Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

1985. FEBRUÁR 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felkészülés rekordidő alatt Az ország harmadik tévégyára Kilencvenezer fekete-fehér készülék Jászfónyszaruból A szakemberek többségre fiatal Szinte észrevétlenül tele­pedett meg az Alföldön, a Jászság északi csücskében Jászfényszarun a híradás- technikai ipar. Az Orion a hetvenes évek közepén ala­pított itt egy üziemet, ahol kezdetben csak tv-kávákat. hangsugárzó dobozokat ké­szítettek, később azonban már bonyolultabb elektroni­kus termékeket, fekete-fe­hér és színes televíziók úgy- nbvíezett nyomtatott lapjait is gyártották. A gyáregység­ben hagyományos termék­nek számítanak ma már a hi-fi berendezések is. Nyertek az „idealisták” Csendben terebélyesedett a gyáregység, a szakembe­reken kívül alig tudta va­laki, hogy milyen komoly elektronikái bázis van a megyében. (Az Orion tele­vízióinak szerelési munká­latait jórészt a Jászságban végezték). Látványos válto­zás csak körülbelül egy éve kezdődött, amikor a híradás- technikai vállalat megvásá­rolta a Budapesti Kalapgvá- rat; a jászfényszarui kalap­üzemben is elkezdtek az elektronikai eszközök gyár­tására készülni. (A változá­sok első lépéseiről a Néplap­ban tavaly már beszámol­tunk). A múlt év közepén az üzemben befejeződött a kalaptompok készítése — teljesíteni kellett a „gazda­csere” során átvállalt köte­lezettségeket —, minden fel­tétel megvolt az újonnan szerzett üzemben a valódi birtokbavételre, a munka neheze azonban ekkor kez­dődött. Alig volt valaki, aki ko­molyan hitt volna abban, hogy a kalapgyártó gépeket gyorsan ki lehlet telepíteni, Régi „orionosok” és volt ka­lapgyáriak egymás mellett dolgoznak a tévék lelkének szerelésén az épületeket hetek alatt át lehet alakítani (falakat kel­lett bontani, új padozatot ké­szíteni és a tetőt szigetelni, majd festeni, mázolni) és megteremteni a tv-gyártás- hoz nélkülözhetetlen por­mentes üzemet. A „reáli­san” mérlegelők legfeljebb a tv-gyártás idei megkezdésé­ben bíztak. Végül aztán az „idealisták­nak” lett igazuk, az átalakí­tás — „saját kivitelben” — július 21-én kezdődött, szep­tember 10-én pedig lekerült a fényszarui gyártósorról az első fekete-fehér „gép”. A vállalati központtól csupán egy úgynevezett műadót (ha nincs televízió adás. ez biz­tosítja a készüléket beállí­tok munkájához szükséges képet és hangot) és a rpű- szereket kapták a fénysza- ruiak, a többi berendezést mind maguk készítették. Hasznos az égetés Két hónap sem kellett, hogy az ország harmadik tv-gyára dolgozni kezdhes­sen, 1984-ben 13 ezer 400 fe­kete-fehér tv-t adtak át a Jászságból a kereskedelem­nek (a terv 10 ezer volt). Ki­fogástalan minőségben! A vállalat 10 ezer, korábban Budapesten gyártott készü­lék jellemzőit hasonlította össze 10 ezer jászfényszarui- val, és az új üzemből kike­rült gyártmányok állták a próbát. Jelentős része van ebben annak, hogy az új gyárban egy, a hibákat biz­tonságosabban kiszűrő mód­szert vezettek be: az össze­szerelt terméket a finom beállítás előtt 24 órán át — 4 óránként ki-bekapcsolva — működtetik, „égétik”. Az erős igénybevétel során az alkatrészek legtöbb hibájára fény derül. Aki a kalapgyári állapoto­kat ismerve lép be a tv- gyárba, alaposan meglepő­dik. Fehér falú, tágas, vilá­gos csarnokban dolgoznak a készülékek összeszerelői, az üzemet zegzugokra bontó fa­lakat eltüntették, az egykor kellemetlen levegőre sem emlékeztet semmi. Az vi­szont már egyáltalán nem meglepő, hogy a gazdacsere idején az Oriont választó egykori kalapgyáriak (390-en döntöttek így) elégedettek, szívesebben végzik a tiszta, ülőmunkát, mint az előző, fizikailag sokkal megterhe- lőbb, nedves, gőzös, piszkos kalapkészítési feladatokat. Ma már két műszakban dol­goznak, most naponta 300 készülék kerül a raktárak­ba, ez a szám azonban rövi­desen 400-ra emelkedik. Kell a gumikalapács Akár a gyárrészleg egy másik üzeméből, akár a nyúlbőrök mellől került va­laki az új szalag