Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
10 Barangolás a megyében 1985. FEBRUÁR 23. kormánylemez előnyeit meglehetősen sok mezőgazdasági üzemben ismerték fel; valószínűleg további jelentős üzletkötésekre is lesz lehetőség. Ilyen gazdasági háttérrel nemcsak megengedheti,, de kötelességének is tarthatja a szövetkezet, hogy évente több, mint 200 ezer forinttal segítse a községi tanácsot, nem szólva arról, hogy a „nagy feladatok” megoldásából is kiveszi a részét; az iskolabővítéshez 500 ezer forintot, az óvodaépítéshez pedig kerek egymilliót szavazott meg a tagság. n jószágot szeretni kell! A Jászkarajenőn és a hozzátartozó tanyákon folyó állattartás is jó hírnévnek örvend a környéken; imént néhány adattal már jellemeztük a nagyságát. A már nyugdíjas Rigó Lajos, a Csárdalapos 37. szám alatti tanya tulajdonosa ez idő tájt nagyon szerény állományt tudhat a magáénak. — Telik az idő, vigyázni kell az erővel, most csak három anyadisznóm van, meg három fejőstehenem. Régebben bikát is hizlaltam — Szolnokról vitték aztán Olaszországba. Nézzen körül! Ezt az istállót még a Rigó nagyapám építette, a házat pedig apám. Tőlük tanultam a jószág szeretetét, mert a jószágot szeretni kell. Abraknak, szénának mindig lenni kell, rmeg embernek, aki elébük tegye. A falualapitók jászok voltak Ennek a „régesrégi” hagyománynak a kibogozásához segítségül hívhatjuk a szolnoki néprajztudóst, Szabó Lászlót, aki így írt a Jászságról szóló könyvében: „ ... a jászságiak még a XX. században is eleven kapcsolatot tartottak fenn a Kiskunságba szakadt rokonokkal. .. Nem sajnálták olykor a százkilométeres sze- kérutat sem: Kocsér, Kara, Kerekegyháza, Ladánybene és Lajosmizse is rokoni és aktív szálakkal is kötődött egy-egy családon át hajdani kibocsátó községeihez.” Mindehhez csak annyit, hogy Jászkarajenőn jár- tunkban-keltünkben itt is, ott is elhangzott: „mi jászok vagyunk.” Rigó Lajos el- modta, hogy távoli rokonai élnek Jászalsószentgyörgyön. Halmay János, a nyugdíjas borbélymester szintén szá- montartja jászalsószentgyör- gyi származását, méltán hiszen egyik elődje Kossuth Lajost szolgálta. Sok családban. jászfényszarui származást emlegetnek. A jászalsó- szentgyörgyi és fényszarui helytörténeti (vagy, ha úgy tetszik: történelmi) adatok szintén arról tanúskodnak, hogy nem véletlenül került a Pest megyei község neve élére a „jász” szó. Alsó- szentgyörgy és Jászfénysza- ru jószágtartói 1852-ben szerezték meg — legeltetésre — Karapusztát (vagy karaje- nőt), voltaképpen egy, a redempcióig visszanyúló S még mondja valaki, hogy a tanyán élő emberek nem közlékenyek! Ütbaiga- zítónak — méltatván az időjárás és az ember viszonyát — elmesélte történetét egy bizonyos, Jurkóként ismert rác származású kőművesről, aki valamikor az ötvenes évek egyik kemény telén, a jászkarajenői kisvendéglőből, a szükség okán, négykézláb tette a meg a veszedelmesen csúszós utat az öt kilométerre lévő tanyájáig. — Tisztára elkopott a a kesztűje, mire hazaért — fejezte be a történetet bőbeszédű emberünk. A legközelebbi város Szolnok Szó, ami szó, ezekben az időjárás sújtotta napokban nem könnyű megközelíteni a Pest megye csücskében meghúzódó községet. Amelynek néhány fontos jellegzetességét Heimann Gyula, a közös községi tanács elnöke így fogalmazta meg: — J ászkara jenőnek 3600, a társközség Köröstetétlen- nek pedig 1000 lakosa van. A legközelebbi város Szolnak. A két falu határában mintegy nyolcszázan élnek tanyákon, ,nem ritkaság a belterületi >és külterületi házzal bíró ember sem. Tény, hogy a falu földrajzi fekvése sem szerencsés. 1975-ben megszűnt a vonatközlekedés Cegléd és Vezseny között — azt hiszem, mai ésszel, mai körülmények között nem akadna ember, aki ilyen létfontosságú közlekedési lehetőség megszüntetését elhatározná. A „külvilággal” autóbuszjáratok kötik össze a falut: Szolnokra és Ceglédre >viszonylag gyorsan be lehet jutni. — Szolnokhoz sok szállal kötődik a község. — Igen, és ez így természetes, hiszen ipari munka- lehetőség, piac, kórház — és így tovább — ott van legközelebb. A közös tanácshoz tartozó két településről hatszázötvenen járnak el dolgozni: majdnem a fele szolnoki üzembe. Sok jász- karajenőit .foglalkoztat a Tiszamenti Vegyiművek, a BVM szolnoki gyára, a Cua munka szeretete hagyomány: Jászkarajenő Gondolkodni: nem kerül sokba Dr. Lakos László, a Árpád Tsz fiatal, állatorvos — képzettségű elnöke pár nappal ezelőtt 21.5 millió forintos nyereségről adhatott számot a tagságnak. A zárszámadási adatokat elemezve — sok egyéb mellett — az derült ki, hogy a szövetkezetben ismerik a hagyományos tételt, miszerint: gondolkodni nem kerül sokba. Félreértés ne essék: a 21.5 millió forintos nyereség miatt senki nem dobálta örömében a sapkáját, zártak itt már jobb esztendőket is a ’80-as évek elején, igaz viszont, hogy ’83-hoz képest előreléptek. Mértéktartó, csendes öröm diktálta az elnök szavait: — Egy nehéz esztendő sikeres befejezése után csak annyit mondhat az ember, hogy — bizonyított a tagság. Tizenkét milliót hozott a A község egyik új létesíménye; a száz gyermek ellátására növénytermesztés, 5 és fél alkalmas óvoda udvarán — Jói mennek. Arra van Karajenö — mondja a hirtelen beállt csendben. — Csak vigyázzanak, mert olyan az út, mint egy kor- csolyapája. De hát valahogy csak „odasinkóznak”. Halmay Lajos, akinek egyik elődje Kossuth Lajost szoglálta említem: la jászkarajenői kisgazdaságokban, háztájiban termelt gyümölcs, zöldség jelentős részét is a szolnoki piacon értékesítik. Az Árpád Tsz egyik büszkesége: az önállóan kifejlesztett műanyag kormánylemez Mintha a Kecskeméten élő költő, Buda Ferenc szép verse, a „Tanya hazám” elevenedne meg Jászkarajenő felé közeledőben Akácfasorok, dűlőutak, szemükbe húzott teővel töprengő tanyák, udvarokon k-tgém különce mutat a föld felé. A műúthoz közeli tanyák kerítése mögül nagybozontú kutyák tartják szemmel az errefelé járatlan embert; meggyűlik velük a baja éjszakánként a faluból gajdol- va hazatérőnek éppúgy, mint fpM a fejében valami nem egye- • neset forgató, somfordálónak. A gazda, akihez a várkonyi szőlők után útbaigazítást kérve beköszönünk, egyetlen kézmozdulattal hallgattatja el a két borjúnagyságú komondort, a sertepertélő pulira pedig egyszerűen rátoppant. Heimann Gyula: „A legközelebbi város: Szolnok” korgyár, de van idevaló munkása a Járműjavítónak, a Papírgyárnak is. Hogy további adatokat is /mondjak: a Vegyiművek jászkarajenői munkásaihoz való kötődését jellemzi, hogy évi 40 ezer forinttal támogatja a községpolitikai célokért folyó munkát, a Járműjavítóban pedig évről-évre öt—tíz általános iskolát itt végzett gyerek kezd • szakmunkástanulóként. Nem mellékesen Nem érdektelen felsorolni — az arányok érzékeltetése végett —, hogy tavaly mi mindent tenyésztettek» termeltek a jászkarajenői emberek. Hétezer sertés, 400 tenyészkoca. 1000—1200 juh, 65—70 000 baromfi, 720 szarvasmarha, 5—6000 nyúl képezte a jószágtartás gerincét. A tsz közreműködésével fölvásároltak csaknem 6 ezer hízósertést, az áfész értékesített 45 700 naposcsibét, fölvásárolt 2260 kilogramm mézet, 413 ezer kilogramm zöldségfélét. Az adatok egy igen fejlett, megalapozott mezőgazdasági kultúrát mutatnak; főleg ha hozzátesszük, hogy a 8500 hektáron gazdálkodó Árpád Termelőszövetkezet is kitűnő évet zárt. „tranzakció” keretében. 1858-ban házhelyek kimérését kezdték meg Karajenőn, s egy év alatt 50 család költözött ide. 1866-ban a Helytartó Tanács önálló településsé nyilvánította Karaje- nőt, ahová a jászsági községekből több hullámban telepedtek le — elsősorban jószágtartással foglalkozó, közismerten szorgalmas emberek. Tény, hogy néhány évtized alatt virágzó község nőtt ki itt a földből: az 1910-es népszámljáláskor 6380 lakost regisztrálhattak az összeírok, a falu katolikus templomát pedig 92 évvel ezelőtt avatták fel a Jászságból idetelepültek és utódaik. * * * Jászkarajenőn járva, tapasztalatokat gyűjtögetve önkéntelenül fogalmazódott meg a kérdés: ilyen mélyek a szűkebb hazához való tartozás érzésének gyökerei? S ha igen, van ennek ma bármilyen jelentősége? A felelet egyértelmű igen, hiszen ennek a „tudatnak” a normarendszerébe olyan dolgok foglalnak el előkelő helyet, mint a munka tisztelete, a családszeretet, a közösséghez való kötődés... Vágner János Rigó Lajos bácsi fanyóján: a kedvenc pulival és a legszebb anyakocával milliót aZ építőipari tevékenység, e ha iszerény mértékben is, de hozzájárult a szövetkezet gyarapodásához a kicsi kormánylemez üzem is. Utóbbiról föl kell jegyezni: az Árpád Tsz-ben kifejlesztett szolgálati találmány- — műanyag ekekormány- lemez — nem kevesebb, mint 2 millió 200 ezer forint nyereséget hozott tavaly a szövetkezetnek. A valamennyi eketípushoz alkalmazható Én világéletemben ügyeltem erre, csak így tehettem meg, hogy mind a három gyerekemnek házat építettem, most építem a negyediket — magamnak. Rigó Lajos jószágait, háza környékét érdemes szemügyre venni: célszerűség, rend uralkodik, s amit lehetett, gépesített a gazda. — Tudja hagyomány ezen a környéken az állattartás. Régesrégi hagyomány ... i
