Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-01 / 50. szám
1985. MÁRCIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megtárgyalta a Minisztertanács n zöldség- és gyümölcstermelés növelésének tennivalói Az élelmiszervásárlásra fordított pénz 8—9 százalékát költi a lakosság a zöldség—gyümölcsfélék beszerzésére. Valamennyien tudjuk, hogy e termékeik ára és kínálata igencsak befolyásolja a lakosság hangulatát és közérzetét. Az évenként átlagosan meg termelt 5 millió tonna körüli burgonya-, zöldség—gyümölcs mennyiségből mintegy 3,3 millió tonna értékesül áruként. Csökkent a vetésterület A zöldségfélék és a burgonya szántóföldi vetésterülete évek óta folyamatosan, a gyümölcsösök területe második éve hirtelen csökkent. Szerepet kapott ebben a tudatosan elhatározott, központi intézkedéssel is elősegített termelés-szabályozás, a nemzetközi piaci igényekhez való jobb igazodás, közrejátszott ugyanakkor a nagyüzemi termelés visszaszorulása, az érdekeltség romlása is. A kertészeti termékekből a nagyüzemi volumen stagnált, illetve visszaesett. Ennek okaiként az átlaghozamok lassú növekedése, a termés időjárásitól függő erős ingadozása, egy-egy cikkből a túlkínálat termelői kedvet rontó hatása említhető. A kisgazdasági termelés bővült ugyan, áim nem any- nyira, hogy képes lett volna ellensúlyozni a nagyüzemek elmaradását. Az sem változtatott ezen, hogy bővült a kisgazdaságok által is igény- bevéhető vetőmag- és szaporítóanyag-kínálat, kis tételben is hozzáférhetővé váltak a műtrágyák, egyéb növényvédő szerek, s beszerezhetők a kisgépeik és berendezések is. Mindezek eredménye, hogy jelenleg a zöldségfélék több mint 60 százalékát, a gyümölcs csaknem felét a kisgazdaságok állítják elő. A kialakult munkamegosztás szerint a nagybani felhasználók, felvásárlók — főként a tartósító ipar és az exportőrök — döntően a nagyüzemekből szerzik be szükségleteiket, a belföldi piacra, friss fogyasztásira jutó áruk 70 százaléka viszont a kisgazdaságokból származik. A nyugodt, kiegyensúlyozott lakossági ellátás biztosítása, valamint a tartósítóipar és az export igényeinek kielégítése hosszú távra érvényes intézkedéseket igényel. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a kül- és belpiaci igényeknek megfelelően alakuljon a termék- kínálat. Bővíteni kell a kínálatot Kiemelt figyelmet érdemelnek a meghatározó ter- méikelk: a paradicsom, az étkezési- és a fűszerpaprika, a zöldborsó, a zöldbab, az uborka, a téli káposzta, a vöröshagyma, a gyökérzöldség, a burgonya, az alma, az őszibarack, a kajszi és a bogyós gyümölcsök. Nyilvánvaló, hogy a komplexen gépesíthető termékek növekvő részét nagyüzemekben célszerű előállítani. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy számos termék megfelelő kínálata csak a kisgazdasági termelés szimtentartásával, illetve bővítésével érhető el. A termelési rendszereknek, a termeltető kereskedelmi szervezeteknek, az álfészeknek, és a Zöldérteknek egyaránt javítaniok kell termelésszervező tevékenységüket. Bőven van feladatuk a termelés eddiginél jobb műszaki-anyagi megalapozásában, az érdekeltség javításában, s — alkalmasint — a kockázat csökkentése terén is. Érezhetően javítaná a kínálatot. ha — élve a korábbi kezdeményezés lehetőségével — a feldolgozóipar árualapjának részleges átirányításával részt vállalna a friss piaci igények kielégítésében, a piac szabályozásában, és a felesleges készletek felvásárlásálban. 0 szerződések rangja Általános tapasztalat, hogy a többcsatornás forgalmazási rendszer szélesítése az ellátási eredmények mellett új ellentmondásokat hozott felszínre. Gyengült a piac szervezettsége. a termékek értékesítési biztonsága. és megingott a szerződések tekintélye. Kétségtelen eredmény az áru útjának rövidülése a szocialista kereskedelemiben — a Zöldértek egymás közti forgalma egyharmadara csökkent —, ám az áru útját hosszabbító, indokolatlan árnövekedésit okozó láncke-' reskedeleim is kialakult esetenként. Több fórumon is elhangzott már. hogy — elsősorban áruhiány esetién — a kereskedelemben nem reális piaci viszonyok érvényesülnek. s a termelői és fogyasztói árak között néha indokolatlan különbségek keletkeznek. A közérdek védelme érdekében mindenek felett az értékesítési fegyelem erősítése, a kötelezettség teljesítéséhez fűződő érdekeltség javítása, a jogi következmények szigorítása a cél. Lényeges, hogy a szocialista kereskedelmi szervezetek árualapjainak zömét a lakosság fogyasztása szempontjából alapvető zöldség—gyümölcs termékekből szerződéssel alapozzák meg. G. R. Tisztújító közgyűlés a jászteleki Tolbuhin Tsz-ben A Szocialista Magyarországért Érdemrendet vette át p (TÓT főtitkárától Gázár József, (balról, a jászteleki téesz nyugdíjba vonuló elnöke (Folytatás az 1. oldalról.) bejelentette nyugdíjba vonulási szándékát A téesz új elnökére, helyettesére, az új vezetőség és döntőbizottság tagjaira, a nőbizottság elnökére tett javaslatok ismertetése után szót kórt Elefci János, a TOT főtitkára. Elöljáróban szólt a hazánk felszabadulása óta eltelt négy évtizedben végzett ország- építő munkáiban, valamint az MSZMP 28 esztendővel ezelőtt közzétett agrár- és szövetfciezetpoli tálkájának meg- megvalósításáiban elért eredményekről. Méltatta a főtitkár a nyugdíjba vonuló elnök munkásságát, életútját, amely elválaszthatatlan a termelőszövetkezeti mozgalom kialakulásától, fejlődésétől és eredményeitől, hiszen Lázár Józsefet 1949-ben a termelőszövetkezetbe elsőként belépők közűi választotta meg elnöknek a tagság, néhány esztendei megszakítás után 31 évig töltötte be ezt a tisztséget. Majd Elékd János eredményes munkája országos elismeréseként — átadta Lázár Józsefnek a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa áltál adományozott Szocialista Magyarországért Érdemrendet. A TOT főtitkára végezetül két szövetkezeti dolgozónak Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetést adott át, harmincán pedig a téesz Kiváló Dolgozó kitüntetést vették át Lázár Józseftől. A nyugdíjba vonuló szövetkezeti vezetőnek elsők között gratulált a megyeá és a jászberényi városi párt- és tanácsi szervek nevében Be- reczki Lajos. Egyúttal eredményes, jó munkát kívánt a megyei tanács általános elnökhelyettese az újonnan megválasztott elnöknek, a főkönyvelőként és elnökhelyettesként már 25 éve a Tolbuhin Tsz-ben dolgozó Jánosi Menyhértnek; helyetteséneik, az eddig gabonatermesztési főágazatvezetőkónt tevékenykedő Szabó Istvánnak, valamint az új vezetőségnek és a közgyűlési bizottságoknak. A tisztújító közgyűlésen résztvevőket-, a közös gazdaságuk megalakulásának 35. évfordulóját ünneplő jásztelki és aiattyáni szövetkezeti gazdákat tanácskozásuk végén a Jászsági Népi Együttes szórakoztatta. y. f. Küldöttek a megyei pártértekezletre Czinege Gyuláné, Karcag „fl tekintetekből látom, hogyan dolgoztam” Ideálisabb interjú- vagy portréalanyt újságíró nem kívánhat. Alig kell megszólalni, a temperamentumos asszony sodró lendülettel beszél, beszél. Tengernyi mondandója van a munkáról, a gyerekekről, a tanításról, a nevelésről, a közösségről és egyáltalán mindenről, aminek köze van az iskolához — nemcsak a karcagi Zádor úti Általános Iskolához, ahol igazgató. Több tucatnyi képet terít szét az asztalon. — Magad uram, ha pénzed nincs. Ezt bizonyítják az iskola társadalmi munkában épülő tornaterméről készült fotók. — Mindegyikhez van egy története. Alapozás, téglahordás, falrakás, tereprendezés. Pedagógusok. szülők, diákok jókedvű, dolgos hada a képseken. — Anyagvásárlás, azon a pénzen, amit az iskola nyaranként! festésén, mázolásán megspóroltunk, mert a szülők megcsinálták. Tervezés, szakipari munka ingyen, mert a szülők között mindenféle szakember volt, aki egy építkezéshez kell. Segítettek, hogyne segítettek volna a karcagi üzemek is. Különösen — az állami gazdaság tett ki magáért. De látva az elszántságot és a lendületet, a városi tanács, sőt a megye: is támogatta az akciónkat. Így avattunk jól felszerelt tornatermet egy hónap múlva, felszabadulásunk ünnepén a Zádor úti iskolában. — A harmincnyolc tagú tantestületben senki sem volt kívülálló kibic. Reméltem, hogy így is lesz. Nem csalódtam. Újból bebizonyosodott, hogy milyen szerencsém volt, remek pedagógus gárdába kerültem, Régi és jó kapcsolatunk van a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel, rendszeresen benevezünk a pedagógiával kapcsolatos pályázataikra, s nem szerénytelenség ha nem tagadom le, hogy sikerrel. És ez a siker közös. Szó szerint, mert a pályázatok nem egy-egy kolléga, hanem a kollektíva munkái. Fáradhatatlan társaság. De hát végül is az átlag életkor alig haladja meg a 33 évet. — Hét esztendő Tilalmason utána újabb hét év, amely merőben más volt, mint az előző. Tanulmányi felügyelő lett a városban. — Kitérő volt, nagyon hasznos kitérő, amikor egészen más volt a viszonyom a gyerekekhez, az oktatáshoz, az iskolához és a kollégákhoz, mint korábban. A továbbtanulásom lehetőségét, a szakmai és a politikai fejlődésemet ezeknek az éveknek köszönhetem. Ekkor lettem párttag, pártmunkás, vezető propagandista. Csak hát hiányzott az iskola. Kértem, hogy taníthassak. — És iskolaigazgató lett öt éve... — És történelem tanár maradhattam. Taníthatok, és ennél többet nem is kívánhatok. Tudja, ez a pálya azért csodálatos, mert 45 perc után látom, hogy a gyerekek valamivel gazdagabbak, többek lettek. Olyan munka a miénk, amelyre gyors visz- szajelzést kapunk. Óra végén a tekintetekből látom, hogyan dolgoztam. K. 1K. Nagy István, Jászberény Fiatalos komolysággal Biztos nem kevesen lepődtek már meg — „ilyen idős lenne? —, amikor Nagy Istvánról, a jászberényi Hűtőgépgyár szerszámüzemének esztergályosáról megtudták, hoey ■ „már” 25 éves. Arca talán nem, gondolkodásmódja azonban már az első mondatok után igazolja évei számát: — Természetesen jobban kellene élnünk, de ehhez előbb azt kell meghatározni, ki-ki a maga területén mivel járulhat hozzá a maga és a többiek boldogulásához. Mert hiába szakadok meg én, vagy bármelyik munkatársam a gép mellett, ha az erőfeszítésekkel nincs arányban a haszon ... A legfontosabbnak tehát azt tartom ma, hogy minden vállalat előtt világossá váljék mivel foglalkozva tehet szert a legtöbb, dolgozóit is jobb megélhetéshez segítő jövedelemre. Erre .pedig nem jöhetnek rá, csak maguk a vállalati vezetők, nekik is irányt kell mutatni. Ezért tartom igen fontosnak a kongresszusra készülődés eseményeit és persze várok sokat a kongresszustól ... Nagy István úgy véli, a jólét feltételeinek megteremtése során, nincsenek a többiekétől lényegesen különböző feladatai a fiataloknak sem, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem veszi észre a vele egykorúak gondjait. Hogyan is hagyhatnák „hidegen” ezek a problémák, hiszen két éve kapott egy akkor 580 ezer forintba kerülő lakást: — Mi gyorsan otthonhoz jutottunk, de még így is nehezen élnénk meg hárman, ha a szülők nem támogatnának. Szinte az egész fizetésem az OTP-be vándorol... A jövőben feltétlenül el kell érni, hogy ne nehezedjenek a fiatalok otthonteremtésének lehetőségei. Tudom, a lakásárak növekedését csak jobban dolgozva lehet megállítani. De ez — mint a termelés többi területén — az építőiparban sem feltétlenül több munkát jelent. Ha dolgozni akarunk, okosan kell dolgozni — és ennek a feladatnak mindenkit megnyerni. — szász — Szurmai Tibor: kilenc éve az ország földgáztermelésének 85, olajtermelésének 75 százalékát adó, az ország összes energiahordozó szükségletének 47 százalékát biztosító Nagyalföldi Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat vezérigazgató-helyettese. Amikor a megyei pártértekezletre, a XIII. kongresz- szusra készülődés eseményeiről beszélgetünk, a szakmai feladatok kerültek szóba leginkább. Nem véletlenül: — Igen fontos kérdéseit várnak ugyanis eldöntésre — magyarázta. — A magyar szénhidrogén-bányászatnak a kilencvenes években is biztosítani kellene például az évenkénti körülbelül 6 milliárd köbméteres földgázterSzurmai Tibor, Szolnok fl jövőről, olajbányász-szemmel melést. Ebhez pedig már eddig is több beruházás kellett volna, a jövőben pedig biztosan több kell. Egyre több régebbi kútból kell a megmaradt ásványi vagyont kinyernünk, ezt pedig csak a legkorszerűbb, drága módszerekkel, gépekkel tehetjük meg. Már ma is igen nagy a szénhidrogén szolgáltatók kockázata, mert a termelési tartalékok igen kicsinyek. Ideiglenesen nem vagyunk, még kevésbé leszünk a jövőben képesek a földgáztermelést jelentősen fokozni, mert igen kicsinyre csökkentek a termelési tartalékok. Ha az ország velünk szemben támasztott igényei nem csökkennek, több pénzre van tehát szükségünk. De sokat segíthet az ésszerűsítés is. Megengedhetetlennek tartom (pedig a hazai gyakorlat ez), hogy egy-egy szénhidrogénmezőn csak akkor kezdődjenek meg a kitermelést szolgáló beruházások, amikor már az ásványi kincs meny- nyiségét és minőségét pontosan felmérték. A tulajdonképpen már kitermelhető késizletek így évekig a földben maradnak. A termelés biztonságos szintentartásához a részben már ismert mezők kutatását és a termelő létesítmények kiépítését párhuzamosan kellene végezni. De nemcsak az előbb említett párhuzamosság hiánya miatt késik a már ismert szénhid- rogén-vagyon „használatba vétele”. Ha egy mezőt a kutatók az ötéves terv közepe, vége felé ismernek meg teljesen, akkor a termelő üzem építésével biztosan várnunk kell a következő tervciklus kezdetéig. A beruházásokra szánt pénzből ugyanis már semennyi sem maradt... — Tudom, a legmagasabb megyei, majd az országos pártfórumnak nem egyetlen szakma ügyes-bajos dolgait kell elemezni. Azt azonban feltétlenül fontosnak tartom, hogy a magyar szénhidrogén- bányászat és az egész energiablokk jövendő feladatait meghatározzák. És fejlesztési lehetőségeit ehhez mérjék. V. Sz. J.
