Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
1985. FEBRUAR 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Középhullám: 252-222 így dolgoznak a szolnoki rádióadóban A portásfülke résnyi ablaka mögül kíváncsi tekintet fürkész. Látszik az öregen, hogy tud rólam. Kinyitja a kaput, s köszönés helyett így fogad: — Már várja Kovács elvtárs. Azért biztos, ami biztos, elkéri a személyimet, s körülményesen följegyzi az adatokat. — No, ezzel rendben volnánk — mormolja, miközben visszakapom a bordó kis könyvecskét. — Látja azt a házat — mutat a csupasz fák mögül kirajzolódó emeletes szürke épületre. Beülök az autóba, s néhány pillanat múlva máris ott vagyok. Kiszállok, zárni akarom a kocsi ajtaját, de a hátam mögött megszólal egy hang. — Hagyja „mester”, vigyázunk mi rá! A kerítés hallgatott „ i / v Az adóteremben. Fotó: Hargitai Lajos bokrok mögül fegyveres őr lép elő. Megköszönöm figyelmességét. s a bejárati üvegajtó felé indulóik. Kulcs fordul a záriban. Kék köpenyes férfi fogad, s pár perc múlva a szolnoki rádióállomás vezetőjének irodájában ülök. A „főhadiszálláson” nyugalom, rend uralkodik. Kovács Árpád elém tesz egy régi, megsárgult vendégkönyvet, melynek első bejegyzése így szól: „A Standard dolgozói megépítették, a posta dolgozói vigyázzanak rá, mint a szemük fényére.” Aláírás: Katona Antal miniszterhelyettes. S a dátum: 1949. augusztus 7. A po6ta egyik kis brosúrájában lapozgatva a következőket. olvasom: „Nálunk a rádiózásnak nagy hagyományai vannak. Az első kísérletek — amelyeknek célja még a rádiótávíró zás volt — a kilencszázas évek elejére nyúlik vissza. A rádióműsorszórás 1925. december 2-án kezdődött a csepeli adóval és a Telefonhírmondó Részvénytársaság Rákóczi úti stúdiójával.” — A szolnoki adót eredetileg Cegléden akarták felépíteni, végül mégis ide került — mondja Kovács Árpád. — A cél az volt. hogy a fővárostól nem távol, de központi fekvésű helyen legyen egy Petőfi gerincadónk. — Mi a középhullámú sáv felső részén dolgozunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Mihály villamosmérnök. — így a térhullámok miatt előfordul, hogy a szolnoki adó műsorát távoli országokban is hallják, ugyanakkor a közelben nem lehet fogni. — Ez igaz — mondom — hiszen tapasztaltam én is. hogy Szolnokon néha alig lehet hallani a helyi műsort. Nemrégiben az ide 170 kilométerre levő Battonyán jártaim, s ott tisztán hallottam a szolnoki rádió műsorát. bólint — Előfordulhat rá Szábó Mihály. Amikor a rádiózás technikájáról érdeklődöm, Kovács Árpád magyarázná kezd: — Az állomás Budapestről ze- nekáfoelen kapja a műsort, m,j azt felerősítjük, s az adóban előállított vivőhullámra „ráültetve” — modulálva — az antennatoronyról sugá- ’ rozzuk. Tehát villamos energiát alakítunk át egy másfajta villamos energiává, A vevőkészülék pedig a rádióhullámokat visszaalakítja hanggá. — A rádióhullámok terjedése a térben nagyjából olyan, mint amikor követ dobunk a nyugvó vízbe, s ott hullámok keletkeznek — szól közbe Szabó Mihály. Az iroda egyik ablaka a hatalmas adótermet kémleli. Középen a vezénylőpultnál Brezvai József ül. A kapcsolók. a telefonok, a műszerek, a jelzőlámpák társaságában láthatóan otthonosan mozog a kék köpenyes, középkorú férfi. Egy pillanatra sem veszi le szemét a kezelőasztalról. Egy hangszórón halkan a Petőfi műsora szól — A több ezer alkatrész közül bármelyik elromolhat — mondja. — így mindig ugrásra készen kell állnunk. Szerencsére vannak tartalékaink. s ha bármilyen probléma adódik, azonnal átkapcsolhatunk. — Számunkra és a rádió- hallgatók számára is fő a megbízhatóság — kapja el Kovács Árpád az utolsó szavakat. Ez egyfelől tartalékegységeket, különböző anyagokat, alkatrészeket, másfelől jól felkészült szakembereket kíván. Gondolja csak el, napi 20 órás műsoridőben sugárzunk. Ez évente 7 ezer 200 órát jelent, s tavaly a belső üzemzavar nem érte el a 10 percet. Elgondolkodik, majd így folytatja: — A rádiózás csapatmunka, melyben a stúdió, az áramszolgáltató vállalat és a posta is részt vállal. Az állomáson dolgozók újító, kezdeményező emberek, akik hivatásuk érdekében a nehézségeket is vélllaják. — Hogy miért? — teszi föl a kérdést önmagának, s azonnal válaszol is rá: — Hogy jobb legyen a vétel! — Nem véletlen, hogy ez a kollektíva az ország öt nagy rádióállomásának versenyében évek óta az első helyen végez. A rádiózás őskoráról szóló tudósításokban olvastam, hogy a lakihegyi adó környékén hatalmas riadalmat okozott, amikor „megszólaltak” á kerítések, s a nedvességgel telt káposztafejek is „beszélni” kezdtek. — A kerítés esetében ez elképzelhető — mondja Kovács Árpád — mivel az adóantenna közelében a fémtárgyak között, rádiófrekv^r- ciás ív keletkezik, s ez adja a hangot. Kifelé jövet gyanakodva figyelem a kerítést, de az hallgat... Nagy Tibor Megkoszorúzták az Új Szú emléktábláját Negyven évvel ezelőtt, 1945, február 2-án olvashatta először a felszabadult Pe6t lakossága az Új Szót, a Vörös Hadsereg magyar nyelvű lapját. Az évforduló alkalmából tegnap a Lapkiadó Vállalat székházában megkoszorúzták az Új Szó emléktábláját. A megemlékezés virágait a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének képviselői, valamint a Lapkiadó Vállalat munkatársai helyezték el. A koszorúzáson részt vettek az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport képviselői. A koszorúzást követően a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó Vállalat és a Szovjetunió budapesti nagy- követségének munkatársai ünnepi emlékülésen idézték fel a főváros felszabadulásának eseményeit, az új. Szó megjelenésének körülményeit. Ferihegyen Számítógépes utastájékoztató Számítógéppel vezérelt lapozótáblák és nagyképernyős monitorok segítségével egyidejűleg 16 induló és 12 érkező járatról informálódhatnak majd az utasok a Ferihegyi repülőtér új forgalmi épületében. A rendszer működtetéséhez szükséget VT 20 alapú számítógépet, az azt kiegészítő különleges egységeket, valamint a szükséges programokat Székesfehérváron készítik. A Központi Fizikai Kutatóintézet, a Számítástechnikai Koordinációs Intézet és a Videoton elektronikái vállalat közös fejlesztő vállalatánál — a Számítás- technikai Kísérleti Üzem betéti társulásánál — már kidolgozták a programokat az időszaki menetrendek és a napi menetrend tárolására, a lapozótáblák, monitorok ellenőrzésére, s megkezdték a berendezések egy részének, valamint a különleges számítógépegységek gyártását. ISMERD MEG...! DE VAN-E MIT? Idegenforgalom és honismeret Kétségtelen hogy az idegenforgalom és a honismereti mozgalom egymástól elválaszthatatlanok, ugyanis az egyik aligha van meg a másik nélkül. Az idegenforgatók ha már szűkebb pátriánkba csalogatták a vendégeket, kötelesek olyan programokról is gondoskodni, hogy akár a hazai akár a külhoni látogató lehetőleg maradandó élményekkel távozzon. A sokat hangoztatott, jóllehet valós sirám, hogy Szolnok megye enyhén szólva nem bővelkedik idegenforgalmi látványosságokban, megérett a feledésre. A Hazafias Népfront mellett működő megyei honismereti bizottság hétfői ösz- szejövetelére meghívta a Ti- szatour képviselőjét: mondja el, mit tehetnek az úgynevezett beutaztató idegenforgalmi szakemberek a megye meglévő és érdeklődésre számot tartó nevezetességeinek megismertetéséért. Kiderült, hogy Szolnokon egykét óránál többet nem lehet városnézésre fordítani, mert nincs mit berputatni tovább. Hasonlóan kevés idő szükséges Jászberény bekalandozá- sára, a megye városai közül talán Karcag dicsekedhet a legtöbb látnivalóval. Természetesen elkerülhetetlenül visszatér az efféle beszámolókban, hogy ma még dicsekedni csupán a fürdőinkkel érdemes, bár a már említett Karcag a berekfürdői strandolóknak, kempingezőknek nyúljt érdemes különlegességet. Cserkeszőlő vagy az újabban felkapott Abádszalók már kevésbé kínál nézelődésre alkalmas környéket, már ami az ember alkotta látnivalókat illeti. Mert természeti szépségekben gazdagok ezek a vidékek is. De álljunk meg egy pillanatra. Ha már a múlt emlékeiből kevés maradt a megyére, talán be lehetne mutatni a látogatóknak a jelent, sőt, urambocsá, még a jövőt is. Kérdés persze, hogy a néhány hónapja már elég jól megfizetett idegenvezetők rendelkeznek-e azokkal a tudnivalókkal, amelyek segítségével elmondhatják az idegeneknek: mi is történik mostanában vagy a közeljövőben azokban a helységekben, ahol megfordulnak. (Zárójelbe kívánkozik, de feljegyzésre érdemes, hogy pár éve egy dunántúli kolléga, aki részt vetít egy, a Kunsággal ismerkedő kiránduláson, panaszolta, hogy a/, idegen- vezető több építkezésről nem tudta megmondani, mi készül ott. Nem lustaságból, hanem mert nem volt kellően informált. És persze fel se tételezte, hogy akad a csoportban olyan, akit nem csupán a múltat demonstráló kiállítás érdekel.) Egyelőre azonban ott tartunk a honismeret és az idegenforgalom kapcsolatában, hogy elvisszük a vendégeket néhány múzeumba, táj házba, műemlékjellegű templomba, feltéve, ha nyitva találjuk, aztán kész. Marad a strandolás. Kísérletek természetesen vannak a bemutatandók bővítésére. Mint például az évek óta vergődő tiszai sétahajózás. Aligha akad még egy olyan város, mint Szolnok, amely gyönyörű és természet adta látnivalójára hasonlóan kevés gondot fordítana. Hosszú esztendők óta ez egy állóvíz a folyó partján. A Tlszatour megpróbálkozott a hajójárat beindításával, csakhogy önmaga kevés hozzá. Ányagi segítség híján kérdéses, hogy az idén jár-e megint sétahajó a szőke folyón. Pedig csupán néhány kikötő kellene, hogy ne csak három helyen tudjon megállni a hajó, és persze a vízi jármű üzemeltetéséhez is elkélne némi segítség. ((De sokszor leírtuk már, hogy ha nincs elég múzeumunk, nincs elég műemlékünk, mutogassuk azt, amink van, azaz a természet ajándékát!) Valamivel több odafigyeléssel előbb-utóbb érvényét veszti a címbeli kérdés, mert igenis van mit megismerni a megyében. — beadó — Magányos öregeknél Tiszaugon Rójuk Is gondolnak a hidegben Akár egy hajdan volt hófehér foltozott nagykabát, olyanok a tiszaugi utcák. A mindent beborító kristályos paplan lassan kásás- szürkés latyakká zsugorodva keresi a lapályokat, mélyedéseket. Ttgyi Istvánná házi szociális gondozó is óvatosan kerülgeti a tócsatengereket az úton, ételhordókkal alaposan megrakott kerékpárján. — Hétfőtől ■péntekig öt helyre, hét személyre hordom az ebédet. Akad, ahová szombat, vasárnap is elmegyek, mert enni, fűteni akkor is kell, főleg ha nincs, aki ránézzen a tehetetlen, magányos, idős emberre — mondja, és máris a nyeregbe pattan, siet az ebédért. A Kossuth utcában egy kívülről takaros házban lakik Lévai Ferencné, aki a következő hónapban lesz 75 éves. ötvenen felüli, nőtlen, fia él csak vele. Igaz, ő reggel elmegy, este pedig későn érkezik, így az ősz hajú, remegő kezű anyóka napközben teljesen magára marad. Látszik, nagyon nehezére esik a járás, így lehuppan a nyugágyba. — Nagyon nagy segítség Tigyiné Julika nekem, kedves. Ebédet hoz, bevásárol, ha pedig mosakodásban talál, abban is számíthatok rá, mert nagyon, de nagyon lerongyolódtam ezen a télen. Tíz éve, amióta eltört a lábam. a boltba se megyek ki, de ilyenkor még az utcára is csak a tekintetem merészkedik. Mindent magam csinálok, abból a kis 2 ezer 200 forintos nyugdíjból. — A férje, Juli néni? — Január 13-án múlt öt éve, hogy itthagyott. Kelteném reggel, rázom a vállát. ébredj már hallod-e, megvirradt. Nem szokott ő eddig heverészni, ezért fölé hajolok, de már halott volt. Csak az fáj, elbúcsúzni se bírtam tőle — veszi elő a zsebkendőjét az idős asz- szony. Fél utcával feljebb egy pirospozsgás ember, Gulyás Lajos és élete párja, Erzsébet asszony lakik egy kertes házban. — Ránk az ősszel esőstől zuhant a baj. Nekem a lábam mondta fel a szolgálatot, az asszony meg a szívével, idegeivel bajlódott. Azóta hozzánk is jár a gondozónő, mert bizony, ha kihagyna bennünket, nagy baj lenne. Bevásárol, ebédet hoz. Azt azért már elértük, hogy hébe-hóba az asszony is megfőz újra. — Jószág? — Malac volt, de nem bírtunk vele, mert ennivalót kellett volna neki hordani. Aprólék azért maradt. Tudja, lelkileg nehéz elviselni, hogy elnyomorodott az ember. A lányom is el-eljött hozzánk Csépáról, de tőle sem lehet várni, hogy minden hétvégen ránk mosson, főzzön, takarítson, amikor hétközben Kun- szentmártonba jár dolgozni. Nem beszélve arról, hogy neki is van gyereke, férje, családja. Az a legrosszabb az egészben, hogy még csak 62 éves múltam, az asszony meg öttel kevesebb, és már erre szorulunk. Reméljük, annyira javulunk, hogy pár hét múlva ide már nem kell jönni Tigyinének. Hegedűs Jánosnéval, a ki- rendeltség vezetőjével rójuk az utcákat, miközben erről a gondról beszélgetünk. — Sajnos, a kis falvak, így a mi településünk egyik sajátossága is, hogy lassan korosodik a lakosság. Jelenleg az ezeregyszáz lélek mintegy negyven százaléka már nyugdíjas korba került. Mivel a fiatalok közül helyben kevesen vernek gyökeret, törvényszerű ez a folyamat. Szerencsére a többség még jól bírja magát, de már most is akad hét olyan idős emberünk, ahová napról napra ellátogat a gondozónő. — Felkészültek erre a folyamatra? — Azt gondolom ez nem csak tiszaugi, hanem tipikusan országos, aprófalvas jelenség. Nálunk is az a helyzet, hogy ez a látszám szinte évenként módosul, hiszen változnak az idős emberek körülményei is. A falu végén ismét találkozunk Tigyinével. A kerékpárja kormányán még egy alumínium ételhordó függ: egy ágyban fekvő, jelenleg járásképtelen asszonyhoz viszi az ennivalót. Hetek óta naponta háromszor megy hozzá, és szinte már családtagnak számit. Es ez a ragaszkodás — bizonyosra veszem — nem csak a napi háromfogásos ebédnek, hanem a jó szónak, a gondoskodásnak is szól. D. Sz. M. Uj szakmérnöki képzés indult Gépészeti elektrotechnikai szakmérnöki szak indult februártól a Budapesti Műszaki Egyetemen. A képzést az oktatási intézmény gépészmérnöki kara szervezte meg, a kétéves tanulmányi idő alatt elektronikai és épületvillamosítási ágazaton ötvenöt mérnök kezdte meg stúdiumait. Az új szak iránt nagy volt az érdeklődés, ezért a kar felvételi bizottsága az eredeti elképzelésektől eltérően több jelentkezőt vett fel. A szakmérnökin hetente egy alkalommal — az első félévben hétfőnként — tartják a foglalkozásokat. A két ágazat oktatási anyaga az első félévben megegyezik, általános villamos ismereteket sajátítanak el a hallgatók. A későbbiekben az elektronikai ágazatban olyan főbb témakörökké] foglalkoznak majd, mint az elektronikusan irányított statikus villamosener- gia-átalakítás, az analóg és digitális elektronika, a mikroprocesszorok alkalmazása, valamint a számítógéppel segített automatikus mérnöki tervezés. Az épületvillamosítási ágazatban a villamos fogyasztói hálózatok és berendezések, az elektronika és a mikroprocesszorok épületgépészeti alkalmazását tanulmányozzák. A hallgatók a két év sikeres befejezése után államvizsgáznak, majd szakmérnöki oklevelet kapnak.
