Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-02 / 77. szám

1985. ÁPRILIS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Tegnap Szolnokon, a MÁV Járműjavító Művelődési Házában kiállítás nyílt felszabadulá­sunk 40. évfordulója alkalmából. A tárlaton mintegy háromszáz régi fotó, újság, emlék­érem látható. A kiállítás, amely április 12-ig látható áttekintést ad a járműüzem negyven évéről napjainkig Nagyobb kínálat — Ismétlés kívánság szerint Áprilistól: új televíziós műsorszerkezet Ma esto a regionális adás premierje Mától bővülő műsoridő­ben, módosított műsorszer­kezettel, több főműsorral, új rétegműsorokkal változato­sabb struktúrával találkoz­hat a tévénéző közönség. (E változások egy része mér korábban is érzékelhető volt). Délelőttönként 10-től 11.30- ig a nyugdíjasok, az otthon tartózkodók szóraikoztatásá- 'ra filmekből, ismétlésekből álló programot tűz műsorá­ra a televízió. Az iskolatele­vízió .reggel 8 és 10 óra kö­zött kerül képernyőre. Az iskolásoké, ,a napköziottho­nosoké a kora délután is. Számukra 3 órától sugároz­nak műsort. Nézői szokások bizonyítot­ták, hogy a fél nyolctól a Híradóval kezdődő, úgyne­vezett főműsoridőn kívül is vannak a napnak olyan idő­pontjai, amikor sokan tele­vízióznak. Ilyenek a késő délutáni órák. Erre az idő­tartamra szórakoztató és szolgáltató (Ablak, Kalendá­rium, Reflektor Magazin) jellegű programokat tervez­tek. Könnyűzenei műsorok, játék- és kisfilmek film-, sportközvetítések teszik vál­tozatossá a műsort. Az esték — többnyire a már megszokott választékot kínálják majd. Kedden film­sorozat és a Stúdió, szerdán színházi közvetítés, játék­film, labdarúgó-mérkőzés, szórakoztató műsor — itt kap helyet évenként hatszor a Kék fény, a Jogi esetek is. Csütörtökön tévéjátékot, fil­met vetítenek, s csütörtöki program marad a Családi kör is. Pénteken film, szóra­koztató műsor, dokumen­tumfilm, vetélkedő a kínálat. A szombat este az irodalmi és zenés ‘műsoroké, ekkor kerül képernyőre operett, nótaest, show, esztrádmű- sor. könnyűzenei film, film- koktél, tv-játék, a tv zenés színháza. Vasárnap hasonló­an színházi, operai közvetí­tések, musicalek, operettek, filmek közül válogathat a néző. A késő estéken közműve­lődési, képzőművészeti, ze­nei vagy filmműsorok kö­vetkeznek. Meghatározott napja és ideje van a Felkí­nálom, az Unokáink sem fogják látni című műsorok­nak. (Egyáltalán 75 olyan műsort tartanak számon, amely meghatározott napon, időben jelentkezik). Jelenleg a televízió össz- műsoridejének 30—35 száza­lékát ismétlések teszik ki. Az új koncepció szerint ter­vezet tebben, a nézők kíván­ságait is jobban figyelembe véve fognak ismételni. A választás lehetőségét kí­nálja a II. program, amely eddig is fontos rétegműso- rakat (Tudósklub, Péntek esti randevú, Gondolkodó, nemzetiségi műsorok, stb.) szórakoztató adásokat és élő közvetítéseket sugárzott. A gyerekeknek a kora esti órákban újabb néznivalót kínálnak. Ezentúl a Tv-híradó má­sodik kiadása rendszeresen 21 órakor jelentkezik a II. programban, híradással szol­gálva azoknak, akik később ülnek tv-ikészülékük elé. Majd film, sport, játékfilm­mel folytatódik a műsor. Ma este kerül sor a regi­onális adás premierjére, Í18.30-tól 19-ig a II. műso­ron a szegedi stúdió sugá­rozza híreit), többek között megyénk életéből is tudósít. Egri Kati Jászai-díjas Az életrajz rezüméje: ab­szolút művészcsaládban nőtt fel (élvezve-szenvedve ennek előnyét-hátrányát), de nem a sors kegyeltjeként végezte el a színművészeti főiskolát; a