Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-11 / 34. szám
1985. FEBRUÁR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hét filmjeiből Az istenek a fejükre estek Az istenek a fejükre estek, valahol, valamilyen istenek, — nem úgy a bot- swanai producer aki megnyerte Jamie Uyst, a Sivatagi show világhírű rendezőjét, új filmje forgatására. Bogozza ki valaki, akinek elég türelme van hozzá: mi a titka a rendezőnek? Látszólag semmi, sőt, netán az sem volna szentségtörés, ha azt állítanánk: olyan pofon egyszerű Uys filmjeiben minden, ' mintha összeállna néhányszáz bogár, csúszómászó, egyéb állatfajta s néhány ember: játszunk valamit. Ha nem tévedünk, ez az egyszerűség, kedves naivnak látszó életkép-sorozat a titok hordozója. Tanítófilm a javából Uys hosszú című új filmje is, s többek között azért zseniális, mert nem vesszük észre, micsoda erkölcsi Déldákat kapunk a természettől, az apró, kis csodabogaraktól, amelyeket — netán ha a talpunk alá kerülnek — meggondolás nélkül eltaposunk. Tanít Uys azzal is, hogy európai mimagunk számára soha meg nem ismerhető világot láttat, úgy szórakoztat, hogy észrevétlenül messzire ka- landoztatja gondolatainkat. Az istenek a fejükre estek tulajdonképpen — alapjaiban — egy tipikus amerikai szaharafilm, 5 attól olyan nagyszerű, hogy nem tipikus amerikai szaharafilm. Fából vaskarikát? Dehogy, ahol az ellentmondás, oda helyezzük be Uys utánozhatatlan rendezői egyéniségét. Háromszálú — Uys remeklése nélkül bizony vérszegény! — történetecske Az istenek a fejükre estek, erejük együttesen érvényesül. A „civilizáció” vélt igazságai bizony nagyot botlanak a természeti népek számúkra már oly távoli szokásai közepette. Uys érezhetően nem akar senkit se megbántani, se fehéret, se feketét, csak humorizál, mosolyogtat, egészen addig a határig míg észre nem vesszük: jól kinevettük saját magunkat. De ha netán a néző nem érezné szükségét életformája és magatartása kritikájának, akkor is jól jár ha megnézi ezt a filmet, mert néprajzi érdekességei önmagukban is nagyon jól szórakoztatják. S akit esetleg ez az ismeretterjesztő megközelítés nem érdekelne, az sem unatkozhat, mert Jamie! Uys a hamisítatlan angol humor fénykorát idézi új filmjében. Góz Jóska hatvanéves Góz Jóska: Szirtes Ádám. Egy kicsit jelkép, a népből jött művész, a tehetséges, tiszta ember, akinek személye szinte eggyé vált a születő új magyar művészettel. Hatvan évéből húszat a régi világban, a tápiósápi szegénységben töltött. Tízévesen már dolgozott, tehenet őrzött, volt kiskanász, summásarató. Aztán Budapesten inas meg segédmunkás. „Vállalom, és büszke vagyok rá, boldog vagyok azért, hogy én 45-ben jöttém, és akarva a felszabadulás utáni magyar történelem egyik kis világító gyertyája lettem. És ezt mind olyanfajta hétköznapi emberek ábrázolásán át tudtam elérni, mint a munkások, a parasztok, és ez nagyon jó érzés” — vallotta a róla készült portréfilmben. így játszotta el Szirtes Ádám a Talpalatnyi föld Góz Jóskáját, és lett egy egész ország kedvence. Ezzel indult minden, a színházi és filmszerepek sora. „Nekem hiányoznak azok a hősök, azok a problémák, akik és. amelyek válaszolhatnának kórunk és sorsunk nagy kérdéseire. Amelyek építenék az ember szebb tulajdonságait” — mondotta egy alkalommal. Kívánjunk Szirtes Ádámnak 60. születésnapjára jó egészséget, . boldogságot és azt, hogy további színészi munkája során találkozhasson ezekkel a hősökkel, ezekkel a problémákkal. Képünkön Szirtes Ádám, Kozák Andrással S' Thália Színház előadásán. (e. m.) □ gazda. I Pattog az ostor, dobognak