Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-08 / 32. szám
1985. FEBRUÁR 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kilencszázféle vetőmag várja a tavaszt Már becsomagolták a tavaszi vetőmagokat, és a Vetőmagtermeltető Vállalat folyamatosan szállítja a Zöldért két szolnoki boltjába. Mindenből lesz elegendő: csak virágokból mintegy háromszázfélét, zöldségekből közel hatszázfélét ajánlanak a kertészkedőknek. Hagymából, burgonyából, sárgarépából négy-öt- fajta is van; csak szárazbabból, karalábéból és kukoricából árulnak kevesebb fajtát a megszokottnál. Zárszámadás Nyergesvontatók Egyiptomnak A Mogürt és a Rába képviselői szerződést írtak alá Egyiptomban arról, hogy hazánk további negyven Rába- nyerglesvontatótj szállít, tar- talék alkatrészekkel együtt, a Nílus menti országinak. A vevő az egyik legnagyobb egyiptomi kőolajipari vállalat. Ez a cég már üzemeltet Rába-járműveket. A friss üzletkötés érdekessége, hogy a rendelést a magyar felek pvéd, japán, olfcsz, holland és NSZK-beli cégek elől hódították el nyílt áralkuban, a hazánk számára kedvező, készpénzfizetési feltételek alapján. lobban követik a divatot Bővülő export gyapjúkelmékből Az Újpesti Gyapjúszövőgyár az idén a tavalyinál ötvenezer négyzetméterrel A tízezer hektáros mező- héki Táncsics Tsz tegnap vonta meg 35. gazdasági évének mérlegét. A zárszámadó küldöttgyűlésen dr. Pálffy Dezső elnök meglehetősen nehéz évről adott számot. Az elemi csapások sora sújtotta az egyébként általában jó színvonalon termelő üzemet. Tavasszal a szélvihar fújt ki a földből 300 hektár cukorrépa-vetőmagot és petrezselymet. Már ekkor 2 milliós kár keletkezett. Tetézte a bájt, hogy villámcsapás több szalmakazlat és gazdasági épületet felgyújtott. 1984-ben az aszályos időjárás is tovább uralkodott, tizenkét hónap alatt alig háromszáz milliméter csapadék hullott a térségben. A szárazság miatt a kukorica és a napraforgó szinte kipusztult, csak mutatóban volt termés, Az elemi csapások együttesen negyvenmillió forint kiesést okoztak a növénytermelésben. A kiesések pótlására szigorú takarékossági intézkedéseket vezettek be. Az állattenyésztésben ugyan teljesítették, sőt túlszárnyalták a termelési mutatókat, de a takarmányköltségek emelkedése miatt elmaradtak a tervezett bevételtől. Ebben a helyzetben „mentőövnek” számított a tsz irányításával, társasági alapon Martfűn épülő első magyar szövetkezeti sörgyár. Az első ütemben elkészült korszerű palackozóüzemet haladéktalanul termelésbe állították. Csehszlovák importsörből eddig majdnem ötvenezer hektolitert palackoztak, és osztrák minőségi Gold Fassl sört dobozokba töltöttek. A sörgyári termelés negyvenmillió forinttal javította a gazdálkodás mérlegét, így ha szerény mértékben is, de nyereséggel zárták az évet. A múlt évi helyzetből okulva 1985-re biztonsági tervet készítettek. Meg-, szüntetik a veszteséges ágazatokat, a mesterséges csapadékpótlásra új öntözőberendezéseket vásárolnak, hogy hatékonyabban vehessék fel a küzdelmet az aszály ellen. Szakszervezetekkel az új Magyarországért Negyven éve alakult újjá a Szakszervezetek Országos Tanácsa Mint arról a közelmúltban a hírközlő szervek beszámoltak, 1945. január 18- án, a főváros pesti oldalának felszabadulása napján már megalakult az új ideiglenes szakszervezeti központ. Az ideiglenességet hamarosan felváltotta a véglegesen megalakult országos szervezet. Budapesttől függetlenül — hiszen gyors hírközlés, információcsere jóformán lehetetlen volt még ekkor — az ország ideiglenes fővárosában, Debrecenben sorra alakultak újjá a szakszervezetek. A vasutasok, a postások, a tűzoltók, a vagungyári mu t- kások, a textilesek, a villamosvasút, a városi kertészet és a temető alkalmazottai, a házfelügyelők, a kiskereskedők, a csatorna- és vízépítő munkások, a tisztviselők, a köztisztasági hivatal dolgozói, és egyéb alkalmazottak sorra jelentették be szak- szervezetük újjáalakulását. A Debrecenben megjelent (akkor még tiszántúli) Népszava 1945. január 27-i számában olvashatjuk: Göröngyös úton indultunk el a boldogabb Magyarország fele, ae meggyőződésünk. hogv erőink összefogásával járhatóvá tesszük ezt az utat. Biztató jel, hogy a fizikai és szellemi munkásak tömegesen lépnek be a szakszervezetbe. Az újonnan alakuló szakszervezetek beszédes bizonyítékai a munkásság öntudatra ébredésének. Január végén Budapesten is sorra jelentették be pjeg- aiakulásukat az új, demokratikus szakszervezetek. Az orvosok, gyógyszerészek, postások szakszervezete, a segédmunkások országos szövetsége már 24-én megkezdte, működését. Ezeket kövvették a mérnökök és technikusok, a tanárok, tanítók és óvónők, vasasok, bőrösök, a fodrászok, a hírlapterjesztők, a famunkásak, a gépjárművezetők, a művészek, az artisták, a* vendéglátóipari, az építőipari, a könyvkötő és rokonszakmák szakszervezeteinek megalakulása. Az Egyetem utca 1. szám alatt minden délben ülésezett Kossá István elnökletével az ideiglenes Szabad Szakszervezetek Szövetsége. Február első napjaiban megértek a feltételei annak, hogy létrehozhatták a szakmai szakszervezeteket összefogó végleges országos központot, a „Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központját”, amely 1948-ig működött ezen a néven. 1948- ban vette fel a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnevezést. A Budapesten ekkor meg- jielent egyetlen napilap, a Kállai Gyula, Darvas József. Zilahy Lajos szerkesztésében kiadott demokratikus újság, a Szabadság 1945. február 4-i, vasárnapi száma közölte külön cím alatt, hogy megalakult az új szakszervezeti tanácsi. „A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt együttműködésére vonatkozó egyezményének szellemében megalakult a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központja. Főtitkára Kossá István lett. Az újonnan megalakult szerhéttagú titkárságot választót, mely hamarosan összeül, hogy a szakszervezetek általános kérdéseit s közvetlen teendőit megtárgyalja. Egyébként már egész sor szakmai szervezet működik, köztük a korábban is fennállottak mellett igen sok új, főleg azokon a területeken (állami alkalmazottak, értelmiségiek), ahol eddig a reakciós államapparátus a szervezkedést nem tette lehetővé”. Három nap múlva, február 7-én bejelentették, hogy megalakulása után megkezdte munkáját., dolgozik a Magyar Szabad Szak- szervezetek Országos Központja. „A magyar ipari, szellemi és mezőgazdasági foglalkoztatottak szervezkedése fontos lépést tett előre. A kommunista és szociáldemokrata munkásság közös el határozással megszervezte a Miagyar Szabad Szakszervezetek Országos Központját, mely legfőbb összefogó szerve a Szabad Szakszervezetekben tömörülő dolgozóknak.” A szakszervezeti központ a Fiumei út (ma Mező Imre út) 4. szám alatt, a volt kivándorlóikat védő iroda helyiségedben kezdte meg működését. Az épület ma lakóház. Az első országos tanács tagja volt: Apró Antal (építőmunkás), Partha Bertalan (vasas), Bokacsi Lajos (litográfus), Brumiller Lászfió (nyomdász)-, Dobos József (fás). Gyuricza Gyula (kereskedelmi), Kisházi Ödön (vasas), Kiss József (bőrös), Ko- \acs Józsefné (kereskedelmi). Maróti Károly (közlekedési), Túli István (szabó), Vas (Wittag) Miklós (vasas), dr. Weil Emil (orvos). Az Ellenőrző Bizottság elnöke: Bírónő Ratkó Anna, az új országos központ főtitkára Kossá István volt. A megalakulás alkalmából Kossá István nyilatkozatot adott, amelyben többek között ezeket mondta: „A szakszervezetek kiépítése rohamosan halad. Mi, kommunisták, a szakszervezetek egysége mellett vagyunk. Ezért sehol sem alakítunk külön szak- szervezeteket, hanem a régi szervezetekben szociáldemokrata elvtársainkkal a legteljesebb egyetértésben fogunk harcolni a magyar dolgozók jogaiért és a független, demokratikus