Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

1985. JANUÁR 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Dicséretes szervezés, közepes színvonal Szakmunkástanulók » vers­es prózamondó versenye Immáron másfél évtizedes hagyomány, hogy a szolnoki Petőfi Sándor Szakmunkás- képző Intézet ilyenkor, ja­nuár els'ő felében névadója emlékére megrendezi a szak­munkástanulók megyei vers- és prózamondó versenyét. A vetélkedőn nem feltétel, hogy .csak Petőfi-művet ad­hatnak elő a fiatalok, sőt, egyéb hasonló versengések­től eltérően, kötelező alko­tást se jelölnek ki a szer­vezők. Az idei vers- és prózamon­dó versenyre szombaton dél­előtt került sor a szolnoki Helyőrségi Művelődési Ház­ban, ahol a 633-as szakmun­kásképző vezetői és tanulói példát adtak a rendezésből. Udvarias ifjúgárdisták fo­gadták a nézőket és a ver­senyzőket, a szünetben né- pihímzéses ruhába öltözőit lányok szendvicseket és fris­sítőket kínáltak, a verseny lebonyolítása zavarmentes volt. Egyszóval a szervezés minden' dicséretet megérde­mel. A verseny színvonalára már nem mondható - el ugyanez. A huszonegy indu­ló többsége kínos beszéd­technikái hiányosságokkal küszködött, amelyeket csak nagyon jóindulattal írhatunk a lámpaláz rovására. A zsű­ri, Baranyi Györayné, a me­gyei tanács osztályvezető-he­lyettese irányításával, időn­ként elnéző mosollyal nyug­tázta egyik-másik versengő motyogását, hadarását, nem A (győztes átveszi az ötszáz forintos vásárlási utalványt ritkáin pomtotlan. szövegtu­dását. Jóllehet, már annak is örülhettünk, hogy a szak­munkástanulók egy része ve­szi a fáradságot és a bátor­ságot a vetélkedőre való fel­készüléshez, ám ideje volna túllépni ezen a „legalább el­indulnak” szemléletem. A meglehetősen népes nézőse­reg szinte fellélegezve tap­solta meg az üdítő kivétele­ket, a szépen beszélő és pon­tos szövegtudással szereplő fiatalokat. Kétségtelen, hogy azok a versenyzők szerepeltek a legjobban, akik az egyénisé­gükhöz illő művet választot­tak és akiket észrevehetően előzetes tanári segítséggel küldtek .el a megyei döntő­re. A „versenyművek” szer­zőinek többsége klasszikus költőink vagy íróink közül került ki, sajnos, mint sok más efféle versenyen túl­tengett a komor hangulat. A tízegynéhány éves majd­nem felnőttek láthatóan nem érezték át a veretes költemé­nyek hangulatát, emiatt helytelenül is értelmezték azt. Mindezt megcáfolni lát­szik a zsűri döntése, de hát a bírálók is csak a kínálat­ból válogathattak. A harmadik helyet Bakon- di Zsolt, a 605-ös intézet ta­nulója szerezte meg Radnóti Hetedik ecloga című versé­nek előadásával. A második helyen GaaJ Gabriella, a há­zigazda szakmunkásképző tanulója végzett Kosztolányi Fényes koszorújával. A ver­seny győztese Sarkadi Györgyi, kisújszállási szak­munkástanuló lett Nagy László Városcímer című köl­teményének plasztikus tol­mácsolásával. A díj átvétele után adta élete első interjúját Sarkadi Györgyi: — Milyen szakmát tanul? — Harmadéves nőiruha- készítő tanuló vagyok a kis­újszállási 625-ös Ipari Szak­munkásképző Intézetben. — Indult-e már hasonló versenyen? — Néhányon eddig is résztvettem, de ez a mos­tani a legnagyobb sikerem. — Miért éppen Nagy László-verset választott? — Mert tudom róla, hogy kitűnően rajzolt és írt is. És a költészet mellett a képző­művészet a kedvencem. A Városcímert egyébként még általános iskolásként tanul­tam és szerettem meg. Györgyi, mint diák, nem vehet részt a következő években semmiféle verse­nyen, de talán felnőtt szak­munkás korában se hagyja abba a versmondást. — bj — fotó: — tkl — Ha