Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-26 / 47. szám

1985. FEBRUÁR 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 SZÉPSÉG ÉS MAGÁNY Jung Zseni fotótárlata Ha a hatást kí­séreljük megfo­galmazni, melyet Jung Zseni atat- fotói keltenek a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központban ren­dezett kiállításon, viszonylag köny- nyű feladatra vál­lalkozhatunk. Hi­szen valamennyi képe lírai hatású. S épp ez az érzel­mi közvetlenség — a teljesség és bőség érzete mel­lett — váltja ki a látogatóból a cso­dálatot, melyet a hamis lelkendező« és a szemforgató dicsőítés felhang-, jai nélkül kell ér­tékelnünk. Gyö­nyörködünk — ne­féljünk a szótól — a már ismert vagy most felfe­dezett alkotások­ban, különösen pedig sajátos aurá­jukban. Régebbi és újabb fotói sorakoznak egymás mellett, s mindegyik valamiféle gráciás bájt, le­heletfinom könnyedséget idéz fel. Jellegzetes motívu­mai ezt ugyanúgy megerő­sítik, mind egyedi szerkesz­tésmódja. Szembeszökő mó­don főképp azoknál a felvé­teleinél nyilvánul meg, me­lyek a változások és áttű- nések megragadásával mu­tatják be a női test szépsé­gét. A karcsú, ívelt kontúrú formáikat érzékeltető nyak-, váll- vagy hátrészletek szin­te észrevétlenül hordják ma­gukban a külsőleg js átélhe- hető és érzékelhető kecses­séget és törékenységet. A tárlat csaknem húsz fo­tója a megszűrt táj, vagy pontosabban a tájból kiszűrt formák és a velük összefo­nódó női test látványát ér­zékeltetik. Pe nemritkán csupán az arc egyetlen rész­letét mutatja az egész, kép, s ez fejezi ki a magányt és a szépséget. A Daphné című sorozat képei azok, melyek talán a legmélyebben hor­dozzák az említett áttűnése- ket. Itt a távolodás és a kö­zeledés, a mozgás és a moz­dulatlanság, a keletkezés és az elenyészlés, a pusztulás és az újjászületés már eleve együtt, egységben van jelen. És ebben az esetben sem pusztán a meztelen nő von­ja magára a figyelmet, ha­nem a megjelenített helyzet — például egy fára fonódó nő alakja — a maga moz­dulatlan mozgásában vagy mozgó mozdulatlanságában, így örökítődik meg a görög mitológiából átvett történet. Látszólag egészen konkrét módon. Ám a közvetlen, mindennapi eredetű képek már-már megfoghatatlanul tűnnek át az idő, illetve az időváltozások sajátos tartal­maiba. S ebben bizonyára közrejátszik az is, hogy — mind a színes, mind a bar­nított képein — a felvétel­kor alkalmazott részleges vagy teljes lágyítás épp ezt a lebegést teremti meg. S így képi világa — a lágy színeik motívumként történő felhasználásával — már ön­magában is lírai hatású, me­llét az egymás mellett élő, s mindig új meg új tartal­makat kifejező árnyalatok csak erősítenek. ■ Bármelyik fotóját nézzük is, vizuális elvonatkoztatás­sal alig találkozunk, s in­kább az érzelmi, asszociatív elem nyilvánul meg képein. Még az Álom és a Reggel című alkotásai is az érzék­letes megelevenítés és a de­koratív megfogalmazás ha­tármezsgyéjén állnak. Érde­kes módon a rá jellemző motívumértelmezés követ­keztében kifejezetten a mo- nokrómia uralja képeit (fo­tóinak többsége barnás szín- árnyalatú), a szín és a for­ma együttes hatása mégis jól körülhatárolható asszo­ciációs tartalmakat hordoz. Formailag pedig épp az áb­rázolás pontosságával te­remti meg a táj és az alak bensőséges egységét (Az er­dő mélyén, Rejtőzködő); egy olyan egységet, ahol minden részlet ugyan önálló, de még­is kiegészítik egymást. S ami feltűnő, Jung Zseni akt­fotóin alig. van olyan elem, amely a civilizáció jelenlé­tére utalna; legfeljebb az. a néhány színes lepel, mely különböző változatokban fordul elő. Nőalakjaihoz in­kább a szépség