Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-12 / 59. szám

1985. MÁRCIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Húsz év után, hullámvölgyben Jubilál a kisújszállási Diákélet Óvodai körkép Javuló feltételek, eredményesebb nevelés Jubileumra ké­szülnek a nagy­múltú kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Közgazdasági Szakiközépiskola tanulói: diákújság - juik rövidesen, a nuszadik születés­napját ünnepli. A közelgő évforduló előtt összeült a szerkesztőség, hogy elemezze az elmúlt két évtized válto­zatos munkáját. Oláh Endréné igazgatóhelyettes, itanánszerkesztő rendkívül kritiku­san. kezdte a be­szélgetést: — Sajnálatos mó­don a Diákélet az utóbbi idő­ben hullámvölgybe került. Igaz, intézményünk ötszáz­három tanulója még ma is szinte órák alatt szétkap­kodja az 500 példányban megjelenő lapot, de sokak szerint napjainkra zuhant a színvonala. Legutóbb példá­ul arról vitatkoztunk, hogy a jövőben változzon -e vagy maradjon az újság profilja, ugyanis néhányan azt sze­rették volna, ha hosszabb tanulmányokat tartalmazó folyóiratjellégű lapot alakí­tunk ki. Ezt azonban elve­tettük, mert mi nem pusztán irodalmi sajtóorgánumot sze­retnénk olvasóink kezébe ad­ni, hanem a diákság életét bemutató, kifejezetten róluk szóló lapot. Ezért is válasz­tották elődeink annak ide­jén a Diákélet nevet. — Nem előnyére változott meg az újság formája sem — kapcsolódik be a beszél­getésibe dr. Kiss Kálmánná igazgató. — Húsz év óta már a negyedik variációval kísér­letezünk. Mára sajnos visz- szalépés történt: félig gépelt, félig nyomdai úton állítják elő a lapot. Ez a megoldás nem túl sikeres, mivel a géppel írott cikkek zöme egész oldalakat elfoglal. Egy tanéviben mindössze három­szor megjelenő lap esetében ez igen nagy luxus. A Di­ákéletért évente 51 ezer fo­rintos számlát nyújtanak be nekünk, s a példányonkénti 4 forintos árból csupán 6 ezer forint bevétel szárma­zik. A többi költséget az őszi mezőgazdasági munkákból befolyó összegek fedezik. Alá­ír j produkciókat forgatnak a Mafilm Híradó- és Doku­mentumfilm Stúdiójában. Jubileumi híradót állítanak össze abból az alkalomból, hogy negyven éve — május 1-én — készítették a felsza­badulás utáni első Magyar Filmhíradót. Akkori nevén MAFIRT KRÓNIKA címmel számolt be az első szabad május elseje eseményeiről. A jubileumi szám visszate­kint a korabeli történelem nagy napjára, megszólaltat­va még közöttünk lévő meg- örökítőit, így Illés György Kossuth-díjas operatőrt. A felszabadulás 40. évfor­dulója alkalmából híradó­különkiadás szól majd azok­Megkezdődött az audiovi­zuális taneszközök -nemzet­közi cseréje. E fontos mun­kát — az UNESCO Avinter nevű szervezetének megbí­zásából a Veszprémben mű­ködő Országos Oktatástech­nikai Központ szervezi. Olyan filmekről van szó, amelyek a természettudomá­nyok oktatását segítik. Ezek pasán meg kell tehát gon­dolnunk, hogy milyen szín­vonalú újságot hívunk életre. Annál is inkább, mert a vá­ros lakói is várják és ér­deklődéssel olvassák — más helyi orgánum híján — a Diákélet új számait. A színvonalesés okait ku­tatva Bállá Piroska diálk- szenkesztő megemlítette, hogy manapság valahogyan „el­fogytak” az örökmozgó, kez­deményező diákdk. A leg­többen