Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-18 / 64. szám
1985. MÁRCIUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnoki Közúti Igazgatóság is megkezdte a tavaszi nagytakarítást. A megyében tisztítják az árkokat, nyesik a fák gallyait, mossák az útjelző táblákat. Képünk a Cserkeszőlő és Kun- szenfmárton közötti útszakaszon készült AZ OLCSÓ MINDIG SOKBA KERÜL Úton a körzeti útfelügyelővel A Jászság 18 településén a házak összesen 920 kilométer hosszú út, utca mentén sorakoznak, melyeknek csak egyötöde burkolt. Mintegy 50 kilométer tartozik a KM Közúti Igazgatóság kezelésébe, a többiért a tanácsok felelnek. A tanácsok 870 kilométernyi útjából 140 járható az év minden szakában, tehát van még sáros utca a Jászságban. Nagy Péter körzeti útfelügyelő rendszeresen járja a körzetét, ha valami rendelleneset tapasztal, jegyez, intézkedik. Most, ahogy elolvadt a hó és látni lehet a tél pusztítását, kezdődik az igazi munka. Egyik útjára elkísértem. Felsőszentgyörgy felé indultunk, a városból kiérve hamarosan hepe-hu- pás. úton döcögünk előre. — Bár nem feladatom, de „nyitott szemmel” hajtok a közúti igazgatóság útjain is. Kölcsönösen segítjük egymást. Például a Metró KÉV még nem helyezte át az új buszmegállóhoz a táblát, a kerekudvari leágazásnál pedig hiányzik az elsőbbség- adást jelző tábla. A kerekek messzire fröcs- csentik a tócsákat, majd utánunk újra elsimul a víztükör a burkolaton. — Az idei tél nagyobb károkat okozott a korábbiaknál. A burkolat átfagyott, még a föld is alatta, azután kiengedett, majd újabb kemény hideg érkezett. A többszöri változás megmozgatta a pályaszerkezetet, amit a gyengébb burkolatok nem úsztak meg károsodás nélkül. A sózás pedig még a fagynál is többet árt. A tanácsi utak állapota általában rosszabb, mint az országos közutaké. Kevesebb pénz volt az építésre, és kevesebb jut a fenntartásra is. Igaz, a forgalmuk is kisebb, csak helyi igényeket szolgálnak, de az olcsó mindig sokba kerül. Nagy Péter nem titkolja aggályát a társadalmi munkában épült utak miatt. — Ha nincs hozzáértő gazdája a kivitelezésnek, néhány év alatt kárba vész a szorgalom és a sok kiadás. Ha rossz az úttükör, az átázás miatt elsüllyed a burkolat, nem érdemes elspórolni a hengerlést, az útpadkát, vízelvezetés nélkül pedig nincs kész az út. Felsőszentgyörgyön is hasonló gond van, ahol a Tüzér utca két vége középre lejt, és az olvadó hóié az úttesten várja a szikkasztó szeleket. Az útfelügyelőhöz tartozó 38 híd közül a szent- györgyi Malom-híd a legveszélyesebb. Korlátja hiányzik, acélfőtartója megroppant, facölöpei korhadnak. Némelyik vakmerő traktorost azonban a felújításig, vagy az elbontásig hiába tiltja a tábla a ráhajtástól. Fényszarun a Jókai utcát nézzük meg. ahol az egyik kanyarban szinte tengelyig merül az autó a helytelen vízelvezetés miatt. A tanácsházán jegyzőkönyv készül az észrevételekről, időpontot egyeztetnek a helyszíni szemlékről. Az útfelügyelő csak az utak. járdák fenntartására szánt út-híd pénzügyi kerettel gazdálkodhat. Ez idén a Jászságban 8 és félmillió forint (5 Jászberényt illeti), pályázatokkal lehet valamivel feljebb tornázni az ösz- szeget. A fejlesztések és a lakossági útépítések szervezése pedig az ügyintézők feladata, de a műszaki ellenőrzésben, irányításban, szerződések, számlák felülvizsgálásában Nagy Péter mindig segít. Pusztamonostoron még megnézünk 3 utcát, közben a következő munkáiról beszél. — Még ebben a hónapban fel kell mérnem minden kátyút, burkolathibát. Veszlm a magnót, és ahogy haladok az autóval úgy diktálom a helyet, a nagyságot. Az irodában összegzem, majd kiszámolom mennyi zúzalék, bitumen vagy aszfalt kell, azután megrendelem a munkát. Most ez a legsürgősebb. Utána a gyalogátkelőhelyeket veszem sorba a megvilágítások miatt, majd kezdődnek a kivitelezések. Lukácsi Pál Könnyebb már az iskolatáska A közelmúltban hirdették ki az Országos Egészségnevelési Intézet „Üj módszerek az ifjúság egészséges életmódra nevelésében” című pályázatának eredményét. A harmadik díjat a Szolnok megyei Köjál gyermek- és ifjúságegészségügyi osztályának munkatársa, Losonczi Zoltánná pályamunkája kapta. Arról írt, hogy az iskolások tartáshibáit a táskák rossz mérete, nagysága, formája és a gyerekek más fizikai, megterhelése okozza. — Ügy tudom, hogy a téma „régi vesszőparipája”. Jelentős szerepe volt abban, hogy két évvel ezelőtt megyénkben meghirdették az iskolatáska-akciót. — A pályamunkám egy részében is az akció tapasztalatairól írtam. Szolnokon három bolt volt a színhely. Tanácsokat adtunk az iskolatáskát vásárló szülőknek, hogy milyen típust válasszanak. Eleinte az eladók nem lelkesedtek túlságosan az ötletért, de aztán rájöttek, hogy akkor is el tudnak adni minden táskát, ha segítenek a vásárlásban, ajánlatokkal, tanácsokkal. — Volt-e eredménye az akciónak? — Sikerült elérnünk, hogy a szülők többsége tudatosan válasszon táskát a gyereknek. Főképp az alsótagozatosoknak fontos, hogy hátitáskát hordjanak. A gyakorlat bizony sokszor nem ez, az ő kezükbe is látni a diplomatatáskákat, hiszen ez a sikk. Azokban az országokban, ahol a hátitáskát újra divatba hozták, sokat javult a gyerekek hátgerinc-státusza. — A helytelen megterhelésnek ilyen fontos szerepe van a tartáshiba kialakulásában? — Elgondolkodtató, hogy a sorkötelesek 10—11 százalékánál tapasztalnak valamilyen rendellenességet. Sok fiatalnak van mozgásszervrendszeri károsodása. A német kutatók már meghatározták, hogy a gyerekek testsúlyuknak maximum egy- nyolcadát vihetik. És mit mutat a gyakorlat? Méréseink során találtunk olyan elsős tanulót, aki a testsúlyának egyharmadát cipelte. Képzeljük el, hogy egy 60 kilós felnőttnek mindig 20 kiló terhet kellene vinnie. — Mit tesznek az egészségügyi szakemberek a%ért, hogy a rossz arány megváltozzék? — A legtöbb” pedagógus és igazgató segített a probléma megoldásában vagy enyhítésében. Sok iskolában lehetőséget adtak rá, hogy a gyerekek bent hagyják holmijuk egy részét, ne hordják mindig haza és vissza. A méréseink eredménye ez esetben is elgondolkodtató: akadt olyan első osztályos, aki négy és fél kiló felszerelést tartott a padjában, vagy a szekrényében. Ezt persze csak azok az iskolák tudják megvalósítani, ahol van hely a felszerelések tárolására. — Csak a táskák tartalmával van baj? — Azonkívül, hogy sikerült népszerűbbe tenni a hátitáskákat, más eredményt is elértünk. Az elmúlt év nyarán jelent meg az úgynevezett szabvány-iskolatáska. (Losoncziné egyébként a szabványbizottságban szakértőként szerepelt.) Kétféle méretben készül az alsótagozatosok számára. Meghatározták, hogy milyen legyen a mérete, az alakja, a formája, a színe, vállszíjának szélessége. A súlya maximum egy kilogramm lehet. — A szabványtáska megjelenése azonban csak lehetőség. Meg is kellene vásárolni. Előfordul, hogy a gyerekeknek jobban tetszik mondjuk a diplomatatáska. — A szülőktől, a pedagógusoktól is függ, hogy milyen táskát szeretne a gyerek. — A szülőt értem, hiszen ő vásárol. De a pedagógus ... — Ö is hatással van a gyerekekre. Az igazán jó tanárra hallgatnak a diákjai. Az én fiamnak például az a szent, amit a tanár mond. P. É. Fotó: K. É. Kongresszustői kongresszusig V. A szellem napvilága Jövőt vallató felkiáltás. volt ez. a „Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán”. Petőfi Sándor, A XIX. század költői. Idéztük, idézzük; koptatjuk. Már-már elkoptattuk. Miközben észre kellett vennünk, a szellem napvilága önmagától nem ragyog be minden ház ablakán. Ott végképp nem, ahol szorosra zárt redőnyök rekesztik el útját. A szükségszerű megfogalmazása volt tehát az, amit az MSZMP XII. kongresszusának határozatában így olvashattunk: „Előrehaladásunknak elsőrangú feltétele, hogy tovább gyarapodjék népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább váljék társadalmi üggyé.” Ez a fö beruházás Közkiadásainknak a műveltségre. a szocialista életmód seregnyi jellemzőjére költött forintjait némelyek hajlamosak úgy tekinteni — jobb esetben —, mint áldozatot, rosszabb esetben pedig úgy. mint kényszerűen lerótt luxusadót. A társadalom számára nincsen fontosabb beruházás, mint az így befektetett pénz! Ennek a tőkének a kamatai a legbővebbek, ennek a tőkének a hiánya megbéníthatja az egyéb tőkék haszonnal történő forgatását. Ennek tudatában már semmi furcsát nem találhatunk abban, hogy a megszigorodott gazdálkodási környezetben is folytatódott az oktatási kiadások részesedésének növekedése a költségvetésből. Pusztán illusztrációként: 1981 és 1983 között 8822-ről 10 526 forintra nőttek az egy általános iskolásra jutó költségvetési kiadások, márpedig míg 1980-ban 1 162 000, 1984-ben 1 286 000, azaz 124 ezerrel több gyermek oktatásáról kellett gondoskodnia a tanácsoknak a képzés, e kezdő lépcsőjén. Tavaly 1123 új általános iskolai osztályterem épült meg, a két kongresszus közötti időben 5700- zal gyarapodott ezeknek a helyiségeknek a száma. További adalékok e közös érdekű, közös terhű feladat megvalósulásához. Az általános iskola nyolcadik osztályát befejezők 93 százaléka tanult tovább 1984-ben, 1980-ban 15.5 ezer, 1984-ben 17.5 ezer pedagógus oktatott a középiskolákban. 1980-ban 43,1 ezer, 1984-ben 46.4 ezer ifjú tett sikeres érettségi vizsgát. A felsőfokú tanintézeteknek jelenleg 100 ezer hallgatója van, közülük 63,2 ezer a nappali tagozatos. Tetszés szerint Tekintsünk más terepre. A szellem napvilága... A kutató-fejlesztő helyek összes kiadásai 1980 és Í984 között 2.5 milliárd forinttal növekedtek. Ugyanakkor nem csökkent a kutatási témák, fejlesztési feladatok mennyisége — holott ez, az ésszerű koncentráció jegyében kívánatos lenne —, változatlanul évi 30 ezer körül ingadozik. Hazánkban évente több, mint ezer szabadalmat adnak meg a bejelentett találmányokra. Amíg az oktatás, a szakképzés tetemes része kötelességszerű feladatokat ró az egyénre, a családra is, nemcsak a társadalomra, addig a tágan értelmezett művelődésnek tetszés szerint választottak lehetnek a forrásai. Néhány kortynyi e források szellemet tápláló, látókört tágító nedűjéből. Hazánkfia 1980-ban 5,1 millió, 1984-ben 5,4 millió esetben lépte át az országhatárt, hogy ismerkedjék más népek, más tájak szokásaival, szépségével, élményeket szerezve hasonlítson itthonit és ottanit össze. Ehhez az ösz- szevetéshez a maga terepén lényeges elemeket kínál a tömegtájékoztatás. A napilapok ezer lakosra jutó átlagos megjelenési példány- szánta négy év alatt 265-ről 275-re nőtt, a televíziónak 120 ezer új előfizetője lett, a tízévesnél idősebb lakosság kilencvenöt százaléka rendszeres rádióhallgató ma már, akik — például — az ország területének hetven százalékán vehetik a sztereó adást, míg ez az arány 1980- ban 52 százalék volt. Hatmillióval gyarapodott a két kongresszus közötti időszakban a tanácsi könyvtárakban föllelhető művek darabszáma, ugyanakkor — furcsa ellentmondás és jelzője annak, nem mindig egyformán süt az a bizonyos nap — a kikölcsönzött kötetek mennyisége némileg zsugorodott. Igaz, a lakosság könyvvásárlásainak értéke öt év alatt 1,1 milliárd forinttal nőtt, azaz meglehet, a könyvtárból kivett kevesebb művet az otthoni bibliotéka gyarapodása ellensúlyozza, magyarázza. Meglehet, hogy ez is magyarázza, mert bizonyos, nem egyetlen okban lelhető a miértekre a válasz, amint arra sem, visszaesés után miért gyarapodik ismét azok csapata, akik egy- egy szép este reményében beülnek a színházak nézőterére, közöttük az öt év alatt újonnan alakultak széksoraiba. Megfelelő alap Fényt vet a szabad idő szokásokat formáló, életmódot befolyásoló szerepére az is, hogy 1980 óta 11 millióval nőtt meg a fürdők, strandok látogatóinak egy évi száma, azaz látszatra már messzire távolodva a szellem napvilágától, valójában sugárzásának körét érzékeltetve a példákkal, kimondhatjuk: megfelelő alapokra támaszkodhat itt isi, a legfontosabb társadalmi beruházás terepén az újabb nekirugaszkodás. Ez, a megfelelő alapok léte az — s nemcsak a most, hanem a korábban tárgyalt témakörök esetében is —, ami egyrészt igazolja, hogy nehéz, némely esetben súlyos gazdasági gondjaink ellenére is újabb jelentős utat tett meg a magyar társadalom és gazdaság, másrészt pedig annak bizonyítéka, hogy további, felgyorsuló tempójú haladásunk feltételei léteznek, illetve megteremthetők. Ez az, amit az MSZMP Központi Bizottságának a XIII. kongresszűsra kibocsátott irányelvei így rögzítenek: „Népünk munkájának eredményeként előbbre léptünk a társadalmi haladás útján.” Mészáros Ottó (Vége) Megvizsgáltuk Panaszos levél Vezsenyböl, nyolcvan aláírással: „Miért akarják bezárni az 528-as táf ész-üzemeltetésű élelmiszerboltot?” A megközelítőleg ezer lakosú faluban az említett bolt környékén parázs- a hangulat. — Ezt nem hagyjuk any- nyiban! Ügy tudjuk, hogy június végéig bezárják a boltot, Ha kell. addig megyünk, addig írunk, amíg nem oldják meg a problémánkat. A környéken élők kilencven százaléka nyugdíjas és közülük jó néhányan ágyban fekvő betegek — mondja Szalai Istvánná, az egyik panaszos. Fél óra se telik el. és a konyhában szabályos kis falugyűlés alakul. A szomszédok kivétel nélkül idős emberek. — Az a baj, hogy az üzlet egy magánházban van. és a tulajdonos nem akarja meghosszabbítani a szerződést a szövetkezettel. Igaz, a ház elég romos, azt is mondják, hogy életveszélyes, de miért nem hozatja rendbe az áíész? Vehetne új telket is. Van itt a körnvéken elég lakatlan telek — háborognak egyszerre. Szalai Gábor, népfrontak- tíva: — A múlt héten volt Szolnokon népfrontgyűlés. Ott Xésett a tájékoztatás — fölösleges izgalmak szóvá tettem a problémát, és azt a választ kaptam, hogy a tanács és a szövetkezet már keresi a megoldást. Kérdem én. ha ez valóban így van, miért nem hozzák nyilvánosságra, miért nem nyugtatják meg a kedélyeket? Erről idáig még senkit nem tájékoztattak. Dónké Istvánná, a központi bolt vezetője: — Megmarad a kis bolt. Én is indokoltnak tartom, bár megmondom őszintén, az ellátást mi is tudtuk volna biztosítani ellenkező esetben — és a nyomaték kedvéért végigvezet az árukban bővelkedő pultok mellett. Eszes László, tanácselnök fogadónap lévén a kirendeltségen tartózkodik. — Az áfész valóban bejelentette. hogy megszünteti a boltot. A szövetkezetnek jogában áll a tanács véleményét figyelmen kívül hagyva ilyen intézkedést hozni. Mi azonban tiTdtuk. hogy a kis bolt bezárása sok embert érintene érzékenyen, ezért személyesen felkerestük az álész és a megyei tanács vezetőit. és ők az érveket meghallgatva. változtattak. Egy nagyobb összeget is felajánlottak a megoldásra. Több variáció lehetséges. Még a héten megvizsgáljuk a boltot szakértőkkel. Ha megfelel a követelményeknek, megvesszük a tulajdonostól, és felújítjuk, ha nem, egy másik. üres telken alakítunk ki egy kisebb üzletet. — Miért nem tájékoztatták az embereket? — Március végére tűztük ki a falugyűlés idejét, ahol már biztosat tudunk mondani. Viszem a megnyugtató hírt a panaszosoknak: nem szűnik meg a bolt. Az arcokon öröm, és néhány percig tartó meglepettség: így is lehet ezt? A tanács már intézkedett? Akkor fölösleges volt ez a felhajtás? A megilletődöttség azonban csak néhány percig tart. Pereg a nyelvük, sorolják a többi bajt... A buszon Szalai Gábor az utitársam: — Van problémánk, nem is kevés, de az embereket nehéz mozgósítani valamilyen cél érdekében. Falugyűlés is kevés van, de a nagyobb baj az, hogy ezeken a fórumokon nem is nagyon szólalnak fel. Ennek két oka van: az egyik, hogy félnek a nyilvánosságtól, a másik pedig az. hogy úgy gondolják, nincs értelme, mert senkinek nem fontos, hogy mi történik velük. Gondolom, az elkésett tájékoztatás se serkenti az eszmecserét. Barta Katalin