Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-19 / 41. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. FEBRUÁR 19. Még mindig olcsó Húszéves a tsz-iidültetés Nemrégiben faluszerte megszólták azt, aki üdülni indult Az utóbbi időben azonban már nem ritkaság a termelőszövetkezeti tagok üdülése. A mezőgazdasági dolgozók között az életforma változással együtt az üdülés is egyre természetesebb igénnyé vált. Hiszen a ter­melőszövetkezetek mintegy félmilliós dolgozó tagsága fiatalodott, és az ő életvite­lük már más mint elődeiké. De a csaknem ugyanennyi nyugdíjas tsz-tag, és a több mint százezer alkalmazott közül is egyre többen kera- sik a beutalójegyeket. Akik egyszer már megízlelték a gondtalan kikapcsolódás örö­mét, azok szívesen megis­métlik. A parasztság üdültetése 20 esztendős múltra tekinthet vissza. A termelőszövetkeze­tek megerősödése után, 1964- ben épült fel a téeszek száz­ágyas első üdülője — Hajdú- Bihar megye termelőszövet­kezeteinek összefogásával a debreceni nagyerdőben. Kez­detben szinte meg kellett kedveltetni az üdülést. Egy idő után mindjobban elter­jedt a debreceni beutalás hí­re. Hatása nyomán több ki­sebb üdülő bérlésére, vásár­lására került sor. A terme­lőszövetkezeti tagok üdülését elősegítette az is, hogy tíz esztendeje a TOT is részt vesz a szakszervezeti mozga­lom által kezdeményezett társulásos üdülőépítkezések­ben. A megállapodás ered- Imányeként évente jnintegy (háromezer termelőszövetke­zeti tag kap SZOT-beutalót az ország különböző össz­komfortos balatoni, magasla­ti és gyógyüdülőibe. Az utóbbi időben az üdü­lőfejlesztés felélénkült. Har­kányban 1980-ban elkészült a korszerű, 250 ágyas szövet­kezeti társulás keretében működő gyógyház. A termál­víz mellett létesült pihenő­házat érthetően az idősebb korosztály kedveli leginkább, mivei közöttük sok küszkö­dik ízületi panaszokkal. A gyermekes családok és a fia­talok, ha módjuk van, a ba­latoni nyaralást választják. Az igényeknek megfelelően a TOT magánházaknál bérel a főszezonban Balaton melletti szálláshelyeket, ahol ezer személy nyaralhat. •A Balatonhoz hasonlóan ikedvfelt a fővárosban a Szabadsághegyen két éve megnyitott TOT Továbbkép­zési és Üdültetési Központ. A jnindén igényt kielégítő zöld övezetben, az Olimpia Szálló szomszédságában épült, a város zajától távol fekvő korszerű létesítmény, kettős feladatot lát el. A to­vábbképzés mellett nyaranta és a szünidőkben, valamint a hétvégeken egyszerre 300 sze­mélyt fogadnak a kétágyas, pótágyazható szobákban. A vakációban 10 csoportban családokat üdültetnek. Szep­tembertől április végéig, az oktatás idején péntek estétől vasárnap estig víkendüdülés- re várják a vidéki beutalta­kat. A pihenés mellett színes és vonzó kulturális, valamint kirándulási programokat ajánlanak. De a mezőgazdasági dolgo­zók részt vesznek külföldi csereüdültetésben is. A cseh­szlovák testvérszervezet idén mintegy 500 személyt látott vendégül cserebeutalásra melegvizű gyógyhelyeken. Egy csoport pedig a bolgár tengerparton nyaralhatott. A TOT az üdülők kényel­mi fokozatai szerint állapí­totta meg a térítési díjakat. A számlázás a beutaló szerv részére mindig önköltségi áron történik. De a vendégek által fizetett térítési díj — a most növelt összegben is — többnyire kevesebb, és ter­melőszövetkezetenként vál­tozó lehet. Ugyanis a belső önkormányzati rendszer dön­tése alapján a szociális szem­pontok figyelembevételével az önköltségi ár mérsékelhe- hető. Idén, már több, mint 50 ezer termelőszövetkezeti tag és családtagja üdülhet. — bányai — Teendők, jogok, kötelességek Tájékoztató bevonulóknak A napokban számos fiatal kapta meg a sorkatonai szol­gálatra szóló behívóparan­csot. Ezt általában 10 nappal előbb küldik ki a hadkiegé­szítési és területvédelmi pa­rancsnokságok, hogy az eset­leges családi és munkahelyi problémákat rendezhessék a bevonulok. Mi a teendőjük, milyen jo­gaik és kötelességeik van­nak a fiataloknak sorkato­nai szolgálatuk megkezdésé­vel kapcsolatban? — ezek­ről a kérdésekről adtak tá­jékoztatást a Honvédelmi Minisztériumban . A legtöbb gondjuk azok­nak van, akik családos, nős emberek vagy idős szüléik­ről, esetleg beteg hozzátar­tozójukról gondoskodnak. A nős fiataloknak a behívás előtt már egy hónappal ko­rábban kézbesítették a behí­vót, ez elsősorban azt szol­gálja, hogy szociális körül­ményeiket megnyugtató mó­don rendezhessék. Ezek a fiatalok a behívóparancs bemutatása mellett kérel­mezhetik a lakóhely szerinti tanácsnál a családi segély megállapítását, amely a sor­katonai szolgálat ideje alatt az eltartásra szoruló hozzá­tartozóiknak a megélheté­sét biztosítja. Ezt a segélyt a bevonulás napját követő hónap elsejétől folyósítják. A sorkatonai szolgálátot teljesítő katonák hozzátar­tozóit egyébként szociális kedvezmények is megilletik. Az óvodai felvételnél gyer­mekeik előnyt élveznek. A sorkatona szociális gondo­zásra szoruló hozzátartozói­nak — amennyiben azt ké­rik — gondozóintézeti elhe­lyezésnél soronkívüliséget kell biztosítani. Rendkívüli anyagi megterhelés esetén pedig egyszeri szociális se­gélyben részesülhetnek. A Magyar Néphadseregben a nős, kétgyermekes apák egyébként rövidített katonai szolgálatot teljesítenek; a 18 hónap helyett eey év után kerülnek vissza család­jukhoz. Ha a szolgálat ide­je alatt a család létszáma harmadik gyerekkel szapo­rodik, akkor azonnal lesze­relik a katonát. Ha a fiatal bemutatja munkahelyén a behívópa­rancsát, ennek alapján be­vonulási segélyt kap; a nőt­len sorköteVs esetében ez az összeg a havi átlagkere­setének 50 százaléka, a csa­ládosoknál pedig a teljes Megszűnt élénkebb a Követelmény a pontosság, A Kőbányai Sörgyár kis­újszállási kirendeltsége 124 ezer hektoliter hazai és im­port sört értékesített 1984- ben ellátási körzetében, amely Szolnok és Békés me­gye egy részére terjed ki. Fejtési feladatainak is ele­get tett — az óránként 6500 félliteres töltési teljesítmé­nyű gépsorán —, megközelí­tően 146 ezer hektó Kőbá­nyai világost palackozott. Harmadik igen fontos fel­adata volt a vállalaton belü­li társkirendéltségek kisegí­tése, azoknak 50 ezer hektó­liter palackozott sört szállí­tott a Kőbányai világosból. — Az elmúlt évben már jelentkezett annak hatása, hogy a gyáregységek közötti koordinálásban fontos szere­pet játszó söripari tröszt megszűnt. Segítségével szál­lított körzetünkbe a Borsodi Sörgyár és az új martfűi Szö­vetkezeti Sörgyár is, ezért némi lemaradás mutatkozott a tervezett, számunkra előírt értékesítési irányszámmal szemben — jegyezte meg Szántó Károly kirendeltség­■ranyszam, piackutatás a jó minőség a söriparban is vezető-helyettes, de nyomban hozzáfűzte: — Ettől függet­lenül úgy érezzük, hogy a partner vállalatok és a fo­gyasztóközönség igényét messzemenően kielégítettük. — A vásárló vállalatok irányszámainak (igényének) összességét korábban a me­gyei tanács hagyta jóvá, ez képezte a kirendeltség tervét. Úgy tudjuk, ez évtől nincs már irányszám. Mi szabja meg jelenlegi feladataikat? — Sokkal jobban szem előtt kell tartanunk a piac valóságos igényeit, mint a korábbi években, tehát piac­kutató munkánkat kívánjuk fejleszteni. Az irányszámok megszűnésével szállítási kö­telezettségünket a vevőpart­nerekkel szemben együttmű­ködési megállapodások, il­letve szállítási szerződések szabják meg. Partnerkapcso­latainkban fontosnak ítéljük meg a pontosságot, a napra időzített szállítást és az ál­talunk forgalmazott sörök minőségének javítását. — rónai — Néhány hónapja új Bnkiszolgáió éleimisz er-vegyiáru bolt nyílt JászJadányban. A nyitással egyidőben megszüntettek két elavult kisüzletet Módszertani pályázat úttörővezetöknek A Magvar Úttörők Szö­vetségének Országos Taná­csa módszertani pályázatot hirdet a kisdobosokkal fog­lalkozó úttörővezetők ré­szére. A pályázat célja a kisdobos élettel kapcsolatos módSEprtani írások gyara­pítása. Az úttörővezetők jól (hasznosítható tapasztalataik közreadásával hozzájárul­hatnak a kisdobosok moz­galmi tevékenységének gaz­dagításához, színesítéséhez, a korszerű foglalkozási for­rnák népszerűsítéséhez; se­gítséget nyújthatnak a leg­nehezebb mozgalmi felada­tok megoldásához. A pályamunkák terjedel­me legfeljebb 20 gépelt ol­dal lehet. A jeligés dolgoza­tokat két példányban — a szerző nevét és címét külön lezárt borítékban — márci­us 31-ig kell eljuttatni a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa (1133 Bu­dapest. XIII. Újpesti rak­part 37—38.) címére. A bírálóbizottság a leg­jobb közösségi dolgozatokat hat-, öt-, illetve négyezer a legsikerültebb egyéni pá­lyamunkákat pedig három és fél, illetve 1500 forint juta­lommal díjazza. A legjobb pályaművekből az Űttörőve- zető című lap válogatást tesz közzé, az alkotókat pedig meghívják a kisdobos-veze­tők 1985 augusztusában ren­dezendő országos tapaszta­latcseréjére. MNOT rendezvények Kitüntetés az alapítóknak Történelmi jelentőségű év­fordulókra emlékezik 1985- ben a Magyar Nők Országos Tanácsa. Pontosan 75 eszten­dővel ezelőtt nyilvánították március 8-át a nők nemzet­közi napjává, Clara Zetkin kezdeményezésére. A MNOT hazánk felszabadulásának évfordulójához kötődően megemlékezik a magyar nő­mozgalom négy évtizedes múltjáról, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség megalakulásának 40. évfor­dulójáról. Ezeket az esemé­nyeket gazdag rendezvényso­rozattal köszönti a Magyar Nők Országos Tanácsa. Ebből az alkalomból saj­tótájékoztatót tartottak a napokban a MNOT székhá­zában, ahol Duschek Lajosné elmondta: március 5-én ün­nepi tanácsülés lesz a Par­lamentben. A négy évtizedes fejlődés tükrében értékelik a nők politikai, gazdasági, jogi, szociális és kulturális helyzetének alakulását. Be­mutatják az elért eredmé­nyeket és meghatározzák a tennivalókat. A demokrati­kus nőmozgalom megalapítá­sában részt vevők közül töb­ben Gárdos Mariska” em­lékplakettet vehetnek át a Parlamentben. Az ünnepi ta­nácsülésre a szomszédos or­szágok nődelegációi is meg­hívást kapnak. A nemzetközi nőnap tiszteletére új bélye­get bocsát ki a posta, az elsőnapi bélyegzésre a Par­lamentben kerül sor. Másnap, március 6-án a MNOT baráti találkozóra hívja az MNDSZ alapító tagjait, és egykori munka­társait. Március 7-én a ki­emelkedő munkát végzett nők állami kitüntetésben ré­szesülnek a Parlamentben. Este a MNOT és a Magyar Televízió ünnepi gálaestjé­nek ad otthont a Pesti Viga­dó. A műsort egyenes adás­ban közvetíti a televízió. Az ünnepnapon, március 8-án délelőtt a MNOT szék­házában értékelik a Nők Lapja című hetilappal közö­sen indított, 40 évesek nem­zedéke című pályázatot, s egyúttal átnyújtják a díja­kat. Még délelőtt dr. Tóth Dezső művelődési miniszter- helyettes leleplezi Takács Erzsébet SZOT-díjas szob­rászművész alkotását a MNOT székházának kertjé­ben. A megyei rendezvénye­ken emléklappal jutalmazzák a demokratikus nőmozgalom alapításában résztvevőket. Az ünnepi alkalomra meg­jelenik Gárdos Mariska éle­tét, munkásságát bemutató könyv, valamint „ö” címmel irodalmi antológia. A nem­zetközi nőnapot s a nőket köszöntő plakátot idén Reich Károly grafikus készítette. havi átlagkereset. 0 mikor Cs. Varga Imre 1932-ben a kunhegyesi piacon először látta meg a kicsattanóan egészséges, pi­ros arcú Botos Esztert, izi- ben elhatározta: ő lesz a fe­lesége. A válasz nem valami biztató volt: én a kendé? Soha! Egyszerű, meghitt esküvőt tartottak a következő évben. Béresházban jutott nekik hely, évekig kuporgatták a garasokat, amíg a Kölcsey utcában hozzájutottak egy régi, nádfedeles házhoz. Hangos szó se esett közöttük, Eszter néni csengő kacagása sokszor betöltötte az utcát. Így telt el tíz, húsz év, és éle­tüket csak az árnyékolta be kissé: nem született gyere­kük. Belenyugodtak a meg- változtathatatlanba, amikor ’57 őszén Eszter néni ágynak esett. Kelt, feküdt, a testvére gondozta, és az egyik novem­ber végi estén sűrűn leste az ablakot: csak jönne már a határból Imre! Az estéli ha­rangszó hozta haza fáradt emberét, aki csendesen leült felesége ágya szélére. Hiába Nem minden fér egy sírfeliratra zárták kulcsra az ajtót, égett odabenn a lámpa, ezen az éjszakán Eszter néni gyön­gyöző kacagása örökre elné­mult. Imre bácsira rászakadt a világ: a temetés után csak ült a kanapén, támasztotta a fejét. Hej, de kivert kutya az ember fia, ha nem csak , dol­gozni, de sütni, főzni, mosni is egymagának kell! Februá­rig nem lelte a helyét, majd az egyik vasárnap gondolt egyet: felöltözött fehér ing­be, fekete ruhába, csizmát húzott, és elballagott volt felesége édestestvéréhez, Bo­tos Juliannához. Köszönés után imigyen kezdte: hal- lod-e Juli, nem kerülgetem a dolgot, ha ráleszel, elveszlek, ha már ez történt Eszterrel, gyűrögette kalapja karimá­ját bütykös ujjaival. Ki­buggyant egy tolakodó könnycsepp Juli szeméből, amelyet a keze fejével igye­kezett sebesen feltörölni. Egy kis hallgatás után ennyit szólt; nézd, Varga Imre, tu­dom, te is az az ember ma­radsz, aki voltál, meg én is. Rossz szavatok se adódott Eszterrel, hiszek benned, le­szek a feleséged. 1958 májusában esküdtek. Szerény ebédet tartottak, ámbár akadtak, akik fur- csállották az egészet: nézzé­tek már ezt az Imrét, a húga után annak a nővére kellett neki a község végéről, pedig közelebb is akadt volna hoz­závaló. Szó se róla, így igaz, de hát Imre bácsi máskép­pen döntött. És megint jól választott: korholó szó se esett köztük: mindketten tudták, végezték a dolgukat. Az ember a téeszbe járt, az asszony a ház körül talált foglalatosságot. Ketten, kö­zösen szürke követ csináltat­tak a sírra, és Imre bácsi vasárnap délutánonként sok­szor így szólt: gyere, nézzük meg Esztert! És Juli néni be- lékárolt, útközben ki tudja •mire gondolt a két ember, egyikük a volt feleségét, má­sikuk a húgát tisztelte a hant alatt pihenőben. Eltelt öt év, tíz, huszonöt, huszonhat. Imre bácsi ezen az őszön valahogyan egyre elesettebbé vált. Hívta ma­gához az ágy, de azért na­ponta ötször-hatszor felkelt, komótosan kiballagott a ka­puba. Elnézte a sötéten vi­torlázó felhőket, arcát für­dette- a novemberi szélben, leste a járókelőket, a kedves szomszédokat: hangtalanul, némán búcsúzott. Január 8- án meghalt. Juli néni meg­mosdatta, felöltöztette, meg- siratta és illően eltemettette: természetesen Eszter mellé. Igaz, a kőbe vésett felirat ilymódon-nem teljes, hiszen ezen az áll: itt nyugszik Cs. Varga Imre 1905—1984 és hi­tes felesége Cs. Varga Imré- né sz. Botos Eszter 1910— 1957. Béke poraikra. Ez a rö­vid közlemény annyiban szo­rul kiegészítésre, hogy a két asszonnyal, testvérrel össze­sen fél évszázadot élt szó­váltás nélkül, békességben ez a bajszos, mokány kun ember. Huszonnégyet Eszter nénivel, az utóbbi huszonha­tot meg a nővérével. Azóta valamivel több mint egy esztendő telt el, és Juli néninek május elsején, már a nyolcvankettedik születés­napja következik. Szó se ró­la, ma is tesz-vesz a ház kö­rül, még a kemencébe is be­fűt, de azért olykor azon kapja magát: vajon neki hol lesz az örökös tanyája? Mondják: oda, melléjük már nem fér, mert a kiváltott hely kétszemélyes. Érti ő, ér­ti a paragrafust, de hát akár­hogy is csűri, csavarja a dol­got, azt is tudja, furcsa, na­gyon furcsa az élet, hiszen ők hárman úgy egymáshoz tartoztak, akár patakhoz a csobogás, vagy nappalhoz az éjszaka. Akárhogy is lesz, ide kerül, vagy máshová, mondja, miközben megiga­zítja a kendőjét, ez már nem rá tartozik. Mert ugyan ki tudna igazságot tenni ebben az ügyben, amikor nemhogy a sírfeliratra, de még ebbe az írásba is csak a töredéke fért a három egyszerű, igaz ember életének. D. Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom