Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
10 Kulturális kilátó 1985. MÁRCIUS 16. Kisplasztikák, képek, hímzések Szolnok megyei kiállítás Budapesten Héttőn, Budapesten, a Normafa közelében lévő, nagyon elegáns épületben, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége rendezésében — a „Szolnok megye bemutatkozik” című kiállítás. A tárlat „anyaga”: a megye szövetkezetei által fenntartott képző- és díszítő- művészeti szakkörök tagjainak alkotásai. Ennyi az esemény tömör összefoglalója. Ám ez a tárlat — és megnyitója —több szót érdemel, annak ellenére is, hogy a bemutatkozó csoportok, alkotók szinte mindegyikét méltattuk lapunkban. A Jászapáti Velermi Tsz. népi-díszi- töművészcti szakkörinek munkái már A megnyitón — a me- gyénklbeli szövetkezeti vezetőkön kívül — dunántúli és budapesti agrárszakemberek is résztvettek, s természetesen sok spontán érdeklődő. A látottakra némi csodálattal vegyes elismeréssel reagáltak; ha úgy tetszik: tovább nőtt a híre — rangja a Kevi körnek, a kunszentmártoni és a jászapáti tsz díszítőművészeti szakköreinek. Nem mellékesen jegyezzük meg, hogy a kiállított tárgyak közvetlen szomszédságéiban ott voltak a megye szövetkezeteinek fehér „asztalra való” termékei is, — egy alkalmi kóstolóra való bemutató erejéig. A szellemi- kulturális s a „matériákban” testet öltött termékek együtt jelezték, a Szolnok megyei tsz-ekben folyó munka hatékonyságát, az élő hagyományok ápolását. Mindehhez tegyük hozzá, hogy ugyancsak ezekben a napokban látható Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a Szolnok megye élő népművészete című kiállítás; e tárlat számos alkotása is a termelőszövetkezeti dolgozók tehetségét dicséri. patronált Kevi kör szerepel. Finta Sándor, Talamasz Lajos és Iván Sándor fa-, bronz-, kőszobrai és kisplasztikái, Bácskai Bertalan grafikái méltán vívták ki a kiállítás látogatóinak elismerését. Nem ünneprontásképpen tesszük szóvá, hogy a szintén túrkevei fotós, Pólya Pál képei megérdemelték volna a tárlat rendezőinek nagyobb figyelmét, egyszerűen azért, mert Pólya érzékeny, jószemű fotós, s itt bemutatott képei is igazolják, hogy hűséges krónikása szűkebb pátriájának. Kellemes meglepetés a kunszentmártoni Szamecz László és a cibakházi Mladoneczki Sándor festményeivel találkozni a kiállításon. Kettejük közül Szamecz László az idősebb, a letisztultabb stílusú, aki vállalja — a gyorsabb technikai megoldások kedvéért — az akvarell technikát, s az egyetlen nagy „témát”, Kunszentmártoni, a Körös-part tájait. A mindösz- sze 25 éves Mladoneczki Sándor képei is azt tükrözik, hogy alkotójuk nem pusztán öncélú időtöltésnek tekinti a festészetet. Mindketten rendszeres résztvevői nyaranta a tiszakürti alkotótábornak. A jászapáti Velemi Endre Tsz és a kunszentmártoni Körösmenti Tsz népi díszítő szakköre által nyert dijakat hosszú volna felsorolni. Csakúgy. mint a kiállításokat, amelyeken a tagok munkáit bemutatták. Röviden úgy összegezhetjük mostani bemutatkozásukat : a tőlük megszokott magas színvonalú hímzéseket állították ki. Figyelemreméltó — egyszersmind jelzi a szakkörökben folyó műhelymunka minőségét is —. hogy több, ezúttal bemutatott hímzésük alapjául az önállóan végzett gyűjtő, feldolgozómunka szolgált; vonatkozik ez elsősorban a nagyon szép felvidéki és erdélyi hímzésekre. * * * A kiállítás kellemes látnivalót kínál a látogatóknak. A bemutatkozás szépen sikerült, s méltóképpen demonstrálja a megye mezőgazdasági üzemeiben folyó kulturális tevékenységet is. Vágner János A budapesti kiállításon a legerősebb, legkarakteresebb anyaggal a túrkevei Vörös Csillag Tsz által támogatott, Mladoneczki Sándor (Cibakháza): Faluvég Nagykörösön Tudományos tanácskozás az Alföld településeiről Az alföldi falvak, mezővárosok múltjáról, jelenéről és jövőjéről rendeznek nagyszabású tanácskozást március 29—31-ig Nagykőrösön, az Arany János Művelődési Központban. A konferencia résztvevői öt szekcióban elemzik méltatják a tájegység régészeti emlékeit, történetét, néprajzát, szociológiáját, valamint a településfejlesztés új [irányait. Az eszmecserén természetesen, Szolnok megye is érdekelt, számos előadás, korreferátum hangzik el szűkebb hazánkról. I:tt élő vagy a megyéhez valamilyen formában kötődő szakemberek egészítik ki az alföldi településekről alkotott képet. A régészeti szekció március 29-én Madaras László „Az avar településkutatás régészeti tanufelágaif’ című előadása nyitja meg. Ezt követően tíz előadás hangzik el, köztük Laszlovszky József „Egy Árpád-kori település az Alföldön: Kengyel” címmel számol be a linóinak .megyei községben végzett kutatásokról. Majd a jászok és kunok megtelepedésének régészeti emlékeit elemzi Selmeczi László. A tanácskozás délután a történeti szekció előadásaival folytatódik. Kilenc kutató — [köztük Benda Kálmán, Orosz István, Szakály Ferenc- elemzi az Alföld történelmét a kezdetektől a török uralmon át egészen napjainkig. Március 30-án a néprajzi szekcióba várják az érdeklődőket. Tizenegy előadás hangzik el. Bellon Tibor a XVIII-XIX. századi sizläbadalimas alföldi mezővárosok gazdálkodását elemzi, Szabó László pedig a „ikertesség” kérdése az Alföldön címmel tart előadást. Ugyancsak ezen a napon, délután a szociológiai szekció munkájával folytatódik a konferencia. Heten számolnák be kutatásaikról. Többek között Kulcsár Kálmán. „A falu jelene és jövője a magyar társadalomban” címmel tart előadást, Módra László pedig a falu társadalmi struktúráját elemzi. A tanácskozás harmadik, egyben utolsó napján üléseznek a településökológiai szekció szakemberei. Ebben a csoportban nyolcán tartanak előadást. Flamand-földön a „Törekvéssel” Beszélgetés Molnár Lajos koreográfussal Molnár Lajos, Liszt-díjas koreográfus — aki ezekben a hetekben a szolnoki Tisza táncegyüttessel próbál — a közelmúltban érkezett haza Hollandiából. — A budapesti Törekvés táncegyüttessel vettem részit egy kéthetes turnén — mondja. Az együttes már negyedik alakalommal járt Hollandában, ezúttal kilencszer adott műsort, többek között Gronningenben, ahol a Holland Nemzetközi Táncszínház együttesével lépett fel. — Ez a színház a maga nemében egyedülálló a világon. — Valóban, és repertoárját valamint tagságát nézve is nemzetközi. Műsorán Európa népeinek táncai szerepelnek, táncosai pedig több nemzet fiaiból, lányaiból ,, verbuválódtak”. Jelenleg három magyar táncost is szerződés köt a színiházhoz, köztük Molnár Jenőt, alki annak idején éppen a szolnoki „Tiszáiban” kezdte pályafutását. A színház egyébként a holland állam támogatásával működik, ezzel is kifejezésre juttatva a hollandok hagyománytiszteletét. A nemzeti folklór ma már nem annyira élő. a Dunántúl „nagyságú” ország néptánc és népzenei hagyományait már évtizedekkel ezelőtt összegyűjtötték. Hollandiában is megfigyelhető azonban, ami a kisnemze- teknél általában: a sajátos nemzeti hagyományokhoz a múlt értékeihez való rendkívüli ragaszkodás. Ez a ragaszkodás szembetűnő mai építészetükben is. A tengertől „visszahódított” polde- reken épült új városaik épp annyira „flamandok” mint évszázados településeik. Hollandiát szerencsére nem érték háborús pusztítások!, így majdnem teljesen „műemlék” városokat is láthattunk. — Kanyarodjunk vissza a tánchoz. A vendéglátók nyilván ízelítőt adnak a holland folklórból. — Természetesen. Nemzeti táncuknak is nevezhetnénk a Klampen-táncot. Bizonyára nem nehéz a nevéből kitalálni, hogy „klumpában”, facipőben járt táncról van szó. Táncaik egyébként polka-szerűek, kevésbé mozgalmasak, de csakúgy tükröződik bennük saját arcuk, — megelevenednek például népszokásaik az évszakhoz, .vagy ünnepekhez kötődő hagyományaik —, mint más népek táncaiban. — Munkájába nyilván beépülnek a külföldi tapasztalatok. ' — A koreográfusoknak nem csupán szűkebb pátriájukban kell „nyitott szemmel” járniuk. A népszokások, hagyományok nagyon összefüggenek, itt Európában is. Amszterdamiban tapasztalhattam is ezt, amikor egy magyar tánc holland változatát volt szerencsém látni. Az erdöbényei bodnár-táncról van szó, ami annak idején a Nyugat.Eu- rópából Magyarországra települt iparosok céhtánca volt. A magyarok úgynevezett fonott abronccsal táncolták, míg a holland változatban botok vették át az abroncs szerepét. A két változat szoros rokonsága azonban mindenképp kimutatható— A közeljövőben úgy tudom ismét Stuttgartba készül. — A stuttgarti táncakadé- mián — néhány éve egy- egy kurzus erejéig — Keleteurópai folklórt tanítok. A munka rendkívül érdekes, most különösen készülök, hisz az a tervem, hogy az ottani németeknek, „vissza- tanítsam” saját régi táncaikat. A 250 éve Magyarországon élő hajósi, garai német nemzetiségű, hagyományőrző együttesek ugyanis még ismerik, tudják azokat a régi táncokat, amiket ők már nein. Egyelőre azonban a szolnoki néptáncfesz- tivátra készülünk a Tisza táncegyüttessel. Az együttes számára készítettem a Ba- raboj című koreográfiámat, amelynek próbái már folynak. T. E. Fotó: D. G. Pillantás a „szomszédvárra” Városi televíziózás Kecskeméten Szolnokon is lesz kábeltévé — adtuk hírül az elmúlt héten. A hírből született az ötlet, vessünk egy pillantást a „szomszédvárra”, Kecskemétre. ahol február vége óta önálló intézményként tevékenykedik a városi televízió. „Némi lépéshátránnyal ugyan, de Szolnokon is sínre került a kábeltévé ügye.” — írtuk. Miért lépéshátrány? Mert az év első hónapjaiban alig győztük a fejünket kapkodni azon városnevek, hallatán — Keszthely, Debrecen, Dunaújváros, Nyíregyháza, Miskolc, Tatabánya, Győr, Kecskéimét —, ahol a közelmúltban indult útjára — kísérleti adásokkal — a televíziózás, vagy igencsak heves előkészületek tapasztalhatók a helyi adások megszervezésére. Sőt! A Magyar Hírlap a budapesti regionális televíziózás lehetőségeiről közölt cikket február végén. Kecskeméten 1984 második felében szerelték föl azt az antennát a megyei tanács épületének tetejére, amely a budapesti teletex adását fogja és továbbítja. Tavaly október 31-én ment a Képújság első teljes adása Kecskeméten, november végétől pedig rendszeresen jelentkezik a helyi szerkesztésű információs szolgáltatás az OIRT 6-os •satornán. Délelőtt 10-re jelentkeztem be telefonon dr. Szombathy Zoltánhoz, a kecskeméti városi tanács szervezési és jogi osztályának vezetőjéhez. Joviális tanácsi hivatalnokra számítok. Szemüveges, szakállas fiatalember fogad kockás ingben, kordbársony farmerban. Dr. Szombathy Zoltán mindössze 41 éves. Hamarosan kiderítjük egymásról, hogy tulajdonképpen föl- dik vagyunk, hiszen Zoltán Jászberényben érettségizett, a „Lehelben”. Végzettségét tekintve géplakatos, jogász, közgazdász és számítógépes rendszerszervező, a városi tanács február 27-i ülése óta pedig a kecskeméti városi televíziónak — mint önálló intézménynek — a vezetője. A Kecskeméti Szemle — a városi tanács 5 ezer példányban megjelenő, az anyagiakat tekintve önfenntartó havi folyóirata. — utóbbi félévben megjelent számait teríti elém az asztalra. (Egészen a legutóbbi időkig az ő nevét jegyezték főszerkesztőként a folyóiratba.) — Nagyon kedves vagy, de én nem a Kecskeméti Szemléről, hanem a városi televízióról érdeklődnék! — Éppen azért mutatom a Kecskeméti Szemlét mert a szándékot tekintve ebből indult ki a városi televíziózás gondolata; hiszen a „Szemle” volt az egészséges lokálpatriotizmus feltámasztásának egyik fóruma. — Ezek szerint a városi folyóirat szerepét, szellemét vállalja a városi televízió? — Nem egészen, hiszen az írott szót semmi sem helyettesítheti. Ügy gondolom, hogy egy városról, egy városhoz szóló tömegkommunikációba egyaránt beletartozik a helyi sajtó, a helyi televízió, sőt, még a helyi rádiósás gondolatával is kacérkodunk. Miért? Mert ezek az eszközök — sajátos lehetőségeikkel — nem gyengítik, — inkább kiegészítik, segítik egymást. — Tehát egy helyi folyóiratból, annak lcetségtelen sikeréből „nőtte ki magát”- a városi televízió. Hogyan, mikor kezdődött? — Kecskemét földrajzi fekvése miatt a tévéadók szempontjából szinte fehér foltnak számít, elég nehéz volt fogni a televízió egyes és kettes adását. Amikor megszületett az elhatározás, hogy a vételt megkönnyítő helyi antennára van szükség, mindjárt következett ebből, hogy építsük ki a kábelrendszert. Ma 1300— 1400 lakásba, április közepéig már 5 ezer lakásba jut el a kábeltelevízió, de a terv a város 30 ezer lakásából 20 ezerre szól. Rendszerünk európai mércével a legkorszerűbb, a Keszthelyi Híradás- technika Kisvállalat építi. — Az első önálló kezdeményezés a Képújság helyi információt tartalmazó „oldalainak” megszerkesztése volt? — Igen. Azokban a lakásokban, amelyekbe már kiépült a kábelrendszer, a hatos csatornán a teljes adásidőben látható a budapesti televízió teletex adása, a Képújság. Ezt bővítjük a helyi hírekkel, amelyéket délelőtt 10-kor, délután 3-korés este 6-kor sugárzunk. A helyi képújság st4i>ja a Kecskeméti Szemle szerkesztőiből, a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat programozóiból és művelődési központ műszaki munkatársaiból áll. ,— A kábelrendszer — tudtommal — nem egy, hanem kétoldalú, azaz oda-vissza kapcsolatot jelent. — Valóban. Az egész rendszer kiépítéséhez a Széchenyi városrész távfűtésének opti- malizációja szolgáltatta az alapot. A lakásokba beépített érzékelők visszajeleznek, azaz folyamatosan korrigálják a hőközpont működését. Ugyanilyen módon ráépíthe- tők a kábelrendszerre a tűzjelző, betörés jelző, a liftek működését, meghibásodását jelző berendezések. De gondolkozunk egy egységes úgynevezett városi adatbank létrehozásán is. Például az üzemek kooperációját, készletgazdálkodását segítendő, a raktárakban lévő anyagokat tarthatja számon egy központi számítógép. — Térjünk vissza a televíziós adásokra. — A Képújság után készülünk az első önálló, kísérleti adásunkra, amelyet április 8-án sugárzunk. Igaz — a technikai lehetőségek szűkössége miatt — képmagnóról megy majd, de még az adás napján is veszünk föl lejátszandó anyagokat. A városközpontban lévő Luther- palotában kapott helyet a városi televízió stábja. Elképzelésünk szerint az öt-hat főállású munkatárs mellett még vagy huszonöt-harminc szakember segítségére iesz szükség. Április 8-a után hétfőnként kerül sor majd a további, rendszeres kísérleti adásokra. Elhatároztuk, hogy a Magyar Televízió színvonalából nem engedünk, ama- tőrködésbe nem megyünk bele, mert azzal csak elveszítenénk a nézőket. Úgy érzem megtaláltuk az egészséges középutat, hogy ne túl korán, de ne is túl későn jelentkezzünk a kecskeméti városi televízió adásaival. Egri Sándor Negyedik alkalommal Főiskolák találkozója A KISZ Szolnok megyei bizottsága március 21—23 között Szolnokon rendezi meg a megyei főiskolai találkozót. A háromnapos rendezvénysorozat házigazdája a Kerekedelmi és Vendéglátóipari tagozata és a Killián György Repülő Műszáki Főiskola KISZ-szarvezete. A találkozó programjában az első napon koszorúzás, ifjúságról és politikáról szóló előadás, klübbeszélgetés, csoportos vita, majd játékos vetélkedő szerepel, míg a második repülőtéri látogatás, tömegsportversenyek, számítógépes játékok, valamint a Híd irodalmi színpad műsora. Az utolsó nap a főiskolák mozgalmi vezetőivel folytatott tapasztalatcserével zárul.
