Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-19 / 41. szám

1985. FEBRUÁR 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A nádaratógépek speciális gumijainak javítására célgépet szerkesztettek a tiszaörsi Petőfi iTsz Szakemberei. A berendezéssel a gumik kapaszkodó bordáit és perem­agyát tudják felújítani BESZÁMOLÓ ÚGY, MINT OTTHON Állami gondozott gyerekek az önállósulás útján Az asztal meg volt terít­ve, sütemény és kóla várta a gyerekeket. Ügy, mint ott­hon. Tizenheten voltak — két lány, a többi fiú —, kö­rülülték az asztalt. — Szeretnénk akkor is gondotokat viselni, amikor elkerültök az intézetből. Se­gíteni benneteket, úgy mint a szülők segítik gyerekeiket. — Patkó Gyula igazgató fo­gadta őket. A találkozó a továbbiak­ban is megőrizte családias hangulatát. A lányok, fiúk (félig még gyerekek, de fél lábbal már a felnőttkor kü­szöbén) beszámoltak életük­ről. Arról, hogyan érzik ma­gukat a munkahelyen, az al­bérletben, vagy a munkás- szállón, mennyit keresnek, hogyan tudják beosztani a pénzüket, tartják-e a kap­csolatot szüleikkel, mivel töltik szabadidejüket. A sikertelenséget, a ku­darcot persze, senki se vál­lalja szívesen. Aki kihagyott egy-egy botlást, azt Zelei Gábor utógondozó emlékez­tette. Természetes ez, hiszen ä jó és rossz együttjár, a ku­darcot nem takargatni kell, hanem megbeszélni, feltárni az okait, és eldönteni, hogyan tovább. A gyerekek őszintén be­széltek. Ügy, mintha nem hivatásos pártfogóknak, utó­gondozóknak,, hanem szüleik­nek vallanának problémáik­ról. A megyei Gyermek- és If­júságvédő Intézet jelenleg 25, 16—18 év közötti állami gon­dozott gyermek útját egyen­geti. Segítenek munkahelyet, szállást keresni a fiatalok­nak, beilleszkedni a társada­lomba, hogy 18. évüket be­töltve minél kevesebb buk­tatóval válhassanak önál­lóvá. A már említett találkozót a napokban rendezték meg első alkalommal. A patro­nált gyerekek közül tizen­heten jöttek el. A megjele­nés nem volt kötelező, aki jött, az őszinte szó vágya, a tanács reménye hozta. No meg az az élethez nélkülöz­hetetlen, de oly keservesen megtalálható érzés, hogy tar­toznak valahová... — pé — Új MHSZ-klubok Áprilisban bajnokság, májusban szemle Az MHSZ jászberényi vá­rosi vezetőségének összevont titkári értekezletén Matécsa László százados, városi tit­kár eredményes múlt évi munkáról számolhatott be. Két új honvédelmi klub alakult Pusztamonostoron és a jász­apáti Velemi Endre Tsz-ben, így idén már 33 közösség munkáját irányítják. A 30 honvédelmi klub mellett két rádiós és egy modellező klub is működik a Jászságban. Legrangosabb rendezvé­nyük tavaly júniusban a me­gyei honvédelmi és sportna­pok lebonyolítása volt, vala­mint az azt megelőző városi versenyek. A klubok több, mint 400 rendezvényén 33 ezren vettek részt. Január közepétől február végéig tartják a klubok a közgyűléseket, majd hama­rosan megkezdik a felkészü­lést az idei rendezvényekre. Jászberény lesz a házigazdá­ja áprilisban a megyei Ifjú Gárda lőbajnokságnak, má­jusban pedig a megyei Űttö- rő Gárda szemlének, Tavaszi börze fi nyúlok vezetik a sikerlistát Mérleg a megyei vadászmezőkről A közlekedési Marketing Gt az idén is megrendezi az immár hagyományos tava­szi marketingbörzét a Metró Klubban április 16— 18 között. A rendezőség véleménye szerint sok vállalat még mindig nem használja ki a börze kínálta eladási lehető­séget. Változatlanul igen sok az elfekvő és fölösleges kész­let. Ha ezekkel nem törőd­nek kellőképpen, nem tár­ják föl azokat, úgy egyrészt fölöslegesen kötik le a vál­lalatok forgóeszközeit, más­részt idővel óhatatlanul el­avulnak, selejtté válnak. A börze rendezősége sa­ját eszközeiből — ezúttal első ízben — jutalmat kínál .azoknak, akik nagyobb •mértékben tárják föl a fö­löslegeiket és azokat a bör­zére bejelentik. Ugyancsak .jutalomban részesülnek (azok, aikik a börzén na­gyobb tételben vásárolnak. A tavaszi marketingbör­ze ezúttal nemcsak a szá­mítógépes kiszolgálást ter­jeszti ki hanem egészen új szolgáltatást is kínál, neve­zetesen a készletgazdálko­dási szaktanácsadást. Kívá­natra javaslatokat dolgoznak ki a fölösleges készletek képződésének megakadályo­zására. A MA VOSZ megyei inté­zőbizottsága elkészítette a megye 36 vadásztársaságának 1984. évi vadmérlegét. Az összegzés az ország egyik apróvadban leggazdagabb te­rületén meglehetősen fele­más eredményeket tükröz. A vadászmezők mezeinyúl-sza- porulata kiemelkedő volt, a tapsifülesek vezetik a „si­kerlistát”. Példa erre, hogy a naptári évben 45 ezer nyulat élve, 15 ezret- pedig kilőtt állapotban értékesí­tettek exportra. Ezzé] szem­ben csökkent az őz- és a fá­cánállomány, következéskép­pen a kilövés is. őzből 250— 300 darabbal, fácánból kö­rülbelül negyven-ötvenezer­rel ejtettek el kevesebbet, mint amennyit eredetileg ter­veztek. Az utóbbi eredmény csupán .hetven százaléka az előző évinek. [Felvetődik a kérdés, hogy a tervszerű vadgazdálkodás ellenére mi okozta a csökke­nést? Az okok többfélék le­hetnek. Az őzeket érzéke­nyen érintik a környezeti ha­tások, a növényvédő szerek, a megváltozott táplálkozási viszonyok, olykor elhulláso­kat is okoznak. A fácánsza­porulatot a fészekrakás ide­jén, májusban beköszöntött hűvös esős időjárás tizedelte meg. A vadászok régi ellen­ségei, a dúvadak is érzékeny veszteségeket okoztak. Pél­da erre, hogy a megyében még az idős vadászok is ke­vés olyan évre emlékeznek, amikor száznál több vad­disznó dézsmálta a fácán­fészkeket. A dúvadak ellen határozottan küzdöttek, so­kat kilőttek közülük, volt olyan rekordpéldány is, amelynek súlya meghaladta a 240 kilót. A nemes vadak védelmére, a törzsállomány megőrzésére csökkentették a vadászatok számát, s a ter­vezettnél kevesebb külföldi vendéget fogadtak. A körül­tekintő intézkedések a jövő jó vadszaporulatát, az állo­mány növelését! hivatottak biztosítani. Minden gond el­lenére a megye vadásztár­saságainak évi bevétele első ízben meghaladta a 100 mil­lió forintot, 7 millió formtra tehető a vadgazdálkodásból eredő haszon. Lakásellátásunk gyakorlata a VI. ötéves terv időszakában (Életszín­vonal-po­litikánk egyiik leg­fontosabb elemét már több évtizede vitathatatlanul a lakásellá­tás fejlesztése képezi, amely ma is változatlanul a társa­dalmi érdeklődés homlokte­rében áll. A megyei tanács a VI. öt­éves tervi főbb célok meg­határozása során természe­tesen az elsők közé sorolta a lakáshelyzet további javí­tását. Ennek érdekében tár­sadalmi-gazdasági ' progra­mot hagyott jóvá, és az el­múlt öt évben összhangban a lakásépítés hosszútávú cél­jaival, mintegy 16 ezer la­kás megépítésének komplex feltételeit biztosította. A cé­lok . realizálása érzékelhető településeink arculatán, új lakóházak sora igazolja a megnövekedett egyéni épí­tési kedvet is. A tervciklus első 4 évének eredményei, valamint az ez évi várható teljesítés alapján viszonylag nagy biztonsággal kijelent­hetjük, hogy a VI. ötéves terv célkitűzései lényegében megvalósulnak. A megvaló­sítás folyamatában azonban már a tervidőszak elején több nehézséggel kellett megküzdenünk. Nem javul­tak kellő mértékben a jogos igénylők lakáshoz jutási le­hetőségei. A legfeszítőbb gondok a nagyobb települé­seken jelentkeztek. Az erő­teljesen növekvő lakásárak pedig még egyenlőtlenebbé tették a lakosság tehervise­lését a lakáshoz jutás felté­teleiben. Ugyanakkor az ál­lami lakások bérlői nem voltak érdekeltek a lakóépü­let és környezetének meg­óvásában. A csökkenő álla­mi lakásépítés éppen a szo­ciális lakáshoz juttatást ne­hezítette. A lakásellátás gondjai, fe­szültségei indokolttá tették a lakásépítés, -fenntartás, -gazdálkodás és -elosztás gyakorlatának tovább fej­lesztését, társadalmi-politi­kai céljainkkal összhangban álló korszerűsítését. Szélels körű társadalmi vi­tát követően hagyta jóvá az MSZMP Központi Bizottsá­ga és a Minisztertanács 1982 április 7-i határozatában a lakásépítés, -fenntartás,-gazdálkodás és elosztás fej­lesztésére vonatkozó irányel­veket. A megyei párt-végre­hajtóbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga együttes állásfoglalásban határozta meg a helyi -végre­hajtás feladatait. A felada­tokban az állami lakásépítés mérséklődése következtében egyfajta súlyponteltolódás következett be. A tanácsok­nál a célcsoportos lakásépí­tés feladataival szemben el­sődleges helyre került a la­kásépítés általános feltéte­leinek javítása. Igényként fogalmazódott meg, hogy a lakásigények kielégítésében váljon általánossá a foko­zatosság, az állami eszközök ésszerű felhasználása, növe­kedjék a lakosság érdekelt­sége a magánerős lakásépí­tésben, és* a támogatási rend­szer következetesebben iga­zodjék a valóságos és változó szociális követelményekhez. Az építés feltételeinek tár­sadalmi követelményekhez való igazítása mellett fela­dat volt a lakáselosztási rendszer korszerűsítése is, elsősorban az eltérő szociá­lis és jövedelmi helyzetű családok lakáshoz jutásában az egyenlőbb esély megte­remtése, az állami és a la­kosság pénzügyi terheinek arányosabbá tétele. A fenti elveknek megfele­lően kedvezően változott a magánlakás-építés pénzügyi feltételrendszere, és fokoz­ta a magánerős építés irán­ti érdeklődést. A lakásépítés feltételrendszerét a tanácsok elsősorban a telekellátás, te­lekgazdálkodás színvonalá­nak javításával biztosítot­ták. Mindez a lakosság ré­széről jogos igényként je­lentkezett, hiszen a magán- értékesítésű telekárak az 1981—1983-as években je­lentős mértékben növeked­tek, s emellett nem is volt elegendő telek. Az állami telekkínálat növelése érde­kében az eredetileg kialakí­tásra tervezett mintegy 3 ezer új állami telek tervszá­mút módosították. Az ötéves tervciklusban mintegy 4 ezer állami telek kialakítá­sára kerül sor. A telekárak mérséklésére a helyi tanácsok központi támogatás mellett jelentős pénzügyi eszközöket fordí­tottak. A megtet intézkedés hatására a megye települé­sein jelentősen javult a te­lekellátottság, és sok helyen meg is szűnt a telekhiány. A kiemelt települések több­ségében a terület-előkészítés üteme felgyorsult, a telekki­alakítás folyamatossá vált. A kialakítás költségeinek egy részét az Országos Ta­karékpénztár finanszírozta, jelentős segítséget nyújtva a helyi tanácsoknak; kiegészít­ve saját forrásaikat. Nem kevés anyagi erőt szánt e célra a megyei tanács is. A telek-kialakítás költségeire, a telekárak mérséklésére mintegy 40 millió forint tá­mogatást kaptak helyi ta­nácsaink. fl megtett központi és helyi intézkedések ered­ményeként a tervek teljesí­tése, belső arányok eltolódá­sával valósul meg. Lénye­gesen mérséklődik az állami lakásépítés aránya, amit el­lensúlyoz a magánerős, el­sősorban a családiház-épí- tés területén elért többlet­lakás. Az eredmények mel­lett azonban további gond­ként jelentkezik,- hogy az országos helyzethez hason­lóan a megyében sem sike­rült megállítani a lakásárak növekedését. Ennek hatá­sa megyénkben megmu­tatkozik az OTP telepszerű társaslakások iránti fizető­képes kereslet mérséklődé­sében. A Minisztertanács legutóbbi idevonatkozó ér­tékelése egyértelmű fela­datokat határoz meg az ille­tékes szervek részére, hogy intézkedéseikkel állítsák meg a lakásárak növekedési ütemét. A családiház-építés pénz­ügyi feltételrendszerének ug­rásszerű javulását sajnos nem követte az anyagellátás hasonló mértékű javulása. Az ellátási gondok enyhíté­sére tett intézkedések ha­tása azonban már ebben az évben érezhető lesz. A lakásellátásban az épí­tés mellett jelentős' snere- pe van a lakásgazdálkodás színvonalának. Az új lakás­ügyi jogszabályokat figye­lembe véve városaink és néhány nagyközségünk új lakásügyi tanácsrendeletet alkotott, amelyben az álta­lános lakáspolitikai irányel­vek mellett a helyi viszo­nyokat is figyelembe véve határozta meg a lakáshoz jutás és elosztás feltételeit. Lényeges vonása a dönté­seknek, hogy a névjegyzék­re elosztható lakások leg­alább 60—70 százalékát fi­zikai, illetve a termelést közvetlenül irányító dolgo­zóknak, ezen belül 40—50 százalékát fiatal házasoknak juttatják. Néhány tanács­nál elhatározták a lakáscse­re-alap létrehozását, amely a lakáscserék élénkítését se­gíti. Az új tanácsrendeletek érvényesítik azt az általános elvet, hogy tanácsi bérlakást szociális jelleggel csak azok az igénylők kapjanak, akik jövedelmi, vagyoni és szo­ciális helyzetükből eredően más lakásellátási formában igényüket nem képesek kie­légíteni. Ugyanakkor az át­lagos vagy átlagot megha­ladó jövedelemmel rendel­kezők részére magánerőre alapozott tanácsi elosztású lakás juttatható. Ezeknek megfelelően határozták meg a lakáshoz jutás felté­teleihez kötődő —’ azt rend­szeresen karbantartva — egy családtagra jutó jövede­lemhatárokat, amely az igíényjogdsultság elbírálásá- v nak egyik meghatározó té­nyezője. A tanácsrendele­tek valamennyi tétele ter­mészetesen csak fokozatosan érvényesül. Alapvetően meg­határozó, hogy legyen ele­gendő, a gazdálkodásba be­vonható állami illetve ma­gánerős, a fizetőképes ke­resletnek megfelelő lakás. A lakásellátás feladatai­nak megoldása során taná­csaink kiemelt figyelmet fordítottak a fiatal házasok és többgyermekes családok helyzetére. A lakásgazdálko­dás 1983-tól életbe lépő új rendjének időarányos ered­ményeit elemezve mind a helyi, mind a központi szer­vek úgy ítélték meg, hogy a fiatal házasok, valamint a többgyermekes családok la­káshoz jutási esélyei nem javultak kellő mértékűién. A folyamat felgyorsítása ér­diekében elsősorban városi tanácsaink saját és közpon­ti pénzügyi támogatások igénybevételével az 1984— 86 évekre hároméves prog­ramot dolgoztak ki. A prog­ram lényege, azok a tanácsi szociális bérlakásra jogo­sult családok, akik lakáshoz jutásuk gyorsítása érdeké­ben vállalják, hogy saját erőből oldják meg lakás­gondjukat, külön tanácsi pénzügyi támogatásban ré­szesülhetnek. Ennek a prog­ramnak a végrehajtása a múlt év közepén gyakorlati­lag meg is kezdődött. Az ebbe a körbe bevonható la­kásigényekkel a tanácsok szakigazgatási szervei egye­dileg foglalkoztak, és mun­kájuk több helyen eredmé­nyesnek ítélhető. 1984-ben több mint 390 fiatal házas és többgyermekes család gondjain segítettek a taná­csok. Az állami lakáshoz juttatottakon túl — egyedi döntés alapján — 185 csa­lád részére nyújtottak anya­gi támogatást átlagosan mintegy 90 ezer forintot. A lakásellátás különböző területein elért eredménye­inket mérlegelve megállapít­ható, hogy a megtett intéz­kedések hozzájárultak a la­kosság életkörülményeinek javításához. Mindez azonban még korántsem jelenti az igények teljes körű kielégí­tését. Az elkövetkezendő időszak feladatai között to­vábbra is kiemelt szerepet kap a lakásellátás folyama­tos javítása. Maradéktala­nul meg kell valósítani a fiatal házasok, nagycsaládo­sok lakáshoz juttatási prog­ramját. A magánerős lakás­építés feltételeinek további javítása mellett folytatnunk kell a tanácsi szociális bér­lakások építését. A VII. öt­éves terv időszakában belé­pő új tanácsi szabályozó rendszer ezt a feladatot a helyi tanácsok döntést jog­körébe utalja, és a megyei tanács céltámogatási rend­szerével segíti. Indokolt, hogy az építőipari szerveze­tek a változó igényekhez al­kalmazkodó hz eddigieknél változatosabb lakástípusokat alakítsanak ki. Ki kell dol­gozni azokat a műszaki megoldásokat, amelyek ezek­nek a lakásoknak árát és fenntartási költségét mér­séklik. Továbbra is feladat a meglévő lakásvagyon meg­óvása. Ki kell alakítani, il­letve tovább kell fejleszte­ni az állami és a telepsze­rű, magánerős lakások fel­újításának műszaki gazda­sági feltételrendszerét. Legfőbb tennivalóink végrehajtása valamiennyi résztvevő szervezettől, a la­kosságtól igten komoly, ál­dozatos, lelkiismeretes, pon­tos munkát követel. Csak ez lehet a lakáshelyzet további javításának igazi garanciája. Ulveczki Tibor a Szolnok megyei Tanács elnökhelyettese

Next

/
Oldalképek
Tartalom