — irányítsák őket az ott hiányzó szakterületek felé, ha kell a körzetbe, ha kell, a kórházi laboratóriumba. - Eredményt várhatnak attól is, ha a megye vezetői anyagilag és erkölcsileg kivételeznek azokkal, akik valamilyen hiányszakmát pályáznak meg. Lakást adnak, munkahelyi pótlékot és nagyobb induló fizetést, mint másoknak. De könnyítene a helyzeten, ha megszüntetnék azt a helytelen gyakorlatot, hogy egyes helyeken nem a szakmai ellátás szükségleteit, hanem egyes orvosok kívánságát veszik tekintetbe az állások szervezésénél. A megoldás tehát: a szakmánkénti és a területenkénti jobb elosztás. Vajon lehet-e a hiányszakmákról szólni úgy, hogy megkerüljük azt a gyanakvó kérdést; nem a hálapénz lehetősége teszi-e vonzóvá a kívánatos klinikai szakmákat. és szorítja háttérbe a többit? Illetve: az orvosi bérezés mennyire ösztönöz a hiányszakmák megszüntetésére? (Az egyik megyei kórházban egyidőben ment nyugdíjba a nőgyógyász és a kórboncnok főorvos. Az utóbbi azonban lényegesen több nyugdíjjal. Egy fiatal orvostól nem várható, hogy a pályakezdéskor. orvosi élete indulásakor már öregségére gondoljon. Annál inkább várható az orvosi fizetések megállapítóitól az, hogy ne kalkulálják be a bérekbe az egyáltalán nem kívánatos hálapénzt.) Kevés olyan. fiatal orvos van, aki, amikor szakmát választ, elsősorban anyagi megfontolásokat tartana szem előtt. Egyéb szubjektív tényezőknek van sorsdöntő szerepük. Az egyetemi képzés harmadik-negyedik évében megkezdődik a klinikai szakok oktatása. Ekkor születnek meg az olyan elhatározások: belgyógyász, gyermekorvos, sebész stb. leszek. Ritka kivétel, ha valaki nem a klasszikus orvoslásra, a beteggel való közvetlen kapcsolatra vágyik. A kórbonc- tan jelentőségével a medikusok tisztában vannak, s aki végzés után ilyen állást megpályáz, legtöbbször csak azért teszi, hogy később az átlagosnál jobb sebész vagy belgyógyász lehessen. Amióta világ a világ, aki orvosnak megy, az gyógyítani akar. Egyik vidéki kórházban kiváló kórboncnok főorvos dolgozott. Híre-neve túlterjedt a megye, sőt az ország határán is. Itt nem kellett lasszóval fogni a pályázókat, mentek maguktól a fiatal orvosok, csakhogy a főorvos mellett dolgozhassanak. Igen. A példaadás is növelheti egy-egy szakterület presztízsét. Sz. K. K. Csaknem tizenötezer tonna vetőmagot szállít felhasználóinak a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat káli vetőmagtisztító és borsóhántoló üzeme A jászárokszállási Kossuth Tsz faipari részlegének éves termelési értéke mintegy 22 millió forint. Jelenleg faládákat, rekeszeket, csúszótalpakat szállítanak a Hűtőgépgyár részére Szocsf előtt, a vetélkedő után Ahogy azt már évről évre megszoktuk, a megyéből az idén is a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium csapata jutott tovább a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedő területi döntőjére, majd azt megnyerve az országosra. Itt négy évvel ezelőtt az első. azután a második, most meg harmadik helyet szerezték meg a fürediek. Az elmúlt nyáron Kievfoen sétáltak, Jerevánnal ismerkedtek jutalomból, a mostani harmadik helyezéssel pedig egy tíznapos Szocsiba szóló „beutalót” nyertek öten; a négy diák, meg a csapatot felkészítő tanár. Legszívesebben öt fényképet közölnék ezeken a hasábokon; négy nyílt tekintetű fiatal — három lány és egy fiú — arcképét, meg a határtalanul — mondhatnám „diákosan” — lelkes tanárnőét. Az olvasó is jobban járna, mert a lányok igen szépek — a srác is elég jól megtermett legény —, a tanárnőről meg olyan derű, nyugalon árad, amellyel szinte átszuggerálja a bizalmat; meg az önbizalmat legbátortalanabb beszélgető partnerébe is. A fotósnak is jól jönne az az öt kép a teljesítményéhez, nékem nem kellene lehetetlenre vállall- koznom; fessek élesebb, kontúrosabb portrét a fényképezőgép objektívénéi. Hát az tényleg nem fog menni! A harmadikosokat testnevelés óráról szólítom el. Zo- hány Sanyi izmos súlyzókkal birkózik a tornaterem előtti folyosón. — Be kell hozni a lemaradást, mert az április 5-i országos döntőig alig foglalkoztam mással, mint a vetélkedővel. Hogy mennyit készültünk? Rengeteget? Á, az nem kifejezés! Az ember még azt a rizikót is vállalta, hogy valamelyik tárgyból „beszed” egy-egy gyengébb osztályzatot, hisz abban a két hónapban mással aligha foglalkoztunk, mint a Szovjetunióval. Szétosztottuk egymás között a témaköröket. Nekem a történelem, a politika és az ideológia jutott. Igen, ez meg is felel a tágabb érdeklődési területemnek; jogra készülök. Tihanyi Nóra a tudományos eredményekről szóló, Sági Vera a kulturális témájú cikiKeket tanulmányozta szorgalmasan a Szovjetunió című lap tavalyi és idei- számaiban. Vera persze átlapozta még a harmadikos és negyedikes magyar tankönyveket is, Nóra meg a tudomány világában nyitotta szélesebbre egy havi folyóiraténál kutatásainak ollóját. László Julianna — ő az „utánpótlás” a csapatban, mivelhogy másodikos — a Szovjetunió gazdasági életében mélyedt el. Kinek-kinek a pályaválasztását is jelzik ezek a témakörök. Verát a humán tárgyak érdeklik, bölcsész, vagy jogász, Nóra biológus szeretne lenni, Juliannát közgazdásznak szánják csapattársai. Sanyi kivételével mindannyian tapasztalt versenyzők a vetélkedőn, a tavalyi csapatnak is tagjai voltaic Kérdezem a tanárnőtől, hogyhogy éppen ezek a diákok képviselték a gimnáziumot. — A lányok is ezt kérdezték; mondtam nekik, hogy azért, mert ők a legszebbek — üti el most is tréfával a választ Klukáné dr. Pilishegyi Ibolya magyar—történelem szakos tanár. Én persze valami mást sejtek itt; jó adag pedagógiai érzéket. Szerencsés kézzel megtalálni azokat a vállalkozó kedvű fiatalokat, akikben föltételezhető az az akarat, az az elszántság, amely átsegíti őket a mindennapos tanulás — magolás — nyűgén. Persze, ahogy mondja, maga a tanárnő is alaposan elfáradt, mire a Magyar Távirati Irodától, a könyvtárakból a pesti ismerősöktől, rokonoktól összegyűjtötte, és ki tudja honnan kikölcsönözte az elolva- sandókat, az' illusztrációként felhasználható térképeket, fényképeket, reprodukciókat. (A kötelező szerénység talán megengedi, hogy megemlítsük; ezúttal kollégánk, Tiszai Lajos is segített a tiszafüredieknek, a „Találkozások” című riportsorozatához készült eredeti fotók, reprodukciók rendelkezésre bocsátásával). S folytatódhatna ez az írás ä vetélkedő különböző fordulóin, majd végül, a döntőn átélt izgalmak sorolásával, a rózsaszínű kabala pulóvert viselő „Kossuthos” öregdiák, Kluka Hajnalka segítőkészségének méltatásával, a tavalyi szovjetunióibe- li út élményeinek visszaidé- zésével, az idei készülődés máris tapasztalható jeleinek felvillantásával. Évődünk a fürediekkel, hogy bírják majd a fekete-tengeri klímát. Aztán megígérik, hogy mindenkinek, — e sorok írójának is — küldenek egy képeslapot a Krímből. Állítják, ha másért nem. hát ezért az üdülésért megérte a fáradság. Azt meg én teszem hozzá, hogy nekem meg azért a képeslapért megérte ellátogatnom Tiszafüredre. Még egyszer gratulálunk! Egri Sándor Bővülő nemzetközi kapcsolatok Magyar Kereskedelmi • Kamara A Világkereskedelmi Központok Szövetsége (WTCA) Tokióban tartott igazgató tanácsi ülésén felvette a Magyar Kereskedelmi Kamarát teljes jogú tagjainak sorába: Zányi Jenő, a Magyar Kereskedelmi Kamara alelnö- ke az MTI munkatársának elmondotta: a Világkereskedelmi Központok Szövetsége —. mely 1968-ban alakult New Orleansban — a kereskedelem technikai feltételeinek javításával, a nemzetközi üzleti kapcsolatok fejlesztésével foglalkozik. A szervezetnek 46 ország. 114 kereskedelmi központja a tagja A munkában — a szocialista országok kamarai szervezetei közül — részi vesz a moszkvai, illetve a sanghaji világkereskedelmi központ, és a kubai kereskedelmi kamara. A szervezet kiadványokkal, gazdasági információkkal segíti a nemzetközi üzleti kapcsolatok bővítését, részt vesz oktatási tanfolyamok, kereskedelmi delegációk szervezésében. A WTCA munkájában részt vevő világkereskedelmi központok kötelezettséget vállaltak, hogy egymás rendezvényeihez kedvező feltételekét biztosítanak, " és egyéb módokon is segítik a piaci munkát. Bővül a WTCA-tagok világméretű számítógépes adatbank-hálózata, amely pontos, naprakész üzleti, gazdasági információkat tesz hozzáférhetővé a tagok, így a Magyar Ke- reskiedelmi Kamara számára is.