mellé, ha­mar megszokta az új teen­dőket. A többségében fia­tal szakembergárda szerint. igen érdekes munka a tv­készítés. Érdekességet még az idegen is talál itt: mert ki gondolta volna, hogy a gumikalapács itt ugyanolyan fontos munkaeszköz, mint a tsavarhúzó és a forrasztó­páka. A beállítás elvégzése után a szerelő, később a meós is jókora ütéseket mér a tévére; ha a kép meg­rezzen, vagy recsegni kezd a hang, „mellékvágányra tol­ják” a készüléket, a hibaja­vítók kezdenek dolgozni raj­ta. Az idén a tervek szerint minden, az Orion márkaje­lét viselő fekete-fehér tévé- készülék Jászfényszarun ké­szül, 90 ezer gépet adnak át a kereskedőknek. De nem­csak a fekete-fehér tv-re vágyók nyertek az új gyár beindulásával. A vállalat bu­dapesti gyárában ma már minden, tv-készítésre fog­ható erőt (mert persze a mikroelektibnikai és szá­mítástechnikai feladatok megoldása is sok munkát ad) a színes berendezések gyártására foghattak, így az Orion az idén már 65 ezer ilyen készüléket Ígérhetett vevőinek. Persze, — mint valamilyen módon a válla­lat minden tevékenységéből — e munkából kiveszik ré­szüket a jászfényszaruiak is: ők készítik az úgyneve­zett nyomtatott lapokat. V. SZ. J. MHD-üzlel Portáldaruk a gdanski kikötőbe A Magyar Hajó- és Daru­gyár a napokban megkötött szerződés értelmében jövő­re kikötői portáldarukat szállít a lengyelországi ki­kötővárosba, Gdanskba. A lengyel Novimor Vállalattal aláírt üzletkötés alapján há­rom, egyenként 33 méter ma­gas 10 tonnás darut exportál, több mint hárommillió ru­belért. Az MHD ezzel bekap­csolódik a kikötő rakodó­partjának 1986—1990 között ftervteqett rekonstrukciójáBa. A kikötői rakodókapacitás bővítése, új, nagyobb telje­sítményű berendezések el­helyezése, s ezzel a rakodás gyorsítása lehetővé teszi az áruforgalom növelését is. Ez pedig minden olyan or­szágnak előnyérte válik, amely a lengytel kikötőket igénybe veszi a tranzitáruk átrakására, az onnan való szállításra. A gdanski kikötő két má­sik lengyel kikötőközpont­tal, Gdyniával és Szcze- czinnel együtt meghatározó szerepet tölt be a magyar tranzitáruk forgalmában is. Gdanskból indulnak útra a magyar műtrágyaszállítmá­nyok és ide érkezik cellu­lóz-importunk jó része. összességében a magyar tengeri export- és import áruforgalom több mint egy- harmada bonyolódik a há­rom lengyelországi kikötőn keresztül. Csapágyipari tanácskozás Tegnap a jegyzőkönyv alá­írásával befejeződött a KGST Csapágyipari Együtt­működési Szervezete irányí­tásautomatizálási és szá­mítástechnikai kérdésekkel foglalkozó szakértői munká- csoportjának Debrecenben megtartott 11. ülése. Zárszámadását tartotta a fegyvernek« Vörös Csillag Tsz (Folytatás az 1. oldalról.) ágazat 20 százalékos veszte­ségeit sikerrel ellensúlyozták a szövetkezet állattenyész­tői, az időközben kedvezőb­bé vált baromfiértékesítési lehetőségek rugalmas ki­használásával, a terven fe­lüli vágóállat és állati ter­mék értékesítéssel, valamint — az előző évi 140 száza­lékról 146 százalékosra javí­tott szaporulati mutatók ré­vén — a juhászat gazdasá­gosabbá tételével. A fegyvernek! zárszám­adáson nemcsak az üzemi termelési terv teljesítéséről adhatott számot a vezető­ség. hanem arról is. hogy a vártnál kedvezőbben alakul­tak tavaly a hatékonysági mutatók. A tervezett 2.4 fo­rint helyett 11,3 forint lett a száz forint költségre jutó nyereség, tehát a 28 mil­liós mérleg szerinti nyere­ségért nagyon meg kellett dolgozniuk a szövetkezetiek­nek. A téesz tavalyi bruttó jövedelme egyébként 10 millióval magasabb volt az utóbbi 3 év átlagánál, így teljesült a párt- és a gaz­daságvezetés egyik legfon­tosabb célkitűzése: a Vörös Csillag Tsz visszanyerte az utóbbi aszályos években alaposan megcsorbult koráb­bi pozícióját, aminek jelen­tőségét növeli, hogy megfe­lelő alapokat tudott terem­teni a gazdaság az 1985-ös eredményes gazdálkodáshoz, az ötéves terv sikeres be­fejezéséhez. Az utóbbi érdekében ki-, dolgozott termelési straté­giát ismertetve, a szövetke­zet elnöke hangsúlyozta: is­mét visszanyert kedvező po­zícióját, a fegyvernek; téesz is csak úgy tudja megtarta­ni, ha valamennyi ágazat­ban maximálisan kihasznál­ják erőforrásaikat, a még fel nem tárt tartalékai ka A termelés idei tervezett 6 százalékos növelésének ér­dekében a növénytermesztől az elmúlt őszön ismét emel­ték a szántóterületen belü a kalászos gabonafélék ará­nyát. A gyümölcskertészek a kiöregedett, a ma már korszerűtlen fajtaösszetételt ültetvények megszüntetésé­vel teszik gazdaságosabbá í főágazatot. Mintegy 60—7( hektárt készítenek elő a: exportra és a hazai feldol­gozásra egyaránt kereset­tebb csonthéjasok telepíté­sére. A gvümölcsbetakarítás szezonra befejezik az évi 1‘ ezer tonna kapacitású. < debreceni Tartósítóipar Kombináttal közös beruhá­zásban készülő gyümölcs- konzerv-üzemet. Mintegi 800 hektáron, teljes egészé ben szántóként hasznosít^* területen, intenzív öntözés- fejlesztéssel fokozzák a ter­melés biztonságát. Az állat- tenyésztők a húshasznú sza kosodást meggyorsító fajta keresztezéstől várnak a ko­rábbinál jobb eredménye­ket a húsértékesítésben. Az 1985-re tervezett 3(1 milliós nyereség teljesí­tésében természetesen — a termelésfejlesztési in­tézkedéseken túl — to­vábbra is számol a fegyver- neki téesz vezetősége vala­mivel több. mint ötszá: téesz.-tag helytállására. Kö­zülük ketten, a tavalvi ki­emelkedő munkájuk elisme­réseként a TOT által ado­mányozott' kitüntetést. ti- zenketten pedig munkahe­lyi kitüntetést vettek át ; tegnapi' zárszámadáson. A pártértekezletek elé Helyzetelemzés m reálisan Megyénk­ben holnap kezdődnek a városi pártérte­kezletek. Nem me­rőben új feladatról van szó, hanem a XIII. pártkongresszus hóna­pokkal ezelőtt elkezdődött felkészülés folytatásáról, an­nak igen fontos mozzanatá­ról. Eddig ugyanis alapszer­vezeti illetve összevont tag­gyűléseken, üzemi, intézmé­nyi- és hivatali küldöttérte­kezleteken mérlegelték a kommunisták azt, hogy a ha­táskörükbe eső munkaterü­leteken és saját szervezetük-, ben miként oldották meg a XII. pártkongresszus határo­zatából adódó helyi feladato­kat. Voltaképpen viszonylag kisebb területek eredményeit és gondjait elemezték. Most viszont egy-egy város egé­szének számvetését tartják. Pártszervek és pártszerveze­tek sokaságának, az emberek tízezrének munkáját, helyze­tét és boldogulásának lehető­ségeit mérlegelik. Mivel olyan kongresszusra készülünk, melynek köz­pontjában a való élet megol­dandó kérdései állnak, a kongresszusra való készülő­désnek is a párt politikájá­ból adódó helyi feladatok megoldását kell szolgálnia. A városi pártértekezletek hi­vatása, hogy reális helyzet- elemzés alapján munkálják ki ők is a továbblépés útja­it. A küldöttek munkáját könnyíti az, hogy az eddig megtartott pártrendezvények gazdag tapasztalatokkal szol­gálnák. Már a beszámoló taggyűlések előtt a pártve­zetőségek széles körű eszme­cserét folytattak a pártonkí- vüliekkel is, így most állás- foglalásaikban nemcsak a kommunisták véleménye tükröződik. Az eddigi tapasztalatok alapján a stabilitás, a ki­egyensúlyozottság, a társa­dalmi közmegegyezés a jel­lemző belpolitikai életünkre. A dolgozók széles körben ki­fejtették, hogy nemcsak tár­sadalmunk alapvető osztá­lyainak, hanem minden ré­tegnek és csoportnak a szo­cialista társadalmi rend az érdeke. A pártonkívüliek el­fogadják a párt vezető sze­repét, egyetértenek annak politikájával, segítik e poli­tika megvalósulását. Az em­berek támogatják népköz- társaságunk békepolitikáját. Tehát jó politikai légkörben készülünk a pártkongresz- szusira. Hozzájárul ehhez az is, hogy a nehezebbé váló külgazdasági feltételek elle­nére is számottevő eredmé­nyekről adhatnak számot a városi pártértekezletek. Gazdagodtak, sokrétűbbek­ké váltak a pártmunka mód­szerei is. A városi pártbi­zottságok sikerrel birkóztak azokkal a feladatokkal me­lyek a közigazgatási terüle­tek változásából adódtak. A következő ciklusban néhány helyen — kísérletképpen — a pártbizottság. illetve a párt-végrehajtóbizottság fel­adatait egy kisebb létszámú vezető testület végzi. A kí­sérlet lehetővé tétele és fő­leg a sikere függvénye volt és az is marad a városi párt- bizottságok munkájának. Nincs a politikai, a gazda­sági és a társadalmi életnek olyan területe, ahol 1 ne ta­lálkozhatnánk a fejlődés je­leivel. önbizalmat és kellő alapot ad ez a tény a párt­értekezletek küldötteinek ah­hoz, hogy a sikerek számba­vételén túl a további előre­lépés útját is kimunkálják. A reális helyzetelemzésből adódnak a feladatok. Az ed­digi pártrendezvények ta­pasztalata az is, hogy a párt­tagok kritikus szemmel fi­gyelik munkahelyük sorsá­nak alakulását. A párt poli­tikája melletti cselekvő ki­állásuk, példamutatásuk, a pártonkívüliek megnyerése és mozgósítása a sikerek for­rása. A lazaságok, a látszat- intézkedések, a tehetetlenség, a felelőtlenség - felett nem hunynak szemet. Egyre hatá­rozottabban követelik min­denhol a felelősséggel vég­zett munkát, az előrelátó, hatékony vezetést. Nyilván­való, hogy a reális helyzet- elemzésen túl ezt a kritikus hangvételt, jövőt biztosító állásfoglalást várják kül­dötteiktől is. Ehhez termé­szetesen az szükséges, hogy a párttagok bizalmát élvező küldöttek alaposan felkészül­jenek a pártértekezletre. A küldöttekhez előre eljutta­tott dokumentumok és a taggyűlések tapasztalatai jó alapot nyújtanak a felkészü­léshez. A városi pártértekezleteken várható­an megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak a gazda­ságpolitikai célkitűzésekre. A küldöttek feladata az, hogy másként, mint a termelési tanácskozásokon, a politika oldaláról közelítsék a gazda­ságpolitikai kérdéseket. Ves­sék össze az eredményeket és a fogvatékosságokat a párt gazdaságpolitikai elvei­vel, elemezzék egybeesésük vagy eltérésük okait. Helye van a városi pártértekezleten a dolgozók termelési aktivi­tásával, életkörülményeik alakulásával, az új vezetési formák bevezetésével, a gaz­dasági reform továbbfejlesz­tésével, a gazdaságosság és hatékonyság értelmezésével stb. foglalkozásnak is. A pártbizottságok politikai irányító munkájában igen fontos szerepet tölt be a vá­rospolitika. Elemzésénél a küldöttek nyilván nem an­nak tárgyi-anyagi vonatko­zását vizsgálják elsődlege­sen, hanem azt, hogy a terü­letükön folytatott gyakorlat összhangban van-e a párt politikai célkitűzéseivel, mennyiben szolgálja a la­kosság mindennapi gondjai­nak megoldását, hiszen tár­sadalmunkban végső soron minden a dolgozó, alkotó ember érdekében történik. A párt belső életének kér­déseivel is behatóan foglal­koznak majd a pártértekez­letek. Az eszmei-politikai, szervezeti és cselekvési egy­ség, a párt vezető szerepének érvényesítése, az ideológiai munka, a pártépítés, a ká­dermunka, a propaganda és agitáció, stb. mind-mind olyan fontos feladat, mely­nek értékelésétől nem te­kinthet el a városi pártérte­kezlet. A pártértekezlet küldöttei nemcsak területük politikai, társadalmi és gazdasági éle­tének mérlegelésére, feladat- meghatározására hivatottak, hanem az új pártbizottságok megválasztására is. A veze­tőségválasztó taggyűlések ta­pasztalatai azt igazolják, hogy friss, jól képzett, tett- rekész erőkkel gyarapodtak a pártvezetőségek. A pártér­tekezleteknek érdemes figye­lembe venniök ezt a tapasz­talatot, és a rátermettség alapján választani ki a párt­bizottsági tagokat; azokra adni szavazataikat, akik nemcsak értik és magukénak vallják a párt politikáját, de kellő felkészültséggel, kez­deményezőkészen képesek kivenni részüket e politika megvalósításából­A pártértekezletek akkor töltik be számvetést végző és jövőt építő felada­tukat, ha a résztvevők való­ban közösen gondolkodnak s jutnak el a határozatokig, hogy azután közös legyen a cselekvés is; továbbá ha a kialakított állásfoglalásaikat továbbítják a felsőbb párt­szervekhez, hogy így vegye­nek részt a politika és a köz­ponti határozatok kimunká­lásában — a pártdemokrácia szellemében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom