Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-12 / 59. szám

1985. MÁRCIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Megyei labdarúgó-bajnokság Két mérkőzés elmaradt Jászapáti—Törökszent- miklós 1:1 (1:1). Jászapá­ti, 300 n., vezette: Oláh. Jászapáti: Végh—Tajti, Bo- r&cs, Ujrbán, Miihályii, Bója Gy., Mezei, Illés—Sóti, Sza­bó, Utasi (Kriger). Edző: Ádám Ferenc. Törökszent­miklós: Mészáros—Hoppál, Márton, Kocsis, Raj, Mol­nár, Ramos II, (Csőke), Kiss —Ramos I., Kazinczi, Sebők, Edző: Bana János. Havas, latyakos pálya fo­gadta a csapatokat. Az első félidőt Jászapáti mezőfölé­nye jellemezte, mégis a ven­dégek előtt nyílt több gól- fezerzési lehetőség. A 27. percben Utasi közelről szer­zett góljával vezetéshez ju­tottak a hazaiak, és ezt kö­vetően magabiztossá vált a játékuk. Törökszentmiklós a 44. percben szerencsés góllal egyenlített. A második féli­dőben fokozódott az iram, és a kapuk is gyakrabban ke­rültek veszélybe. A 69. perc­ben Márton büntetőt hibá­zott. Az utolsó 5 percben ha­talmas nyomás nehezedett a vendégek kapujára, több gólhelyzet adódott, de ha szerencsés körülmények kö­zött is, rendre felszabadítot­tak a vendégek. A rendkí­vül nehéz talajú pályán rangadóhoz méltó, nagy ira­mú, küzdelmes, igazi férfi­as összecsapást láthatott a lelkes közönség. Ifi: Jászapáti—Törökszent­miklós 5:4. Illés Péter Besenyszög—Szolnoki MÁV MTE junior 3:2 (1:0). Besenyszög, 200 n., vezette: Molnár. Besenyszög: Boros B. Csajbók, Dudok, Varga J., Boros S.. Bálint (Danyi I.), Danyi K., Boros Gy.,— Danyi T., Maródi (Varga T.) Varga Gy. Társadalmi mun­kásoknak köszönhető, hogy a játéktér alkalmassá vált a mérkőzés lejátszására. Az első félidő a hazaiak fölé­nyével telt el, a vendégcsa­plat csak ritkán tudott veszé­lyeztetni. A gól a 37. perc­ben esett, egy szöglet után Varga Gy. talált a hálóba. A második félidő kiegyensú­lyozott küzdelmet hozott, sőt a mérkőzés utolsó ne­gyedórája — jobb erőnlétük eredményeként — a MÁV MTE fiatalok fölényével telt el. összességében az erős iramú mérkőzésen a hazai­ak helyzeteik alapján megér­demelten nyertek. Rövid időszakot leszámítva irányí­tották a játékot. Gól: Varga Gy„ Maródi, Danyi K., illet­ve: Varga (2). Ifi: Bésenyszög—MÁV MTE 2:2. Szolnbki Cukorgyár—Ti­szafüred 2:0 (0:0). Szolnok, 200 n., vezette: Jancsó. Szó. Cukorgyár: Csécsei—Ke­resztfalvi, Márkus, Bosnyák, Gönczöl, Szalai, Fritz, Nagy I. (Papp). Koncsik, Pusztai, Horváth. A rossz időjárás •miatt igen mély talajú pá­lya várta a csapatokat. A cukorgyári vezetők nagy erőfeszítéseket tettek azért, hogy a pályát alkalmassá tegyék a játékra. Az első félidőben sok gólhelyzetet dolgozott ki a hazai csapat, de a vendégek kontratáma­dásai is igen veszélyesek voltak. A második játékrész­ben teljesen „beszorultak'’ a fürediek, a Cukorgyár hatal­mas erőfeszítéseket tett a vezető gól megszerzéséért. A 67. percben Fritz jól elta­lált lövése vágódott a jobb felső sarokba. 1:0. A 75. percben a Koncsik buktatá­sáért megítélt büntetőt Fritz értékesítette. 2:0. Közepes színvonalú, küzdelmes mér­kőzésen biztosan tartotta otthon a zöld-fehér csapat a számára igen fontos két bíij- noki pontot. Ifi: Szolnoki Cukorgyár— Tiszafüred 1:1. J ászf ényszaru—J ászárok- szállás 4:1 (2:0). Jászfény - szaru 150 n., vezette: Tren- csényi. Jászfényszaru: Ká- tai—Csécsei, Rózsa, Szászi, Pető, Fózer, Gergely, Pa- lócz, Urbán (Mészáros), Sza­bó, Farkas Gy. Óriási lelke­sedéssel kezdtek a hazaiak, és jól alkalmazkodva az ir­reális talajhoz, sorozatban vezették veszélyes támadá­saikat. Érdekesség, hogy gól­jaik közül hármat szabadrú­gást követően értek el. A 10. percben Fózer ívelését Palócz látványos fejessel küldte a hálóba. A 27. perc­ben Szabó szabadrúgása a kapus kezéből kipattant, és a szemfüles Farkas Gy. a kapuba gurított. Az első fél­idő utolsó percében a ven­dégek elől kétszer is (sze­rencsével mentettek a hazai védők. Az 57. percben ismét Fózer ívelt be szabadrúgást, amelyet Szabó értékesített. A 66. percben Fózer csuka­fejesével már 4:0 volt. Le­hetett volna több is, hiszen kétszer is óriási helyzetben hibáztak a hazaiak. A ven­dégek próbálkozásait a 87. percben siker koronázta, Lit- kei révén. Ifi: Jászárokszállás—Jász- fényszaru 1:0. Szászberek—Jászjákóhal- ma 3:1 (2:0). Szászberek, 150 n., vezette: Amblánszki. Szászberek: Farkas—Ko­vács, Pető, Gyárfás, Donkó, Laki R., Tóth, Nagy, Szabó, Bezzeg, Laki J. Nem bánta meg aki kilátogatott a mér­kőzésre, mert egy jól játszó hazai csapatot láthatott. A nagyiramú összecsapáson a hazaiak az első félidőben Bezzeg és Laki J. góljaival megérdemelt vezetést sze­reztek. Szünet után Szabó növelte az előnyt, majd fel­jöttek a vendégek. Ezután mindkét oldalon egy-egy ti­zenegyest rúghattak a csa­patok. Treba a vendégek ré­széről értékesítette, míg a hazaiak kihagyták azt. Ifi: Szászberek—Jászjákó- halma 6:0. (3:1). Szolnok Vegyiművek salakpálya, 100 n., vezette Czifra. Tószeg: Farkas—Per- jési, Gulyás, Varga K., Kiss Z., Mészáros (Mari) Léner, Nagy I., Pálinkás, Kalmár, Bravik. Folyamatos játék a nagy hó miatt nem alakult ki, az első húsz percben em­lítésre méltó esemény nem történt. A 25. percben Kiss L. ment el a jobb oldalon, és a kimozduló kapus mel­lett a hálóba lőtt. Ezt köve­tően a hazai csapat rohamo­zott, és 5 perc alatt a maga javára fordította a mérkő­zést. A 40. percben Kalmár, a 43.-ban Pálinkás, a 45-ben ismét Kalmár volt eredmé­nyes. A második félidőben a Kunhegyes mindent meg­tett az eredmény megfordí­tására, de a jól játszó hazai védelem, Farkassal az élen, mindent hárított. Csak ti­zenegyesből tudott szépíteni a KESE, a 80. percben Her- bály révén. Jók: Pálinkás (a mezőny legjobbja). Farkas, Kalmár, Gulyás, illetve Var­ga. Kovrig. Ifi: Kunhegyes—Tószeg 7:2. Kunszentmárton—Közép- tiszai Medosz 1:1 (1:1). Kun­szentmárton, 150 n., vezette: Cziczás. K-uTE: Gácsi—Pá­linkás, Szabari, Dudás, Tóth, I, Tóth II, Király, Kerekes, Bartucz, Varga, Gellér. Vé­gig havas esőben, a beteg­ség miatt több tartalékkal és rögtönzött védelemmel kiálló KuTE tartott az elő­kelő helyen álló és jól ösz- szeszokott ellenféltől. Jogo­san, mert Baktai S., már az 5. percben vezetést szerzett. Erre a 16. percben Gellér jól helyezett szabadrúgás góllal válaszolt. A hátralévő 75 percben nagy iramot diktál­tak a vendégek, de a hazai védelem jól zárt. Az egyéb­ként sportszerű mérkőzésen Királyt kiállították. Ifi: KuTE—K. Medosz 3:0. A Tiszaföldvár—Szolnoki Vegyiművek és az Abádsza- lók—Szajol mérkőzés a pá­lya használhatatlansága mi­att elmaradt. A megyei labdarúgó-bajnokság állása 1. T.-miklós 19 11 4 4 44-24 26 2. Jászapáti 19 10 5 4 24-15 25 3. Tiszafüred 19 10 4 5 46-31 24 4. Sz. Vegyim. 18 10 4 4 42-27 24 5. K. Medosz 19 9 5 5 35-30 23 6. Besenyszög 19 11 1 7 34-30 23 7. Szajol 18 7 7 4 38-23 21 8. J.árokszáll. 19 8 4 7 27-22 20 9. T.-földvár 18 7 5 6 30-20 19 10. SZMÁV jun. 19 8 3 8 28-34 19 11. Szászberek 19 5 8 6 19-18 18 12. K.-hegyes 19 8 2 9 35-37 18 13. Sz. Cukor. lit 6 6 7 24-28 18 14. Jj.-halma Ifi 6 4 9 16-30 16 15. KuTE 19 5 5 9 30-27 15 ÍR. Tószeg 19 5 4 10 23-38 14 17. J.-fénysz. 19 4 2 13 25-48 10 18. A.-szalók 18 2 1 15 22-60 5 Tószeg—Kunhegyes 3:2 A 20 fordulóban, március 17., vasárnap 15 óra: Kunhegyes— Abádszalók, Törökszentmiklós —Tószeg, Tiszafüred—Jász­apáti, Szolnoki MÁV MTE ju­nior—Szolnoki Cukorgyár, Szolnoki Vegyiművek—Be- senyszöe, Jászárokszállás— Tiszaföldvár. jászjákóhalma— Jászfényszaru, Kunszentmár- ton—Szászberek, Szajol—Kö­zéptiszai Medosz. 1Sport Spc >rt-Sport | Vasak, barátok, tél Boríték helyett sportdelegáció IpÉlsrara# «111 fl§p$§ A verseny résztvevői udvariasan megtapsol ják egymást Hogy mekkora a Szovjet­unió? Mit mondjak — ha­talmas nagy. A Ferihegyi repülőtéren a Szolnok me­gyei súlyemelő delegáció összetalálkozott Bicskey Ber­talan labdarúgó legénységé­vel. A szolid diáikgyerekek öltönyben. nyakkendőben szálltak fel a gépbe. A Moszk­váig velünk szá'lldosó szol­noki erős emberek igazi téli melegít elszerelésben szaporí­tották meglévő kilóik lát­szatát. A 'két csoport között legalább egy óvszaknyi kü­lönbség volt. A futballisták Taskentbe utaztak, a súlyemelők Tal- liinmiba. Hát ilyen hatalmas a Szovjetunió. Húsz érvvel ezelőtt elég volt egy bélyeg áhhoz, hogy megmérkőzzön egymással Szolnok megye és. az Észt SZSZK súlyemelő válogatott­ja. A -kapcsolat ugyanis le­velező versennyel kezdődött: a föld vonzó ereje nagyjá­ból azonos Szolnok©» és Tál- linnban is, így a hiteles kö­rülmények között felemelt kilók a Tisza partján any- -nyit érnek mint az Északi- tenger mellett, borítókba tet­ték hát az eredménylistát az ellenfelek és elküldték egy­másnak. Az győzött aki na­gyobbat tudott — emelni. Egyesek szeriint ez a „Pár avion” páros viadal azért maradt abba, mert a postai kézbesítő sérvet kapott. Az igazság az, hogy a személyes sporíbarátságO't a legparádé- sa-bb positaverseny sem pó­tolhatja. Ezúttal Pemuban gyűlitek össze az észt súlyemelés leg­ígéretesebb fiataljai. A ten­gerparti fürdőhely téli álmát alussza, a befagyott tenger hajókat tart fogságban. Csak az jön ide ilyenkor, alkat ha­laszthatatlanul fontos ügye szólít. Mint mondjuk egy ifjúsági bajnokság. Az észit súlyemelésnek tiszteletremél­tó hagyományai vannak. Tablók őrzik a Kalevi poeg szálfatermetű hőseinek késői unokáit, akik olimpiákon, világbajnokságokon bizonyí­tották. az északi őserőt. Még közelmúltja is van a sport­ágnak: Jan Taltsnak hívják azt az élő legendát, aki 1972­ben Münchenben olimpiai bajnok lett. Jelene? Hát az nem nagyon van, a baráta­ink súlyemelésének ... Erről egy későbbi beszélgetés so­rán mondta a sportág társa­dalmi vezetője, hogy úgy 15—16 évenként jutnak fel a csúcsra, aztán szép lassan alászánkóznak. Most aligha­nem két hullámhegy között vannak. Mindez persze semmit nem von le a szolnokiak nagysze­rű eredménylistájából, akik egy kivételével minden súly­csoportban győztek ahol el­indultak. És ami a legszebb: igazán kiadós utazás után képesek voltak egyéni leg­jobbjaikat teljesíteni, vagy túlszárnyalni. Az erő, a fér­fias próbatétel ily nagyszerű kultuszával ritkán találkozik az ember. A nem túl nagy, de hangulatos teremben egy fúvószenekar szolgáltatta a megnyitón a falrengető hang­erőt. Ha tetszik, megadták a küzdelmek alaphangját. A mieink aztán itt folytatták: az 52 kilogrammban az. IBV- re készülő Lukács Zsolt rög­vest szakításban 5 kilót ja­vított egyéni leg jobbján és a lökésben 130,5 kilogrammal az országos ifjúsági csúcs megdöntésére tett kísérletet. A gyakorlatára mondják azt, hogy „legközelebb menni fog!” így is 5 kilót tett rá összetettben a legjobbjára. A 60 kilóban Lentulóy György nem döntött rekor­dot, de mentségére szóljon, hogy a népes súlycsoportban Lukács Zsoltnak ez a szakí­tása 100 kilogrammot ért Területi labdarúgó-bajnokság Bravúros pontszerzés Szegeden idejében még maradtak ki helyzetek, de az eredmény már nem változott. A na­gyon lelkesen, jó erőben játszó Martfű teljesen meg­érdemelten- szerzett egy pontot az esélyesebb, na­gyobb játéktudással rendel­kező Dózsától. Jók: Gerecz, öze, Csincsák, ill., Németh, Hábensusz, Fürtös. — lepsényi — Szegedi Dózsa—Tisza Cipő SE 1:1 (1:0). Szeged, 200 n„ vezette: Maróti.“Tisza Cipő SE: Németh—Kardos I., Há­bensusz, Fürtös, Szőke, Föl­di, Kesjár I, (Kardos. II), Hegedűs, Szántai (Nyitrai), Rigó, Palcsó. Edző: Csendes Imre. Igen mély talajú, ha­vas, esőtől felázott pályán kezdődött a találkozó. A Dózsa kapott jobban lábra, és az első 15 percben nyo­masztó fölényben volt. A lestaktikával játszó hazaiak között a 18. percben Szőke ugorhatott ki, a kapusra ve­zette a labdát, de aztán bal­ra kisodródva csak az oldal­hálót találta el. Óriási hely­zet volt. Az ellentámadásból gólt kapott a Martfű. Egy előrevágott labdával Csin­csák forgolódott a védők kö­zött, aztán a kiinduló Né­meth mellett a hálóba gu­rított. 1:0. Nem adta fel a Martfű, de a helyzetek ki­használásával rendre baj volt. A 65. percben Szántai előtt nyílt gólszerzési alka­lom, de a kapussal farkas­szemet nézve sem tudott eredményes -lenni. Kiegyen­lítettebb lett a játék, foly­tatódott a sárdagasztás. A Dózsa olykor kíméletlen já­tékával hívta fel magára a figyelmet. A 84. percben egyenlítettek a tiszások. Az egyre jobban elfáradó védők kíséretében Nyitrai húzott kapura, elfektette a kapust is,' és az üresen hagyott ka­puba továbbította a labdát, 1:1. A mérkőzés hátralévő Kihasználatlan jászkiséri helyzetek Havas, latyakos pályán játszották a Hajdúböször­mény—Jászkisér mérkőzést, de ennek ellenére nagysze­rű küzdelem alakult ki. Az első félidőben a megfiatalí­tott jászkiséri csapat jól tar­totta magát, a fiatalok kez­denek beilleszkedni a fel­nőttek közé. Küzdelmes mérkőzésen a jászkiséri gár­da nem játszott alárendelt szerepet, bátran harcolt, több jó helyzetet is kidolgo­zott, de azok kihasználat­lanok maradtak. A második félidőben egy szerencsés góllal a hazaiaknak sikerült a maguk javára fordítani a mérkőzést, de a játék képe alapján nem látszott az a feltételezett tudásbeli kü­lönbség, amire a két csapat táblázaton elfoglalt helye­zéséből következtetni lehet. — ficzek — Kisvárdán megérte taposni Kisvárdán, tél tábornok remélhetően már utolsó pa­rancsára, vasárnap délre 8 centiméteres hó borította a játékteret. Sokan nem bíz­tak már abban, hogy a mér­kőzés megrendezhető. Ekkor állt elő Fazekas játékvezető javaslatával, mely szerint meg kellene próbálni a né­zőkkel letapostatni a havat. A hangosbemondó fehívásá- ra a lelkes. szurkolók, kik nem voltak többen három­száznál, a karcagiakkal együtt elkezdték a sétát, melyhez a szemfüles rende­zők zenét is szolgáltattak. A hazai és a vendégszurkolók, hogy hovatartozásukat ily módon is kinyilvánítsák, egy-egy térfelet vettek bir­tokba a művelet elvégzésé­hez. A mérkőzés során kide­rült, hogy a karcagi sport­kedvelők tapostak jobban, mert azon a térfélen esett az első félidőben Antal mérkő­zést eldöntő két gólja, ami­vel a vendégek vonulhattak le győztesen a pályáról. — ni — kiélezett verseny volt, ahol elsősorban a győzelemre kel­lett törekednie, . így keveset kockáztathatott. Bortsi a per- nui Puikik személyében ke­mény ellenfelet kapott, meg is hajolt a nagyobb tu­dás előtt, bár legjobbját így is túlszárnyalta. Egervári Attila 7,5 kilóval tette fel­jebb a maga számára a mér­cét. sőt lökésben a 140 kiló is a feje fölött volt. Ezúttal megtartania még nem sike­rült ... A „nehéz emberek” — Nagy Csaba és Böősi Attila — grammra hozták a leg jobbjukat, nyertek, pedig itt már Tails tanítványok is emelgették a súlyzót. Hogy Apáti Márton a legjobb ed­ző lett, hogy a delegáció ve­zetője Hollóy Tamás nem győzte fogadni a gratuláció­kat, hogy dr. Csabai Csabát arról kérdezték, mi az orvor si titka az erőfejlesztésnek — mindez nagyon jóleső ér­zés volt. Hát ez azi amit egy posta­versenyen nem lehet meg­írni ... Tallinn. Szállásunk az olimpiai faluban volt. A moszkvai világverseny során vitoriásiversenyzők ütöttek itt tanyát. A jégbefagyott betonépület belül él, léleg­zik. Edzőtábor, a s pártveze­tés székháza, és kényelmes szállás kap helyet „békében”. Hogy mi emlékeztet az öt­karikás versenyre? A remek önkiszolgáló étterem, néhány nyugati márkájú játékauto­mata és az, hogy alkohollal még véletlenül sem talákozik a büfék környékén az itt lakó. Szobánkban a tükör sarkába valaki egy apró Vi­deoton matricát ragasztott 1980-ban. Egyébként hideg van, hó, csend és nyugalom. Valamint fotocellaajtó. ame­lyik néha úgy tesz mintha „nem látna”. Ravasz... Alighanem a város térsé­gében megjelenő ufólegenda még jóidéig világhírt bizto­sít Tallinnak. Az ott lakók készségesen beszélnek a má­ig megmagyarázhatatlan je­lenségről1. Sajnálják, hogy egy baráti találkozót nem tudnak összehozni apró, zöld emberkékkel, — mondják, de azért a szenzáció akkor is szenzáció marad, ha vic­cel próbálják elütni. Érté­kes ereklyeként kapom meg a helyi újságot, melyet a fiókomban őrzök és ha észt tolmács akad, a „fülembe hú- zatom” egyszemélyes hírma­gyarázatul azt a részletes riportot, amelyik az ufó megjelenéséről számol be történelmi hűséggel. Egyéb­ként azt mondják, a fény- jelenség időpontjában Rap- lában több égő házhoz is ri­asztották a tűzoltókat, akik ki is vonultak becsülettel, ám a házakról kiderült, hogy csak úgy tettek, mintha égtek volna . .. Március 1-én indultunk Tallinnba és 6-án érkeztünk •haza. Jövetben a moszkvai Seremetyevo II. Repülőtér előtt egy öreg, bóbitás, sán­ta varjú tűnődve nézett az égre. Unta már a tartósan vaskos mínuszokat. — Jól járt ha a nyomunkba eredt — gondoltam, amikor tava- szias .napfényben megérkez­tünk a Ferihegyre. Aztán itthon is leesett a hó. Mégiscsak jobban járt a vén dolmányos, ha maradt. Palágyi Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom