Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
10 Szolnok megye múltjából 1985. FEBRUÁR 9. Negyven óve történt Az újjászületés krónikája 1945. január 1-én 15 fokos hideg volt. A kisújszállási nemzeti bizottság által meghirdetett népgyűlésen azonban nem érződött a hideg. A felvonulás már délelőtt IC órakor megkezdődött. A Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt szervezetei mellett, a szabad szak- szervezetek és az Iparosikör tagjai vonultak zászlók alatt a gyűlés színhelyére ,.hitet tennj az új, demokratikus rend mellett”. Az egykori újságtudósítás a következőképpen idézi elénk a gyűlés hangulatát: „A szemek beszélnek. A zárkózott nagykun ridegség mögött reményteljes várakozás feszültsége csillog. Bíznak, várnak, remélnek... És cselekednek. Fegyelmezett érdeklődéssel és lelkesedéssel hallgatják a nemzetgyűlés képviselőinek beszámolását... Meg- éljenzik a demokráciát, a függetlenséget, a nácik elleni háborút, a Szovjetuniót, tüntetnek a fasizmus, az elnyomás, a feudalizmus ellen ... Kisújszállás politizált és politizál. A város szocialista világnézetű kubikosai és értelmiségei a felszabadulás első napjától kezdve tudták miről van szó. Azonnal politikai kérdésként kezeltek mindent: a személyi és vagyonbiztonságot, a zsírt, a 'búzát. Mindent. Ma rend van és bizalom. Mert mindezt ők maguk teremtették. Helyesen fogták fel a nemzeti bizottságok szerepét, a demokráciát, a saját és a közösség szükségleteit. Kisújszállás a Kunságban példát mutatott. Eredmény: népgy ülésükön közlekedési eszköz hiányában. 15 fokos hidegben ott vannak Mezőtúr, Túrkeve, Törökszent - miklós, Karcag kiküldöttjei meghallgatni, megtanulni az új idők szavát.” A demokratikus átalakulás folyamatában a debreceni Néplap 5 nappal a kisújszállási népgyűlés után közölte az Ideiglenes Nemzeti Kormány első rendeletéit a közbiztonság fokozottabb biztosításáról, a közigazgatás ideiglenes rendezéséről, a nemzeti bizottságokról, a képviselőtestületekről és a törvényhatósági bizottságokról. A kisújszállási nemzeti bizottság továbbra js példát mutatott. A kisújszállási polgármester január 9-én a következő levelet _ küldte Karcag polgármesteréhez: „Kisújszállási nemzeti bizottság a mai napon tartott ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy a kebeléből választandó küldöttség útján memorandumot juttat el az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnökéhez. melyben kéri a földreform haladéktalan és radikális keresztülvitelét minden 100 kát. holdat meghaladó birtokra kiterjedő hatállyal. Kéri továbbá a nénellenes és fasiszta magatartású személyek legsürgősebb felelősségre vonását és e célból a népbíróságok legsürgősebb felállítását. iE küldöttség a fenti memorandumot a Nagykunság nevében nyújtaná be. miért is tisztelettel kérem t Címet, hogy a küldöttségbe az ottani nemzeti - bizottságból legalább egy tagot kijelölni és azt városunkba oly módon elküldeni szíveskedjék, hogy legkésőbb e hó 14-én, vasárnap délután ideérkezzék. Itt a küldött elszállásolásáról gondoskodni fogunk és hétfőn innen indulnak Debrecenbe.” Ezen a napon Jászalsószentgyörgyön. január 16-án pedig Jásztelken megalakult a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete. Január 14-én a debreceni Néplap közölte a Nemzeti Parasztpártnak a Magyar Kommunista Párttal egyetértésben nyilvánosságra hozott földreform javaslatát. Január 17-én Debrecenbe utazott a Nagykunság (Kisújszállás, Karcag, Túrkeve, Kenderes, Kunmadaras, Kunhegyes) nemzeti bizottságainak 12 tagú küldöttsége, hogy sürgesse a radikális földreformot, a népbíróságok felállítását, s a demokratikus magyar hadsereg azonnali megszervezését a németek elleni háborúra. Nánási László, a küldöttség tagja, hangsúlyozta: „Az ország népe olyan hangulatban van. amely most már parancsolólag előírja a földreform minél előbbi keresztülvitelét.” Január 18-án felszabadult egész Pest, 9-én Kisújszállás nemzeti bizottsága egy vagon búzát ajánlott fel és szállított el Salgótarján éhező lakosainak. Január 20-án aláírták Moszkvában a szövetséges hatalmakkal kötött fegyverszüneti szerződést. A szövetséges hatalmak a fegyverszüneti szerződésben elismerték Magyarország hadüzenetét a fasiszta Németországnak, és biztosították a náciellenes háborúban való részvétel lehetőségét. A fegyverszüneti egyezményben az Ideiglenes Nemzeti Kormány kötelezte magát és egyben engedélyt kapott arra, hogy legalább 8 hadosztályt felállítson és a frontra indítson, s azok részt vegyenek az ország teljes felszabadításáért folyó harcokban, valamint a hitlerista Németország teljes szétzúzásában. Január 21-én már rendszeres vonatközlekedés volt Szolnok és Debrecen között Szolnokról Debrecenbe a páratlan napokon, vissza a páros napokon indult a vonat. Január 21-én Jászfényszarun. 22-én Tiszasülyön alakult meg a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete. A MKP karcagi szervezetének kezdeményezésére a helyi nemzeti bizottság a Nemzeti Segély céljaira felajánlott egy vagon lisztet és hat vágómarhát. Január 25-én megalakult Szolnok város ideiglenes képviselő testületé. Január 28-án a Magyar Kommunista Párt megszervezte első budapesti népgyűlését. Ezen a napon Kun- szentmártonban megalakult a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezete. Január 30-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány kiadta a toborzó felhívást az úi magyar hadseregbe való jelentkezésre. dr. Püski Anna I Idati ik a Jászsá ig Eredményes sztrájkharcok ■ hagyi nun! [ásni ozgali ni urnái lyaib lói (2 Jászberényben a századforduló utáni években tovább erősödött a szociáldemokrata párt helyi szervezete. Haladó mozgalmuk az 1901. évi országgyűlési képviselőválasztások idején az Apponyi elleni szervezkedésben is megnyilvánult. A hírhedt arisztokrata ekkor nem is mert Jászberénybe jönni, Szolnokon várta be a választások eredményét. Ez volt az a nevezetes választás, amikor egy egész vegyesdandárt vezényeltek ki a város területére teljes fegyverzetben. 1902 áprilisában Jászberényben Tapossy Márton rendőrkapitány arról tesz jelentést a megyei hatóságoknak, hogy április 16-án Beszteri László csizmadia kisiparos házánál a munkások szociáldemokrata gyűlést tartottak, amelyen a rendőrség rajtaütésszerűen megjelent. A szervezet tagjai negyvenen voltak. A Népszava, Népolvasótábor és a Földművelő című lapok tömegeit foglalták le a rendőrhatóságok, a tagokat pedig egytől-egyig letartóztatták. Napokig tartó vallatás és sanyargatás után engedték őket szabadon, de azután- is rendőri megfigyelés alatt állottak. 1903 januárjában a jászberényi Margit-sziget nagyvendéglőjében szocialista népgyűlést tartottak, amelyen 200-nál többen vettek részt, — valamennyien kisiparosok. munkások, napszámosok és agrárproletárok. A gyűlésen Kovács János elnökölt, Tóth János ácssegéd végezte a jegyzői teendőket, s Pelczéder Ágoston budapesti asztalosmunkás tartott beszámolót a szociáldemokrata párt programjáról, valamint a jászberényi dolgozók gazdasági helyzetéről és politikai jogairól. Néhány hónappal később újabb nagygyűlést tartottak. Ezen már több mint ezerkétszázan vettek részt. A nincstelen agrárproletárok mozgalmi is egyre erősödtek, amelynek egyik eredménye a Jászberényben 1903 nyarán kitört nagyobb .mértékű aratósztrájk volt. A Jászberény és Vidéke Munka, kilenc kis linómetszeten Szolnokon az újjáépítés hősi korszakának értékes dokumentumait őrzi a Damjanich Múzeum. Ezek közül, művészi értékénél fogva kiemelkedik az a kilenc kis linómetszet, amelyet Benedek Jenő festőművész készített 1945 első hónapjaiban. » A közmunkaváltság lerovására és nyilvántartására Zsemlye Ferenc, Szolnok város 1945. január 25-én megválasztott polgármestere, bélyeget terveztetett. Az elkészített vázlatok mindegyike az újjáépítés hősét, a munkást ábrázolta, erőteljes, expresszív megfogalmazásban. A témájában és megoldásában egyaránt sikeres vázlatok alapján készülték el a helyi sokszorosításhoz alkalmas linómetszetek. A kisgrafika körébe tartozó művek két szempontból is érdemesek, a fi<»velem- re. Egyrészt a Szolnoki Művésztelep legelső képzőművészeti alkotásai a felszabadulás után, másrészt a munkásábrázolások sorában is számon kell tartanunk őket, mint a felszabadulás utáni újjáépítés hőseinek korszerű művészi megfogalmazásait. A metszeteken a művész a kubikost, a zsákolót, a vasmunkást és a favágót ábrázolta. Az elkészült nyomódúcokról azután Szolnokon, a Pólya Tibor u. 4. szám alatti Sankadi-féle nyomdában több ezer példányban készültek a bélyegek többféle színű papíron, színes nyomdafestékkel, perforált és vágott széllel. Az elkészítés időpontját legkönnyebben úgy határozhatjuk meg, ha ismert időpontokkal behatároljuk. A szolnoki Dolgozók Lapja, amelynek utolsó száma 1945. január 4-én jelent meg, még nem tud róla. Szolnok város ideiglenes képviselőtestületi közgyűlése csak 1945. január 25-én ült össze és választotta meg a Magyar Egy szolnoki bélyegsorozat 1945-böl Kommunista Párt helyi szervezete soraiból Zsemlye Ferencet, aki a „Munka” bélyegsorozat elkészítését kezdeményezte. Az 1945. május 1-től megjelent Tiszavidék című szolnoki lapban már nem találunk a bélyegsorozatról adatot. A „Munka” című linómetszet-sorozat tehát 1945. február és április között készülhetett. Eredeti, rendeltetés szerinti felihasználására nem került sor, mert a közmunkaváltság lerovását máskép- .-pen szabályozták. Városi bélyegként — illeték lerovására — azonban 1945 nyarán használatba került s külön-. féle felülbélyegzésű példányai a stabilizációt megelőző idők emlékét idézik. Kaposvári Gyula többször tudósított sztrájkokról. 1903. november 1-i számában közölte: „Jászberényben 1903 október végén a helyi magánnyomdák munkásai eredményes sztrájkharcot folytattak munkáltatóik ellen heti munkabérük emelése érdekében.” A lap 1904. március 20-án arról tudósított, hogy „az eredményes sztrájkharc sikerei nyomán 1904. március közepén 65 kőműves és ácsmunkás lépett sztrájkba Jászberényben. Tíz órás munkaidőt és 30 fillér órabért követeltek. A hatóságok teljesítették követeléseiket. Az eredményes sztrájkharcba bekapcsolódtak a jászberényi vasúti munkások, valamint a Dohánybeváltó és a Téglagyár munkásai is.” Ezekben az eredményes sztrájkharcokban erősödött meg a „Testvériség” fedőnév alatt működő jászberényi szociáldemokrata pártszervezet. Ez a munkásszerve- zet 1904-ben már az egész Jászság szociáldemokrata mozgalmának központjává és irányítójává fejlődött. Így tartotta nyilván a párt budapesti központja és ennek hivatalos lapja, a Népszava is, és természetesen a iföldbirtokos-burz^oá megyei hatóság is. 1904. március 25-én a megye alispánja bizalmas jelentésben közölte a belügyminiszterrel, hogy „.. .a nemzetközi pártnak a megye jászsági részében van erős mozgalma, éspedig Jászberény, Jászkisér, Jász- fényszaru, Jászdózsa, Jász- ladány, Jászalsószentgyörgy és Jászfelsőszentgyörgy községekben. Ezt a mozgalmat a jászberényi Testvériség Munkásképző Egylet vezetősége irányítja és szervezi.” 