megjeleníté­se társul, semmint egyedi ábrázolásuk. És ha nagyvo­nalúan, szinte pazarlóan használja is fel a mások ál­tal kimunkált művészi meg­oldásokat, művészete így is szuverén, s olyannyira sze­mélyes, hogy fotóit a leg­őszintébb igyekezettel sem lehet másokkal összetévesz­teni. Jung Zseni egyszer sem elégszik meg a jól kiválasz­tott modellek hű fényképe­zésével, hanem sajátos mó­don komponálja meg képeit. Jellegzetes megnyilvánulása ennek a Detaile címet viselő fotók. A bravúros képrész­letek pillanatnyi hangulatot közvetítő konkrétsága és a már-már légiessé váló cso­dálatos aktok könnyedsége egyaránt a minél gazdagabb képi jelentésre való törek­vést fejezik ki. A meghitt hangulatiság és érzelmesség persze a modellek és a kel­lékek színeit is átalakítja és arra a festőiségre transzpo­nálja, amelyen,a valóságban látott motívum — mint szi­lárd kiindulási alapélmény — már az ő egyéni alkotói céljait szolgálja. Szubjektív látásmódja oly erős, hogy hatalmat szerez a motívum felett. Vagy ahogyan az egyik méltatója megfogal­mazta : „fényképei azért ra­gadják meg a nézőkét, mert humanizálni tudja az akt- fotografálást: a női test mi­tikus kapcsolatainak kibon­tásával segít legyőzni a ben­nünk élő merev létezést.” Szépséges és magányos akt­jait szemlélve a műalkotást méltányoljuk, s még csak fel sem vetődik bennünk az a kérdés, hogy mennyire „élethűek” azok. Bizonyosak lehetünk benne, hogy hitele­sek. Dr. Kerékgyártó István Rádiószínház * Új darabok Az ország „legnagyobb” színháza, a több mint 30 esztendeje megalakult Rá- diószínház évente mintegy 340 alkalommal, több mint 20 ezer percben sugároz mű­sort. Már kialakult az első ne­gyedév pontos programja. Ebben többek között Vészi Endre új hangjátékát, a Bronzutókort tűzik műsorra. A március 6-án hallható da­rab napjainkban játszódik, hőse egy szobrász, aki élete egy pontján szembesül ko­rábbi alkotói magatartásá­val. A hangjáték főszerep­lője' Sinkovits Imre, rende­zője Varga Géza. Március 30-án Athol Fugardnak, a dél-afrikai haladó szellemű drámaírónak a színpadi mű­véből készült hangjátékát hallhatják a rádióban, A vér köteléke címmel. Április 3-án, a felszabadulási évfor­duló előestéjén lesz a bemu­tatója Bor Ambrus Vincze Péter című hangjátékának. A 40. évforduló alkalmából született mű főhőse 1945-től napjainkig gondolja végig életét, amely során egy jel­legzetes sors bontakozik ki. A főszereplő Sinkó László, a rendező Varga Géza. Mire a „Sólymok" kirepülnek... Egy úttörőcsapat élete hangokban és képekben Lampionok a magasban, szerpentinek kígyóznak a fejünk fölött, igazi farsangi hangulat a színpadon, s a nézőtéren. Akik varázsolták Szolnokon, a Tisza Antal Úttörőházba — ifjú társaik­kal együtt ■—; a besenyszö- gi Mező Imre Úttörőcsapat tagjai. A Sólyom őrs élethű, szel­lemes előadásálban megele­venednek a nyári táborozá­sok, a kirándulások emlé­kei, megtudhatjuk, hogyan készülnek a pajtások a kul­turális szemlére, milyen programokat kínál Beseny- szögön a nyolcadikosok klub­ja, milyen sok utánajárásba kerül, mire a csapatrádió műsora elkészül. Együtt szá- guldunk velük képzeletben Amundsen-túrájukon; kutya­szánon a befagyott Millér jegén. Vasat gyűjtünk, kö­rülüljük a tábortüzet, talál­kozunk a négy évvel ezelőtt kirepült, egykori „Sólymok­kal”, együtt énekelünk a fáklyás felvonuláson. Izgu­lunk a matek órán, örülünk a téli szünetnek, és már előre gondolunk a nőnapra, törjük a fejünket a pálya- választáson, és nevetünk, végig nagyokat nevetünk Ferkó turpisságain. És közben megérezzük, hogyan éli át egy mai ti­zenéves dédnagyapáinaik egykori, fiatalkori történe­tét, mit érez a munkásmoz­galom dalainak hallatán, miért készül megünnepelni falujának felszabadulását. — Havonta háromezer gye­rek lépi át az úttörőház kü­szöbét — mondja Kelemen Béla né igazgató. Tavaly ta­vasszal kezdődött a Csapa­tok napja rendezvénysoro­zatunk. Harminckilenc úttö­rőcsapat, tizennyolcezer kis­dobosából, úttörőjéből ed­dig nyolc csapat tagjai ju­tottak el az úttörőház szín­padára, hogy ízelítőt adja­nak hétköznapjaik, ünnepeik eseményeiből, ismerkedjenek, barátkozzanak egymással. Örömmel tapasztaljuk, hogy a Szolnok vonzáskörzetébe tartozó télepülések kisdobosai, úttörői is kihasználják a le­hetőséget. Szívesen jönnek, nagyszerű műsorokat állíta­nak össze teljesen önállóan, mindenféle felnőtt segítség nélkül. És főleg ez volt a „Csapatok napja” meghirde­tésekor az egyik elképzelé­sünk; lehetőséget adni a gyerekeknek az öntevékeny­ség igazi kibontakoztatására. — E — Értékteremtő öt év a közoktatásban Első talál­kozásom az iskolá­val, úgy jó két év­tizede, nem volt valami szívderítő. Egy olajos padló- jú, csupa pad terembe, ahol csak oldalazva lehetett köz­lekedni, vonszolni a táskát, vezetett be a kedves, mo­solygós arcú első tanítóm. Évekig hajladoztam a pad- ban vagy ötvenedmagam- mal, hogy lássam a táblára írt betűket, számokat. Aztán nagy esemény következett be az életünkben, de az egész kisváros osztozott az örömünkben — beköltözhet­tünk a vadonatúj, csupa fény iskolába. Azt se tud­tuk, hogy vigyázzunk rá ... Az utóbbi években me­gyénkben is gyakori esemény az iskolaavatás. A felszaba­dulás óta megduplázódott a tantermek száma, s ma már nincs olyan iskola, amelyben ötven-hatvan diák szoronga- na egy-egy osztályban. Van­nak természetesen iskolák, amelyekben az átlagnál ke­vesebb, a másikban pedig több diák ül a padokban. El­sősorban a városokban jel­lemzőek a nagyobb létszámú általános iskolai osztályok a település vonzása, s a de­mográfiai hullám következ­tében. Nem véletlen, hogy számos párt- és állami hatá­rozat a lakásprogram és az egészségügyi ellátás mellett éppen az általános iskolafej­lesztését jelölte meg kiemelt feladatnak az elmúlt eszten­dőkben. Megyénkben is dinamikusan épültek az ŰT iskolák, s bővültek a már meglevő intézmények. 1979-ben 49 279 általános is­kolás tanult 1414 osztályte­remben. öt év alatt 286 új tanterem épült, s további 204 létesült bővítéssel vagy egyéb fejlesztéssel. Közben százhatvanhárom régi, el­avult tanterem megszűnt, így jelenleg 1841 „,osztály” várja nap mint nap a csak­nem 55 ezer diákot. Az öt év alatt tehát mintegy har­minc százalékkal emelkedett az általános iskolai tanter­mek száma. Három új tizenhat tanter­mes iskolát avattak a közel múltban Szolnokon, kettőt a Széchenyi városrészen, egyet pedig a Török úton. Ugyan­csak tizenhat tantermes is­kola épült Jászberényben. fTizenkélt tantermes) iskolá­val gazdagodott Mezőtúr és Kunszentmártoni. Nyolctan­termes iskola létesült Kis­újszálláson, Martfűn, Jász- kiséren, Törökszentmiklóson, Jászapátin, Tiszaföldváron és Karcagon. Négy új tante­remmel gyarapodott Jászbe­rény iskolahálózata, vala­mint a tiszabői, a rákóczi- falvi, a jánoshidai, a fegy- verneki, az alattyáni, a jász­árokszállási, a tiszapüspöki, a jászszentandrási, a szajoli általános iskola. Nyolc tan­teremmel bővítették a szan- daszőlősi, hattal a tószegi oktatási intézményt, számos településen pedig 1—2 új -teremmel toldották meg az épületeket. Ugyancsak az elmúlt öt évben nyitotta meg kapuit a Szolnoki Gyer­mekváros. Százhatvankilenc tanterem az új iskolákban létesült, öt­venhat bővítéssel jött létre, 365 pedig egyéb fejlesztés­ből, nem ritkán társadalmi összefogás eredményeként. Akár az előző ötéves terv­ben, a jelenlegi tervidőszak­ban is sikerült túlteljesíteni az előirányzatot. Az idén záruló VI. ötéves tervben 234 általános iskolai tante­rem fejlesztése szerepel, mintegy 495 millió forint ér­tékben. Ebből 116-ot új isko­lában, ötvenhatot bővítéssel, a többit pedig egyéb módon tervezték megvalósítani. Az eddigi eredmények máris meghaladják a tervezettet, hiszen 1981 -tői ötszáz tante­rem létesült, s ebből 286 új építésű. Szinte valamennyi iskola, s bővítés határidőre elké­szült. Gondot inkább a tan­eszközellátás, s a tantermek korszerű bútorozása jelen­tett. Úgy tűnik sokszor könnyebb volt megépíteni az iskolát, mint berendezni. A szakemberek véleménye sze­rint egy intézmény bebútoro­zása, korszerű taneszközök­kel való felszerelése, üze­meltetési költsége majdnem többe kerül, mint maga az épület. Az új iskolák,, tantermek létrejjöttéve] sikeresen, fe­szültségek nélkül megoldó­dott a demográfiai hullám na­gyobb létszámú évfolyamai­nak iskoláztatása, mégpedig úgy, hogv közben javultak is az oktatás-nevelés körül­ményei, tárgyi feltételei. 1980—1984. között miközben hatezenháromszázzal nőtt az általános iskolásaink szá­ma, a váltakozó „műszak­ban” használt tantermek aránya mégis huszonegy szá­zalékról 8,1-re csökkent. Az intézmények döntő többsé­gében ma már csak délelőtt van tanítás, s így lehetőség nyílt a napközis ellátás fej­lesztésére is. Amíg 1980-ban a diákok alig több mint 40 százaléka volt napközis, a jelenlegi tanévben már majd minden második tanuló töl­ti el egész napját az iskolá­ban. Elsősorban az alsó ta­gozatosok kapnak elhelye­zést a napköziben, ezzel is igyekeznek számukra meg­könnyíteni az iskolakezdést, a diák életforma, életmód megszokását. A felső tago­zatosok közül egyelőre csak a leginkább rászorulók nap­közisek vagy tanulószobások. Mindez persze jobbára a vá­mosokra jellemző. A hatvanas évek eleje óta megyénkben kedvezőtlenebb volt az or­szágos átlagnál az egy tan­teremre jutó gyerekek szá­ma. Az idén viszont isko­láinkban 30,2 — vagyis alig több, mint harminc diákra jut egy osztályterem, a 30,3 országos átlaggal szemben. Tovább növekedett a szak­tantermi rendszerű oktatás is. Negyvenegy iskolában va­lamennyi tantárgyat korsze­rűen felszerelt szaktanterem­ben tanítanak. Az új iskola általában új minőséget is jelent az okta­tásban. Pedagógusok, diákok vallják, jobb hangulatban megy a munka a tágas, fé­nyes, szép intézményben. S noha jelentős javulást ta­pasztalhatunk az elmúlt öt (évben az általános isko'lai oktatás-nevelés eredményes­ségében1, mégis megállapít­hatjuk a tárgyi feltétel ugyan nagyon .fontos ténye­ző, de önmagában kevés. Je­lentős mértékben javult az óvodáztatás is, megyénkben a 3—6 évesek 92,1 százaléka óvodás, az első osztályosok 93,3 százaléka készült fel az iskolára gyermekintézmé­nyeinkben. A korábbi évek­nél jóval kedvezőbb körül­mények ellenére mégis ma­gas a „nem felelt meg” mi­nősítésű bizonyítvány. Áz előző tanévben az első osz­tályosok négy százaléka bu­kott osztályismétlésre, de évek óta növekszik a máso­dik osztályt újra járók ará­nya is. Részint ezekre az el­ső kudarcélményekre vezet­hető vissza a későbbi siker­telenség, s változatlanul gon­dot jelent a negyedikből ötödik osztályba való át­menet is. Mindez, a több mint tízéves óvodai nevelési programunk újragondolását, ia pedagógusképzés korsze­rűsítését, a tan tervek, tan­könyvek korrekcióját sürge­ti. S ami talán nem várat sokáig magára, hiszen már javában kísérleteznek a leg­jobbnak tűnő megoldásokon. Ám akad még ezeken kí­vül más teendő is a tanköte­lezettségi törvény teljesíté­sében. Pedagógusaink egyre Inagyobb részié üdvözli az új törekvéseket, sőt, egyre nagyobb számban kapcsolód­nak be alkotó módon tudo­mányos kutatásokba, kísér­letekbe is. Tapasztalataikkal eredményeikkel gazdagítják a pedagógiát, a hatékony módszerek kincsestárát. S mindez a jövőben bizonyára tovább növekszik, hiszen ugyancsak a közelmúltban megalakult a Szolnok megyei Pedagógiai Intézet, amely megfelelő tárgyi feltételek­kel várja a kutató óvónőket, tanítókat, tanárokat. A közoktatás fejleszési programjában — alapozó jellege miatt — az elkövet­kező időszakban is kiemelt társadalmi-gazdasági prog­ram marad az általános isko­la tartalmi munkájának, s tár­gyi feltételeinek javítása. Az idén Tiszafüreden, Abádsza- lókon és Tiszakürtön kezde­nek hozzá iskolaépítéshez. Amíg a jelenlegi ötéves terv­ben a demográfiai hullám nagy létszámú évfolyamai­nak iskoláztatása igényelt beruházást, a jövőben az el­avult, 80—100 éves épületek minőségi megújítása jelent feladatot. Miközben új, szép iskolák nyíltak, s megszűn­hettek a kor követelményei­nek nem megfelelő intézmé­nyek, helyiségek, az összes tantermek 8,2 százaléka Lígynevlezett szükségtante­rem. A további fejlesztés terve­zése azonban igen nagy kö­rültekintést igényel,, hiszen a következő ötéves tervidő­szakban a demográfiai hul­lám évfolyamai középiskolá­sok lesznek. Bár az örvende­tesen egyre szélesedő közép­fokú oktatás eredményeként, már az elmúlt időszakban is növekedett a gimnazisták, szakközépiskolások, - szak­munkástanulók száma. Kö­zépiskoláinkban 1980-ban 9089-en, jelenleg tízezerkét- százan tanulnak, a szakmun­kásképző intézetekben pedig 6548-ról 7383-ra emelkedett a diákok létszáma. Mivel a második, harmadik, negye­dik ötéves tervben a beru­házások nagyobb hányada a középiskolát érintettel, nem okozott megoldhatatlan gon­dokat a tanulók fogadása. Ennek ellenére megyénkben nem kis erőfeszítések árán kisebb mértékben ugyan, de javultak a középfokú okta- itásl-nevelés tárgyi feltételei is. A bővítésekkel együtt 315-re nőtt a középiskolai osztálytermek száma, 1980— 84 között 35 új tanteremben kezdődhetett tanítás. Megújult és megszépült a szolnoki Verseghy Ferenc, valamint a jászberényi Lehel vezér Gim­názium. A szakmunkásképző intézetek 128 tanterméhez pedig kilenc új létesült: A 260 új kollégiumi hely- lyel jelentősen javultak a tanulók életkörülményei. Szolnokon a 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet és Szakközépiskola diákjai költözhettek új, mo­dern otthonba, Kisújszállá­son pedig 60 középisko­lás tanuló vehette birtokba a frissen épült kollégiumot. A következő időszakban a középfokú is­koláztatás fejlesztése is ki­emelt társadalmi-gazdasági feladat lesz. És ehhez jó alapot jelenthetnek az eltelt öt évben létrehozott tanter­mek. A nagyobb városokban, mint például a megyeszék­helyen, de másutt is elkép­zelhető, hogy átmenetileg középiskola lesz egyik-másik kevésbé népes általános is­kola. Természetesen attól függően, hogyan alakul az egyes korosztályiok aránya. Gazdaságtalan és ésszerűtlen is volna külön általános és külön középiskolákat tervez­ni, építeni a szélsőséges de­mográfiai hullámzásokra. Nincs lényeges különbség az általános, illetve a középis­kolai tanterem között. A megépült, bővült iskolák ilyenformán az egész köz­oktatást szolgálják, s egy­ben a társadalom megbe­csülését is jelzik. Nem kis erőfeszítések árán, nehéz gazdasági körülmények kö­zött, a tervezettnél nagyobb mértékben gyarapodtak, ja­vultak megyénkben a taní­tás, a nevelés tárgyi fel­tételei. Táj Gizella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom