Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-13 / 60. szám

1985. MÁRCIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 lA.tévé i | rr m m *1 A A |K£| peri nyoj ie eioic i Véget ért az elmúlt héten a Ki miben tudós? idei ver­senysorozata, eldőlt mert el­döntötték., méghozzá színvo­nalas kerekasztal-beszélge- tésen, hogy végül is iroda­lom dolgában ki a legtalpra- esettebb, ki tudja a legtöb­bet a versengő középiskolás diákok közül. A mindvégig 'egyenletes jó teljesítményt nyújtó Polgár László került ki végül is győztesen, egy pápai gimnazista diadalmas­kodott a siófoki Kalafatícs Zsuzsával szemben. Ki miben tudós? S itt ezúttal szeretném fel­hívni a figyelmet a helysé­gekre is, ahonnan a verseny­zők érkeztek. Ugyanis a két döntőbeli dunántúli diák mellett még további öten szerepeltek vidékiek a leg­jobbak televíziós mlezőnyé- ben, s a nyolc döntős kö­zött csupán egyetlen leány képviselte a fővárost. Mind­ez, mondhatnánk lehet vé­letlen, én azonban mégis fi­gyelemre méltónak érzem ezt a véletlent. Hisz ha ar­ra gondolok, hogy manapság irodalmi, művészeti ismeret megszerzésében, élmények­ben mennyivel bővebbek a lehetőségek Budapesten, mint mondjuk Siófokon vagy akár Pápán is avagy Hat­vanban, Hódmezővásárhe­lyen mennyivel szegénye­sebb a felkészülés lehetősé­ge, akkor azt kell hinnem, hogy az irodalom elsajátítá­sában vidéken mintha na­gyobb lenne a szorgalom és odaadóbb az igyekezet — ezt mutatja a látszat —, mint a fővárosban. Tévedés ne es­sék,- nem holmi vidék—fő­város ellentétet szeretnék kibányászni e verseny ered­ményeiből, csupán rámutat­ni egy érdekes jelenségre, aminek magyarázata nyilván többféleképp lehetséges. Egy másik tanulság már inkább pedagógiai, sőt szak­mai. Kiderült ugyanis ezen a versenyen is, hogy az iro­dalmat nem elég tudni, érez­ni is kell; azaz, ahogy Ki­rály István akadémikus mondotta: ezúttal igen fon­tos a szív tehetsége is. A mű­vészi érzékenység képessé­ge, nem azért, hogy bele- érezzünk valamit egy költe­ménybe vagy akár egy elbe­szélésbe, hanem hogy meg- érezhessük bennük az em­beri szív s az erek lükteté­sét. Sajnos, a racionális is­meretközlés mámorában iro­dalomtanításunk mintha megfeledkeznék erről a fon­tos feladatról, s nem szá­molna eléggé azzal, hogy az irodalom nem csupán meg­ismerendő tárgy, szellemi élvezetek gyönyörűséges for­rása is. Még az elsődíjas Polgár László lefegyverző intellektusa is valahol híjá­val volt ennek az érzékeny­ségnek, a gondolkodó erő benne is elnyomta a szív hangjait. Ezért érezhettük őt kissé hidegnek, száraz­nak, holott gondolkodásbéli nagyvonalúsága rokonszen­vesen egyénivé avatta sze­replését, tudását — egyéni­ségét. A harmadik megjegyzésem a zsűrit illeti: régen lát­tam ilyen megértő és „kol- legális” bírálóibizottságot, élén az apai jóságú Király akadémikussal. Méltó tár­suknak bizonyult a fiatal irodalomtudós, Tarján Ta­más, aki maga is tapintatos türelmével, de szakszerű irányító tevékenységével szinte otthonos, irodalomott­honos légkört varázsolt a szigorú stúdiófalak közé. Külön is érdem, hogy a fel­adatok a nem szakember számára, a kívülállónak is szórakozásul szolgálhattak, hogy egy-egy bemutatott szemelvény művészi hatásá­val átlépett a képernyő-ver­seny határain. Különösen a döntő volt ebből a szem­pontból példásan szemléle­tes, élvezetes. A kitűnő „né­gyesnek” sikerült elérnie, hogy a versengés bár az is­kolában tanultakra épült, mégsem vált iskolaszagúvá; ellenkezőleg, mindvégig „il­latozott” benne az irodalom. S ez nem kis dolog. Végül már nem először mondom: ezekben az ifjú emberekben, akik tehetsé­gük és szorgalmuk révén válnak ki társaik közül, én a mindennapok hőseit lá­tom. Ezért jó nézni őket — a képernyőn is. S ha már az irodalom ke­rült szóba, hadd szóljak egy másik nemes kezdeménye­zésről, immáron hagyomá­nyáról a televíziónak: a kü­lönböző művészeteket, test­véri múzsákat egybefogó Szó, zene, kép című maga­zinról, a színes szavú Bara- nyi Ferenc műsoráról. És elismerőleg is arról, hogy [következetesen törekszik a személyes hang megütésére, vállalva azt is, hogy egy- egy órára neves művésznek, jeles személyiségnek adja „bérbe” a képernyőt, aki íz­lése, gondolkodásmódja sze­rint hívhat azután társakat magának baráti beszélgetés­re. Petrovics Emil — leg­utóbb ő töltötte be a „bér­lő” házigazda szerepét — keresetlen, őszinte, termé­szetes társa volt nemcsak a meghívottaknak, a nézők­nek is. És ugyanakkor értő kalauz is a művészetek vi­lágában. Közelebb hozott bennünket Rófusz Ferenc kétperces animációsi rende­kéhez, megismerhettük a kürt mesterét, a tánc sajá­tosan egyéni nyelvezetét. És különlegességgel is szolgált ez a találkozás, Petrovics jó­voltából láthattuk Gaál Ist­ván talán eddig nem is for­galmazott kisfilmjét, s a munka himnuszát éneklő Pályamunkásokban megcso­dálhatunk zene és kép töké­letes összhangját. Az ilyen ritkaságok felfedezése külön is varázst adhat a Szó, zene, kép műsorának. S mindezek­ből kirajzolódott egyúttal a házigazda művészi ízlése is. Ettől vált sajátosan egyedi­vé ez a találkozó. Bárcsak más műsorokban is tapasz­talhatnánk ezt a fajta sze­mélyességet, akkor kevesebb lenne az egymásra oly ha­sonlítói, személytelen és megjegyezhetetlen televí­ziós program! Röviden Nem volt szerencsénk a hétvége filmjeivel, sem a Szombat esti filmkoktéllal, sem Az utazással, melyet va­sárnap sugárzott a televízió. Alma Bennett, a csábos csa­lafinta címmel feltálalt bur- leszkparádé negyedórája alatt például még mosolyog­ni se támadt kedve az em­bernek, nemhogy bruhaház- ni. Ennél sótlanabb filmbo­hózatot életemben nem lát­tam. Nem hozott több örö­met az amerikai tévéfilm sem, amely azt szerette vol­na elmondani, humorosan, hogy miként lehet megsza­badulni a nem kívánt nej­től. Kiderült: sehogysem. A tanulság ennyi, meg a lé­nyeg is, mármint a film lé­nyege. A következő áldozat sem sorolható a műfaj kie­melkedő képviselői közé, ez a krimi szadizmusával még taszított is. És Az utazás? Ajándék, jutalomjáték két kitűnő színésznek, ugyanak­kor soványka élmény a né­zőnek. A lassú, öreges tem­pójú filmben valóban pará­dézott a szép, szenvedő fe­kete özvegy szerepében So­phia Loren, mellette az aranyembert vonzóan játszó Richard Burtonnal, ki-ki kedvére elnézegethette őket, de aki valami mást, mélyeb­bet vár,t, az valószínű csa­lódott: üresjárataival hasz­nos munkát nem adott ér­telmünknek Victorio de Sica láthatóan „szórakoztató” filmje. y. m. Ismeretterjesztés a szükebb hazán túl is 11 természettudományok szolnoki otthona Multimédiás programok — „Logi”-kiub Sorsfordulót idéző Népszava- kiadványok A Népszava Lap- és Könyvkiadó hazánk felsza­badulásának negyvenedik évfordulója alkalmából könyveivel is tisztelegni kí­vánt nemzeti történelmünk kiemelkedő idátuma, né­pünk sorsfordulója előtt. A Magyarországot fel­szabadító szovjet tisztek, közkatonák negyven év előt­ti benyomásait tárja elénk a moszkvai szakszervezeti kiadó irodalmi vezetőjének, Zaharikovnak a Csillagos tavasz volt című kötete. A hajdani tavasz valóban csillagai volt, hiszen a vö­röscsillagos sapkát viselő katonák a reményt, villan­tották fel az óvóhelyeken tép ad tan megbúvó öregek­nek, gyerekeknek. Az írá­sokat a korabeli fotók, raj­zok teszik még átélhetőbbé A Módszertani ajánlás felszabadulásunk negyve­nedik évfordulójának meg­ünneplésére című kiadvány az általános tudnivalókon kívül beszédvlázilatokat, do­kumentumokat, ajánlott verseket,, regényeket sora­koztat fel, amellett filmbib­liográfiát isi kínál. Valamennyi korosztály haszonnal forgathatja a Sorsfordítás című kötetet is amelyben az eseményeket megélők saját élményeikkel találkozhatnak, de az öt- ven évnél fiatalabbak szá­mara sem száraz kiadvány. A dr. Fodor László által szerkesztett könyv negyven esztendő történelmét fogja át, négy fejezetbe tömörítve a szinte könyvtárnyi anyag­ból válogatottakat. A kiad­ványt eredeti fotók és do­kumentumok teszik teljessé. A közölt anyagok némelyi­ke ebben a kötetben kerül először a széles nyilvános­ság elé. Filmjeink külföldön Gyarmatihy Lívia „Együtt­élés” című alkotása képvi­seli a magyar filmművésze­tet azon a nemzetközi film­fesztiválon, amelyet márci­us 12—19. között rendeznek meg a franciaországi Stras- bourgban. Ugyanezen a a szemlén Bacsó Péter film- jteiből vetítenek válogatást. Láthatja a közönség a „Nyár a hegyen” a „Fejlövés” a „Kitörés” a „Jelenidő” á „Forró vizet a kopaszra” az „Ereszd el a szakállamat” a „Zongora a levegőben” „A tanú” a „Ki beszél itt sze­relemről” a „Tegnapelőtt” és a „Te rongyos életi” című produkciókat. Bacsó Péter „Te rongyos élet” című művét mutatják be az Antwerpeni Nemzet­közi Filmfesztiválon is, amelyet március 13-tól 25-ig tartanak a belga városban. Néhány évvel ezelőtt meg­tisztelő megbízatást kapott a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ. Eredményei alapján a természettudomá­nyos ismeretterjesztés regio­nális központja lett. A meg­bízást a TIT természettudo­mányos stúdiója adta, miu­tán 1982-ben a Népművelé­si Intézettől átvette a terü­let módszertani irányítását, segítését. Szolnokon kívül még az ország hat városát, többek között Nyíregyházát, Debrecent, Kecskemétet, Veszprémet jelölték ki ha­sonló feladatok ellátására. A Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ Heves, Békés és Nógrád megye intézmé­nyeivel, szakembereivel tart kapcsolatot, ám regionális központ szerepe elsősorban arra kötelezi, hogy olyan példákat adjon, olyan mód­szereket dolgozzon ki, kez­deményezzen, amelyeket társintézményei is jól hasz­nosíthatnak természettudo­mányos ismeretterjesztő munkájukban. Szolnok kü­lönösen három szakterüle­ten jeleskedik; a csillagásza­ti, a környezet- és termé­szetvédelmi, valamint a szá­mítástechnikai ismeretter­jesztésben vívott ki rangos helyet magának. Nem kis része van ebben a megyei művelődési központ termé­szettudományos munkabi­zottságának, amelynek tevé­kenységébe a népművelők mellett a témakörök legjobb szakemberei is bekapcso­lódtak. Az égbolt faggatása Az amatőr csillagászatnak nagy hagyományai vannak a megyében. A mozgalomra támaszkodva eredményes is­meretterjesztő munka bonta­kozhatott ki. A csillagászati napok rendezvénysorozata évről évre az érdeklődők százait ismerteti meg az ég­bolt titkaival, a csillagászat legújabb eredményeivel. A hagyományos rendezvények mellett azonban mindenkép­pen új, úttörőjellegű volt a Hogyan ismerjük meg a csil­lagos eget? illetve a Csillag­fény vallatása című multi­médiás programok létreho­zása. A két bemutató nem csupán megyénk településeit, de az ország számos városát is „bejárta”. A tervek sze­rint a TIT szolnoki csillag­dájában állandó bemutató- termet alakítanak ki, így — az egyszerre több érzékünk­re ható, a befogadást meg­könnyítő — multimédiás programok továbbra is jól szolgálhatják a csillagászati ismeretterjesztést. Mind­emellett a megyei művelődé­si központ szakemberei egy olyan médiatárat is létre­hoztak, amelynek hangosí­tott diasorozatait, diaprog­ramjait kölcsönzéssel igény- bevehetik Szolnok, de más megyék intézményei is. Re­gionális szerepköréből adó­dóan ugyancsak Szolnok rendezte meg a csillagászati szakkörvezetők országos mi­nősítő tanfolyamát, s leg­utóbb a város adott otthont a csillagász baráti körök or­szágos találkozójának is. A csillagászati ismeretterjesz­tés bázisa a Tiszamenti Ve­gyiművek évtizedek óta eredményesen dolgozó szak­köre, amely többek között bemutató, foglalkozásokkal, munkamódszereinek átadá­sával vesz részt a regionális feladatok ellátásában. Környezetünk védelmében Hasonló szerepet töltenek be a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ természet- védelmi, madártani szakkö­rei is. A két szakkör rend­szeresen tart bemutató fog­lalkozásokat, nyitott napo­kat és szervez úgynevezett „nyitott” túrákat is, ame­lyeken a „kívülálló” érdek­lődők is résztvehetnek. Ezek többnyire a megyei környe­zetvédelmi napok rendezvé­nyeihez kapcsolódnak. Idén május végén, június elején kerül sor a rendezvénysoro­zatra, amely számtalan programot kínál. Előadások, kiállítások, diabemutatók, túrák, üzemlátogatások — és még sorolhatnánk — hív­ják fel a figyelmet termé­szeti értékeink, környeze­tünk védelmére. Lényegében hasonló céllal szerveződnek a nyári természetbarát és madártani táborok, amelyek munkájában diákok és fel­nőtt környezetvédők egy­aránt részt vesznek. Igen sikeresek a két évenként meghirdetett országos — jövőre talán már nemzetkö­zivé bővülő — környezetvé­delmi fotópályázatok is. A pályázatokra érkező legjobb alkotásokat kiállításon lát­hatja a nagyközönség, a díjnyertes munkákat pedig a megye több településén is be­mutatják. Környezet- és ter­mészetvédelmi kiállítások egyébként is rendszeres idő­közönként láthatók a me­gyei művelődési központban, de a népművelők időről idő­re összeállítanak úgyneve­zett ..minikonténer” progra­mokat is, amelyek elsősor­ban a kisebb művelődési há­zak ismeretterjesztő mun­káját segítik. A „minikon­téner” tíz tablóiból álló kiál­lítást és hangosított diasoro­zatot tartalmaz. A diasoro­zat „kiállításvezető” is, ugyanakkor teljesebb isme­retanyagot közöl az adott té­máról, mint a kiállítás. Idén három ilyen programot ké­szítenek a szakemberek. A médiatárból — hasonlóan a csillagászati témákhoz — környezet- és természetvé­delmi ismereteket feldolgo­zó hangosított diasoro- zatolk is kölcsönözhe­tők. A megyei művelő­dési központ a szakkörveze­tők képzéséről, továbbkép­zéséről is gondoskodik. A debreceni művelődési köz­ponttal és a TIT természet- tudományos stúdiójával kö­zösen olyan továbbképzési rendszert dolgozott ki, amely nem csupán szakmai, de ve­zetés- és művelődéselméleti felkészítést is ad. A megyei művelődési köz­pont számítástechnikai is­meretterjesztő munkája va­lóban példaadó. Nem csu­pán szőkébb régiójának, de az ország úgyszólván vala­mennyi megyéjének szakem­berei megfordultak már Szolnokon, hasznosítható ta­pasztalatokért. A művelődé­si központ gyorsan válaszolt a kor kihívásáras számítás- technikai ismeretterjesztő munkáját ma is a lépéstar­tás, a változásokhoz, az újabb és újabb igényekhez való „rugalmas” alkalmaz­kodás jellemzi. Megszüntet­te például a számítógépépí­tők klubját — hisz ennek működtetése csak addig volt célszerű, amíg nehezen le­hetett hozzájutni a személyi számítógépekhez — de rög­tön helyette létrehozta a szisztematiküsabb ismerete­ket adó basic-tanfolyamok rendszerét. (A korábbi rend­szert a számítógépépítők nyári, országos tábora zár­ta.). Az általános iskolák végzős tanulói például a mű­velődési központban kapnak számítógépes alapképzést középiskolai tanulmányaik­hoz. Gyakorlási lehetőség biztosításával kapcsolódtak a tv basic-tanfolyamához is. Az érdeklődőket szakembe­rek segítik az ismeretek el­sajátításában. Ugyanakkor azok számára, akik rendel­keznek saját személyi szá­mítógéppel — egyébként meglepően sokan vannak — vagy munkahelyükön az­zal dolgoznak, létrehozta a „Logi”-klubot. A klub három stúdióval működik és igen népszerű. Az Or­szágos Közművelődési Ta­nács pályázatának elnyeré­sével lehetőség nyílt egy olyan modell-kísérlet foly­tatására is, amely a számí­tógépek közművelődésben való felhasználásának lehe­tőségeit kutatja. A témát egyébként a közelmúltban — a szolnoki nép mű ve l)ő ki kezdeményezésére — orszá­gos konferencián is feldol­gozták a szakemberek. Csep­pet sem mellékes,, hogy első­ként saját népművelőinek gazdasági szakembereinek rendez számítógépes tanfo­lyamot a megyei művelődé­si központ. Tapasztalatcsere más megyékkel A helyi vagy országos ren­dezvények mellett évente 2 —3 alkalommal más me­gyékbe is ellátogatnak a szolnoki szakemberek átad­ni tapasztalataikat és ter­mészetesen átvenni a más­hol látottakat. Tervezik, hogy nem csupán a szakkör­vezetőket, de azokat a nép­művelőket is bevonják a't évközi továbbképzésekbe, akik a természettudományos, a számítástechnikai ismeret- terjesztés „gazdái” egy-egy településen. T. E. A Jászság népe a sza­badság útján című kiál­lítás látható a jászberé­nyi Jász Múzeumban. A felszabadulás időszaká­nak dokumentumai1 és a mai Jászságot bemutató fotók április közepéig te­kinthetők meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom