Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
Szolnok megye múltjából 1985. MÁRCIUS 23. 10 A jövő alapja: A romok eltakarítói a tudás és a munka A demokratikus átalakulás időszerű kérdéseivel foglalkozott a Szolnok városi ideiglenes képviselő testület alakuló ülése 1945. január 25-én. Ezen a szakszervezetek deklarációját Zajacz Lajos ismertette. Az élet megindításának, a társadalom demokratizálásának fontos kérdései között hangsúlyozta: „Az iskolakérdéssel kapcsolatban a város vezetősége tegyen meg mindent a városi vagyont képező iskolai ingatlanok megmentésére. Legalább két nyolcosztályos elemi iskolában induljon meg a tanítás egyelőre, az eddigiek mellett. Tele vagyunk azzal a gondolattal, hogy népünk felemelkedésének legmélyebb alapja: a tudás és a kultúra. Nem akarunk látni züllő, csavargó, iskolakerülőket- a város kötelessége rendbe hozatni az iskolát és teljes szigorral, a hanyag szülők szigorú megbüntetésével biztosítani kell az iskoláztatást. A felnőttek kulturális felemelése végett széles körökre kiterjedően meg kell indítani a városi népművelési bizottság munkáját”. A tanítás megkezdéséről rendkívül érdekes dokumentumot őrzött meg a Szolnok megyei Levéltár. A dokumentumot Vidor Győző vármegyei tanügyi vezető készítette a tankerületi főigazgató számára 1945. március 1-én. „December 4-én, Kiss Gábor akkori polgármesterrel folytatott megbeszélés alapján értekezletre hívtuk ösz- sze a városiban maradt tanárokat és tanítókat. Az értekezleten huszonötén jelentek meg. Kitűnt, hogy a helybeli nép-, közép- és középfokú iskolák igazgatói közül csak a fémipari szakiskola igazgatója maradt Szolnokon. Egyetlenegy tanár sem maradt vissza a leánygimnáziumból, a polgári fiúiskolából...” „Egyetlenegy iskolaépület sem volt használható. Súlyos bombatalálat érte őket, részint a katonaság foglalta le. Megfelelő helyiség szerzése a 'következőképpen történt. Figyeltük azt, h<«y melyik nagyobb épületet üríti ki — ha ideiglenesen is — a katonaság, s a következő órában már lefoglaltuk, felírtuk az ajtójára: „Iskola”, s a diákokkal együtt az utcákról, az udvarokról összeszedtük a padokat és bebútoroztuk. .. ... A népiskolai oktatást úgy oldottuk meg, hogy a tanítók otthonukban kiürítettek egy vagy két szobát, ezt a nagyobb diákok segítségével bebútoroztuk. Ez a megoldás biztosította a tanítói otthon nyugalmát, az osztályok berendezésének épségben maradását, lehetővé tette, hogy a munkával elfoglalt szülők már jóval a tanítás megkezdése előtt a kora reggeli órákban iskolába küldhessék gyermeküket, s — szükség esetén — egész délután ott maradhassanak. ..” A kényszerítő körülmények hatása alatt a népiskolai tanítás részben osztatlan osztályokban folyt, a közép- és középfokú iskolákban be kellett vezetni a koedukációt, sőt, hosszú időn át az osztályok összevonását is. A tanítás „hősi” korszaka volt ez, sokszor 2—3 osztályt összevonva folyt a tanítás. Az első hetekben nem lehetett szó a tanterv szerinti tanításról — naponként újabb és újabb növendékek érkeztek, a zsúfolásig megtelt terembe a tanár alig tudott bejutni, nem voltak írószerek, stb. _ történelemből, földrajzból, magyarból, közgazdasági és jogi ismeretekből a legáltalánosabb, s az időszerű eseményekkel kapcsolatban álló kérdéseket lehetett tárgyalni. A tanítás régebbi formájának „forradalmi” megvál„II szolnoki iskolákat a helybeli diákság hozta rendbe” tozását mutatta ez akkor, de kétségtelen, hogy a tanulóknak örök élménye maradt. „Ami a tanulóifjúság magaviseletét illeti, a fegyelem bizonyos mértékben meglazult, a tanár osztályba lépésekor elmaradt a harsány »vigyázz!” vezényszó, megszűnt a bokaveregetés, az utcán sűrűn lehetett látni cigarettázó nagyobb diákokat. Viszont feltűnő volt a közép- és középfokú iskolába járó tanulók viszonylag pontos iskolalátogatása, önkéntes fegyelemmel végzett iskolán kívüli munkája, s derekas segítőkészsége. A szolnoki iskolákat a helybeli diákság hozta rendbe, ő mentette meg a feldúlt iskolák megmaradt értékeit, és sok más egyéb munkát is végzett...” Egy vitathatatlan. December 6-án a szolnoki utcák képét derűsebbé, biztatóbbá ^békebelibbé” tették az iskolába vonuló diákok. A város e látvány hatására kezdett magához térni. A szolnoki tanítórend örök érdeme marad, hogy első volt az építőmunka megindítói között. „.. .már a tanítás megindításakor — a honvédelmi ismeretek tanítását eltiltottam a tankönyv és a tananyag szellemiségének fasiszta jellege miatt ..., nyomatékosan felhívtam a tanárok és tanítók figyelmét arra, hogy első feladatuk legyen pontos megállapítása annak; hogyan végezték el a tanulók az elmúlt iskolai év tananyagát. A tanítás a hiányok pótlásával kezdődött. Az idei tanítási anyagot a lényeges részek kiemelésével« a lényegtelen elhagyásával végezzük el, különös gondot fordítva arra, hogy az ifjúság leikéből eltávolít- suk a mételyt, a faji és felekezeti gyűlölködést, s ahol csak alkalom adódik, rámutassunk az elmúlt évek hazugságaira, hibáira, bűneire, amelyek törvényszerű következetességgel vitték hazánkat — s az egész világot — a katasztrófába.” Vidbr Győző részletes jelentése, amelynek itt csupán a legfontosabb részeit ismertettük, a szerző önvallomásaival zárul. Ezt teljes terjedelmében idézzük, mert úgy véljük, hogy igazából így állíthatjuk emberközelbe azokat, akik az iskolai oktatás újjászervezésében semmiféle áldozattól sem riadtak vissza. „Ez a beszámolóm az elmúlt három hónap munkájáról. Érzem, hogy töredékes és hiányos, részleges, későbbi felterjesztéseimben igyekezni fogok ezt pótolni. Mentségemre szolgál nagy elfoglaltságom, a tanítás, és a tanügyi vezetés mellett tagja vagyok a nemzeti bizottságnak, dolgozom a szakszervezeti életben, s a Demokratikus Ifjúsági Szövetség kulturális frontján. Főleg kezdetben, ezért a legtöbb rendelkezésemet szóbelileg adtam ki, s idáig csupán a leglényegesebbeket tudtam írásba foglalni. Valószínű, hogy hibákat és mulasztásokat is követtem el, de lelkiismeretemet megnyugtatja az, hogy nehéz körülmények között azonnal kellett cselekedni, s minden tettemben jószándék, alkot- nivágyás, városom és az ifjúság szeretete vezérelt”. S. L. A városunk és hazánk felszabadulása Szolnokon ért. Én is aközött az itt maradt 4—5000 ember között voltam, akik már nagyon várták a felszabadító csapatokat. Mint tizenéves természetesen nem tudtam, hogy mit jelent a szabadság, de attól nagyon féltem, hogy a családommal valami történik. 1944. októberében, Horthy lemondása után az élelmesebb magyar katonák nem a hídon igyekeztek hazafelé, hanem a Tisza bal partján várták azt, hogy a jobb parton valaki megjelenjen, akit megkérhetnek arra, hogy csónakkal áthozza őket. Mint gyerek, kimentem a Tisza jobb partjára játszani, és akkor szólítottak meg a bal iparton tartózkodó katonák, hogy hozzam át őket csónakkal. Mivel a Márkus—Gass- ner fatelepen laktam egy munkáslakásban — itt dolgoztam mint éjjeliőr és írószolga — így a cég csónakját igénybe véve sógorommal, Máté Mátyással a katonákat áthoztuk. Átérve azt kérték: adjunk nekik valamilyen civilruhát, hogy átöltözhessenek. A fatelepen volt egynéhány munkásnak váltóruhája, azokat