főiskola után egy esz­tendeig a veszprémi színház tagja volt, utá­na három évig várt — hiá­ba — indító-érlelő szerepre a Nemzeti Színházban. Szol­nokra 1979-ben szerződött, még Kerényi Imre igazgató­sága idején, s néhány elő­adás kellett mindössze, hogy a közönség megszeresse őt. Az első szerep — kitűnő partnerekkel egy színpadon: Antónia, a La Mancha lo­vagjában. Ez idő tájt húsz fölött van a szolnoki szín­házban alakított szerepei száma. A sorrend és a tel­jesség igénye nélkül a sze­repek és a darabok közül néhány: Sohizgall — Szere­lem, ó! (Árkosi Árpád ren­dezésében), Koldusopera — Polly (Sándor Pál rendezé­se), Schwajda — Csoda, A három testőr (Szurdi Miklós irányításával), Pintér — Születésnap, Jarry: A le­láncolt Ubü, Schnitzler: Ana- tol (Paál István munkái). És a legfrissebbek: a most fo­lyó évadban A kaktusz vi­rágában Stephanie és Ör­kény István, Sötét galamb című drámájában Glória- Hona. A darabok, szerzők, szere­pek, rendezők puszta fel­sorolásából is kitetszhet: a szolnoki deszkákon derült ki, hogy Egri Kati sokszínű, sokoldalú egyéniség. Ha csak a két legutóbbi teljesítmé­nyét latra teszi az' ember (a néző), nyugodt lélekkel egyetérthet ezzel a megálla­pítással. A Kaktusz virágában egy énekes szerepet formál meg (az előadás egészéből kiug­ró színvonalon), az Örkény- darabban pedig egy olyan tragikus „hőst” jelenít meg, annyi derűvel, bájjal, esan- dőséggel, hogy az írott mű és az előadás legszebb tragi­komikus árnyalatai mutat­koznak meg alakítása nyo­mán. A Sötét galamb pre­mierje előtt próbálta a so­rok írója szóra bírni, amo­lyan „újságírói közhelyes” faggatózással: „Mit vár az előadástól, mit érez bemuta­tó előtt” és így tovább. i,jKözhelyes” válasz helyett arról beszélt, hogy milyen keményen dolgoznak, meny­nyi feszültség halmozódott föl a próbák során. Az azóta lezajlott néhány előadás bizonyította, hogy a kérdés fölösleges volt, a dön­tés joga úgyis a közönség kezében van. Egri Kati Gló- ria-Ilonáját a közönség a szívébe zárta. S ez a legfon­tosabb, ezért dolgozik a Ki a művelt? Ünnepi tanácsülés a tanítóképzőben Ünnepi tanácsülésen em­lékeznek meg hazánk felsza­badulásának 40. évforduló­járól ma a Jászberényi Ta­nítóképző Főiskolán. Az ülé­sen adják át az oktatók szá­lmára meghirdetett jubileu­mi pályázat díjait, valamint megjutalmazzák a kiemelke­dő tanulmányi, tudományos és mozgalmi munkát végző hallgatókat. Az ünnepségen négy pályamunkáról hall­gatnak meg összefoglalót a jelenlévők. Az első előadás a tanítójelöltek pályával való azonosulásának fej­lesztését. a második Jászbe­rény oktatásügyének múlt század közepén jellemző helyzetét elemzi. Ezt követi a Matematikatörténet a ta­nítóképzésben című pályázat ^összefoglalója, majd az orosztanítás videofilmek segítségével történő fejlesz­téséről hangzik el előadás. Ma nyílik Bényi László tárlata Bényi László festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás ma délután, fél 4-kor Szol­nokon, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat Ady Endre úti irodaházának tanácstermében. A kiállítás április 17-ig látható, munkanapokon 7— 15 óráig. 