Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-06 / 30. szám
1985. FEBRUAR 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 |A tévé I képernyője előtt Az utóbbi hetek műsorait látva hovatovább úgy tűnik: televíziónk nemcsak az elektromos, hanem a szellemi energiával is takarékoskodik. Legalábbis gondosabban, nagyobb figyelemmel is válogathatná meg egy-egy nap esti programját, és talán saját terméséből is többet adhatna. De nem elégedetlenkedem, örüljünk annak, ami van, illetve amit televíziónk méltóz- tatik felajánlani nekünk nap mint nap. Majdcsak elmúlik ez a tél... Verseny és játék Egyszer már szóltam róluk, a középiskolások fizikai vetélkedőjéről és a felnőttek szellemi játékáról, a Szivárványról, s dicsérteim a bennük megtestesülő nemes szándékot, azt a törekvést, hogy a televízió olyan embereket mutasson be, méghozzá akció, jelen esetben gondolkodás közben, akik nem mindennapi feladatokat oldanak meg szemünk láttára és fülünk hallatára. Olyanokat, akiknek tudásában az ember nagyszerűségének vagy a nagyszerű emberségnek a felismerésével gazdagodhattunk mi nézők is. Nem, nem holmi dicsőítő éneket, mégcsak harcos programbeszédet sem kívánok tartani az említett programok mellett, csak abbéli örömömnek adok hangot új- fent, hogy itt, ezekben a műsorokban olyan emberekkel találkozhattam, akikiben rokonszenvesen jelentek meg a pozitív emberi tulajdonságok, akik — némi túlzással — hétköznapjaink valóságos hősei is lehetnének. Nemcsak lehetnének, szerintem azok is! A mezőtúri születésű Egyed Zoli — ő lett az első a fizikusok országos versenyében — éppen úgy, mint mondjuk at a miskolci irodalomtanár tvagy zalaegerszegi zenetanárnő, aki mesteri, mini esz- széivel, illetve bámulatos tudásával ámította el még a tudós zsűrit is, mert kapásból rajzolt találó arcképet költészetünk nemes kiválóságáról, vagy felismerhetet- lennek vélt zenét ismert fel imponáló gyorsasággal. Igaz, a Szivárvány döntője nem csillogott úgy, mint az elődöntők. A két nagy ellenfél közül a miskolciak egy bizonyos ponton megtorpantak. Egy kis szellemi rövidzárlat (erre a fordulatra nem számítottak a játék gazdái, alaposan be is ijedtek, mintha ez nem tartozott volna a verseny várható fordulataiba) kétségtelen, a feladat sem volt számukra könnyű, Vas Istvánba egyszerűen beletört a bicskájuk, azaz nem tudták •megfejtieni a vele kapcsolatos feladványt. Persze azért a világ nem omlott össze, s a verseny sem. Sőt, végül csak egy pont választotta el az elsőt a második helyezettől. Tartalmas, színvonalas versengés volt ez mindenképpen, s az elődöntők nem különben — még ha nem is hibátlan. Az elmúlt 40 esztendő művészetének tartott eleven tükröt ez a vetélkedő, bizonyítván, mennyi szellemi gazdagság halmozódott fel hazánkban négy évtized alatt — versben, prózában, filmekben, képzőművészetben. És amiért a Szivárvány végeztével a műsor erényeit ismét „zengem” az többek között éppen ez (módszerbeli fogyatékosságaitól eltekintve) a históriának, históriánknak játékos, szí*- nés felelevenítése. Játékos, majdnem azt mondtam pompás, de ez túlzás lenne, ugyanis módszereiben kissé kiismerhetővé vált a játék — a feladványok nemcsak jellegükben, de formájukban is ismétlődtek, s ettől némi fáradtság ült ki a játék arcára. Friss ötletek a döntőt is felfrissítették volna, s akkor nem csupán a bíráló bizottság tagjainak formás és igaz meséi hoztak volna új színt némileg a játékba. Csak sajnálhatjuk, hogy az igényes vetélkedőnek vége, s hogy csupán néhány város szellemi válogatottjának sikerült megmutatnia magát, s főleg tudását országnak és világnak. Győzött, láthattuk, ha csak egyetlen hajszállal is megelőzve a miskolciakat a zalaegerszegi csapat. Győztek a dunántúliak, övék lett az első díjjal járó köztéri szobor, de valójában az igazi nyertesek mi lettünk, mi nézők, akik magunk is végig- 5átszhattuk a többfordulós Szivárvány valamennyi versenyét. És még egy villanás, de ez már az említett fizikus- (vetélkedő eredményhirdetéséből: Borsos Miklós levelének elhangzása, bátorító üzenet a porondot győztesen elhagyó első helyezetthez. De egyben a művész zászló- lengetése is a tudomány előtt, a művészé, akit a tudás szikrái egyszerűen lángra lobbantottak, s aki ódái szárnyalású szavakkal köszöntötte a jövendő tudósait. Emlékezetes, felemelő pillanatok voltak. „Sovány” napok Dicsérem hát a két versenyt, mert sajnos, ahogy bevezetőmben is említettem, az elmúlt hét egyéb programjai nem adnak különösebben okot az elismerésre. Főképp az esti fő műsoridő programjaira gondolok. Igaz, az a tény, hogy nemzeti tizenegyünk legyőzte az NSZK válogatottját, méghozzá okos játékkal, s 'mindezt láthattuk is k/edd este a képernyőn, örvendetes és kellemes annak, aki szereti a futballt, de aki nem rajong érte?. . . Szerdán a Kék fény, újabb adása az egyébként vonzó bűnügyi fórumnak, csakhogy ezúttal az ügyesség és a hamis ügyeskedés között nem valami érdekesen és szemléletesen tudott határvonalat húzni, bár példái ezúttal is tanulságosnak bizonyultak, mégis ez az adás valahogy túlságosan zilált, nyugtalanítóan izgatott volt, nem jellemezte megszokott kiegyensúlyozottsága. Ritmusában is bizonytalanságot tapasztalhattunk, magyarán: láttam már ennél johb adását is Szabó László műsorának. Ugorva az időben, szombaton — öreg szokás már, — szórakoztató programod kínált a televízió, Kovács Józsefet, az énekest, aki főleg operéttet szólaltatott meg partnereivel egyetemben, kiglancolt színpadi környezetben: az összeállítás Fikár László felszínes riporterkedésével csak egy Ikülsőleg valamivel elegánsabb ORI-műsor hatását keltette, igazi művészi arckép nem kerekedett ki belőle. A humort ugyanezen az estén egy csehszlovák tévékomédia képviselte, melynek színvonalára talán jellemző, hogy a nevetés forrásául például egy az útban felejtett vizeslavór többszöri átlépése szolgált. Ehhez a humorhoz az alkotóknak bizony nem volt szükségük jogosítványra. És végül a Tetthely legújabb darabja, a Gyermekvásár vasárnap este, mely cselekmény télén unalmával vétette észre magát. Három nyomozó teszá magát benne, s fordulat vajmi kevés, cselekmény is Síig. A gyilkosság rejtélye is majdhogynem mellesleg oldódik meg. Hát érdemelt ez másfél órát a mi drága időnkből? V. M. Hz Országos Filharmónia hangversenyei Segítsen eligazodni korunk problémáiban Megújul a marxizmus—leninizmus oktatása Egyetemeken, főiskolákon Az Országos Filharmónia februárban több olyan hangversenyt rendez, amely szokatlan időpontja, különleges hangszerösszetétele vagy ritkán hallott művek megszólaltatása miatt érdekességnek számít. Rásonyi Leila hegedűművész február 11-én ad önálló estet a Zeneakadémián. A hangversenyen — amelyen Beethoven G-dúr szonátája, Weiner Fisz-moll szonátája, Saint-Saens Fantázia hegedűre és hárfára című műve, valamint Stravinsky Di vä'timten to-ja hangzik el — Mercz Nóra hárfaművész és Szűcs Lóránt zongoraművész működik közre. A hazai hangversenyeken különleges hangszeregyüttesként hat a hárfa, a hegedű és a zongora együtt. A Zongoramuzsika zene- akadémiai bérletsorozatában február 10-én rendezik meg Lőte Enikő estjét, amelyen megszólaltatja Chopin1 Jlu- szonnégy prelűd-jéf is. Március 2-án ugyanebben a sorozatban Dévai Tibor és Dévényi Lajos kétzongorás hangversenyét tartják meg — e műfaj sem gyakori a hazai hangversenyéletben. A marxizmus—leninizmus egyetemi, főiskolai oktatásának tartalmi megújításáról tájékoztatták a Művelődési Minisztériumban Illés Istvánt, az MTI munkatársát. Az enyhülési folyamat megtorpanása, a világgazdaság új jelenségei, a hazai gazdasági építés problémái a fiatal értelmiség pályakezdésének gondjai éreztették hatásukat az egyetemeken, a főiskolákon a marxizmus—leninizmus oktatásában is. Ilyen körülmények között — mutattak rá a tárca illetékesei — az oktatónevelő munka gyengeségei jobban felszínié kerüllek, és kiváltották a marxizmusoktatás néha túlzó, de többnyire reális és segítő szándékú kritikáját. Ezt érzékelve az MSZMP Központi Bizottságának agitációs és propaganda bizottsága 1982- ben úgy foglalt állást, hogy a folyamatos fejlesztés és a színvonal emelése mellett az oktatás egészét átható lényeges változásokra van szükség. Az oktatásban mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a szocialista fejlődés jelenlegi időszakában milyen ismeretanyagra, készségekre van szükség a marxista—leninista felfogáson alapuló politikai-ideológiai eligazodáshoz. Ezért a tartalmi korszerűsítés célja a mai valósághoz való közelítés, a szocialista társadalom fejlődési folyamatainak és perspektíváinak elmélyült elemzése. A közelmúltban elkészültek az alaptárgyak korszerűsített programtervezetei, amelyeket március elején hoznak nyilvánosságra. A filozófia új oktatási terve nagyobb figyelmet fordít korunk filozófiai kérdéseinek tárgyalására, és a mai polgári filozófiai áramlatok kritikai elemzésére. A politikai gazdaságtan az alapvető összefüggések tárgyalása után a tőkés és a szocialista gazdaság jelenlegi folyamatainak marxista—leninista megközelítését adja. A megújuló oktatás lehető vé teszi majd, hogy a hallgatók marxista módon tájékozódjanak a gazdasági folyamatokban, és elsajátítsák a mai viszonyok között bármelyik értelmiségi pá- ján nélkülözhetetlen köz- gazdasági ismereteket és szemléletmódot. A tudományos szocializmus tantárgy íJro^ram tervezete lényeges előrelépést jelent a tárgy politikaelméleti jellegének erősítésében, a szocializmus politikai rendszerének korszerű tárgyalásában. A programtervezetek végső kialakítását széles körű szakmai viták előzték meg, és ezek tapasztalatainak figyelembevételével készülnek el az új tananyagok, amelyeket az 1987 88-as tanévtől kezdve vezetnek be. A tananyagok tartalmi koiiszerüsítése változtatásokat tesz szükségessé az oktatás struktúrájában is. A jelenleginél differenciáltabban fogják figyelembe venni az egyes intézménytípusok képzési idejét, valamint azok sajátosságait. Ennek megfelelően egyes főiskolákon kísérletképpen a marxista tárgyak integrált oktatásának bevezetését tervezik. Az egyetemeken és a tanárképző főiskolákon közö$ programok alapján oktatják majd — továbbra is külön tárgyakként — a filozófiát, a politikai gazdaságtant és a tudományos szocializmust. E tárgyak oktatását a szakmai képzéshez szorosan kapcsolódó, úgynevezett fakultatív szakasz követi. Ennek keretében a hallgatók szabadon választhatnak a meghirdetett tárgyakból és speciális kollégiumokból, amelyek részben a szakmai tanulmányaikhoz kapcsolódnak, részben a mai valóság és a hallgatókat érdeklő, más tudományágak fontosabb kérdéseinek tanulmányozását teszik lehetővé. Szolnoki táncosok a Budai Vigadóban dj színek, gazdagabb előadásmód A szolnoki Tisza tánc- együttes — hosszú idő után — hétfőn este ismét budapesti közönség előtt lépett színpadra. A szereplés jelentős esemény volt az együttes életében. Elismerést, no és amolyan „nem hivatalos” szakmai megméretést is jelentett. Elismerést azért, mert a Budai Vigadó Táncfórum című sorozatának estjeire az ország legjobb együttesei kapnak meghívást időről-időre, s az a tény, hogy a „Tisza” köztük szerepelhetett, egyszersmind mutatja a néptáncmozgalomban elfoglalt helyét is. Az elismerés azonban kötelez. Az együttesnek olyan színvonalon kellett szerepelnie, hogy megfeleljen a közönség várakozásainak. Hozzátesszük, hogy értő szemű közönség várakozásainak, ugyanis a nézőtéren szép számmal foglaltak helyet a hazai néptáncmozgalom jeles szakemberei. A táncokat követő taps mindenesetre azt igazolta, hogy az igényes közönség nem „csalódott” a szolnoki táncosokban. A műsor jól szerkesztett, pergő, friss volt, és új színeket is hozott. A Tisza „leporolta” régi repertoárját, újabb táncokat is műsorára tűzött, ugyanakkor biztosabb technikai tudással, gazdagabb előadói eszköztárral léitek színpadra a táncosok. Nyilván ez annak a kitartó és meglehetősen kemény „edzésmunkának” köszönhető, amelyet az utóbbi esztendőben végeztek az együttes tagjai. A Szatmári tánc, a fiúk Verbunkja, a lányok Bagi karikázója, a kalotaszegi és Jász-kun táncok, a Ritka fogás — noha a táncok jórésze már évek óta szerepel a „Tisza” repertoárján — most frissebb, jobb előadásban jelent meg a színpadon. Külön is említést érdemel az együttes zenekara, amely marosszéki zenei blokkal szerepelt, kiválóan. A Tisza táncegyüttest a budapesti „Bartók” követte a színpadon. Tímár Sándor Ugrós című táncának egy részlete, a Regölés, Galga- menti táncok, Karikázó és már a közelgő szolnoki néptáncfesztiválra készült Ver- bunk és oláhos valamint a Bonchidai táncok szerepeltek műsorán. A Bartók tánc- együttes nem ismeretlen itt h Tisza partján sem. A szolnoki fesztiválok állandó résztvevője, s számos sikere közül jónéhány éppen ide fűzi a kiváló együttest. Hétfői fellépésük bizonyos értelemben főpróbája is volt közelgő szolnoki szereplésüknek, amely — a látottak alapján — nyilván idén sem hoz kisebb fesztiválsikert számukra, mint a korábbi években. Megújult miiemlék kastély Teljesen felújítják a hajdani Batthyány-kastélyt Za- laszentgrótpn. A legifjabb zalai város patinás műemlék épülete, amelyben bentlakásos oktatási intézmény működik, meglehetősen rossz állapotban van. Megépítése, 1787 óta ugyanis alaposan még nem renoválták. Igencsak időszerűvé vált helyreállítása elavult tető- és födémszerkezetének cseréjével kezdődött. A továbbiakban — még ebben az évben — északi szárnyát hozzák rendbe. illetve 300 négyzetméternyi tetőtér beépítésével hálótermeket alakítanak ki. Később korszerűsítik a konyhát, az éttermet és az úgynevezett kiszolgáló helyiségeket is. A gázfűtés bevezetése, a lépcsőszerkezet, az ablakok, ajtók cseréje, illetve a homlokzat felújítása szintén szerepel a rekonstrukció programjában. Mezőtúron, az Állami Zeneiskolában kétszázhetven növendék tanul hangszeres zenét. Legnépszerűbb a zongora és a hegedű, de jónéhány gyerek választotta a csellót, a gitárt, a fa- és rézfúvós hangszerek valamelyikét. Képünkön a III. osztályos Varga Ilona ismerkedik az oboával Könyvek fóláron A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, amely a vidéki könyvterjesztés főgazdája, a szövetkezeti mellett, az idén ismét újdonságokkal rukkol elő: február elsejétől új szolgáltatást ad vásárlóinak. Egyelőre nem mindenütt, nem minden megyében, csupán elszórva tizenhárom városban. Az újdonság: az olcsóság. Február 21-től 7 százalékkal fölemelték a könyvárakat. Nem a Művelt Nép, hanem valamennyi könyvterjesztő vállalat — központi intézkedéssel. Éppen ezért jó hír a Művelt Népé. Hogy tudniillik az áremelkedés után rögtön ellenintézkedést tesz saját jól felfogott érdekében. Békéscsabán, Debrecenben, Egerben, Gyöngyösön, Győrött, Pápán, Salgótarjánban, Százhalombattán, Szegeden, Székesfehérvárott, Szombathelyen és Pécsett úgynevezett Tallózó könyvesboltot nyit, amelyek egész évben kedvezményes áron Kínálják könyveiket, vagy fele áron, vagy annál is kevesebbért. Budapesten már voltak olyan könyvesboltok, amelyekben a fővárosi vásárló fele áron juthatott könyvekhez — nem bestsellerekhez természetesen, de nem is bóvlikhoz, hanem például Nagy Lajoshoz, Dosztojevszkijhez. azaz klasszikusokhoz. Most tizenhárom vidéki város is élvezheti ezt az előnyt. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat munkatársa elmondta, hogy ezekben a boltokban az olvasók minden olyan könyvet legalább fele áron vásárolhatnak meg, amelyek 1982 előtt jelentek meg, s még van belőlük a raktáron, kivéve — mint Pesten — a bestsellereket, a legkapósabbakat. Mintegy hárommilliárdos készlettel indulnak, ami korántsem csekély. Hogy miért csak tizenhárom városban? Mert egyelőre csak ennyi tudott önálló helyet biztosítani. A Művelt Nép eme Tallózó boltjai önállóak — saját maguk döntenek, mely könyveket dobják a piacra. Folyamatosan, minden nap új meg új készlettel töltik fel a polcokat.