adtuk oda. Ök a katonaruhát és a fegyvereiket otthagyták. A fegyvereket a sógorom eljuttatta a szolnoki csoport tagjainak. A VII. kerületi Téglagyári fegyveres csoport vezetője Tóth Ferenc volt, tagjai Máté Mátyás, Máté Mihály, Máté György, Farkas József és Ocskó István. Az egyik civilbe öltözött magyar tiszthelyettes, aki Kassára való fiatalember volt, sógorom szüleinél várta, hogy Szolnok felszabaduljon és ő eljusson családjához. Nálunk két debreceni munikaszolgálatos fiú várta a felszabadító Vörös Hadsereget. Sógoromék, Máté MáAz újjászületés krónikája 1945. február 3-án új sajtótermékkel gyarapodott a megye, Jászárokszálláson megjelent az „ÚJVILÁG” című, antifasiszta hetilap. Az újságot április 14-től a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete jelentette meg. Február 5-én Szolnokon értekezletet tartottak a város újjászervezési és újjáépítési kérdéseinek a megtárgyalására. Február 7-én Túr- kevén Kapás Rezső polgár- mester felhívást tesz közzé Túrkeve lakosságához: „A debreceni Nemzeti Bizottság az ország minden községéhez felhívást intézett, hogy haladéktalanul szervezzék meg a Nemzeti Segélyakció Bizottságot. Ez a bizottság városunkban is megalakult és reá óriási feladatok sürgős megoldása vár: a háború által nyomorba jutott vidékek megmentése az éhen- pusztulástól”. Február 9-ig a Nagykunságból 36 vagon lisztet, 300 vagon baromfit, 65 vágómarhát küldtek fel a főváros éhezőinek. „A Nagykunságban már további 120 vagon liszt van összegyűjtve és kerül e héten leszállításra”. Ugyanezen a napon megindult a Karcagi Napló, a karcagi politikai pártok hetilapjaként. 1945. február 15-én megjelent az üzemi bizottságokról szóló kormányrendelet. „Szentesítette a munkásellenőrzést a vállalatok termelése és egész vezetése felett. Ez gyakorlatilag a munkások részvételét jelentette a vállalatok vezetésében. Az üzemi bizottságok jogköre kiterjedt „a munkafeltételekre, a gyári munkarend és a munkafegyelem összes kérdéseire*’, az üzemeknek „a fasisztáktól való megtisztítására”, s arra is, hogy betekintsenek „az egész üzletmenetbe”. Február 26-án a szolnoki termelési bizottság hirdetményt tett közzé a föld megmunkálására: „Először csak a jó földet kell megművelni. A gyengébbeket csak akkor, ha a vetőmagkészlet, iigaerő és az időjárás megengedi. Minden gazda köteles bejelenteni hogy a rendelkezésére álló termelési eszközeivel mennyi földet képes megmunkálni és mennyi a vetőmagkészlete. Akinek kevés a földje, mindenekelőtt azok, akik igával és vetőmaggal rendelkeznek, bérletre igényelhetnek földet. Iga és mezőgazdasági gépállományát mindenki köteles bejelenteni”. Február 17—26 között Karcagról II, Kisújszállásról 10 és Törökszentmiklosról 2 vagon élelmiszer érkezett a főváros megsegítésére. Februárban Szolnokon a MÁV-műhelyben 280 munkás 24 mozdonyt javított ki. Március 1-én megkezdődött az új magyar hadsereg 1. hadosztályának szervezése Jászberényben. 1945. március 6-án a Néplap azt közölte, hogy „mintegy ezerfőnyi munkás-, paraszt- és értelmiségi ifjú részvételével tartotta meg alakuló gyűlését a Demokratikus Ifjúsági Szövetség karcagi szervezete és a környékbeli nagykun városok és falvak szervezete. . Kis József a MADISZ országos titkára kijelentette, hogy a szabad Magyarország ifjúsága szembefordul a népünket és ifjúságunkat katasztrófába sodró fasiszta zsarnokság és reakció minden megnyilvánulásával. Dolgozva, tanulva, harcolr>4o) cmlékUnmhp*lvtMi 1*45. április 4. — --------v a akarunk részt venni a demokratikus nemzetépítésben. Nincs létjogosultsága azoknak az ifjúsági