Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-29 / 74. szám

Befejezte munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa

3

(Folytatás a 2. oldalról.)

elégítéséhez biztosíthassák a szenet. Azt hiszem, ez nemcsak a bányászatban, hanem az ipar sok más ágazatában is így van.

A túlóráztatás most — különösen ennek a súlyos télnek a következményeképpen és más problémák miatt is — még sajnos elég jelentékeny. Szokták mondani, hogy aki szombaton meg vasárnap dolgozik, az nem műveli magát, nem szórakozik. Én pedig azt mondom, hogy a dolgozó embert sose bántsuk! Még akkor sem, ha történetesen szombaton vagy vasárnap dolgozik, mert szerintem még mindig jobb, mint ha a kocsmában támasztja a pultot.

Egy más természetű vitatott kérdés: a vállalati gazdasági munkaközösségek ügye. Kísérletről van szó, azt hiszem, ez mindenki előtt világos. Célja, hogy bizonyos hiányosságokat pótoljon, amit sok helyen meg is tesz. De torzulásai is tapasztalhatók. Mégis úgy véljük, hogy a megfelelően dolgozó vállalati munkaközösségekre szükség van. Jó vonásaikat erősítsük, a rosszakat faragjuk le. Ebben sokat segít majd az — amit javasoltunk —, hogy a vállaiati munkaközösségeket a dolgozó kollektívák demokratikus ellenőrzése alá kell helyezni. Ha a vállalati kollektíva megnézi, mi történik ezekben a munkaközösségekben, akkor nem lehet majd manipulálni, akkor rendben mennek majd ott a dolgok, és kidomborodik pozitív szerepük.

Vannak olyan társadalmi kérdések, amelyek a nőket talán súlyosabban érintik, mint a férfiakat. Ilyen a válások nagy száma. Ebben nyilvánvalóan sok minden szerepet játszik, talán az is, hogy a nők most kevesebbet tűrnek el, mint régen, hiszen maguk is dolgozók, szavuk van a közéletben és otthon is. Lehet, hogy sokan túl fiatalon házasodnak. Mindenesetre a válások nagy száma valós probléma, amellyel úgy kell foglalkoznunk, hogy tudjuk: a családok felbomlása nemcsak a felnőtteket érinti, s nemcsak az asszonyokat sújtja erősen, hanem meg- gyötri a gyermekeket is. Társadalmunk eddig is sokféleképpen segített a nőknek, például a családot, a gyermeknevelést támogató kedvezmények, útján. Mindebben elismerésre méltó módon előbbre léptünk az utóbbi években, s most arra törekszünk, hogy a helyzet tovább javuljon. Nagyon jó volna a harmonikus család, az anya és a gyermek jó értelemben vett kultuszát erősíteni társadalmunkban.

Sok szó esett a nyugdíjasok helyzetéről is. Azt hiszem, ebben a kérdésben helyes álláspontra jutott pártunk, a kongresszus; tennivalóink világosak. Egy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet: tegyünk meg mindent, amit kell a nyugdíjasok érdekében — az igazán rászorulóknál tegyük ezt minél gyorsabban — de ne „kiskorúsítsuk” a nyugdíjasokat. Társadalmunk teljes értékű, megbecsülésre érdemes tagjai ők, akiknek érezniük kell, hogy a társadalomnak szüksége van rájuk. Ez a legfontosabb. Hallottam már olyan fiatal marxista előadóról, akinél sokkal különb veteránt tudnék az előadói emelvényre képzelni, hogy a munkásmozgalomról beszéljen, még akkor is, ha bottal sétál odáig.

A fiatalokról szólva is csatlakozhatom számos felszólaló megállapításához. A döntő: erőt próbáló feladatot adni a fiataloknak. Itt persze a társadalmi szereplésre érett fiatalokról beszéltünk, de szerintem még egy gyermek nevelésének is az a titka, hogy 3 éves korban kapjon olyan feladatot, amelyet el tud végezni, és ha teljesíti a megbízatást, dicsérjük meg érte. Ezzel formáljuk ébredő öntudatát.

Felelős, a képességeiket próbára tevő feladatokat, társadalmi megbízatásokat

Most visszatérek arra, ami társadalmi szükséglet és jogos igény, nevezetesen, hogy a gazdaság feladatait az egész termelési szférában döntően a fő munkaidőben kell és csak ebben lehet megoldani. Mindjárt hozzáteszem ennek munkaügyi, szociális vonatkozását: a dolgozó embernek a fő munkaidejében kell a megélhetéshez szükséges anyagi alapokat biztosítani.

Ez Központi Bizottságunk, kormányunk álláspontja. Ha ez a cél azonnal nem is valósítható meg, következetesen ebbe az irányba kell haladnunk. Belátható időn belül el kell érnünk, hogy fő munkaidőben végezzük el az építőmunka alapvető feladatait, és teremtsünk megfelelő kereseti lehetőséget is. Ehhez járulhat azután a szükséges kiegészítő munka. Az itteni vita alapján bízom abban is, hogy a társadalmi értékrendben, a köztudatban is teret nyer a munka szerinti elosztás és a rászorultság szerinti támogatás elve.

A társadalmi rétegekről elhangzottakhoz is szeretnék néhány megjegyzést fűzni. A vitában viszonylag kevesen foglalkoztak a nők társadalmi helyzetével. Talán joggal mondhatom: ennek az az oka, hogy több évtizedes erőfeszítések nyomán javult a helyzet. Nem arról van szó, hogy már nincs mit tenni, hiszen itt is hangot kaptak jogos igények, például a továbbképzéssel kapcsolatban. Szeretnénk továbblépni a nők társadalmi megbecsülése és az egyenjogúság valóságos érvényesítése terén is.

kell adni tehát a fiataloknak. Mert enélkül soha nem derül ki, melyikük alkalmas a nagyobb megbízatások teljesítésére, és melyikük nem.

Amikor még egyszer megemlítem azt a nagy figyelmet és fegyelmet, amellyel a küldöttek és a meghívottak a kongresszus vitáját követték, arra gondolok. hogy ez más országokból érkezett küldöttségeknek is sokat mond pártunkról. Itt szeretném még egyszer megköszönni a szovjet. a portugál és az etióp küldöttség vezetőjének felszólalását a többi testvérpárt üdvözletét, amelyet a sajtóban nyilvánosságra hoztunk és hozunk.

Kongresszusunkra — kellő szerénységgel — ezúttal sem hívtuk meg az egész világ kommunista és munkáspártjait. Tanácskozásunkat a a nemzetközi részvétel szem- iporitjjáibótt európai jellegűnek nevezlhetjük. Mégis nagyon sok üdvözlő távirat érkezett a kongresszus címére olyan kommunista és munkáspártoktól. amelyek itt nincsenek képviselve. Nekik is illő módon meg fogjuk köszönni az üdvözletét és a szolidaritást.

Néhány szót a saj tóról. Mi a sajtó dolgozóinak munkáját — ide értve a nyomtatott sajtót, a rádiót, a televíziót és a hírügynökséget is — nagyon fontosnak tart- juk. Nem mindig mondjuk így, vágy ilyen szépen, de a lényeg ez. A kongresszusra készülve is arra törekedtünk hogy a sajtó dolgozóinak megfelelő munkafeltételeket biztosítsunk.

A lapoknak, a távirati irodának, a többi sajtószervnek ki kellett elégítenie a kongresszus iránti nagy érdeklődést. Tanácskozásunk alkalmából számos külföldi tudósító is érkezett hazánkba szocialista és kapitalista országokból egyaránt. Számukra is megfelelő feltételeket igyekeztünk biztosítani, külön televíziós rendszeren követhették a kongresszus minden eseményét, hallhatták minden szavát. Tudomásom szerint ezzel elégedettek is voltak.

Azért tettük mindezt, mert komolyan gondoljuk, hogy pártunk hazafias internacio- lista párt a népek barátságának híve. Ehhez az is hozzátartozik, hogy segítsük a népek kölcsönösen jobb megismerését. S ebben óriási szerepe van a sajtónak.

Nyilván nem mindenkinek volt alkalma követni a kongresszus nemzetközi sajtó- visszhangját. Hadd mondjam el: nagyon nagy figyelmet fordít erre a kongresszusra a Szovjetunió, a többi szocialista ország sajtója, s nagy terjedelemben számolnak be munkánkról a kapitalista országokban működő testvérpártok lapjai is. Ez jó és megtisztelő számunkra.

A kapitalista világ polgári lapjai szintén foglalkoznak pártunk kongresszusával. Teszik ezt a maguk módján, egy részük korrekten ad hírt róla, más részük — hol a „politika megmerevedéséről”, hol „liberalizálódásról” cikkezve — politikai jósol- gatásokba, személyi kombinációkba bocsátkozik. Erre még néhány órájuk van, azután azt ajánljuk, hogy a kongresszus határozatain gondolkodjanak el.

Egy polgári lap azt írta: Budapesten nem látszik, hogy összeült a kongresszus, az emberek úgy jönnek-mennek a városban, mint más napokon szoktak. Ezzel arra célzott, hogy érdektelenség mutatkozik kortgresszusunk iránt. Az igazság, hogy mi munkakongresszust tartottunk, és az embereket is arra kértük, hogy rendesen végezzék dolgukat. Ez is történt. A kongresszus küldöttei itt, kollégáik pedig a maguk munkahelyén dolgoztak. De akárhol is tevékenykedtünk, azonos szellemben, egy ügyért dolgoztunk.

Itthon is nagy figyelem követi tanácskozásunkat, a kongresszus munkájával valósággal együtt élt a párttagságunk, sőt az ország egész politikai közvéleménye. Ennek sok jele van. Nemcsak az, hogy az újságok nagyobb számban fogynak, hogy a tv- nézők keveslik a kongresz- szusi adásidőt. Ennek vannak más, még ennél is fontosabb jelei.

A Szerkesztő Bizottság jelentéséiben szó volt azokról a levelekről, amelyek nagy tömegben érkeztek a kongresszus előkészítésének időszakában. Sokszor valóban megható, megrendítő formában fejtik ki egyes emberek a véleményüket, álláspontjukat. A kongresszus ideje alatt is kisebb-nagyobb kollektívák, szocialista brigádok, egyes emberek elküldték üdvözletüket táviratban, levélben. Ezekben kifejtették nézeteiket. felajánlásokat tettek a kongresszus tiszteletére. s közölték: teljesítik amit korábban vállaltak. A bizalom legmagasabb fokának tartom, hogy ezek az üdvözletek nagyon gyakran azt is tartalmazzák: amit a kongresszus határoz, annak megvalósításában készek részt venni. Ez a bizalom értékes jele.

A múlt héten én is olvastam egy levelet, amely az egyik hetilapunk szerkesztőségéibe érkezett. Az újság egyik olvasója írta; ő érdi lakos. 82 éves nyugdíjas vasutas, páirtonkívüli. A szocializmus építésének híve. Most magában él. két derék fia fontos munkaterületen dolgozik, így nem tudnak minden nap találkozni. Nagyon sokat gondolkozik, amikor egyedül van. Azt írja: ő semmit nem tud felajánlani. de az életét odaadná azért, hogy folytatódjék Magyarországon az. ami ma történik a szocializmus és a nép érdekében.

Bizalom a jövőben

A párt szerepéről szólva még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az MSZMP marxista—leninista párt.

A magyar kommunistákat a szociaizmus, a kommunizmus elvei vezérlik. Hazánkban szocialista társadalmi rendszer, népi hatalom, népi állam van. Célunk világos: a fejlett szocialista társadalom felépitése. De ez sem önmagáért való program. Marx és Engels- majd Lenin sem azért dolgozták ki forradalmi elméletüket, és annak szilárd, időtálló alapjait. hogy maguknak dicsőséget szerezzenek, hanem azért, hogy a munkásosztály felszabaduljon, az embernek ember általi kizsákmányolása megszűnjön, az imperializmus hatalma megtörjön, a népek szabadon és békében élhessenek.

A mai xizmus-leninizmus számunkra is iránytű, amelytől s.'ha r.em térhetünk és nem is térünk el. Azért dolgozunk hogy a munkásember. minden dolgozó boldoguljon, az eddiginél jobban éljen, és egy szebb jövő felé tekinthessen. Azért dolgozunk- hogy szocialista hazánk tovább virágozzék.

Nem közömbös nekünk az sem, hogy hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítéli meg a világ közvéleménye a Magyar Népköztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet formálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk Eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. S ez fontos számunkra, hiszen történelmünk során sokféle képet alkothatott országunkról a világ. Gondoljunk csak arra, hogy a monarchia széthullása után rövid ideig tartott a polgári

Kádár János nagy tapssal fogadott szavai után határozathozatal következett. Az MSZMP XIII. kongresszusa egyhangúlag) elfogadta a Központi Bizottság írásos beszámolóját, valamint Kádár János szóbeli kiegészítését és vitaösszefoglalóját..

A küldöttek ugyancsak egyhangúlag elfogadták a Központi Ellenőrző Bizottság írásos jelentését és Gyenes András ehhez kapcsolódó szóbeli kiegészítését, valamint a határozati javaslatot azokkal a módosításokkal, amelyeket Övári Miklós a Szerkesztő Bizottság nevében előterjesztett.

Szintén egyhangú szavazással fogadta el a kongreszACZÉL GYÖRGY, munkás, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója;

! ANTALÓCZY ALBERTI közgazdász, az MSZMP Komárom megyei Bizottságának első titkára;

APÁTI NAGY GÁBOR főállattenyésztő, a Nagyszé- nási Október 6. Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet elnökhelyettese;

APRÖ ANTAL munkás, az Országgyűlés nyugalmazott elnöke;

BARANYAI TIBOR munkás, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára;

BENKE VALÉRIA munkás, a Társadalmi Szemle Szerkesztő Bizottságának elnöke;

BERECZ FRIGYES munkás, a BHG Híradástechnikai Vállalat vezérigazgatója;

BERECZ JÄNOS tisztviselő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára;

BÖNYAI ISTVÁN munkás, a Volán 4. sz. Vállalat hatvani üzemegységének autó fényező-mázolója;

BORBÉLY GÁBOR tanár, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára;

BORBÉLY SÁNDOR munkás, a Munkásőrség országos parancsnoka;

BRUTYÓ JÄNOS munkás, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott elnöke;

BURGERT RÓBERT agrármérnök, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója;

CSEHÁK JUDIT orvos, a Minisztertanács elnökhelyettese;

CSERHÁTI ISTVÁN orvos, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora;

CSERVENKA FERENCNÉ

munkás, az MSZMP Pest megyei Bizottságának nyugalmazott első titkára, az Országgyűlés alelnöke;

CZINEGE LAJOS mező- gazdasági munkás, a Minisztertanács elnökhelyettese;

DEÄK GABOR munkás, az MSZMP Budapest XIII. kerületi Bizottságának első titkára;

DEÄK LÁSZLÓ munkás, a Mecseki Ércbányászati Vállalat vájára;

forradalom. Később győzött a proletár for rád alom, amelyet az antant segítségével külső fegyveres erők levertek. Utána hosszú ellenforradalmi korszak következett. A felszabadulás utáni fejlődésünk sem volt egyenletes és törés nélküli. A nemzetközi közvéleményben tehát Magyarország képe kissé összetett. Becsületbeli kötelességünk, hogy ezt a valóságnak megfelelően formáljuk. Azt akarjuk, hogy a szocialista országok népei, a világ haladó erői, a béke hívei, a reálisan politizáló polgári személyiségek úgj; tekintsenek Magyarországra, mint amely békében és barátságban akar élni a világ minden népével. Mert meggyőződésünk, hogy az emberiség jövőjének nincs más biztató útja.

A mi népünk kis lélekszámú, ali« több mint tíz és félmillióan vagyunk. Ehhez viszonyítva jelentős számú magyar él az ország határasus a párt szervezeti sza^ bályzatának módosításába vonatkozó javaslatot, amely — egyebek között — kimondja: „A Központi Bizottság, tagjai közül megválasztja a párt főtitkárát, főtitkár-helyettesét és a Központi Bizottság titkárait”.

Losonczi Pál bejelentette, hogy a kongresszus zárt ülésen folytatja munkáját,

A zárt ülés után a kongresszus Kádár János elnökletével Ismét plenáris ülést tartott. Kádár János bejelentette, hogy zárt ülésen a küldöttek meghallgatták és elfogadták 1 a Fellebbviteli Bizottság jelentését, majd megválasztották az MSZMP

DUSCHEK LAJOSNÉ

munkás, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke;

FALUVÉGI LAJOS tisztviselő. a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke;

FEJTI GYÖRGY egyetemi tanársegéd, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának első titkára;

FOCK JENŐ munkás, a Minisztertanács nyugalmazott elnöke;

FODORNÉ BIRGÉS KATALIN munkás, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának vezető titkára;

GÁSPÁR SÁNDOR munkás, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke;

GÉCZI JÁNOS tanító, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára;

GLANZ LÁSZLÓNÉ nevelő, a felsőszölnöki általános iskola igazgatója;

GRÓSZ KÁROLY munkás, az MSZMP Budapesti [Bizottságának első titkára;

GUBICZA FERENC üzemegység-vezető, a Balatonfüredi Csopak Tája Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke;

GYEBRÓSZKI ANDRÄSNÉ munkás, a Budapesti Habselyemkötöttárugyár vezérigazgatója;

GYÖNGYÖSI ISTVÁNmunkás, az Építő-. Fa- és Építőanyagipari Dolgozók

Szakszervezetének főtitkára;

HAVASI FERENC munkás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára;

HÄMORI CSABA tisztviselő, a KISZ Központi Bizottságának első titkára;

HÁRS ISTVÁN munkás, a Magyar Rádió elnöke;

HERCZEG KÁROLY munkás, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára;

HOLLÄN ZSUZSA orvos, az Országos Haematológiái és Vértranszfúziós Intézet igazgató-főorvosa; ,

HOÓS JÄNOS tanár. az Országos Tervhivatal államtitkára;

HORN GYULA munkás, pártalkalmazott;

HORVÁTH EDE munkás, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója;

HORVÁTH ISTVÁN join túl, közeli és távoli országokban. Dolgozzunk azért is becsülettel, hogy a határainkon kívül élő magyar származásúak, magyar nemzetiségűek emelt fővel hallgathassák, ha Magyarországról esik szó.

Pártunk — ez világnézetéből is következik — optimista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amelyben az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét szolgálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk.

Eközben eszembe jut, mit írt Arany János Toldi Miklósról. Szavait egyik nemzeti sajátosságunk jellemzésére is szívesen idézem i „Hogy ha nő veszélye, nő a bátorsága!”.

De a kongresszusi felszólalókat hallgatva Madách Imrét is idézhetjük. Amit ő Az ember tragédiájában leírt, azt mi kommunisták is valljuk: „Ember küzdj és

Központi Bizottságát és a Központi Ellenőrző Bizottságot.

A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megtartotta első ülését, ahol megválasztotta végrehajtó szervét és tisztségviselőit, a KB mellett működő munka- bizottságok vezetőit és tagjait, valamint a munkaközösségek elnökeit. Kinevezte a KB osztályvezetőit, a KB miellett működő intézmények és a pártsajtó vezetőit.

A KEB megválasztotta elnökét, titkárát, valamint titkárságának tagjait.

Ezután Gáspár Sándor, a Jelölőbizottság elnöke ismertette a döntéseket.

gász, az MSZMP Központi Bizottságának titkára;

HORVÁTH JÓZSEF munkás, a Csepeli Autógyár gépkocsiszerelője;

HUSZÁR ISTVÁN könyvtáros, az MSZMP KB Párttörténeti intézetének igazgatója;

JÓKAY ENDRE munkás, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár szerszámkészítője;

JUSCSÄK GYÖRGY agro- nomus, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója;

KAMARA JÁNOS munkás, belügyminisztériumi államtitkár;

KAPOLYI LÁSZLÓ technikus-tervező, ipari miniszter;

KARAKAS LÁSZLÓ munkás, az MSZMP KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetője;

KATONA IMRE munkás!, az Elnöki Tanács titkára;

KATONA ISTVÁN tanár, pártalkalmazott;

KADAR JÁNOS munkás, az MSZMP főtitkára;

KÁLLAI GYULA újságíró, a Hazafias Népfront Országos Tanácsénak elnöke;

KÄNYA ERZSÉBET munkás, a Székesfehérvári Könnyűfémmű műszakvezető főművezetője;

KÄRPÄTI FERENC munkás. honvédelmi miniszter- helyettes, politikai főcsoportfőnök;- KISS ISTVÁN szobrászművész;

KLENOVICS IMRE mező- gazdasági munkás, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára;

KORNIDESZ MIHÁLY tanár. a Magyar Televízió elnöke:

KOROM MIHÁLY mezőgazdasági munkás, pártalkalmazott;

KÓTAI GÉZA tisztviselő, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője;

KOVÁCS LÁSZLÓ munkás!, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára;

KÖVESKUTI LAJOS munkás, a Híradástechnika Szövetkezet elnöke;.

LAKOS SÁNDOR munkás, a Pártélet c. folyóirat felelős szerkesztője;

(Folytatás a 4. oldalon.)

Adjunk erőt próbáló feladatokat fiataljainknak

bízva bízzál!”.

A kongresszus záró ülése

A Központi Bizottság tagjai