1905-ben a jászberényi szociáldemokrata mozgalom már megyei viszonylatban is jelentős és hatását a Jászság számos helységére kiterjesztette. A Népszava 1905. január 10-én közölte: „A szociáldemokrata párt budapesti vezetősége 1905-ben a jászberényi választókerületben munkáspárti képviselőt jelöltetett az országgyűlési választások idején” Saly Endre a Népszava későbbi szerkesztőségi tagja személyében. Apponyi ellen azonban Saly Endre mégsem léphetett fel, mert ezt megakadályozták a város korrupt vezetői, Apponyi jászberényi kortesei. Az 1905. évi választásokon így Jászberényben tulajdonképpen nem is volt választás, hanem csak a városi elöljáróság bejelentette, hogy Jászberényt Apponyi Albert gróf fogja képviselni az országgyűlésen. A Jászság haladó erőinek gazdasági küzdelmei ezekben az években a munkabérek emeléséért, a munkaidő csökkentéséért, a politikai küzdelmek pedig az általános titkos választójogért folytak. Az 1905 körüli években a Jászság több helységéből munkásszervezkedésekről, sztrájkmozgalmakról, haladó politikai küzdelmekről tudósítanak a helytörténeti források. A Jász-Kürt 1906. augusztus 26-i száma közölte: „Szocialista gyűlések. — Mint jászapát-i tudósítónk értesít, f. hó 19-én Jászkiséren, 20-án pedig Jászapátin a szociáldemokrata munkások népgyűlést tartottak, mely alkalomból mindkét helyen Nyisztor Syörgy munkásvezért küldte ki a központ szónokul." A jászberényi kőművesek szervezete 1906. május 1-én a Bathó-kertben szép ünnepélyt rendezett, amelynek keretében „a központi egyesületektől küldött szocialista zászlót is felavatták.” 1906. október 14-én a jászberényi építőmunkások a vásártéren tartottak népgyűlést mintegy 700—800 résztvevővel. A Jász-Kürt 1907. március 10-i száma A földmunkások helyi csoportja — a városházán címmel ekként tudósított: „Míg a városi képviselő testület a városháza nagytermében tanácskozott, az Orsz. Földmunkások jászberényi csoportja Ladányi ügyészük vezetése mellett a polgármester hivatala elé ment, hogy sérelmüket előadja és a polgár- mester orvosolja azt. A polgármester ép a közgyűlést vezette s lelkiismeretével sehogysem tudta összeegyeztetni, hogy a közgyűlést 10 percre felfüggessze. E helyett azonban a tanácsteremben megjelent a kapitány, és talán a polgármestertől kért tanácsot, hogy mitévő legyen. A rendőrség beavatkozása. A főkapitány eltűnik a közgyűlés terméből, s csakhamar kiutasította a szocialistákat a városházáról... A csendőrség kivonulása. A helyi csoport levonult az emeletről s szépen sorfalat állt a városháza előtt. Azt akarták ugyanis, hogy kérelmüket miután fenn nem hallgatta meg a polgármester, az utcán adják elő neki. Hogy azonban a kapitány nagy dolgokat csináljon a szelíd kérelemből, a csendőrséget is kivonultatta, amely szétoszlatta a tömeget. Kivonultak a katonák. A katonaságot is kivonultatták és készenlétbe helyezték. E°v félszázad a rendőrség épületében állott fel. Dolguk azonban nem akadt. Nem órtjUk egyáltalán a polgármester és a kapitány intézkedéseit? — Nem tudjuk mire való volt a csendőrség és a katonaság Kivonultatása? Csak nem akartak vérfürdőt rendezni, és abban gyönyörköd- -ni? Vagy tán így akarják a figyelmet magukra terelni? Talán megfélemlítése akar ez lenni munkásságnak? — Hát egy 30 000 lakosú városban a polgármester és a kapitány csak arra valók, hogy 50—60 gazdaember vagyonának előmozdítására szervezkedjenek? — A másik 29 950 ember nekik semmi? — Hát ezek nem olyan adófizetői a városnak? — Hát a város fejének nem kötelessége-e őrködni a város minden egyes polgárának élete fölött? Szabad-e kockára tenni a polgárok életét? Szabad-e izgalomba hozni a város lakosságát? Megengedhető-e, hogy a város békéjét éppen azok, akiknek kötelessége azt épségben tartaniok, megzavarják? Nem jobb lett volna-e ha a munkásokat szépen meghallgatja és megnyugtatja a polgármester? Vagy talán azt akarja, hogy reá fogják, hogy u. n. „erős kéz”? — Hogy is mondják csak? — Az „erős kéz”, ha vak szenvedélytől vezetett tapintatlan túlzásba megy, bolond kéz!” Tóth János (Folytatjuk) összeállította: dr. selmeczi László