0 mi hazánk a béke földje Gyermekrajz-kiállítás Szolnokon Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából A mi hazánk a béke földje címmel megyei gyermek­raj z-pályázatot hirdettek. A pályázatra érkezett legjobb munkákból holnap délután 3 órakor kiállítás nyílik Szol­nokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ gyer­mekgalériáján. A kiállításon — amelyet Kovács Károly, az Országos Pedagógiai Inté­zet főmunkatársa nyit meg — több, mint kilencven ál­talános iskolás mutatkozik be a megye minden részéről küldött pályamunkájával. színész, készüljön bármilyen előadás, bármilyen szerepé­re. Egri Kati a fölkészülés szigorán soha nem lazított eddigi pályája során — a többi lehetett tehetség, mű­vészi intuíció dolga. A szol­noki színházban töltött hat évad alatt megformált szere­peivel hitelesítette ezt az egyszerű ars poeticát. Vágner János Mint a bizonytalan táncos, aki csak a kályhá­tól tud indulni, öregedő emberként azon kapom ma­gam, hogy essék bármiről Iszó, starthelyül falusi gye­rekkorom jut eszembe, oda futok vissza képzeletben, és onnan, indítom bizonytalan tűnődéseimet. Ki a művelt? — teszem föl magamnak a mindig időszerű — de ma, a sokat kárhoztatott „tévé­műveltség” korszakában kü­lönösen időszerű — kérdést, és rögtön az egykori Pesti Hírlap vasárnapi képes mel­léklete jut eszembe. Az a reszkető kíváncsiság, amely- lyel vártam. De az a tehetet­len szomorúság is, amely rám tel épült, ha nem értet­tem belőle valamit. Volt egy állandó rovata: apró érde­kességek nagy emberek éle­téből. Olyasmik, hogy mi­lyen szellemeset válaszolt Nagy Frigyes valamely szemrehányására Voltaire; hogy mit evett reggelire Na- ,:p(olean Szent Ilonán,; vagy hogy mit szagolgatott — rothadt almát szagolgatott — írás közben, Friedrich Schiller. A tehetetlen szo­morúság annak szólt, hogy fogalmam se volt róla: ki az a Voltaire. Napoleon vagy Schiller. De még inkább a ro­vat címének. „Miniatűrök” — ez volt a cím, és senki a a környezetemben meg nem tudta mondani, hogy ez mi az ördögöt jelenthet. Mint­hogy valamelyik számban a budai pasáról íródott az egyik apróság, a hangalaki rokonság alapján arra a gyermekes szófej tési ötletre jutottam, hogy a rovatcím voltaképpen azt jelenti: „Nini, a török”. De akkor miért írják úgy. hogy „mi­niatűrök” és hogy kerül a rovatba Voltaire, Napoleon vagy Schiller, akiík a nevük alapján aligha lehetnek tö­rökök. A tehetetlen szomo­rúság önnön műveletlensé- gem miatt telepedett rám. Ügy érzem, körülvesz egy mérhetetlen nagyvilág, s én nem tudok róla semmit. Most viszont úgy érzem, hogy kérdéses: csakugyan műveletlen voltam, csak­ugyan nem tudtam semmit? Mert először is írni-olvasni- számolni tudtam, és ezek na­gyon fontos gyakorlati kész­ségek, de volt bennem egy szellemi készség is: a kíván­csiság. Ha azt akarja a világ, hogy megismerjem, jöjjön csak, mutatkozzék be, én örömmel fogadom. Másod­szor azonban tudtam én egyebet is. Tudtam, hogy a búzának kövérebb, az árpá­nak soványabb a kalásza, és hosszabb rajta a toklász. Tudtam, hogy aratáskor, hajnali harmattal, hogyan kell a kévéhez kötelet csi­nálni. Tudtam, hogy kacsa­töméshez sós vízbe kell áz­tatni a kukoricát, s egy kis zsírt is kell a vízbe tenni, jobban csúsznak a szemek1 a kacsa nyelőcsövén. Hogy őr-, léskor mennyi vámot tart magánál a molnár. Hogy a bicikli belső gumiját miként kell megragasztani. Hogy le­geltetéskor mit ehet a tehén a felfújódás veszélye nélkül. Hogy a lovaskocsi melyik ré­szét hívják fürhécnek. Hogy Lucarnapkor záptojást kell áthajítani a háztetőn. Hogy Imjennyú szalma vagy hány kéve szárizik kell a kemen­cébe, kenyérsütéshez. Fölsorolhatatlan, hogy mi mindent tudtam, és most hajlamos vagyok rá. hogy azt gondoljam: ez a mű­veltség. Tájékozottság a kö­zeli környezetben és kíván­csiság a távolabbi iránt Haj­lamos vagyok rá, hogy a mű­veltség összetevői közül azt tartsam fontosabbnak ami élet műveltségnek nevezhető. Szemben azzal a makacs hagyományú műveltségide- állal, amelynek nevében en­gem kinevetnivalóan műve- ileltlennek bélyegezhettek azért, mert Voltaire nevét úgy olvastam a Pesti Hírlap |képes mellékletében, ahogy kinyomtatva állt: Vol-ta-ire. Ha netán olvassa, ne sér­tődjék meg a mama Újkí­gyóson azért, hogy most ki­szerkesztem, a makacs ha­gyományú műveltségideál jegyében őt is műveletlen­nek bélyegezhetnék. Hat elemi, göcsörtös írás, helyes­írási hibákkal, fogalmazási minősítés szerint háztartás­beli, és bizonyos, hogy Vol- taire-t ő is Vol-ta-ire-nek ol­vasná. De mennyi természe­tes báj a hat elemis. gö- csörtírásos, helyesírási hi­bás leveleiben. A maguk ne­mében remekművek mind. És mennyi szakismeret a szakmátlanná minősítő „háztartásbeli” megnevezés mögött. Annyi, hogy ez talán végképp fölsorolhatatlan. A mama ezernyi dolgot tud'. A kenyérsütésről, a ruhavar­rásról, a -kacsatömésről, a hurkabélmosásról, a folt- tisztításról, a tehénfejésről, a palántázásról; a csirkeneve­lésről, a 'babafürdetésről, a betegápolásról. A maga ne­mében valóságos polihisztor, toronymagasságban egy agyon iskolázott kékharisnyá- hoz képest. Azzal a kíván­csisággal ráadásul, amely a televízió elé ülteti min­dennap, és amely — minthogy nem szégyen már falun sem olvasással tölteni az időt — könyvet ve­tet a kezébe. Ha így kiszerkesztem őt, ési dicséretét zengem, ne te­kintessék ez a fiúi elfogult­ságnak. A dicséret nem egyedül neki szól, hanem an­nak a műveltségtípusnak, amelyhez rajta kívül sokan sorolhatók még, és amelyet életműveltségnek neveztem az előbb. Olyasfajta művelt­ség ez, amely nélkül lexi­konfejű ember elképzelhető ugyan, de harmonikus sze­mélyiség sehogysem. Én magam lépten-nyomon műveletlénségbe ütközöm, de egyik ütközése« esetnek sincs köze Voltaire nevének helyes kiejtéséhez;. Hanem az életműveltségbe tartozó magatartásműveltséghez van például köze. Jönnék ki este egy lakó­házból, az üveges nagy ka­pun kívül gimnáziumi osz­tály toporog, a kapu csak belülről nyitható. Nyitom te­hát, hogy kilépjek, s jót tegyek velük is. Még csak résnyi a nyílás, de már tó­dulnak befelé, ajtóstul so­dorva félre engem, és egyi­kük sem tudja, hogy meg­köszönve a segítséget, * en­gem kéne először kiengedni­ük. Műveltek? Talán isme­rik a halmazelméletet, az orosz melléknévtragozést vagy a popzenei újhullám sztárjait. És mégis művelet­lenek. Pillanattal hamarább ér­kezem az áruházi üvegajtó­hoz, mint a kifelé igyekvő elegáns pár. Elől a hölgy, mögötte az úr. Nyitom az aj­tót, de nem lépek be, kéz­mozdulattal jelzem a hölgy­nek: tessék, lépjen, ki ő. Ki­lép, nem köszöni meg a gesztust, de kilép mögötte az úr köszönet nélkül, mintha szolgálatom neki is járna. Valószínűleg doktor. Doktor med. Vagy doktor iuris. De műveletlen. Megírok valamit, vélemény van benne. X-nek ez nem tetszik, de nem a véleményt cáfolja, engem ócsárol. Min tha erkölcsi vétket követtem volna el azzal, hogy olyan véleményt mondtam, amely nem egyezik az övé­vel. X szakmabeli, minden­féle iskolákba járt, házi­könyvtára van. De művelet­len. Mert nemcsak az udvari­assághiány számít művelet- lenségntek. A toleranciahi- ány isi Hogy ki a művelt ezek után? Tökéletesen senki. De valamelyest mindenki, aki törekszik rá. Élettapaszta­lással, viselkedéskultúrával, türelemgyakorlással. Füg­getlenül attól, hogy le tud­ja-e írni jól Rousseau nevét. Pedig ez még kacifántosabb, mint a Voltaire. Faragó Vilmos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom