Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
Ára: 1,80 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évi. 72. sz., 1985. márc. 27., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Folytatta munkáját a párt XIII. kongresszusa TESTVÉRPÁRTOK KÜLDÖTTSÉGVEZETŐINEK FELSZÓLALÁSAI Tegnap reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a hétfőn elhangzott szóbeli' kiegészítések feletti vitával folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa. A jelentős belpolitikai eseményt nagy érdeklődéssel, figyelemmel kísérik az ország különböző üzemeinek, intézményeinek dolgozói'. Sorra érkeznek az üdvözletek, a jókívánságok a kongresszushoz az ország minden részéből. Az ipari és a mezőgazda- sági üzemek szocialista brigádjai táviratban adnak hírt a kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben elért eredményekről. Pártunk kongresszusa iránt jelentős nemzetközi érdeklődés is megnyilvánul; a magyar kommunisták tanácskozását különösen élénk figyelemmel kísérik a testvérpártok, a különböző felszabadító mozgalmak is. Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, a kongresszus délelőtti elnöke bejelentette: Eddig 78 külföldi párt és mozgalom küldött üdvözletét az MSZMP XIII. kongresszusának. Táviratban köszöntötte a tanácskozást a küldöttséggel jelenlévő 13 kommunista párt, valamint további 35 kommunista, szocialista, nemzeti' demokratikus párt és felszabadító mozgalom; üzenetet küldött a kongresszushoz a kommunista pártok közös elméleti folyóirata, a Béke és Szocializmus szerkesztősége is. A jókívánságokért köszönetét mondva hangoztatta: Az üdvözleteket úgy tekintjük, mint a pártunk, a hazánk iránti megkülönböztetett figyelem, az internacionalizmus megnyilvánulását. Szűrös Mátyásnak, a Központi’ Bizottság titkárának elnöki megnyitója után elsőként Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Borsod-Abaúj-Zemplén megye küldötte kért szót. Ugyancsak a délelőtt folyamán szólalt fel Grigorij Vasziljevics Romanov, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a szovjet küldöttség vezetője, továbbá Carlos Brito, a Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottságának és az Állandó Politikai Titkárságnak a tagja, a portugál delegáció vezetője, valamint Teszfaje Dinka, az Etióp Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, pénzügyminiszter, az etióp delegáció vezetője. fl szocializmus útját járva népünk otthonos hazát teremtett LÁZÁR GYÖRGY BESZÉDE A Minisztertanács elnöke bevezetőben kifejezte egyetértését- a Központi Bizottság beszámolójával, Kádár elvtárs szóbeli kiegészítőjével, a határozattervezettel, a megerősítésre váró okmányokkal, és javasolta, hogy azokat a kongresszus fogadja el, emelje határozattá, majd így folytatta: — A kormány az utóbbi években azt tartotta legfőbb kötelességének, hogy a szocialista építés állami irányításában — az igazgatásban, a kulturális életben, a külpolitikában — a nehéz, olykor kritikus nemzetközi viszonyok és a korábbinál bonyolultabb belső feltételek között is érvényt szerezzen a XII. kongresszus határozatának, megfeleljen a bizalomnak. [Feladataink ellátásához számunkra is népünknek a párt politikájába vetett bizalma jelentette és jelenti a legfőbb erőforrást. Ezt az alkalmat sem mulaszthatom el, hogy köszönetét mondjak népünknek azért a, megértésért és támogatásért, ami nélkül a kormány aligha tudott volna eleget tenni megbízatásának. Az utóbbi fél, évtizedben a legfőbb feladatot a gazdaság mindennapi, nem egyszer szorító gondjai adták számunkra. Voltak helyzetek, amikor ezeket csak a megszokottnál szorosabb központi irányítással tudtuk megoldani. Emiatt megnőtt az aggodalom, hogy visszatérünk egy korábban már túlhaladott gyakorlathoz. Ügy vélem, ma már világos, ez nem volt szándékunk. A kormány saját döntési hatáskörében és a gazdasági szabályozók célszerűbb érvényesítése közben is a vállalatok önállóságának biztosítására törekedett és törekszik a jövőben is. A XII. kongresszus határozataiból és a Központi Bizottság időközi állásfoglalásaiból kiindulva egyebek között előreléptünk a szocialista demokrácia intézményeinek fejlesztésében. Programokat dolgoztunk ki egyebek mellett az elektronika, a biotechnika fejlesztésére, az energiával és az anyaggal való takarékosabb gazdálkodásra. Olyan fontos kérdésekkel foglalkoztunk, mint a népesedéspolitika, a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztése, a szociálpolitikai koncepció, a településfejlesztés hosszú távra szóló irányelvei. Kidolgoztuk a népgazdasági tervezés és a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének komplex programját. Megvitattuk a 2000- ig terjedő időszak társadalmi-gazdasági fejlődésének irányait. Előrehaladtunk a VII. ötéves terv kidolgozásában és nemzetközi koordinálásában. Fejlődött a központi és a helyi igazgatás. Jó érzéssel mondhatom, hogy a minisztériumi és a tanácsi köztisztviselők nagy többsége hozzáértéssel és becsülettel végzi munkáját, átérzi felelősségét. Ám népünk politikailag igényesebb és kritikusabb lett. Ismert előttünk és nem közömbös számunkra, hogy a közvélemény gyakran illeti bírálattal munkánkat. Jogosak-e a bírálatok, van-e 'felelőssége a kormánynak abban, hogy a szükségesnél kevesebb történik a gazdálkodás megjavítása, a kedvezőtlen jelenségek visz- szaszorítása érdekében ? Igen, a kormánynak ebben van felelőssége és még inkább tennivalója. Ezt számon tartjuk és a kormányzati munkát úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy az még következetesebben szolgálja társadalmi törekvéseinket, jó feltételeket biztosítson a szocialista közéletiség, a jobb, az eredményesebb munka anyagi és erkölcsi elismerése számára. kevesebb lehetőséget hagyjon az ügyeskedésre. Lázár György ezután a szocialista építés eredményeiről, a négy év alatt megvalósult termelő- és kommunális beruházásokról, a nemzeti vagyon gyarapodásáról, a fogyasztás alakulásáról szólott, majd így folytatta: — Az összes körülményt figyelembe véve a mérleg pozitív. És talán még inkább az, ha kitekintünk a világba. Mi mégsem ya- gyunk elégedettek. Mindenekelőtt azért nem, mert ha jobban dolgozunk, többre juthattunk volna. A hatékonyság javult, de a lehetségesnél és a szükségesnél kisebb mértékben. Ennek az egyik, bár nem az egyedüli mutatója, hogy amíg a külkereskedelmi cserearányok négy év alatt 7,5 százalékkal romlottak, a népgazdasági hatékonyság mindössze négy százalékkal, forintban számolva alig többel javult, mint amennyit a cserearányok romlása miatt vesztettünk. Más szóval a világgazdaság számunkra kedvezőtlen alakulásán kívül munkánk gyengeségeinek is szerepe van abban, hogy a nemzeti jövedelem a tervezettnél kisebb mértékben nőtt, hogy fizetőképességünk fenntartása érdekében az előirányzottnál kevesebbet fordíthattunk a belső felhasználásra, főleg a felhalmozásra. A helyzet ilyen alakulása két olyan következménnyel járt, amit bármennyire szerettünk volna, nem tudtunk elkerülni. Az egyik az, hogy a fogyasztói árakat az eredetileg tervezettnél ismétlődően nagyobb mértékben kellett növelnünk, a másik következmény a beruházások visszaszorításából származik. Mivel a külső egyensúly javítását szándékainktól eltérően nagyobb részt csak a belső felhasználás csökkentésével tudtuk biztosítani, van, aki megkérdőjelezi, vajon szükségszerű és helyes volt-e az életszínvonalat és a beruházásokat ilyen mértékben alárendelni a nemzetközi fizetőképesség megőrzésének. Meggyőződésem szerint igen. Mindenekelőtt azért — s ezt sok ország példája mutatja —, mert egy offenzív gazdaságpolitika kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele az egyensúlyi viszonyok rendezése. A döntő lépést már megtettük, de az egyensúly még sérülékeny, a továbbhaladáshoz biztonságosabb egyensúlyra, ennek megalapozásához pedig új növekedési energiák mozgásba hozására .van szükség. A Központi Bizottság a kongresszus elé éppen ilyen programot terjesztett elő. A kormány ebben a szellemben folytatja a VII. ötéves terv kidolgozását. Egész társadalmunkban tudatosítani kell: az egyensúly megszilárdítása, haladásunk megalapozása nem történhet meg a hatékonyság javításának gyorsabb kibontakoztatása nélkül, a gazdaság korszerűsítésének folyamata pedig elakad, de legalábbis lassul, ha az egyensúly .megszilárdításában nem jutunk előre. Ezzel együtt azt is meg kell értenünk, hogy a hatékonyság növelése, a. gazdálkodás intenzív jellemzőinek kibontakoztatása. aminek csak a kezdeténél tartunk nem csupán a szűkén vett gazdasági szféra ügye, hanem annak határait messze túllépő össztársadalmi ügy. A kérdést azonban úgy is feltehetjük: van-e más választási lehetőségünk, mint erőforrásaink ésszerűbb kihasználásával fokozatosan élénkíteni a gazdasági fejlődést, ha nem akarunk visszaélni azzal a türelemmel, amivel népünk elviselte az életszínvonal stagnálását, s nem kevesen a csökkenését? Kockáztathatjuk-e, hogy a* beruházásokat még alacsonyabb szintre szorítva tovább növekedjen a történelmi okok miatt amúgy is Imeglévő műszaki hátrányunk? Szerintem a válasz csak egy lehet: ilyen választási lehetőségünk nincs, mert senkitől sem várhatjuk, hogy fizesse helyettünk a számlát. De erre nincs is szükség,, ha komolyan elhatározzuk magunkat gazdaságunk ismert tartalékainak kihasználására. Az utóbbi hónapok rendkívüli körülményei sajnos azt jelzik, hogy célunkat csak nagy erőfeszítések árán tudjuk elérni. Az első ösz- szegzés szerint az: energia- korlátozás miatt bekövetkezett termeléskiesés, a tél okozta többletkiadás, a felbecsülhető károk együttes összege méghaladija a 20 milliárd forintot. Az alkalmat felhasználva a kormány nevében köszönetét mondok a bányászoknak, az energiaszolgáltatás. a közlekedés és a Szállítás dolgozóinak, a katonáiknak- mindenkinek, aki a tél nehéz napjaiban áldozatos munkával hozzájárult a nehézségek leküzdéséhez. Egyben kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy a vállalatok, a szövetkezetek kollektívái, a szocialista brigádok a következő hónapokban mindent megtesznek a kiesések pótlásáért, a szocialista munkaverseny lendülete hozlzá fog járulni idei tervünk teljesítéséhez. Ahhoz, hogy a magasabb követelményeknek eleget tudjunk tenni, az irányítás minden szintjén- minden láncszemében szemléleti megújulásra, több tudásra, nagyobb tudatosságra és korszerűbb muWkalmódszierefcre van szükség. Magunkról, a kormányról szólva ehhez még hozzátehetem: fejlődésünk új igényeinek érvényesítésekor ugyanazzal a következetességgel kell ■ eljárnunk, mint tettük az utóbbi években, amikor az eladósodás folyamatát kellett megállítani és megfordítani. El kell fogadtatni, hogy az áru- és pénz- visizbnyok következetesebb figyelem-be vétele- az új vállalkozási és vállalatvezetési forrnák, a kereseteknek a teljesítménytől' függő nagyobb és valódi differenciálása, az igazságosabb közteherviselés szorgalmazása nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől. Azt is el kell fogadtatni, hogy amikor a gazdaság (Folytatás a 2. oldalon.) Szolnok megyei küldöttek a kongresszuson Lázár György beszél