sértődókennyé vál­nak, ha visszakapnak, egy- egy gyengécske kéziratot. Csont Tibor szerint az isko­lában régebben divatos, kéz­zel írott újságok közelebb álltak a diákság minden­napjaihoz, mint a mai nyom­tatottak. Kiss Nóra elmond­ta, sokan csak ígérgetik az anyagot, de nem hozzák. Ilyen esetekben a szerkesz­tők írják tele az újságot. Szepesi Tamás KlSZ-titkár arról beszélt, hogy tanuló- társai inkább olvasni szere­tik a Diákéletet, írni viszony­lag kevesen akarnak. Legtöb­ben nem éreznék felelősséget a lap iránt. De a nemsokára megjelenő jubileumi, kibőví­tett szám szerkesztésekor ta­lán sikerül majd összetobo­rozni egy olyan alkotógár­dát, amely szíwel-lélekkel az újság jobbításán fárado­zik. Dr. Tóth Albert tanárszer­kesztő már a lap születésé­nél ott bábáskodott, azóta is sok szép emlék fűzi a Diákélethez. Amikor beszél­getésbe elegyedünk, össze­ráncolja homlokát. — Napjainkra tényleg túl­terheltek lettek a gyerekek ról a harci eseményekről, amelyek a legutóbb felfede­zett gyűjtemények és archí­vumok anyagainak felhasz­nálásával „beszélik el” a bé­ke megszületését hazánkban. Hasonló híradók készülnek az idén a Magyar—Szovjet Baráti Társaság létrejötté­ről, tevékenységéről az ál­lam- és pártközi kapcsola­tok tükrében, valamint né­hány, nálunk eddig nem is­mert szovjet tájegységről, illetve azokról a még isme­retlen hajdani magyar anti­fasiszta harcosokról, akik Nyugat-Európa különböző csataterein és ellenállási mozgalmaiban küzdöttek. törvényszerűségei, vala­mint illusztrációi általános érvényűek, így felesleges ki­adás lenne, ha ezeket a ha­sonló tanrendű iskolák kü- lön-külön készítenék el. Az első filmek megérkeztek Csehszlovákiából, Lengyel- országból és tíz magyar ok­tatófilmet is elhelyeztek a Veszprémben létrehozott filmbankban. — mondja. — Rengeteg programot szerveznek szá­mukra, olykor a szabadidő rovására. Gyakran megesik, hogy a sok elfoglaltság ke­resztezi egymást, így elég nehéz egyeztetni. Pedig az újságírás, a lapszerkesztés igazi közösségi munkát kí­ván. A diákok állandóan cserélődnek; a végzősök, az „edzettek” elmennek, ezért nem alakulhat ki profi mun­ka. Néha még a lapengedé­lyeztetéssel is gondjaink vannak, nem beszélve a nyomdai hercehurcákról. A legfőbb problémát azonban az jelenti, hogy magunkra maradtunk. A megye többi középiskolája mintha elhall­gatott volna, legalábbis úgy tűnik innen nézve. Régóta nem kaptunk sehonnan di­ákújságot; nincs számunkra minta... Jó volna, ha egy­kori társaink életjelt adná­nak maguknak. Talán egy nemes értelemben vett ver­sengésre is sor kerülhetne közöttünk, ami minden bi­zonnyal hozzájárulna lapja­ink színvonalasabbá tételé­hez. A megye diákújságjai ál­talában hasonló gondokkal küszködnek. Vajon mennyit észlelnek ebből az illetéke­sek? — Természetesen figyelem­mel kísérjük a diáklapok megjelenését — mondja Bar­iba László, a megyei műve­lődési osztály iskolai cso­portjának vezetője. — Elis­merem: valóban elszigetelve, eléggé önmagáira utalva működik a szolnoki Diáktoll, a Vargánya és a többi új­ság. Pénzügyi támogatást azonban legnagyobb erőfe­szítéseink ellenéire sem tu­dunk nyújtani senkinek. Ügy vélem, a megoldás az lenne, ha a mozgalmi szervekkel karöltve megyei szintű dd- ákújságíró-találkozók meg­rendezésével segíthetnénk elő a lapok színvonalának eme­lését, a hagyomány teremtést. Hangsúlyozom, a KISZ tá­mogatására feltétlenül szá­mítanánk. Elsősorban olyan két-háromnapexs, netán egy­hetes rendszeres táborozások­ra gondolok, amelyek bizo­nyára sokat javítanának a jelenlegi helyzeten. Mindad­dig, amíg erre nem kerül sor, jogosak az elmarasztaló kritikák. Jurkovics János Fotó: Hargitai L. Képzőművészeti könyvek A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata gondozásá­ban két új művészeti kiad­vány látott napvilágot. A mai magyar művészet című sorozatban megjelent Szabó Györgynek Szántó Piroska festőművészt bemutató kis­monográfiája, amely a mű­vész eddigi munkásságát te­kinti' át. Szántó Piroska a ’30-as évek végén a Szocialista Képzőművészek Csoportjá­hoz tartozott, majd a felsza­badulás után egyik alapító­ja volt az úgynevezett euró­pai iskolának. Első nagyobb kiállítása 1957-ben a Csók Galériában nyílt meg, azóta számos hazai és külföldi be­mutatón szerepelt. Termé­szeti képei, elsősórban vi- rágábrázolásaí kedvelt és is­mert művésszé tették. Nem­csak táblaképekét készít, ha­nem szívesen vállal könyv­illusztrációs munkákat is. A másik mű Lajta Edit­nek, Brocky Károlyról ké­szített kötete. 1838-ban te­lepedett le Angliában, ahol megbecsült és sikeres mes­ter lett. Csaknem két évti­zeden át dolgozott London­ban. Műveinek egy részét szülőhazájára hagyta, alko­tásainak zöme azonban kül­földi múzeumokban és ma­gángyűjteményekben talál­ható. A képzőművészeti ki­adó monográfiája a teljes életművet mutatja be. A több generációs családok felbomlása, a nők csaknem általánossá váló munkavállalása és az isko­lai oktatás növekvő követel­ményei egyre sürgetőbbé tet­ték az elmúlt évtizedben az óvodáztatás fejlesztését. Amíg 1980-ban a 3—6 éve­sek 79,8 százaléka járt óvo­dába napjainkban már a 90 százalékot is meghaladja ugyanez az arány. Egy új fogalom „az iskoláskor előt­ti oktatás” honosodott meg nyelvünkben. a gyakorlati megvalósítás előnyeivel és hátrányaival együtt. Előny­nyel, hiszen óvodáinkban hi­vatásos pedagógusok, a gyer­meki lélek avatott ismerői foglalkoznak a kicsikkel, amíg szüleik dolgoznak. Ám nem hallgatható el a hátrá­nya sem: gyakorlatilag in­tézményekben nevelkednek gyermekeink, s meglehető­sen kevés időt töltenek el otthon, a családban. S gyak­ran ez a kis idő, a napi né­hány óra sem a gyerekkel való beszélgetéssel, közös munkával telik el. Mindez még inkább az óvodára irá­nyítja a figyelmet, hiszen alhpvető (funkciókat vállalt át a családoktól. Az elmúlt hetekben Szol­nok, Jászberény, Kunszent- márton, s a települések kör­zeteinek óvodáit — har­minc gyermekintézményt — látogattak meg szakembe­rek. A tájékozódásuk alap­ján kialakult kép összessé­gében kedvező. Bár egy minta sohasem adhat teljes képet, a tapasztalatok még­is jellemzőek és érvényesek megyénk óvodáztatásának helyzetére. Az utóbbi évek­ben szerényebb mértékben ugyan, de tovább javullak Szolnak megyében az óvo­dáztatás feltételei. 1978-tól tizenkilenc új gyermekintéz­mény létesült, s bővültek a már meglévő épületek. Így 3246-tal növekedett az óvo­dai helyek száma, s az utób­bi években a demográfiai hullám következtében is 115,1 százalékra — a neve­lési program 120 százalékot engedélyez — mérséklődött a kihasználtság. Az átlag természetesen aránytalansá­gokat takar, némelyik óvoda zsúfolt, míg másutt, elsősor­ban az üzemek gyermekin­tézményeiben kevesebb ap­róság tölti el napjait, mint amennyien kényelmesen el­férnének. Ám enyhülne a zsúfoltság a még meglévő tartalékok kihasználásával, az óvodai helyek norma sze­rinti újbóli megállapításá­val is, a gyermekek arányo­sabb elosztásával. Az utóbbi időben már minden jogos igénnyel je­lentkező szülő gyermekét felveszik az óvodáinkba. A 3—6 évesek 92,2 százaléka óvodás, s lassan száz száza­lékhoz közelít az ötévesek ilyen formában történő isko­laelőkészítése. Javultak a gyermekneve­lés személyi feltételei is. Két óvónő foglalkozik egy cso­porttal, a kéoesítés nélküliek aránya csökkent; növekedett viszont — hetven százalék­ra — a felső fokú végzettsé­gűek száma. Ez utóbbi jóval kedvezőbb az országos átlag­nál. Óvónőink rátermfettek, sugárzik belőlük a gyermek- szeretet. A gyerekek jó ne- veltségi szintje, közösségi magatartása, szokásrendsze­re tudatos pedagógiai mun­kára vall. Megkülönböztetett figyelemmel kísérik az óvó­nők a kedvezőtlen családi körülmények között élő ki­csik fejlődését, differenciált módszerekkel igyekeznek előkészíteni valamennyi öt­évest az iskolára. Minden gyermekintézményben ered­ményesen teljesül a nevelé­si program. Néhol azonban eltérő1 kezdeményezéseket, törekvéseket is tapasztalha­tunk. Mivel nincs jóváha­gyott óvodai idegennyelvi program — s jelenleg isko­larendszerünk ezt nem is in­dokolja — némelyik gyer­mekintézményben mégis ta­nítanak idegen nyölvet. Ezek az órák azonban csak a gyerekek egy kisebb há­nyadát érintik. Ezáltal meg­bomlik a csoport egysége, s kontraszelekciós folyamato­kat indít el, akárcsak a kü- löntorna vagy a rajzszak­kör. Az sem bizonyult min­denben jónak, hogy néme­lyik óvodában külön kiscso­portokat szerveznek a fel­zárkóztatásra, hiszen megfe­lelő módszerekkel ez az adott közösségben is elérhe­tő, s pedagógiai szempontból mindenképpen ez a követen­dő. Lehet persze vitatkozni az álláspontokon. Hasonlítson-e az óvoda az iskolához, vagy őrizze meg sajátságos arcu­latát, célját? Az óvoda azon­ban akkor tesz eleget sze­repének, ha megőrzi erede­ti funkcióját. A külön órák­kal még nem javul az első és második osztályosok bu­kási aránya. Az iskoláskor előtti oktatás-nevelés leg­főbb feladata, hogy a köve­telményeknek megfelelő tes­ti és szellemi fejlettségű gye­rekeket küldjön az iskolá­ba, s akkor amikor megér­tek rá. Differenciáltabbá kell tenni a beiskoláztatást, alapos mérlegelés után dönthető el, hogy ki marad­jon még az óvodában, ki­nek javasolt a korrekciós, kinek a normál első osztály, vagy a kisegítő iskola. Nem könnyű, a gyerekek számá­ra pedig sorsot meghatározó lehet a döntés. Éppen ezért bővíteni kellene a nevelési tanácsadó hálózatot me­gyénkben. Az óvodák működési fel­tételeit vizsgálva ugyancsak változó a kép. Az egyik in­tézményben megfelelő meny- nyiségű és minőségű a játék, a másikban ke­vés. Akad óvoda, ame­lyikben szakadozott, kopott a bútorzat, s néhol még mű­anyag pohárból isznak a gye­rekek. Az egyik helyen a szülők viszik a takarót, tö­rülközőt, a másikban az óvodáét használják. Általá­nos tapasztalat viszont, hogy gondokkal küzd a gyermek- élelmezés. Az adagok sok esetben sem mennyiségileg, sem minőségileg nem iga­zodnak a 3—6 évesek életko­ri sajátosságaihoz. Gyakran mindezt még kényszerű vá­rakozás tetézi, nem érkezik meg idejében a kisgyerekek asztalára az éttermekből az ebéd. örvendetes azonban a szakemberek másik meg­állapítása: a meglátogatott óvodákban ragyog a tiszta­ság, gondozott az udvar, a környezet. Még a régi épü­leteket is sikerült ezernyi Ötlettel otthonossá, kedves­sé varázsolni. Az óvodáztatás fejlesztésében — mint kör­képünk is tükrözi — elsősor­ban a tárgyi feltételek to­vábbi javítása, egységesíté­se jelent feladatot. Az épü­letiek arányosabb kihaszná­lásával, azonos működési feltételekkel megszüntethe­tő a zsúfoltság, hasonló kö­rülmények között nevelőd­hetnek gyermekeink, ké­szülhetnek a nagy „startra”, az iskolára. Erre jó kezdemé­nyezések vannak kibontako­zóban megyénk óvodái ne­velési intézményeiben. T. G. Elköltözött a Széchényi Könyvtár Az Országos Széchényi Könyvtár a Múzeum körúti, a Pollack Mihály téri és a Múzeum utca 3. szám alat­ti épületében befejezte mű­ködését. Azok, akik az in­tézményt hivatalos ügyben kívánják felkeresni, a Bu­davári palota F-épületeben találják meg a könyvtárat. A nyilvános olvasó- és tá­jékoztató szolgálat április 9-től áll az olvasók rendel­kezésére. Zalai dokumentum­gyűjtemény Sorsfordító évek Zalában címmel, egy tervezett soro­zat első köteteként megjelent az 1945. és 1948. közötti idő­szak Zala megyei eseményei­nek dokumentumgyűjtemé­nye Zalaegerszegen. A tu­dományos igénnyel szerkesz­tett kötetben 47 visszaemlé­kezés idézi fel Zala megye felszabadulás utáni, sorsfor­dító éveinek történelmi ese­ményeit. Lemezfigyelő Az Átutazó Napjainkra di­vattá vált, hogy neves színművé­szek más műfaj­ban tesznek ki­rándulást; Halász Jutka, Darvas Iván és mások után az* egykor Szolnokon jeles­kedő Udvaros Do­rottya, megannyi színdarab siker­re vivője is pró­bálkozott a közel­múltban nagyle- Imezzel. i Koráb­ban hallhatta már őt a nagyközönség kislemezen: a Dögkeselyű című film betétdalát énekelte ko­rongra — kevés sikerrel-. Ez év elején megjelent LP-jét Dés László hangsze­relte, szövegét pedig Bere- ményi Géza írta. A könnyű­zene világában nem minden­napi alkotótársakra lelt ez­úttal Udvaros Dorottya, s ez érződik a produkción is. A felvételeket nehéz meghatá­rozott műfajba sorolni; kü­lönös zenei tartományba ka­lauzolják a kíváncsi hallga­tót. A közhelyektől mentes szövegek elgondolkodtatnak, a dalok többsége nem a ha- bostortás. vidám ünnepna­pok hangulatát árasztja, bennük inkább a XX. szá­zad emberének érzésvilága tükröződik. Az élet legap­róbb rezdüléseit, „szobabel- sős” hangulatát hűen fejezi ki a Botladozva című szám, amely méltán válhat a nagy­lemez legszebb betétjévé. A kristálytiszta, gyönyörködte­tő ének, a maga százféle tó­nusával, már-már profikat megszégyenítő énekesnőt sejtet. Sokezer decibelt meg­ért füleknek üdítően hathat Udvaros Dorottya lemeze. Különkiadás 40 év eseményeiről Visszatekintő híradó Külföldi szállítmányok a veszprémi filmbankba Oktatófilmek cseréje

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom