Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-28 / 73. szám
xxxvi. évf. 73. sz., 1985. márc. 28.. csütörtök A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A HARMADIK MUNKANAPON A beszámolók feletti vitával folytatódott a kongresszus A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa tegnap reggel a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója, valamint a szóbeli kiegészítések feletti együttes vitával folytatta munkáját. A kiemelkedő jelentőségű belpolitikai eseményt az egész ország nagy figyelme és élénk nemzetközi érdeklődés kíséri. A legmagasabb politikai fórum tanácskozására továbbra is érkeznek üdvözlő táviratok munkahelyekről, ipari, mezőgazdasági üzemekből, kutatóhelyekről, intézményektől, szocialista brigádoktól. Üjabb testvérpártoktól, a haladó és felszabadító mozgalmaktól is érkeztek üdvözletek a kongresszushoz. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségek, a pártonkívüli szövetségesek képviselőinek egy csoportjával. A nap folyamán Székesfehérvárra látogatott a kongresszusra hazánkba érkezett szovjet delegáció, s forró hangulatú, baráti nagygyűlésen találkozott a város és Fejér megye dolgozóival. A tegnapi tanácskozást Fock Jenő nyugalmazott miniszterelnök nyitotta meg, s elsőként Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT elnökének, Pest megye küldöttének adott szót. Ugyancsak tegnap szólalt fel Pozs- gay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára is. gáspAr Sándor Pártunk gazdaságpolitikája helyes, reális programot ad Gáspár Sándor kifejezvén egyetértését a beterjesztett dokumentumokkal, azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a szakszervezetekben dolgozó kommunisták és az egész szakszervezett mozgalom — hivatásának megfelelően — hogyan tudja minél eredményesebben szolgálni a dokumentumokban megfogalmazott célok elérését. — A szakszervezeti mozgalom tevékenységéről az elvek tisztázottak, egyértelműek — mondotta. — Ezeket megerősítette a párt Központi Bizottságának 1983 októberi állásfoglalása. Ez az állásfoglalás — véleményem szerint — nemcsak nekünk, de még az utódainknak is biztos elvi alapot ad a szakszervezeti munkához. De hogy hagyományos feladatainkat még színvonalasabban tudjuk végezni, az újakhoz pedig hozzá tudjunk igazodni, ahhoz most, gondjaink közepette újra át kell gondolni dolgainkat. Természetes, hogy a töprengésben a jó és hasznosítható javaslatok mellett születnek olyan ötletek és gondolatok is, amelyeket nem tudunk használni. Az olyan ajánlásokat például, hogy a párt vonuljon ki a gazdaságból. és a különböző társadalmi-gazdasági folyamatokat minden beavatkozás nélkül hagyjuk öntörvényeik szerint érvényesülni. Az ellenkező végleten viszont olyan ajánlásokkal is találkozunk, hogy a feszesebb vezetés érdekében a párt irányítson közvetlen eszközökkel minden folyamatot. Az ilyer) véleményeket természetesen nem tudjuk elfogadni. Szélsőséges követelményeket fogalmaztak meg a szakszervezetek címére is. Ügy is, hogy mit csináljunk, úgy is, hogy mit ne csináljunk. Ezekkel a nézetekkel sem tudunk mit kezdeni. A szakszervezeti mozgalomnak van megfelelő hivatása, azt kell teljesítenie. A szakszervezeti mozgalomnak megvan a maga pályája, azon kell haladnia. A szak- szervezeti mozgalom a mai . helyzetben a társadalmi fejlődéshez igazodva hatékonyabban lássa el a maga feladatát. Ezt az igényt a dolgozók, a szakszervezeti tagok határozottan megfogalmazzák, és ez az, amire komolyan figyelnünk kell. Ezt követően Gáspár Sándor beszélt a szakszervezeti mozgalom legutóbbi 40 esztendejéről, hangsúlyozva az időszak tanulságait, majd így folytatta: Készülünk a szakszervezetek XXV. kongresszusára. Ez azt jelenti számunkra, hogy pontosan ki kell dolgoznunk a munkahelyi, az alapszervezeti tennivalókat, területi szerveink, valamint az iparági, ágazati szakszervezetek tevékenységi körét, s az országos szintű tennivalókat is. Ebben a munkában nagy segítséget jelent a XIII. kongresszus határozata, de természetesen használni kell a saját tapasztalatainkat is. Feladataink kialakításában figyelembe kell vennünk az új vállalatvezetési formákat, a megváltozott ösztönző- és szabályozórendszerünket, a vállalati gazdasági munkaközösségek tapasztalatait. Vannak tehát jó eszközei a vállalati önállóság növelésének, a hatékony termelésnek. Azt várjuk ezektől a hajtóerőktől, hogy növekedjék a népgazdaság jövedelemtermelő, értéktermelő képessége. A szakszervezetek támogatják ezeket a törekvéseket, és a maguk eszközeivel segítenek minden hasznos kezdeményezést, amely növeli az ország gazdasági és morális erejét. A szakszervezetek segítik a rend. a fegyelem megszilárdítását, a szervezettség növelését, a fokozott takarékosságot, minden alkotóerő kibontakozását. Arra törekszünk, hogy előbbre lépjünk a műszaki fejlesztésben, a gazdaságos termelésben, az emberi tényezők kamatoztatásában. Szoros kapcsolatban a szakszervezeti tagsággal A szakszervezetek XXV. kongresszusára való felkészülésben feladott leckénk, hogy csökkentsük munkánk formális vonásait, visszaszorítsuk a bürokratikus megkötöttségeket, a hivatali jelleget, erősítsük szervezetünk mozgalmi arculatát, belső életünk demokratizmusát és kapcsolatunkat a szakszervezeti tagsággal, a dolgozók millióival. A szakszervezetek hivatása bonyolult. A beszámolóban is jelzett gazdasági és szociális problémák vitáiban az életszínvonallal összefüggő kérdések kapcsán a dolgozók szóvá tették: ezekben a folyamatokban hol volt a szak- szervezet. mi volt az álláspontja? Jogos a kérdés. Nálunk a szakszervezetek nélkül egyetlen olyan kérdést sem lehet eldönteni, amely a dolgozók élet- és munkakörülményeit érinti. Ott voltunk tehát ezeknél a döntéseknél. Az ilyen döntés sohasem könnyű. Ezek kényszerintézkedések voltak. Az ország jövője érdekében a nagyobbik helyett a kisebbik rossz mellett döntöttünk. Ezt az utat kellett választanunk. Ilyenkor vizsgázik igazán a szakszervezetek kettős funkciója: az, hogy egyrészt erősítjük a munkáshatalmat, másrészt képviseljük és védjük a dolgozók érdekeit. Ezért a legszélesebb értelemben részt vállal a szakszervezet a szocialista építésben. Téves az a felfogás, hogy ha a történelem megadta a lehetőséget a szocialista társadalom építéséhez, akkor már minden megy magától. Szükség van az érdekek felszínre hozására, ütköztetésére, azok szintetizálására a döntés előtt, hogy minél kisebb legyen a tévedés veszélye. A szakszervezetek érdek- védelmi tevékenysége iránt ma konkrétabban fogalmazódnak meg az igények. Ez érthető. A munkásosztály annak idején érdekeinek képviseletére és védelmére hívta életre a szakszervezeteket. Az érdekvédelem ezért egész története során a szakszervezetek egyik jellegadó központi feladatát jelentette és •jelenti ma is. Időnként ennek módszerein is igazítani, változtatni kell. Teszi ezt abból a reális felismerésből, hogy a gazdaságpolitikától, a gazdaság eredményességétől, a végzett munka színvonalától elszakított érdekvédelem nem létezik. A szocialista társadalomnak a juttatások szélesebb körét kell biztosítania, ki- terjedtebb szociálpolitikát kell megvalósítania, mint bármely más társadalomnak. A társadalmi juttatások rendszere nálunk kialakult, a dolgozók megszokták, és a szocialista vívmányok természetes részeként tartják számon. Ennek ellenére hosz- szú távon tovább kell lépni. Ez a jelen gazdasági helyzetben nehéz feladat. Társadalmunk egyik legfájóbb adóssága a nyugdíjasok helyzete. Azoké, akik egy egész életet becsülettel ledolgoztak, szerencsére sokáig Tanácskozik a kongresszus élnek, nyugdijuk viszont devalválódott, és koruknál fogva jövedelemkiegészítő munkára már nem képesek. Főként ezen a nyugdíjas rétegen kell segítenünk. De el kell érnünk, hogy a munkahely is többet törődjön nyugdíjasaival, és nem utolsósorban, hogy a család — minden társadalmi kényszer nélkül Az eddigieknél jobban kell foglalkoznunk azzal is, hogy a munkaerőt és a béralapot hogyan és milyen . módon használjuk fel. Megfogalmazódtak a kongresszusi felszólalásokban — szerintem helyesen — a különböző társadalmi rétegek bérigényeivel kapcsolatos elképzelések. Természetesen szóvá kell tenni nemcsak a pedagógusok, a műszaki értelmiségiek, hanem egyéb társadalmi rétegek vonatkozásában is. Egy dologgal nagyon tisztességesen szembe kell nézni. Amikor mi elkezdtük a szocialista iparosítást, az egész helyzetünk úgy alakult — és ez nem hiba és nem bűn —, hogy a fő törekvés az volt: mindenkinek legyen munkahelye. Kádár elvtárs utalt erre a történelmi áttekintés során. Termelünk, amit termelünk — csak dolgozzon mindenki! Igen! Ezt a helyzet magával hozta, és azt hiszem, a fejlődésnek természetes következménye, hogy akkor elindult egy olyan folyamat, amely még ma is tart. és az egyenlősdi irányába hat. Most gazdaságpolitikánk új szakaszba lépett. Fontos lett a hatékonyság. Az üzemekben van lehetőség, hogy a differenciált bérezés elvét próbálják fokozatosan érvényesíteni. Két póluson gyengék vagyunk. Nem ott használjuk a munkaerőt, ahol a leghatékonyabban lehetne, és a rendelkezésre álló béralapot sem tudjuk felhasználni arra, hogy ösztönző legyen. — nagyobb figyelmet fordítson az öregekre. Lázár elvtárs beszédében utalt bányász elvtársaink felszólalására, arra, hogy a jobb időben a kormány majd nem feledkezik el a bányászokról. Igen, nem feledkezik el. A kormánnyal együttesen már dolgozunk azon hogy a bányászok helyzete javuljon. De erről most már ne csak beszéljünk, ezt most már csinálnunk kell! Az üzemekben el kell kezdeni egy tisztességesebb. a mai helyzetnek megfelelő, a termelésre ható, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását. Nagy értéke politikai gyakorlatunknak, hogy a SZOT és a kormány együttműködése jelentős eredményeket hozott. A partnerség természetesen vitákkal jár. Napjainkban ezek a viták — az érdekek felszínre kerülésével, ütközésével — felerősödtek. De felelősséggel, oly módon kell megegyezni, hogy az a közös ügy hasznára váljon. A szakszervezetek minden állami és gazdasági vezetővel. minden szervezettel valóságos partnerként akarnak dolgozni. Nerp akarnak valamiféle, csak végső esetben igénybe vett konzultáns szerepébe visszavonulni. Az MSZMP politikáját jellemezve Gáspár Sándor kiemelte: — Az MSZMP tevékenységét mindig a rugalmasság, a bátor kezdeményezés jellemezte. Volt politikai bátorsága, ereje és hajlékonysága ahhoz, hogy — a tapasztalatok és fájó tanulságok birtokában — újrafogalmazza a párt vezető szerepének érvényesülését, a szövetségi politika alika’.mazá - sát, a gazdaságpolitika, a társadalompolitika elveit és gyakorlatát. A párt soha nem vált- rabjává az idejét múlt, elavult nézeteknek és (Folytatás a 2. oldalon.) Termelésre ható, ösztönzőbb bérrendszer