Magyarországért. — Nem kétséges, hogy a négy demokratikus párt mellett ma a szakszervezetek hatalmas szervezett erőt jelentenek, amelyet az ország újjáépítése érdekében mozgósítani lehet és szükséges.” ' Február 11-én jelent meg ugyancsak a Szabadság hasábjain Mód Aladár írása a szakszervezetekről, jelentőségükről. Az új országépítő munkában rájuk váró feladatokról: „A szervezkedés szabaddá vált feltételei között az új szabad szakszervezetek azon az úton vannak, hogy rövidesen az ország egész fizikai és szellemi munkásságát felöleljék. Nap mint nap tömegek iratkoznak be, egész üzemek csatlakoznak. — A szak- szervezeteknek ma döntő szerepük van a termelés és a közlekedés, az oktatás és az egészségügy, az ország újjászervezésének minden frontján. — Az új sízabad szakszervezetek a munkás- osztálynak ma tehát nem pusztán gazdasági érdekképviseletei, hanem országépítő, milliókat mozgósító hatalmas élő szervei, melyek hivatva vannak az újjáépítés, a sízabad Magyarország megteremtése érdekében az ország egész fizikai és szellemi erejének szervezett mozgósításár a”. V. S. több, mintegy hatszázezer négyzetméternyi szövet és — az elmúlt évihez hasonlóan — 100 tonna fonal gyártását tervezi. A vállalat 1980-ban 37 millió forint értékben szállított kelmét és fonalat nyugati vevőinek, tavaly ez az érték már több mint háromszorosára nőtt, és az idén ennél is nagyobb mennyiség eladását tervezik az USA-ba. Kanadába és a Közel-Kelet országaiba. Az export ilyen arányú növelését egyebek között az tette lehetővé, hogy a gyár termékei között mind több a Idivat igényeinek megfelelő textília. Jól példázza ezt az is, hogy míg öt évvel ezelőtt a kelméknek mindössze 4 százalékát szőtték tiszta gyapjúból, ez az arány mostanra 35 százaléknyira emelkedett. A világpiacon ugyanis a természetes alapanyagok a keresettek, így a tiszta élő gyapjú, illetve annak kevert változata. Szintén az export növelését, illetve a jelenlegi jó piaci pozíció megtartását segítette egy nemrég lezárult vizsgálat, amelynek köre a gyár csaknem 140 termékére terjedt ki. Részletesén elemezték a kelmék nyereségességét, eladhatóságát, majd a termelés lehetőségeinek adataival együtt számítógépbe táplálták az információkat. „Nyllzsgö” emberek A hidakat pillérekre építik, melyek tartják, védik a hidat, akkor is, ha netán árveszély leselkedik. A munkahelyeken is nélkülözhetetlen szerepet játszanak a pilléremberek, a jelesül dolgozók, a példamutatók, akikbe mindig lehet számítani. Ilyen emberek a Csortos testvérek is. Apjuk a törökszentmiklósi Lábasi-féle ekegyár motorszerelőjeként szerzett tekintélyt magának; a család az üzem szomszédságában lakott, a két fiú, Károly és Imre jóformán a gyár udvarán cseperedett föl. Az „öreg” pedig gyakorta hívta szerelgetni őket. Így talán fölösleges is a kérdés, mi vezette a testvéreket a műszaki pályára, ki volt a példaképük. Az édesapjuktól kapott ..örökség- nek” is köszönhető az, hogy ma mindketten mesterek, akikre az „aranykezű” jelzőt illeszteni sem túlzás. Csortos Imre akkor (1948- ban) iratkozott be a szolnoki gépipari technikumba, mikor bátyja, Károly kézhez vehette bizonyítványát. „Akkoriban — pergeti vissza a múltat — olyan könyvekből, mesterektől tanultunk, hogy máig megbízható alapul szolgálnak. Én is ezzel az útravalóval kerülhettem ’52- ben a székesfehérvári repüAki a gépet lőgépjavítóba, ahol különleges feladatokat kellett végeznem. De visszahúzott a szivem, így már (katonáskodásom után) 55 októberében műhelyoktatónak fölvett egykori iskolám, amely ma Szamuely Tibor Ipari Szak- középiskola nevét viseli. Azóta itt dolgozom”. 1970-től a tanműhely helyettes vezetője, másodállásban pedig az MHSZ géptér mű is kólájában is ténykedik, ’72-től, mint műszaki .mesteroktató. A szakközépben eltöltött 3 évtizedet nem •cserélné föl semmivel. .„Bekerül ide a gyerek, el- ámul (noha nálunk nincsenek modern gépek, nézze például ezt a kúpfogaske- ,rék marót, 1927 van beütve ,az oldalába) s szinte kész emberként lép ki az életbe. .Nem ismerek rossz gyepeket, nem is írogatok be az ellenőrzőkönyvbe, nem a szülőjének üzenek, hisz ha bajunk van egymással, elintézzük magunk között. A munkában azt veszem mércének, hogy mit ad a kezembe. Igen, az elmélet és a gyakorlat összhangja lehetne jobb. de nem az üzembe vinnem ki a tanulókat, hanem szerződést kötnék a gyárral, amely biztosítaná nekünk az anyagot, a feladatot — akkor nem állszereti... nának itt a gépeink, s a gyerekek is értelmét látnák a munkának, mert tudnák, hogy amit elkészít, azt beszerelik valahol, s nem a szemétben találná meg, mint most... Remélem, az újra bevezetendő technikumi oktatás jobban válogat majd a jelentkezőkben és alaposabb képzést nyújt”. Csortos Imrére nem érvényes, amit a (kissé rosszmájú) görög bölcselő mondott, hogy aki érti, az csinálja, aki pedig nem — tanítja. Foltos, pecsétes munkaköpenye arról árulkodik, hogy maga is együtt dolgozik tanulóival. Mi több, a tanműhelynek Nagykállótól Pestig híre van, hisz kis szériában, rövid határidőre vállalják egyedi alkatrészek gyártását az üzemeknek. Tehát gverekei — hacsak „dióhéjban” is — az életnek tanulnak. Akkor, ’49-ben kezdődött az igazi mezőgazdasági gépgyártás Törökszentmiklóson, mikor Csortos Károly leadta munkakönyvét. Már akkor sem a gondolkodást nem igénylő, fárasztó, öröm- telen, az embert elnyűvő sablonmunkát végzett. ,.A Szolnoki Mezőgép helyi gyárának egyes telepén kalapácsokat, darálókat, mor- záolókat kezdtek készíteni. ezekhez pedig speciális berendezések, szerszámok is kellettek. Lassan szerszámszerkesztővé fejlődtem, kialakult egy csoport is, melyet húsz évig irányítottam”. Csaknem másfél évtizede Csortos Károly a gyártásfejlesztésbe „ásta bele” magát, vagyis bonyolultabb, szakmailag komplikáltabb teendőket vállalt magárá, mint mondja, ezt a területet igen fontosnak tartja, mivel a gyárnak nincs műszaki újdonságra pénze. A műszaki színvonal emelése kényszeríti fejtörésre a jó szakembert, arra, hogy nyitott szemmel járjon a műhelyekben, hogy észrevegye, hol a legszűkebb a termelés, a technológia ..homokórájának” átmérője. „Nem mondom, hogy vastag borítékot viszek haza fizetésnapokon, lehetne nagyobb becsületünk nekünk, műszakiaknak. De: figyelem a maiakat, sok iskolát végeznek, ám az alkotásban sokkal többet kellene fölmutatniuk, s nagyobb lendülettel, nyitottabb szemmel kéne járniuk a gyárban! Valahol a szemlélet. . . számosán tökéletesnek hiszik magukat a szakterületükön, s gyakorta csak azt nézik, a másik miért kap többet. Én most sem vagyok elégedett a munkában...” Noha jó néhány Csortos Károly konstruálta berendezés, szerszám könnyíti, gyorsítja a munkát a törökszentmiklósi Mezőgépnél, a mester (Bíró Sándor főmérnök úgy fogalmaz, hogy műszaki zseni) egyengetőgépe „likvidálta” a nagykalapácsot és a zajt. Másik, szintén pneumatikus berendezése, egy emelő játszi könnyedséggel, hajszálpontosan mozgat mázsás súlyokat. Csor- jtos Károly „megszelídítette” a sűrített levegőt (amit egyébként szakberkekben nemigen tartanak alkalmasnak emelőgéphez) egy különleges szelepszerkezettel, hogy például a robbanásveszélyes festőműhelyben se kelljen a nehéz alkatrészekkel erőlködni az ott dolgozóknak. Sokszor persze, nem egyszerű egy-egy ötletet elfogadtatni, értetlenség, nemritkán szakmai irigység gátolja a megvalósítást. Kétségtelen : az embert, ha komolyan dolgozik, erőterek veszik körül: ütközetek, győzelmek és alulmaradá- sok. Csortos Károlynak is vannak veszteségei s nyereségei, de egyik mondata szinte egybecseng azzal, amit öccse, Imre is megfogalmazott: „Ha szeretjük a munkánkat, fele olyan nehéz, s a vereségek se törik le az embert. S ha okosan, szeretettel bánunk a géppel — barátunkká, segítőnkké válik”. fik Tamás Tibor
