Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-29 / 74. szám
Ára: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évf. 74. sz., 1985. márc. 29., péntek A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Befejezte munkáját a XIII. pártkongresszus KÁDÁR JÁNOS TARTOTT VITAZÁRÓ BESZÉDET Elfogadták a kongresszus határozatát, A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa csütörtök reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban folytatta munkáját. A tanácskozást Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Somogy megye küldötte nyitotta meg. Felkérte Óvári Miklóst, a Központi Bizottság titkárát, Szolnok megye küldöttét, a szerkesztő bizottság vezetőjét, hogy terjessze elő a bizottság jelentését. Ezután Kádár János együttes vitaösszc- foglalót tartott. Az összefoglaló után határozathozatal következett. A kongresszus a Központi Bizottság beszámolóját és Kádár János összefoglalóját egyhangúlag elfogadta. Ezután a küldöttek titkos szavazással megválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát és Központi Ellenőrző Bizottságát. A zárt ülés után a kongresszus Kádár János elnökletével folytatta munkáját. Kádár elvtárs bejelentette, hogy a kongr&sz- szus megválasztotta a párt vezető testületéit: a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. Tájékoztatót adott arról is a kongresszusnak, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megválasztása után megtartotta első ülését, ahol megválasztották a tisztségviselőket, a különböző munkabizottságok vezetőit és tagjait, kinevezték a pártintézmények vezetőit. A szerkesztő bizottság jelentése megválasztották a párt vezető szerveit Óvári Miklós jelentette a kongresszusnak, hogy a szerkesztő bizottság elvégezte munkáját. Megállapította, hogy a határozat tervezete összhangban van a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával, Kádár János elvtárs és Gyenes András elvtárs szóbeli kiegészítésével. A kongresszuson felszólaló küldött elvtársak kifejezték egyetértésüket a határozat tervezetével. A tartalmi mondanivalót érintő módosító javaslatok nem hangzottak el, ez megkönnyítette a szerkesztő bizottság munkáját. Mégis úgy ítéltük meg, hogy a vitában elhangzottak figyelem- bevételével helyes néhány hangsúlyos mondattal gazdagítani a határozat szövegét. A kongresszus előtti viták, a pártértekezletek állásfoglalásait is figyelembe véve javasoljuk, hogy a kongresz- szusi határozatban is fogalmazzuk meg: a párt fontos feladatának tartja, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a munkásosztály helyzetének alakulását, és azt is, hogy — bár a város és a falu közötti különbség csökken — a falusi lakosság életkörülményeinek javítása a jövőben is fontos feladat marad. Szükségesnek tartottuk, hogy a határozat foglalkozzon az ellenőrzés fontosságával. Ezért a határozatban javasolunk egy mondatot arról, hogy a szocialista törvényesség érvényesítése megköveteli, a következetes és határozott ellenőrzést, és ennek részeként a népi ellenőrzés munkájának fejlesztését. A pártértekezletek és a hozzászólások alapján javasoljuk annak az igénynek a megfogalmazását, hogy az irodalom és a művészetek járuljanak hozzá a valóság ismeretének gazídagításához, az emberek életszemléletének, magatartásának alakításához. Többen szóltak kongresz- szusunkon az emberi tényezők fontosságáról. Ezért javasoljuk, hogy a határozatban is szerepeljen a feladat: a tudomány, a kultúra, a művelődés fejlesztésével segítsük az emberek alkotóképességének kibontakoztatását. Ugyancsak nyomatékosan szóltak a küldött elvtársak az alkotó munka, a szocialista értékek megbecsüléséről. Javasolták és elfogadásra ajánljuk, hogy a tömegtájékoztatásban is kapianak ezek nagyobb hangsúlyt. Már az előzetes vitákban is többen javasolták, hogy egy-egy kérdést alaposan elemezzünk és térjünk ki részletesebben a feladatokra. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek vitája és az itteni vita is javaslatokban, gondolatokban sokkal gazdagabb volt, mint ami végül is a határozatban megjelenik. Ezt én nem tartom hibának, sőt természetesnek ítélem. Mégis azt javaslom, hogy a határozat ne menjen bele a részletekbe. Ha ugyanis azt akarjuk, hogy a kongresszus legfontosabb mondanivalója eljusson a párt tagságához, sőt egész népünkhöz, arra kell törekednünk, hogy határozatunk a legfontosabb kérdésekkel foglalkozzon. Ne legyen túl terjedelmes és részletező olvasmány. A tervezet a párt politikai irányvonalának folytatásából indul ki. Ez felel meg egész pártunk és népünk óhajának és a felszólaló küldött elvtársak egyértelmű állásfoglalásának is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a párt vezető szerveinek korábbi fontos határozatai — csak példaként említem: a szakszervezeti munkáról, az .ifjúsági mozgalomról, a gazdaságirányításról, az oktatásügyről szóló határozatokat — változatlanul érvényben vannak, és ezért most az elfogadásra javasolt határozatban nem szükséges ezeket részletesen megismételni. A teendők részletezése ellen szól az is, . hogy a határozat meghozatalával a munka nem fejeződik be. Mondhatnánk azt is, hogy valójában csak ezután kezdődik. A Központi Bizottság és a párt végrehajtó szervei öt éven át e határozatok szellemében fognak dolgozni, és legfontosabb feladatuk, hogy a teendőket konkretizálják és a végrehajtásra részletesebb programot dolgozzanak ki. A szerkesztő bizottság megállapította azt is, hogy a határozat tervezete tartalmazza annak a széles körű vitának a legfontosabb tapasztalatait, amely a kongresszus előkészítésének időszakéban országszerte folyt a kommunisták aktív részvételével, és nem kis számban szövetségeseinek, a szocializmus pártonkívüli híveinek a bevonásával. Nagyon fontosnak tartom, hogy a megyei szintű pártértekezletek a politika fő kérdéseiben azonos álláspontra jutottak, és ezek egybeesnek a Köznonti Bizottság véleményével. A pártértekezletek állásfoglalásai, amelyek természetesen hangot kaptak a kongresszusi felszólalásokban is, nem teszik szükségessé a határozati javaslatok érdemi módosítását. A kongresszuson folytatott vitából megalapozottan merek következtetni arra is, hogy a tisztelt küldött elvtársak egyetértéssel fogják elfogadni a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját a szóbeli kiegészítésekkel együtt. A szerkesztő bizottság a határozat tervezetét több helyen pontosította, stilárisan javította. Ezek a módosítások az érdemi mondanivalót nem érintik, és ezért kérem, hogy a küldött elvtársak ezek részletezésétől tekintsenek el. Ügy vélem azonban, hogy van jelentősége annak is, ha határozatunk szövege egyértelműbb, pontosabb és nyelvi szempontból is jobb lesz. A kongresszus előtti hónapokban a Központi Bizottsághoz számos levél is érke- ketf^ Kivétel nélkül mindegyik levélírót az a szándék vezette, hogy segítse a kongresszus munkáját. Ezúton is szeretném a levelek íróit tájékoztatni arról, hogy minden levelet figyelmesen elolvastunk, a javaslatokat mérlegeltük. Közülük bizonyára sokan ráismernek gondolataikra az elfogadásra javasolt határozatban. A levélírók között voltak fiatalok, dolgozó felnőttek, nyugdíjasok, munkások, parasztok, értelmiségiek. Voltak, akik a párt politikájához szóltak hozzá, és voltak, akik saját gondjaik megírásával próbáltak általánosabb problémákat érzékeltetni. Voltak közöttük olyanok, akik sok évtizede párttagok, és olyan pártonkívüliek is, akik pártonkívüli kommunistának vallották magukat. Megható volt olvasni a munkában megfáradt munkáskezek és a gondosan fogalmazó értelmiségiek észrevételeit. És megható tudni, hogy sokan nem egyéni érdekből, hanem a közügyek iránt érzett felelősségből vették a fáradtságot, tanulmányozták a Központi Bizottság irányelveit, gondolkodtak és tollat ragadtak. Az észrevételek egy részét természetesen nem tudtuk hasznosítani közvetlenül a kongresszusi határozati javaslatban. Úgy érzem, hogy a levélírók nem is ezt várják. Ahogy egyikük fogalmazott: „levelemmel azt szeretném elérni, — írja — hogy valahol, valakik odafigyeljenek az apróbbaknak tűnő problémákra is”. Ezt az észrevételt én nagyon fontosnak-tar- tom. A kongresszus sok fontos ügyet nem tud részleteiben szabályozni. De ha azt akarjuk, hogy a társadalomnak jó legyen a közérzete, minden párt-, állami és társadalmi funkcióban levő elvtársunknak foglalkoznia kell ezekkel a. kisebbeknek látszó ügyekkel. Ugyanezt mondhatom a kongresszuson elhangzott számos olyan észrevétellel kapcsolatban is, amelyek nem kerültek be a határozatba. Engedjék meg tisztelt elvtársak, hogy egészen röviden szóljak a határozati javaslattal szorosan öszefüggő néhány tartalmi kérdésről is. A kongresszus előtt megélénkültek a viták. Ez érthető, hiszen a kongresszust nemcsak a Központi Bizottság, hanem az egész párt készítette elő. Ezek a viták megerősítették azokat az alapelveket, amelyek a mi pártunkat Magyar Szocialista Munkáspárttá teszik és /amelyeket megerősíteni, megőrizni, fejleszteni kötelességünk. Ilyen alapelv az, hogy Magyarországon szocializmus épül és nem valami más és ez a cél akkor is, amikor a gazdaságirányítást tökéletesítjük, az állami életet fejlesztjük, amikor a kulturális alkotás és a tudományos kutatás szabadságát valljuk. És ez a cél, ez a szándék akkor is, ha esetleg egy-egy új elgondolás nem minden részletében válik be, és ezért módosításra van szükség. Évtizedek óta sarkalatos pontja politikánknak, hogy legfontosabb vívmányunk a népi hatalom, elsőrendű kötelességünk ennek védelme és erősítése. Ennek érdekében történelmi programunk a szocialista demokrácia fejlesztése, a szocialista nemzeti egység erősítése. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus nem spontánul fejlődik, szükség van vezető, szervező erőre, és ez a munkásosztály forradalmi pártja, amely fejlődése során az egész nép pártjává válik. Pártunk a marxizmus—leni- nizmus elméletét követi, de ezt nem dogmaként teszi, hanem a gyakorlati munkában nélkülözhetetlen iránytűnek tekinti. A pártélet lenini elveinek és normáinak érvényesülésén dolgozunk, s ez egyaránt vonatkozik a pártbelső életére, valamint a párt és a tömegek közötti kapcsolatok építésére. Végül pártunk ilyen alapvető jellemvonásának tekintem azt is, Hogy hazafias és egyben internacionalista párt vagyunk, elutasítjuk a nemzeti közömbösséget és egyben a nacionalizmus minden megnyilvánulását is. A szocialista országok közösségéhez tartozunk, a nemzetközi munkásmozgalom része vagyunk akkor is, amikor a békés egymás mellett élés lenini elve alapján építjük kapcsolatainkat a más társadalmi berendezkedésű országokkal, vagy amikor a kölcsönös előnyök figyelem- bevételével fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat. Pártunk politikájának ezek a maradandó érvényű elvei (megtalálhatók a határozati javaslatban, bár tudjuk, hogy ezek ismétlésnek tűnnek. De a politika folyamatossága megköveteli ezeknek az elveknek ismételt leszögezését. A kongresszusi vitában viszonylag nagy teret kaptak történelmi kérdések is. Azt hiszem, hogy nemcsak a fel- szabadulás 40. évfordulója magyarázza ezt. Talán még még az sem, hogy megjelentek vitatható nézetek, írások, téves állásfoglalások is. Kevésbé a tudományos művekben, többnyire inkább visz- szaemlákezésekben, publicisztikában. A történelem és ennek részeként mozgalmunk története számunkra mindenekelőtt azért fontos, mert segít megismerni a jelent és tervezni a jövőt. Segít megérteni, honnan jöttünk, kik vagyunk és mivé lehetünk. A részletekről vitatkozhatunk, vitatkozni is fogunk, de vitathatatlan tény, hogy a felszabadulás .gyökeres fordulatot hozott az ország életében!, teret nyitott a cselekvésre, az értelmes és tartalmas emberi életre. Szólott Óvári elvtárs arról, hogy pártunk forradalmi párt, a megújulás és a reformok pártja, és hogy a határozat történelmi hagyományaink szellemét is tükrözi, majd így zárta jelentését: Azt javaslom, hogy a tisztelt kongresszus fogadja el a Központi Bizottság által javasoltakat az előterjesztés szövegezése szerint. Végezetül a szerkesztő bizottság nevében megköszönöm a tisztelt küldött elv- társak bizalmát, és kérem, hogy jelentésünket fogadják el. Óvári Miklós előterjesztését követően Losonczi Pál a kongresszus nevében megköszönte a szerkesztő bizottság munkáját, s mivel a bizottság jelentésével kapcsolatban kérdés, észrevétel nem hangzott eh tájékoztatta! a küldötteket, hogy a jelentésről a határozathozatalkor szavaznak. Ezt követően az elnök bejelentette: a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéséhez nem hangzott el módosítást igénylő javaslat, ezért Syenes András a KEB elnöke elállt a külön vitaösszefoglalótól. Ezután Kádár János emelkedett szólásra, foglalta ösz- sze az első és második napirend együttes vitájában elhangzottakat. (Folytatás a 2. oldalon.) Egyhangúlag szavazza meg a kongresszus a határozati javaslatot