a paták, | lovait futtatja Molnár István, Jász- I berény, Rét utcai Megiramodik a négy ló és a két csikó, majd a rövid kiáltásokra ütemes ügetésbe kezd. A szűk udvar tágasnak tűnik számukra. „Világéletemben szerettem a lovakat, tartottam is mindig, sőt már gyermekkoromban is volt egy hucul- féle apró lovam. Tíz éve történt, hogy 3 hónap alatt 3 infarktust kaptam, az orvos még azt is megtiltotta, hogy egy vödör vizet felemeljek. Eladogattam a lovakat, de nem bírtam sokáig nélkülük. Az egyik szüreten megígértem az unokáimnak, hogy veszek neki egy pónit. Hosszas keresgélés után Szegeden végre sikerült is a vétel. Ez olyan hat-hét éve történt, azután felvettem az állatkertekkel a kapcsolatot. Jártam Pesten, Debrecenben, Veszprémben,,! hoztam újabb pónit Pécsről, cseréltem a berényi álatkerttel, vásárba jártam, cirkuszo- -sokkal beszélgettem. Szívós, jóindulatú, roppant tanulékony állat a póni, képes megszakadni, hogy elvigye a kocsit, a gazdának kell rá vigyázni. Sok hasznát ugyan nem veheti az ember, csak passziónak jó a gyerekeknek, de aki beleszeret, nehezen szabadul tőle. EladogatKicsi lovakhoz kicsi hintó Póni négyes* fogat Jászberényben Már csak a hajtó'hiányzik tam hát a traktoraimat, gépeimet, pónilovat vettem helyettük, majd csináltattam egy kis hintót. Még a megyében se volt, aki vállalta volna, Esztergomba mentem el érte. Három éve Szántódpusz- tán, a póniárverésen vettem egy fias pónit. Ott ismerkedtem meg a Pegazus Sport- és Tenyészló Értékesítő Iroda vezetőivel. Javasolták, hogy állítsak össze egy négyes fogatot, még kölcsönt is adnak, ha kell, Magyarországon úgy “ sincs ilyen. Már régóta'álmodtam én a fogatról: most volt ló, hintó is. Csináltattam 4 szép lószerszámot Kőbányán, és hozzákezdtem a tanításhoz. Kint a határban, a mezei utakon gyakoroltunk. Nagy munka volt az, mire az első két pár is úgy ment, ahogy én akartam. Érteni kell a lóhoz, csak szép lassan, mindig többre fogni. Előbb a hámba kell szoktatni, azután a hintóhoz, egyszerre nem megy. Olyan a ló, mint az asszony, csak éppen nem beszél. Mikor mehettem volna bemutatóra, a fogathajtó világbajnokságra, Szilvásváradra, azután Kecskemétre, Hortobágyra, megellett az egyik póni. Ez még nem lett volna nagy baj, hanem lebetegedtem, trombózisos lett a láoam. Hiába az egész, adhatok el újból mindent! Ha segítség volna.... de Csaba, az, unokám is csak harmadikos. Pedig már szépen húznak, forogtak a lovak,1 hintó is van három, egyet magam csináltam egy kis segítséggel. Míg élek sajnálom, hogy nem tudtam valóra váltani a szándékomat Lehetett volna egy jászberényi póni négyes fogat.. /' Csendesen szénáz a hat apró állat a jászol előtt. Mindennap megjáratja őket a gazda, csak a hintó ról feledkezik el. — L P — AZ INTARZIA MŰVÉSZE Napfényes Alföldet készített fából — Meddig lesz nyitva a kiállítás Kecelen? — Február 22-jg, de közben másodikén volt egy felejthetetlen találkozásom a keceli gyerekekkel. A kiállításomnak otthont adó nevelési központ megkérdezte, mit szólnék, ha egy szombat délelőtt az ügyes kezű keceli gyerekek — csudára jól rajzolnak, nagy, nemzetközi pályázatokon remekelnek — szóval, ők, az ügyes rajzolók ismerkednének az intarziaművészettel? Mit lehet erre mondani? örülnék. — És akkor? — És akkor beülök az öreg Skodába, s megyek. Mentem már messzebbre is mostanában. — Hallottam. Az hogy történt? — Tavaly nyáron a soproni egyetem felkért egy alkotótábor vezetésére. Kecskeméttől jó egyenletes tempóban Sopron 3—4 óra- hossza alatt elérhető. Beültem a Skodámba, mentem. És megyek most is: februártól fakultatív tárgyként ötödéveseket oktatok. Amikor elkészítettem a tantervet, kiderült, hogy jó, mondták brrr... majd tankönyvet is kell írnom. Szeptembertől az Erdészeti és Faipari Egyetemen intarziaszakot kezdünk, elsőévesekkel. Azt mondják, Magyarországon kétszáz éve nincs intarziaművész, s az a kevés jókezű asztalos is rég „Földváron szabja a deszkát”, aki valaha igazi intarziás bútorokat csinált. A Művészeti Alapnál is azzal utasították el első felvételi kérelmemet, hogy hazánkban rég nincs ez a művészet. — 1982 óta tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. — Maradiunk csak a te- gezésnél, elvégre évtizedek óta ismerjük egymást. — Akkor mondjuk meg, hogy Törőcsik Jolán Szolnok megyei. Remélem, soha nem tagadod le? — Még akkor se. ha Kecskemétet nagyon szeretem. Van itt valami csudásan jó. a homokhátak tetején, amitől a művészetek és a műExkluzfv interjú vészek jókedvűek. Több mint negyven képzőművész él az Aranyhomok vidékén. És az ember tudja, hogy számon tartják, még segítik is, ha — nem, én nem kérem, de jószemű, érző szívű embereket nem is kell kérni, érted? — Mikor voltál otthon, Tiszakürtön? — Három hónapja, két hónapja? Martfűn meg januárban, elhoztam az édesanyámat, ne birkózzon egyedül ezzel a cudar idővel. Fázott a lelkem. Különben Kürtre mindig beszaladok, ha arra visz az utam. Ott. a temetőben kopjafát állítottam az apámnak. — Ezzel a magánélet, a család kész? Tudom, nem izgat, valahol a nyilatkozatok sorában mindig megtalálható: negyvenéves vagyok. — Az egy tafvalyi nyilatkozat volt, márciusban negyvenegy leszek. Magányos vagyok, ha ez a magányosság. Én nem érzem soha, a fa mindig velem van. Mi ketten a fával mindig tudunk adni. És akkor semmi baj, az ember azért született, azért van, hogy adjon! Adhatnám magam háromgyerekes anyaként például a családomnak, s ha úgy indult volna az életem, a fát egészen másképp szeretném. De hát én sokáig kerestem magamat a világban. Tizenhét éve megtaláltam, megszenvedtem — ez a én magánügyem. — s azóta együtt vagyunk. — Nehéz szerelem, nehéz művészet ez. — Hát nemcsak szem, gondolat, kézügyesség kell hozzá, az bizonyos, hanem erő is. Izmos kart. erős vállat kíván, míg ott ragyog előtted a gyönyörűség. De- hát megéri, mert gyönyörűség a vége. — Miből él egy intarziaművész? — Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Voltam ösztöndíjasa a megyei tanácsnak, a SZIM-nek, majd a SZOT is megtisztelt másfél évig a díjával. A megyei tanács vb-termében a homok megszelídítését örökítettem meg egy intarziafalon. Most tizenhat négyzetméteres falborításra kaptam megbízást az SZMT-székház tanácskozó- termébe. Harmadik esztendeje a Kecskeméti Konzervgyár támogat. — Sokat hallottam a kiskunhalasi mozgássérült gyerekek házáról. — Nem is tudom, hogy jutottam el oda. Kicsi, földszintes egyszerű házat építettek - teljesen társadalmi összefogással. Mondtam, szép. de gyerekek élnek majd benne, azoknak nem mindegy a környezet. Csináltam három falat, napfényes Alföldet, erdőt, éjjel álmodó állataival. Nem tudom. voltam-e már, leszek-e még olyan boldog, életemben, mint a házavatón voltam ... — Sokfelé kiállítasz itthon, külföldön. Nem lenne végre esedékes Szolnokon is? Elvégre ... — Elvégre én még soha kérést vissza nem utasítottam. Eddigi életem felét Szolnok megyében éltem, s ha hívnak, természetes. Igaz, erre az évre őszig betelt a kiállítási naptáram. De megpakolom az öreg Skodát, s megyek szívesen, tudod... Sóskúti Júlia Könyvről könyvre Együtt vagy külön utakon Az 1848—49-es szabadság- harc emigrációba kényszerült vezetői, politikusai szüntelen erőfeszítéseket tettek, hogy a belső felkelés, és a küilső segítség valamilyen kombinációjával megteremthessék a független magyar államberendezkedés föltételeit. E tevékenység egyik kevésbé feltárt területe a Kossuth-emig- ránió és a román nemzeti mozgalom kapcsolata. Borsi- Kálmán Béla, a legfiatalabb történészgeneráció képviselője — aki a XIX.—XX. századi román irodalom kitűnő fordítójaként is ismert — közel tízéves kutatómunka eredményeit 'szintetizálja Együtt vagy külön utakon című kötetében. (Magvető — Nemzet és Emlékezet sorozat.) A tanulmány az 1848—49 utáni magyar—román együttműködést — illetve annak lehetőségét — egy jól megrajzolt politikatörténeti keretben tárgyalja — számos új, magyar, román, francia levéltárakból feltárt elemmel bővítve ismereteinket. A kötet három fejezetre tagolódik. A három rész belső logikája, az Összefüggések világos taglalása (minden esetben rendkívül bőséges forrásanyagra támaszkodva) izgalmas olvasmánnyá avatja a könyvet. Az első fejezet — a későbbiek biztonságos érthetősége kedvéért — áttekinti a román nemzettudat fejlődését, a második a magyar emigráció helyzetmegítélésének változásait követi nyomon 1863-ig, míg a záró, egyben legterjedelmesebb rész az 1864-es megegyezési kísérlett történetét dolgbzia fel, különös tekintettel Klapka György és Arthur Seherthoss tevékenységére. Borsi-Kál- mán Béla helyzetelemzései mindenkor megfontoltak, a felek álláspontjait egyformán latra teszi, lett légyen szó a román kulturális, esizmei mozgalmakról, vagy !a magyar emigráció agy-egy személyiségéről!. Félreértés ne essék: e történelmi mű nem pusztán a témája miatt tartha számot a valamelyest fölkészült olvasó érdeklődésére; világosan van megírva is. A havasalföldi és a moldvai fejedelemséget 1859-ben egyesítő Alexandra loan Cuza politikai tevékenységét például úgy ismerheti meg az olvasó hogy egyúttal kirajzolódik előtte egy államférfi portréja sőt, egy politikusnemzedék működéséről is képet alkothatunk. A kötetet a források és forráskiadványok,' valamint e fölhasznált irodalom bőséges jegyzéke zárja, amely, számos olyan beszerezhető, kölcsönözhető művet is tartalmaz, amik segíthetik ' a korszak iránt érdeklődő olvasót a további tájékozódásban. — v. j. — Papírgyári MTESZ Tanítanak, könyvet írnak, újítanak A Szolnoki Papírgyárban működő, négy munkabizottságból álló lyiTESZ-csoport elmúlt évi munkája színes és gazdag volt. A technológiai, fejlesztési munkabizottság rendszeresen tájékoztatókat adott ki a gazdálkodás eredményeiről, a gyár életéről. Az elméletben isimert technológiákat átültette a gyakorlatba, a szakmunkásokat betanította a gépek kezelésére, karbantartására. A munkabizottság számos újítást adott be, a gyártás korszerűsítése ési az önköltség csökkentése érdekében. Tavaly ünnepelte 30. évfordulóját a gyár szajkói unkásképzőjé, ahol mindvégig a MTESZ-tagok oktatták a szakmai tantárgyakat, fejlesztették az iskola szertárát. Az oktatási munkabizottság tankönyveket készített, valamint speciális tanfolyamokat szervezett. Az energetikai munkabizottság — egyebek között — aktívan bekcsolódott a megy,ei MTESZ-szervezet vizsgálatába, amelynek tárgya Szolnok távhőellátásániak koncepciója volt. Értékes újítást nyújtott be a papírgyár energiaellátásának ésiz- szerűsítéséhez. A gyártörténeti munkabizottság pedig elsősorban a saját múzeum újjáépítésével, a nagyszabású rekontsrukaió dokumentálásiával s az „Aranygyűrűsednk visszaemlékeznek’’ című könyv összeállításával tette tartalmassá elmúlt évi tevékenységét.
