Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-18 / 40. szám

1985. FEBRUAR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 (Folytatás az 1. oldalról.) nek ellenére nyaranta visz- szatérő gond a vízhiány. Tar­tósan ellátatlan terület vi­szont nincs. Kenderes szá­mottevő fejlődésről adhat számot. A tervidőszakban megépült az ú.j víztorony, és nőtt a vízhálózatba bekap­csolt lakások száma. Kunhe­gyes vízhálózatának további bővítésére a vízműtársulás létrehozása után kerülhet sor. A közműhálózat fejleszté­se egyéb vonatkozásban is figyelemre méltó. Kisújszál­láson például a gázhálózat terven felüli bővítése a ta­nács koordináló munkájával, a lakosság és a vállalatok összefogásával vált lehetővé. 1984-től a községekben is megkezdődött a gázvezetékek építése. A szilárd burkolatú úthálózat bővítése, illetve felújítása a pénzügyi lehető­ségekkel összhangban, a la­kosság támogatásával való­sult meg. Kunhegyes az út­hálózat fejlesztésében nem tudta kielégíteni a jogos igé­nyeket. A villamoshálózat viszont mindenhol az igé­nyeknek megfelelően bővül. A beszámolási időszakban az egészségügyi alapellátás feltételei megvoltak. Kis­újszálláson a tervezettnél ki­sebb a fejlődés. Nem sikerült megoldani a gyermekorvosi ellátás körzetesítését és az igény szerinti fogorvosi el­látást. Az orvoslakás építése megkezdődött. A szociális otthon jelentős korszerűsíté­se csökkenti a zsúfoltságot Kenderesen megkezdődött az új fogorvosi rendelő és a szolgálati lakás építése. A Kisújszálláson és Kunhegye­sen bevezetett hétvégi orvosi ügyelet tapasztalatai külön­bözőek. A város lakosságát kedvezőtlenül érintette a szakrendelések megszünteté­A beszámolóhoz fűzött szó­beli kiegészítést követő esz­mecserében igen aktívan vet­tek részt a küldöttek. Negy­vennégyen kértek és az idő előrehaladása miatt huszon- ketten kaptak szót, a többiek írásban adták be felszólalá­sukat. Mondanivalójukat úgy lehetne summázni, hogy mindennek — tehát a telepü­léspolitikai célok megvalósí­tásának is — alapja az érté­ket teremtő munka. Nem vé­letlen, hogy a legtöbben ar­ról fejtették ki véleményü­ket — köztük nyomatékkai azt, hogy a dolgozók mind kisebb része tekinti ma már bocsánatos bűnnek a tessék- lássék munkát és a vezetők részéről való csodavárást. Hangsúlyozták, hogy nem­csak az anyagi, hanem a szellemi javak kamatoztatá­sáért is felelősség terheli a vezetőket. Az ösztönzőrend­szer legyen hatékony, szűn­jön meg az igazságtalanság és az elégedetlenség forrását jelentő egyenlősdi. A kunhe- gyesi munkásokról szólva el­hangzott, hogy még mindig indokolatlanul nagy a kü­lönbség a városi és a falusi munkások között munkabér és egyéb tekintetben egy­aránt. A vitában sürgető fel­adatként került szóba az in­tenzív gazdálkodást elősegítő műszaki fejlesztés, a beruhá­zások növelése. Erre viszont egyértelműen elhangzott a válasz: mindez a jövedelem- termelő képesség függvénye. Többen méltatták a nőpo­litikái határozat sikeres vég­rehajtását a városban, illet­ve annak vonzáskörzetében, aminek eredményeként szá­mottevően javult a dolgozó nők helyzete. A Kunszöv-ben például öt év alatt 60 száza­lékkal nőtt a keresetük, fej­lődésük lehetősége adott. Hatvannyolc százalékuk szakképzett. Vannak viszont olyan munkaterületek, ahol a nők számára sem a kerese­tek, sem a munkakörülmé­nyek nem vonzóak. A tagad­hatatlan fejlődés ellenére például az Ideál Kiskereske­delmi Vállalatnál még szak­képzetlen munkaerő sem je­lentkezik felvételre. A város- és községfejlesz­tés, az államigazgatás kor­szerűsítése, a tanácsi önálló­ság és a lakossági hozzájáru­lás is szerepelt — többek között — a vitában. Nem véletlenül, hiszen a felsőbb szervek sok jogkört leadtak, — Kenderesre például hat­vanhatot. A városfejlesztés­ről az hangzott el, hogy las­súbb ütem, inkább hiányt pótló fejlesztés várható. Tiszafüred A vita lezárása után a pártértekezlet elfogadta a beszámolót, a kongresszusi irányelvekről kifejtett véle­mények, javaslatok összeglé­sét, majd újjáválasztotta a városi pártbizottságot és megválasztotta a küldötteket a megyei pártértekezletre. A városi pártbizottság első tit­kára ismét Tóth András lett, titkárai pedig Kiss Péter és Szepesi Gyula. Megszűnt a térségben a veszteséges gazdálkodás Megyénk legfiatalabb vá­rosának és a vonzáskörzeté­hez tartozó kilenc település­nek több mint kétezer-két­száz kommunistáját képvi­selték a tiszafüredi művelő­dési központban szombaton megtartott városi pártérte­kezlet résztvevői. Az ötven- hét pártalapszervezet kül­dötteinek tanácskozásán részt vett és felszólalt Mohá­csi Ottó, a megyei párt-vég­rehajtóbizottság tagja, a me­gyei tanács elnöke. Tóth La­jos, első titkár egészítette ki szóban a küldötteknek írás­ban előre megküldött doku­mentumokat. A korábban közreadott és a tanácskozáson elhangzott beszámoló is nagyra értékel­te a párttagság munkában való helytállását, a lakosság együttműködését, aktív rész­vételét a város és a körzet gazdasági, társadalmi, kul­turális céljainak megvalósí­tásában. Sokrétűen elemezte a Tiszafüred és környéke gazdasági életében végbe­ment pozitív változásokat. Elmondhatta, hogy a két kongresszus közötti időszak egyik legfontosabb, gazda­ságilag és politikailag egy­aránt jelentős eredménye: a ciklus végére megszűnt a térségben a veszteséges gaz­dálkodás. A korábban siker­telenül gazdálkodó mezőgaz­dasági üzemek belső meg­újulásuk következtében, és azáltal, hogy jól éltek a ka­pott támogatásokkal, a VI. ötéves terv utolsó előtti esz­tendejét már eredménnyel zárták. Javult a termelőszö­vetkezetekben a talajerő-gaz­dálkodás, tökéletesedtek az agrotechnikai módszerek, va­lamelyest nőtt az öntözött terület. A tervezettnek meg­felelően haladt a térségi komplex melioráció, amely öt közös gazdaságra terjed ki, és amiből eddig 12 ezer 300 hektáron 274 millió fo­rint értékű beruházás való­sult meg. A városban és a vonzás- körzetében működő ipari, mezőgazdasági üzemek a népgazdasági célokat figye­lembe véve és termelésbőví­tési tartalékaikat kihasznál­va korszerűsítették termelés- és termékszerkezetüket. A korábbinál racionálisabb munkaerő-foglalkoztatást biztosítottak, és javították munkájuk hatékonyságát, a termelékenységet. Ez utóbbi megállapítást jól alátámaszt­ják a beszámoló számadatai is: a térség iparában az egy főre jutó termelési érték 247 ezerről 506 ezer forintra nőtt, a mezőgazdaságban az egy dolgozóra jutó termelé­si érték 18 százalékkal emel­kedett. A gazdasági eredmé­nyekkel szinkronban, ha lassan is, de folyamatosan javultak a lakosság életkö­rülményei. Kedvezően forL málódott a vonzáskörzetbe tartozó települések arculata, nőtt népességmegtartó ere­jük. A városi pártbizottság politikai törekvéseivel össz­hangban dinamikusan fejlő­dött Tiszafüred is, ennek méltó elismerését jelentette, hogy felszabadulásának 40. évében az Elnöki Tanács vá­rossá nyilvánította. A városi pártértekezlet munkájának természetesen csak egyik fontos része volt a gazdasági helyzet elemzése. Emellett a beszámolók és a vitában elhangzott hozzászó­lások is számba vették az eredményeket, kritikusan fel­tárták a még meglevő hiá­nyosságokat a lakosság élet- körülményeinek alakításá­ban, a szocialista tudat for­málásában, a művelődéspoli­tikában, az államhatalmi és államigazgatási szervek te­vékenységében, valamint a párt- és tömegszervezeti munkában. Ez utóbbival kapcsolatban megállapította, a beszámoló, hogy az utóbb: öt esztendőben — évente 4 százalékos tagfelvétel-növe­kedési ütemet megvalósítva — több mint félezerrel nőt1 a kommunista kollektívák létszáma, és a XII. kong­resszus óta egészségesen fej­lődött a párttagság összeté­tele. Az új tagok több mint 70 százaléka a nagyobb lét­számot foglalkoztató ipari és mezőgazdasági üzemekből került ki. A pártmunka moz­galmi jellegének erősítése érdekében a közvetlenebb emberközelibb új módszere­ket vezettek be, hatéko­nyabb munkastílust alakítot­tak ki a pártszervek és szer­vezetek. Meggyőző, szervező munkáljuk nyomán a pártta­gok döntő többsége megérti — és jól érti — az ország jelenlegi helyzetét, egysége­sen értelmezi a legfontosabb tennivalókat, és többletfel­adatok vállalására is kész a további fejlődés érdekében. Huszonegyen segítették a küldöttek közül hozzászólá­saikkal a pártértekezlet munkáját, öten írásban ter­jesztették be mondanivalóju­kat- A felszólalók szinte mindegyike — gyári művezető, iskolaigazgató, pártmunkás, kereskedő vagy szövetkezeti Kunszent mártom elnök — elismerően szólt az utóbbi öt évben a városban és vonzáskörzetében végbe­ment gazdasági fejlődésről. Hangsúlyozták, hogy a koráb­ban járási, egy év óta városi pártbizottság a pártmunká­ban is változó feltételek kö­zepette jól töltötte be poli­tikai irányító szerepét a tér­ségben, kommunisták és pár- 't ónk ívifi iek eredményesen munkálkodtak együtt a helyi gazdaság- és településpoliti­kai célok elérésén. Kifejeződött a hozzászólá­sokban a további fejlődés, az ahhoz — a XII. kongresszus óta végzett munka tapaszta­latai alapján —■ szükséges tennivalókban való cselekvő részvétek igénye is. A gazda­ságban többek között a ter­melőkapacitások még jobb kihasználását és a munka­verseny adta lehetőségek jobb kiaknázását; a telepü­lésfejlesztés terén a város és a körzet szűkös energia­kapacitások miatti gondjainak felszámolását és a tiszafüre­di. abádszalóki üdülőkörzet­ben a vendéglátó és kulturá­lis szolgáltatások színvonalá­nak javítását; a közoktatás­ban a térség szakmunkáskép­zésének fejlesztését javasol­ták, sürgették a hozzászólók. A tiszafüredi városi párt­értekezleten ötvenegy tagú pártbizottságot választottak, és huszonkét küldöttet a me­gyei pártértekezletre. A vá­risi pártbizottság első tit­kára ismét Tóth Lajos, tit­kárai Dobrosi György és Gáspár József. Előtérben a kistelepülések helyzete A térség tíz községe két- ezernégyszáztíz kommunis­táját százötven küldött kép­viselte szombaton a kun­szentmártoni művelődési központban tartott pártérte­kezleten, amelyen részt veit és felszólalt Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára. Az elmúlt öt év eredmé­nyeit, gondjait, valamint a kongresszusi irányelvek vi­táját összefoglaló írásbeli beszámolóhoz Karancsi La­jos, a városi jogú nagyköz­ségi pártöizottság első tit­kára fűzött szóbeli kiegészí­tést. Míg korábban ezt a tájegy­séget túlnyomórészt csak a mezőgazdaság jellemezte, az elmúlt évtized iparfejleszté­sei következtében ma Kun- szentmártonban összpontosul a környék iparának nyolc­vanöt, a megye iparának mintegy öt százaléka. A kör­zeti, központi szerepkör a te­lepülésnek gazdaságszervező, intézményellátó, kereskedel­mi feladatokat is biztosított, amelyeknek jelenleg a váro­si rangra pályázó nagyközség még nem minden esetben tud eleget tenni. A gazdálkodó egységekre az a jellemző, hogy az ipar­ban a termelési érték növe­kedési szintje a beszámolási időszakban meghaladta a 19 százalékot, bár ez a gyarapo­dás felemás eredményeket tükröz. Ugyanis míg a haté­konyan dolgozó, a piaci fel­tételekhez rugalmasan alkal­mazkodó cégek (a Pannónia, a Mezőgép cibakházi gyár­egysége, a BVM stb.) a gaz­dasági nehézségek ellenére is jó esztendőt tudhatnak ma­guk mögött, akadnak nem kielégítően, alacsony haté­konysággal dolgozó munka­helyek is. A cél nem lehet más, mint ezeket az „egy lá­bon álló” termelőszövetkeze­teket ellátni olyan mellékte­vékenységekkel, amelyek pó­tolhatják az• időjárás kiszá­míthatatlansága okozta ter­Koirosztá- lyok, több évtizedes párttagság­gal ren­delkezők és a kom­munisták soraiba nemrégen felvettek., vitafóru­mai a pártérte­kezletek. A Tiszafü­reden és vonzás- körzeté­ben lévő településeken működő alap­szervezeteik küldötteinek ta­nácskozásán — ahogy az egyik hozzászóló fogalma­zott: ünnepi munkaértekez­letén — negyvgrjnégyes párttagot is köszöntött a mandátumvizsgáló bizott­ság elnöke, a tizenkilences veterán Jóvér Kálmán sze­mélyében. — Emlékszik, Kálmán bá­csi az első taggyűlésre? — Hogyne emlékeznék! Annyira még nem járt el fölöttem az idő, csak a ínyolcvanniögyediik észtén­Arcélek dőm taposom. A mostani rendőrkapitányság helyén volt a valamikori postahiva­tal, annak az épületében alakítottuk meg negyven­négy december 15-én a párt- szervezetet. Tizenhatan vol­tunk, a 40. felszabadulási évfordulót már csak én ér­hettem meg. Akkor a föld­osztás megszervezése volt a legfontosabb feladatunk. A mostani pártértekezleten hallom, még több általános iskola, meg szakmunkáskép­ző építését sürgetik. Kell az iskola, én is mondom, aki kilenc gyereket neveltem fel, tizenhat unokám, egy dédunokám van. — A ,jelölőbizottság anya­gában hallottam, ötvenki- iéne óta egyvégtében tagja a pártbizottságnak. Most is beválasztották. . — Én fiam, csak a pos­tától mentem nyugdíjba. Húsz évig és három hóna­pig dolgoztam ott, mint kéz­besítő. Pártfeladatként most is szívesen vállalkozom a taggyűlési mtghívók kéz­besítésére. No és ott van a munkásőrség. Harmadna­ponként járok éjszakai szol­gálatba. Erről az állandó pártmegbízatásról nem mon­dok le, amíg csak az egész­ségem engedi. A tiszafüredi pártértekez­let legfiatalabb küldötte a huszonkét éves bolti eladó. Fekete Margit, a körzeti áfész párttagjait képviselte ötöd­magával.. — Mit olvasott, hallott legszívesebben a pártérte­kezlet dokumentumaiból? — Jó érzéssel hallottuk küldött-társaimmal, hogy az irányelvek vitájának ösz- szegezésében sok, a szövet­kezetünk alapszervezeténejk beszámoló taggyűlésén is el­hangzott megállapítás helyet kapott. A térség párttagsá­gának generációs összetéte­lével kapcsolatban pedig azt, hogy a tagság több mint II százaléka harminc éven aluli, Nagyon örülök, hogy felvetődött a tanácskozáson az üdülőkörzetek kulturális alakult ez az szolgálta­tásainak fejleszté­se. Hátha a több és jobb lehe­tőség kap­csán a fia­talok igé­nye is fo­kozódik majd a szabadidő hasznos eltöltése iránt. — Az áfész alapszer­vezeté­ben hogyan arány? — Tizenkilenccel gyara­podott a XII. kongresszus óta alapszervezetünk taglét­száma. Tizenhármukat a KISZ javasolta, engem is, 1982-ben. Persze, nemcsak a pártépítésben, a pártmun­kában is számítunk a fiata­lokra. Ahogyan a városi pártbizottság is. - Amikor kézhez kaptam a jelölőlis­tát, az volt az első, hogy megnézzem, milyen arány­ban élveznek bizalmat a hozzám hasonló fiatalok. Az ötvenegy tagú pártbizottság­ba végül is tizennégyen kép­viseljük a KISZ-korú párt­tagságot. r- temesközy méskieséseket. Nem titkolva, hogy esetenként a meglévő hibákhoz a külső körülmé­nyeken kívül, belső, szerve­zési, vezetési hiányosságok is hozzájárultak. A bolti kiskereskedelem — noha a tervidőszakban a kor­szerűsítésre, fejlesztésre több mint 27 millió forintot fordítottak — ma is gondok­kal küzd, alacsony színvona­lú, esetenként még az alap­ellátás is akadozik. Tartósan nem sikerült megfelelő kíná­latot biztosítani olcsó áruk­ból, húskészítményekből és tőkehúsból. Ezen feltétlenül változtatni kell a jövőben. A beszámoló foglalkozott a települések fejlesztésével is. Az ötéves terv során az egy lakosra jutó társadalmi mun­ka értéke az 1980. évinek a duplájára emelkedett, közel kétezerháromszáz forint lett. Az elmúlt fél évtizedben részben központi támogatás­sal, részben lakossági össze­fogással új óvoda létesült Öcsödön, Kunszent márton- ban, Cserkeszőlőn és a volt járási székhelyen. Kunszent- mártonban és Cserkeszőlőn szennyvíztelep épült. A kör­zet szállodával, étteremmel, bölcsődével, vízművel, isko­lával, szakorvosi rendelővel is gyarapodott. A kongresszusi irányelvek­kel kapcsolatban a kommu­nisták egyetértésüket, támo­gatásukat fejezték ki. Ugyanakkor bizonyos kérdé­sek megítélésében adódtak nézetkülönbségek. Néhányan ellentmondást láttak az irányelvekben megfogalma­zott célok, és a közelmúltban megjelent kormányszintű (ár) intézkedések között. Má­sok a város-falu közötti kü­lönbségek gyorsabb mérsék­lését sürgették. Több párttag a tisztázatlan eredetű, mun­ka nélküli jövedelmek eddi­ginél szigorúbb vizsgálatát, ellenőrzését sürgette. A szóbeli kiegészítés azzal is foglalkozott, hogy a becsü­letes, dolgos emberek, párt­tagok, pártonkívüliek igyeke­zete, szorgalma eredménye­képpen ez a környék az utóbbi években sok átkos örökséget számolt fel. Az új beruházások, létesítmények az elmúlt fél évtizedben el­sősorban a legrászorultabb településeken valósultak meg. A gyarapodások ellené­re jelenleg mégis az a leg­égetőbb gond, hogy az utóbbi négy évben a Tiszazugban felgyorsult a népesség csök­kenése, és meghaladta a me­gyei átlagot. Ez a kereseti, megélhetési lehetőségek ala­kulásával, a nem eléggé gaz­daságosan működő termelő- egységekkel is magyarázha­tó. Nem beszélve arról, hogy a tiszazugi kis falvakban a szolgáltatások, a kereskedel­mi választék, az ellátás szín­vonala, a fiatalokat megtartó szórakozási, művelődési le­hetőségek is korlátozottab­bak. A beszámolót követő vitá­ban huszonketten kértek és kaptak szót. A felszólalók — egyetértve a határozatban foglaltakkal, valamint a kongresszusi irányelvekkel — általában munkahelyeik eredményeivel, mindenna­pos feladataival, terveivel foglalkoztak. Szóltak a párt- alapszervezeteknek a mun­kahelyeken és a települése­ken betöltött fontos szerepé­ről, az oktatási intézmények sikeres körzetesítéséről, az idős emberekkel való foko­zottabb törődésről. Hangsú­lyozták a családnak a neve­lésben, a személyiség formá­lásában vállalt nélkülözhe­tetlen feladatait. Nem hall­gatva el azt sem, hogy erre még nem minden család ké­pes. Többen azt is szóvá tet­ték, hogy a párttaggá neve­lés ott, és akkor jó, ahol és amikor nem kampány jelle­gű, hanem egy folyamat eredménye. A vitát Karancsi Lajos foglalta össze, majd a kül­döttek megválasztották az ötvenegy tagú nagyközségi pártbizottságot és a megyei pártértekezlet huszonnégy küldöttét. Kunszentmárton város1 jogú . Nagyközségi Pártbizottság első titkárának Karancsi Lajost, titkárainak pedig Lázi Bélát és Takács Lászlónét választották. L. Gy.—S. B.—T.F.— D. Sz. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom