Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-11 / 58. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPL4P 1985. MÁRCIUS 11. IA szerkesztőség postájából I IA tárgyalóteremből I Hét gyermek felelőtlen apja Játszóház napköziseknek Népi játék készítésére tanította a jászkiséri Csete Balázs honismereti szakkör huszonegy tagja, március 2- án Mezőtúron a 2. sz. Általános Iskola száz alsótagozatos napközis kisdiákját. E n ged elimiss ked t tt! a gyékény, a bodza, a bab, a pattogatott kukorica. Csattogott az olló, fogyott a fonal, a cérna, a ragasztó. Megelevenedett a fakanál, kontyosán, csinos ruhában. Szép tarka nyakláncok formálódtak babból. Gsuhébabát készítettek a lányok; a fiúk bodzasípot, virágkarót faragtak, kétökrös szereket „gyártottak” kukoricaszárból, ördöglakatot drótból; papírból, nádból sárkányt. Az ügyes kezű gyerekek az agyagozásban is jártasságot szereztek. A hét végi „nyitott” napközi osztatlan sikert aratott a tanulók körében. A pedagógusoknak, a szülőknek is jó lehetőség volt új ismeretek szerzésére — írta Kri- zsánné Józsa Piroska. A képen: Játszóház Kallódó táviratok Petik István törökszentmiklósi olvasónk panaszát Elkésett távirat címmel közöltük február 25-én. Az érkezett észrevételek közül a következőt tanulságai miatt választottuk ki. Kun Mária (Szolnok, Bar- ta I. út 3. X. 80.) ezt írta: Január 15-én kislánya született. Férje még aznap délután táviratot adott fel a Cserkeszölőn élő anyai nagyszülőknek, a kis unoka érkezéséről, akik nagyon várták a híradást, mert tudták, hogy lányuk 14-én bement a kórházba. Lesték-lesték a postást — hiába. A postán is érdeklődtek. Semmi! Küld- 'ték bz érdeklődő levelekéit Szolnokra, a nejüknek, míg aztán az ifjú apa úgy döntött, február 19-én: Cserkére utazik. Ekkor, ott tudta meg, hogy az aggódó szülők nem kapták meg a táviratot, így zárta levelét a fiatalasz- szony: „Felmerül a kérdés, miért nem reklamáltunk. Vajon pótolná-e a visszafizetett összeg a sok aggódást, idegeskedést?” — Való igaz, nem! — Mindkét levélírónknak azt ajánljuk: pontos adatokkal közvetlenül a szolnoki li. sz. postahivatalhoz forduljanak sérelmükkel. MHSZ-közgyülés MHSZ-közgyűlés volt február 28-án a Mezőgép törökszentmiklósi gyárában, a Zalka Máté honvédelmi klubban — erről olvashattunk Batárié Öllé Aranka levelében. Ceáik Péter klubtitkár az 1984. évi feladatok végrehajtásáról, a kétéves MHSZ kiképzési verseny- pirogram jelenlegi állásáról szólt beszámolójában. E versenyprogram kezdeményezője a Szolidaritás MHSZ Szocialista Brigád volt ezzel köszöntik felszabadulásunk 40. évfordulóját. A kétéves program befejezése a győzelem napján lesz. Miről hallhattak még a résztvevők? Előrelépés történt a klub életében, az MHSZ nevet viselő szocialista brigádok létszáma 75 százalékkal nőtt. A történelmi hagyományok ápolása, népszerűsítése is az MHSZ feladata, ezért a klub névadója születésének 90., halálának 50. évfordulójára emlékezve versenysorozat indítását fogadta el a klubgyűlés, amelyet Zalka Kupa néven, fegyvernemenként öt-öt fordulóban .bonyolítanak. Tanulság — télre Egy mezőtúri olvasónk (nevét, címét is közölte> február 21-én keltezte levelét, Ügy tűnik, tartalma időközben „hatályát veszítette”, hogy mégis helyet kap e rovatunkban, annak oka: elmúlt ugyan a zord tél, elfogytak (főként elolvadtak) a hókupacok, hagytak azonban némi tanulságot, amit nem árt megszívlelni. Olvasónk azt kifogásolta, hogy Mezőtúron (és másutt is — a szerk.) a nagy havazások miatt jelentősen megnehezedett a közlekedés mind gyalogosan, mind gépjárművel. A magánházak és a középületek előtti járdákról ugyanis (kevés kivétellel) nem takarítják el a havat. Az emberek rátapossák, a gépjárművek rápréselik a járdákra, utakra a havat, amelyek ettől még síkosabbá, s így veszélyesebbé válnak. Levélírónk szerint többen kerültek kéz-lábtö- réssel kórházba. Kérése: akikre tartozik, fordítsanak nagyobb gondot a hóeltakarításra. Több ember van ebben vele azonos véleményen. Levelekből — sorokban Miért nem folyik a víz az újszászi vasútállomáson lévő artézi kútból? — kérdezi (nem névtelenül!) egy olvasónk. Nagyon sokan hordanák onnan az ivóvizet. Körülbelül egjj Ihónapja már a négy csapot is leszerelték... Reméljük, a választ Újszász- ról hamarosan megkapjuk, s e helyen közölhetjük. Tomasovszki Lajos és Józsa Gyula levele a karcagi szociális otthonból érkezett. Hálásak a gondozottak az intézet vezetőinek, nővéreinek, akik sokat fáradoztak azért, hogy nekik egy kis farsangi vidámságot szerezzenek. Halász Józsefné vöröskereszt-titkár arról számolt be. (hogy februárban ismét sikerült önálló véradónapot szervezni Tiszatenyőn. Harmincegy donortól 11 liter vér gyűlt össze. Egy évtized után A Tisza Cipőgyár mezőtúri gyáregysége február elején ünnepelte 10 éves fennállását, a martfűi nagy kollektívához való tartozását. A Dózsa Cipőipari Szövetkezet felszámolása óta megtett nagy útról írt levelében Szűcs Péterné. A várakozás és bizonytalan útkeresés idején az emberekben megrendült a bizalom. Nem voltak biztosítottak a munkavégzés feltételei, így a kereset se volt elfogadható. A többség kitartóan dolgozott és türelmesen élte át a kritikus időszakot. A dolgozók, az akkori vezetők erőfeszítései nem voltak hiábavalóak: a termelés egyre növekedett, természetesen a kereset is. 1975-ben még csak 300 pár cipőt készítettek naponta, 1984-ben már 2200 párat, utóbbi 30 százaléka külföldi piacon talált gazdára. Jelenleg mintegy négyszázan dolgoznak a gyáregységben, s úgy érzik, becsülettel öregbítik a vállalat jó hírnevét. Mezőtúron is visszanyerték a korábban elveszített bizalmat. Odafigyelnek a pályaválasztásra. Ennek örvendetes eredménye, hogy a létszámmozgást is figyelembe véve, 14 százalékkal növekedett a szakmunkásarány. Törődnek a vezető- képzéssel, a dolgozók általános műveltségével, az ideológiai neveléssel, környezetük szépítésével, munka- és szociális körülményeik javításával. Álmodó Tisza-part... A napokban vettem észre, hogy a Tisza-parti sétány egy szakaszán elkezdték bontani az aszfaltot. A sétány számomra — és gondolom, több szolnoki lakos Számára is — van olyan kedves, mint a pestieknek a Duna korzó. Ennek ellenére az utóbbi években az állapota erősen megromlott. A kőkorlát sok helyen megrepedezett, letörött. A rajta lévő virágtartók az ötveneshatvanas években még álltaik, mára eltűntek. Az utolsót 1978-ban láttam. A régi kockakövek helyére esztétikusnak nem mondható aszfaltburkolat került, de a víz elvezetéséről elfeledkeztek... Nagyobb zápor után lehetetlen végigsétálni a tócsák miatt. Kérdésem félve teszem fel; nem lehetne megvalósítani azt a tervet, amelyet még Zombory Lajos festőművész álmodott meg annak idején, a régi, kockaköves1, burkolattal vagy annak egy korszerűbb változatával, mint például amilyet a pesti Vörösmarty téren építettek? Csicsman György Szolnok Egy levelezőlap. Amikor a felvétel készült, még volt kőváza Válaszok, intézkedések Körültekintőbben Czakó István szolnoki olvasónk azért panaszkodott, hogy ő ugyan a háza előtti ■járdán, valamint a buszmegállóban (amihez semmi ■köze) eltakarítja a havat, de a hóeke nem sokkal később ■rátolja a latyakot — nem először. Molnár Gyula, a VT Kommunális Üzem üzemvezetője levelében olvashattuk: „...A téli úttisztítási technológia folyamatában az úttesten lévő havat célgépeink az utak szélére tolják. A hóekézés alkalmazott műszaki megoldása, valamint a közlekedési szabályok miatt a hó az úttest menetirány szerinti jobb oldalára kerül, Sajnálatos módon néhla a# olvasó által említett problémát okozva. A Vörös Csillag út 37. sz. alatti helyen az építési viszonyok következtében a ház kerítése kb. 2—2,5 méterre van az úttest szélétől. A telek utoafrontja — mintegy 20 méteres szakasz — öböl nélküli buszmegálló is egyben. Arra kérjük a 37-es számú ház tulajdonosát, hogy az említett problémákat megértve, továbbra is megfelelően gondoskodjon az ingatlana előtti járdaszakasz tisztán tartásáról. Hóeltakarítást végző dolgozóink figyelmét pedig felhívjuk a körültekintőbb munkavégzésre annak érdekében, hogy a letisztított járdaszakaszok ismételt beszennyezését lehetőség szerint elkerüljék”. A hideg (is) az oka Nem vagyunk irigyek ... — de azért mégis — írta a szolnoki F. Bede utcából Sz. Z„ akinek sorai február 11- én jelentek meg. Dr. Fenyvesi József, Szolnok város Tanácsának elnöke a következő tájékoztatást küldte: „... A Szolnok megyei Tanács VB Gazdasági Hivatala megbízásából a Szolnok megyei Tanács Tervező-Beruházó Vállalata bonyolítja a megyei tanács épületének 10 kv-os kábellel történő ellátását. A kábelfektetési munkálatok elvégzése után a megrongált, illetve feltört járdaburkolat helyreállítása ismereteink szerint részben kapacitáshiány, részben a hidegre fordult időjárási körülmények miatt Icsúszott, ezért ismételten felszólítottuk a lebonyolítót a helyre- állítási munkálatok mielőbbi elvégeztetésére. Ennek reális időpontja legkorábban 1985. március hónapban várható .. Összeállította: Farkas Ferencné A 41 éves Penti Jánosnak, aki Kenderesen a Béke út 32. szám alatt lakik, ugyancsak sajátos elképzelései lehetnek a családi életről. Még a hatvanas évek végén élettársi kapcsolatot létesített N. Ibolya háztartásbelivel, és 1970-től 1984 februárjáig ösz- szesen hét gyerekük született. Úgy tűnik, náluk az apróságok világra jötte nem a hagyományos szülői szere- tetet váltotta ki, hiszen a kicsik kivétel nélkül valamennyien állami gondozásba kerültek tőlük. Hogy miért? Volt akiről már a kórházban lemondtak, de akadt olyan is, akit ugyan hazavittek, de az ártatlan apróság korán megismerte az éhezés gyötrelmeit, hiszen nem táplálták, nem gondozták rendszeresen. így a hét gyerek: Jolán, Krisztina, Csaba, László, Ibolya, Zsolt, Norbert az intézetek, nevelőotthonok kényelmes, tiszta helyiségeiben él, bár a család meghittségét, biztonságát minden bizonnyal a napi többszöri bőséges étkezés, pedagógiai törődés csak részben tudta, és tudja pótolni. Mindez vajmi keveset érdekelte a kérges szívű Pen- tit, illetve egy dologgal behatóan foglalkozott; hogyan és mi módon tudna tartósan kibújni a fizetési kötelezettségei alól, amelyet gyermekenként havi 150 forintban állapítottak meg. Úgy tűnd; erre sajnálta a pénzt, és 1981-től egyre nőtt a hivatalos tartozása. Ezen a helyzeten úgy próbált segíteni, hogy otthagyta a munkahelyeit, kilépett, hogy egyetlen vasat se tudjanak behajtani rajta. Alkalmi munkákból tengette az életét, már amikor dolgozott, mert azért ezt a tevékenységet soha nem vitte túlzásba. Hogy miből élt, az rejtély. Penti az iskolába összesen egy hetet sem járt, ezért sem írni, sem olvasni nem tudott, mégis ritka értelmes embernek tartotta magát. Ritka „tömörséggel” válaszolt a bíróságon is, amikor azt kérdezték tőle, hogy a négy és félezer forintos havi keresetéből miért nem fizette ki a gyerekekért esedékes havi ezerötven forintot, önérzetesen, sajátos logikával így szólt: — Amikor értük jöttek, azt se kérdezték tőlem elvi- hetik-é, aztán ha már elvitték, tartsa az, aki az egészet kigondolta. Már mint a társadalom, amely a szülői szerepet a gyermekek érdekében magára vállalta. Persze arról mélyen hallgatott: szerencse, hogy állami gondozásba vették a kicsiket, mert ugyan ki a megmondhatója, ■hányán maradtak volna életben közülük a Penti-féje szülői „ellátás” eredményeként? Ügye éppen ezért a törvény elé, a karcagi városi bíróságra került, ahol a tartás elmulasztásának vétségével vádolták. Penti Jánost a bíróság ötszázalékos bércsökkentés mellett egy évi és hat hónapi javító-nevelő munkára ítélte. A vádlott büntetését a Szolnok megyei Tanács Faipari Vállalata kisújszállási telepén segédmunkás munkakörben köteles kitölteni. Természetesen a keresetéből a gyermekek állami gondozási díját rendszeresen vonják. Amennyiben munkafegyelmet sértő magatartást tanúsít, igazolatlanul hiányzik, vagy kilép a vállalattól, a javító-nevelő munkát fogházban végrehajtható szabadságvesztésre változtatják. Az ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta, így az jogerős!. D. Sz. M. Nőnapi meglepetés Beleestem! A varrónő a hibás. Odamentem, amikorra mondta, de nem sok időt tölthettem nála. Ruhaanyagom ugyanolyan „halmazállapotban” volt, mint amikor elvittem hozzá... Ohó, akkor hatig elmehetek a boltokba, legalább szétnézek. Azonnal, az első látásra beleszerettem. Néztem jobbról, rásandítottam balról. Rettentően tetszett. De jól áll a hölgy lábán! — mondta valaki. S ez a valaki nő volt. (Nagy dolog!) Az se ábrándított ki (egészen), hogy 690 forintra taksálták. Tetszésindexem némileg az befolyásolta, hogy pénztárcámban mindössze 300 forint szerénykedett. így fájó szívvel tettem le a bolgár import, akármilyen színű (átmenet a mogyoró és szürke között?.... — vesszek meg, ha találok hozzá mostanában hasonló színű táskát) körömcipőt. Annyiban különbözött a mi fazonjainktól, hogy egy pánt volt keresztben a lábfejen, amely kis gombszerűségben végződött. Legjobban ez vonzott. De- hát.. Lelki szemeim előtt láttam a topánt este, lefekvéskor, reggel, ébredéskor. Mit kerteljek? Revidiál- tam a havi kiadásokat. Megállapítottam, hogy felülterveztem a lakbért, a gázt (nem, már mindkettő any- nyi...). Felesleges olyan sokat költeni a háztartásra is. Egyszóval: mindenáron meg kell vennem a körömcipőt. Március 7-én délelőtt rohantam az üzletbe. A női cipők fölött egy kiírás ötlött a szemembe: „Nőnapi meglepetés, 30 százalékos árengedmény, csak ma és holnap”. — Hurrá! Gyors számolás, 207 forinttal több marad, a konyhára.... — És már raktam is a kosárba az előző nap megkívánt topánt. A nagyobb meglepetés otthon ért, a tévé nőnapi ünnepi műsora alatt. Ekkor néztem meg tüzetesebben szerzeményemet. Szemüveg- igei is tanulmányoztam a cipő ..irodalmát”. Kíváncsi itermészetű vagyok. Ez á’lt a címkén, amelyet a bolgár emblémára ragasztottak: Alkalmi cipő, s alatta zárójelben: csizma. Nem lehet igaz, hogy én tavaszra csizmát ■vettem, hisz alig várom, hogy letehessem! Mereszt- ■gettem szemeimet, hátha az okuláréin gyenge, vagy a felfogóképességem. Most, amikor e sorokat rovom — is megesküszöm, hogy körömcipőt (vagy mégis csizmát?) vettem, bőr fel- pőrésszel, bőr talppal, ami i— az „irodalma” szerint — ■nem vízálló. Egye fene. ■most már mindegy. Esőben- ■hó'ban majd nem húzom fel. ■Ha meg váratlanul ér valamelyik égi áldás, levetem, és mezítláb járom a „macskaköves utat”. — i) —