egyesületeknek, amelyek a múltban részekre bontották az ifjúságot. .. A karcagi fiatalság nevében Czinege Lajos mondott hatásos beszédet...” Március 17-én a Minisztertanács elfogadta a félfeudális nagybirtokrendszer felszámolását kimondó és a földműves népet földhöz juttató kormányrendeletet. Március 27-én az országos és helyi sajtóban megjelenik •a Magyar Kommunista Párt „Irányelvek a pártszervezetek számára a földreform végrehajtásáért vívott harcban” című határozata, hogy segítséget nyújtson a szegényparasztoknak a rendelet helyes értelmezéséhez. Április 1-én megjelent a JÁSZSÁGI SZABAD NÉP, az MKP jászberényi szervezetének hetilapja, amely a felszabadulást követő hónapokban a párt egyik legfontosabb helyi tájékoztatási és agitációs eszköze volt. Dr. Pttski Anna (részletek) tyásék egy megszöktetett szovjet hadifoglyot, Iván As- sath főhadnagyot rejtették el. A pincéből előbb feljöttünk, mint ahogy a szovjet csapatok felszabadították volna Szolnokot. Ennek oka az volt, hogy a németek egy- egy fontosabb területről kivonulva mindent felrobbantottak (üzemet, hidat, malmot stb.). így a szolnoki fatelep területén lévő Gulyásmalmot is. A robbanás után a malom kigyulladt, amit igen gyorsan el kellett oltani, mert az egész fatelep és a ház is leégett volna. Mire felértünk, a fegyveres csoport tagjai és a szomszédok hozzáláttak a tűzoltáshoz. Mi is bekapcsolódtunk a munkába, és ennek is köszönhető, hogy a malom nem égett le, nem semmisültek meg az igen fontos berendezések. Ez néhány nappal a szovjet csapatok bevonulása előtt történt. Ennek köszönhető,, hogy 1945. májusában a megyei lap már a következőkről írhatott: „Gyors ütemben halad a Gulyásmalom építkezése, a Hungá- ria-malom is készen áll arra, hogy néhány hónapos munkával működőképes legyen”. 1945 első napjaiban fordulópontot jelentettek az életemben. Édesanyám, nővérem és a sógorom — aki a MÁV-műhelyben megalakult 5-ös bizottság tagja volt — úgy döntöttek, hogy a MÁV- műhelybe kell mennem ipari tanulónak. így lettem 1945. január 2-án a MÁV- mühely dolgozója. 1945. január 6-án Rontó Gyula azt kérdezte tőlem, hogy elmennék-e vele az ifjúsági szervezetbe, délután 5 órakor lesz az összejövetel. Szívesen mentem. Az ifjúsági szervezet helyisége a Május 1. úton volt, ahol jelenleg a Szakszervezeti iskola van. (A felszabadulás előtt katolikus legény- egylet volt.). Félóra alatt értünk be a városba. Ezalatt Rontó Gyula, a vezetőség tagja elmesélte nekem, hogy 1944. december 9-én alakult jneg a Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulását előkészítő bizottság, melynek elnöke Sipos Károly kőművessegéd lett. A Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi szervezete 1944. december 16-án jött létre, de rövidesen más lett az elnevezése. A Kommunista Párt azt javasolta a többi pártnak, hogy egy egységes demokratikus ifjúsági szervezetet hozzanak létre, mondjanak le az elkülönült ifjúsági szervezetekről. E javaslatot a pártok elfogadták, s 1944 december végén megalakult a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a MADISZ. A szervezet programja kiemelte, hogy „a fiataloknak aktívan részt kell venni a romok eltakarításában és az országépítés megkezdésében. Az ifjúmunkásoknak, az ipari tanulóknak elsősorban az a feladatuk, hogy saját üzemükben vegyenek részt a romeltakarításban, a termelés beindításában. A diákoknak az iskola területén lévő romok eltakarításában, a tanítás mielőbbi beindításában, valamint a közterületeken lévő szemét elszállításában kell részt venniük. Az alkalmazott fiatalok a Tisza-par- ton és a közterületen lévő szemét eltakarítását segítsék”. A romok eltakarítását és a termelés beindításában való részvételt a Gulyás-malomnál kezdtem el, majd a MÁV-műhelyben folytattam. A műhely szakszervezetének döntése alapján ,... ,a vasút újjáépítéséért heti 4 órát dolgozik minden munkás és tisztviselő, a romok eltakarításán, bombatölcsérek betöltésén, valamint a vágányok helyreállításán — díjtalanul. . Egymás után takarítottuk el a műhelyből a romokat, s egyre nagyob ütemben haladt a termelés, önkéntes munkánk eredményes volt. A Tiszavidék 1945. április 10-i számában olvashatók: „.. .A lebombázott MÁV- műhelyiben 1944. november 7-től e napig 155 mozdonyt javítottak ki. A munkáslétszám márciusban 340 fő...” December első napjaiban 150 —200 fő munkás vett részt a műhelyben a romeltakarításban és a termelésben, 1945. januárban már 240 fő. Szolnok városban és a MÁV-műhelyben is azon munkálkodtunk, hogy az ifjúsági szervezet egységét megőrizzük. A más ifjúsági szervezetiben dolgozó fiatalokért (Cserkész-csapat, Szív-gárda) megnyeréséért komoly harc volt a MADISZ és a SZIM aktivistái között. Ebből, igaz nem egyik napról a másikra, de mi kerültünk ki győztesen. így 1947 elején már csak egy ifjúsági szervezet tevékenykedett a műhelyben, a SZÍT. Szolnok városban is folyt a harc az ifjúsági egység megteremtéséért. Voltak azonban olyanok, akik igyekeztek lejáratni minket. A MADISZ vezetői viszont minden összejövetelt felhasználtak arra, hogy az egységes szervezet fontosságáról szóljanak és visszaverjék azokat a támadásokat, melyek ellenünk irányultak. 1945 június végén Keskeny János, a MADISZ elnöke a pedagógus ankéton szólt az ifjúsági szervezet tevékenységéről. Bevezetőjében elmondta, hogy a MADISZ-t újra támadják, igyekeznek az ifjúsági szervezetet lejáratni, hogy minél kevesebb fiatal kérje felvételét a szervezetbe. Különösen a diákfiatalok közül lettek igen kevesen tagjai a MADISZ-nak, egyéb szervezetekbe lépnek be. A MADISZ — mondta Keskeny János — a haladás, az építés oldalán áll. Aktívan vesznek részt a tagjai a romeltakarításban, a termelés beindításálban, a fiatalok eszmei, politikai nevelésében. Keskeny János tájékoztatója után kialakult vitában részt vettek a pedagógusok- diák- és munkásfiatalok. A MADISZ által szervezett „szabadiskolaV előadásain én is részt vettem. Két hónapig hetente 2 előadást hallgattunk. Az előadók és az előadások címei a következők voltak: Nagy Lajos: Kőszén és petróleum, Vidor Győző: Utópisztikus szocializmus, Kultsár Ferenc: Csillagos ég. Vidor Győző: Tudományos szocializmus, Dr. Mészáros Vendel: Az igazi Petőfi, Dr. Horváth Ferenc: Lenin élete és munkássága. E kérdéssel, súlyának megfelelően foglalkozott a MADISZ. Már 1945 augusztusában felmerült az a gondolat, hogy olyan tanfolyamot kellene szervezni, amely módot ad a középiskola anyagának összevont ismertetésére, elsajátítására. A munkás és paraszt fiatalok továbbképzését a MADISZ fontos feladatnak tekintette. :Erre azonban csak az 1950- es évek elején nyílt lehetőség. a szakérettségi beindításával. 1950-lben én is tagja lettem annak a bizottságnak, amely a szakérettségire jelentkező fiatalokkal elbeszélgetett. Még ma is találkozom és szeretettel köszöntjük egymást azokkal az orvosokkal. mérnökökkel, építészekkel és pedagógusokkal, akik a szakérettségi sikeres letétele után kerültek a különböző egyetemekre, amelynek befejezése után aktívan vettek részt a szocializmus építésében és az új nemzedék nevelésében. Bencze Ernő (A magyar újjászületés első napjai pályázaton i. dijat nyert Írás.)