valaki elég előrelátó volt és tartalékolt rendsze­res, könyvre fordítható csa­ládi „apanázsából” az ün­nepek utáni időkre is — az nem csalatkozik. Köny- nyen feledheti, — ha mos­tanában nekifog valamelyik szolnoki könyvesbolt állo­mányát végigböngészni —, Könyvről — könyvre Ázsia népei fl közeli tengerek élővilága hogy nem volt szerencséje egyik-másik, az ünnepekre kiszemelt könyvhöz; például a Tények és tanúk, vagy a Nemzet és emlékezet soro­zat némely darabjához. Fél­reértés ne essék: a közel­múltban megjelent és már nem kapható könyvekben „bővelkednek” ma is az üz­letek, s ez így is lesz mind­addig, amíg a kiadói — könyvkereskedői érdekeltsé­gek és az olvasók igényei között rések tátonganak. Ám az is igaz, hogy ezekben a napokban vált kaphatóvá jónéhány ünnepekre ígért könyv. Akinek például ju­tott annak idején Kiszely István Európa népeit bemu­tató, ismertető, jellemző könyvéből, az most — né­hány évvel az első kötet után — megvásárolhatja az Ázsia népei címmel napvi­lágot látott, közel ezerolda­las. gazdagon illusztrált má­sodik kötetet. (Kiadói hír, hogy már a nyomdában van az Afrika népei-1 be­bemutató könyv, elkészült az Amerika népei kézirata, s készül az óceániai rasszok- rói szóló kötet is.) A szerző elképesztő mennyiségű anya­got, adatot sorakoztatott fel az Ázsia népei-ben, amire természetesen szükség is van, hiszen e földrészt az emberfajok, fajták, csopor­tok sokszínűsége is jellemzi; kezdve az alig néhány száz főt számláló fajtáktól a sok­milliósokig, — a Közel-Ke­lettől, Kamcsatkáig. A könyv bevezetőjéből kiderül, hogy nem történeti, néprajzi, földrajzi, nyelvészeti mun­kát tart a kezében az olva­só, hanem olyan átfogó em­bertant, amely fölhasználja a humángenetika legfrissebb eredményeit. A könyvtermés újabb da­rabjai közül két „könnyebb” műfajú, ám érdekes és igé­nyesen megírt természettu­dományi ismeretterjesztő könyv feltétlelnül megér­demli a nagyközönség fi­gyelmét. Mindkettő — ilyen vagy olyan módon — hét­köznapjainkhoz is kapcsoló­dik. Pénzes Bethen A közeli tengerek élővilága című munkáját mindenki szerez­ze be, aki Adria, a Fekete-, a Földközi- a Balti-tenger partjára elvetődött nyári kirándulási során, s zavar­ta, hogy nem ismeri a ten­ger kagylóinak, csigáinak, halainak, mindenféle rendű és fajtájú élőlényeinek ne­vét, tulajdonságait. A könyv — amely hiánypótló műnek számít — minden bizonnyal tartalmasabbá teheti a ten­gerrel való találkozásokat, sőt még azok emlékét is. — v. j. — RTV-előzetes A Bartók- emlékház 1945. január 20. Moszkvá­ban a szövetséges nagyhatal­mak képviselői és az Ideig­lenes Nemzeti Kormány kép­viselői aláírják a fegyverszü­netet. Mit jelentett az új, de­mokratikus Magyarország­nak ez az egyezmény? („ ... Nekem szülőhazám itt e lán­goktól ölelt kis orsizág ...” — hétfő 21.30, Kossuth). Bartók Béla egykor; pasa­réti lakásának felújításával, átalakításával született meg az az emlékház, amely lénye­gesen több, mint egy múze­um, hiszen kiállítás, könyv­tár, kis hangversenyterem is helyet kapott benne. De va­jon kihasználják-e a látoga­tók és a ház mai gazdái eze­ket a lehetőségeket? A figye­lemreméltó építészeti formá­lás értékelésén kívül ezekre a kérdésekre is választ keres a műsor. (Helyszínrajz — péntek 21.30, Kossuth). Dinnyés József húsz éve járja az országot költők ver­seire írt dalaival. Ezek közül mutat be néhányat a KISZ Kísérleti Stúdió filmje ked­den 17.40-kor a televízió 1. műsorában. (A daltulajdonos) Rendkívül érdekesnek ígér­kezik az olaszországi maf­fiáról készült hatrészes do­kumentumsorozat, amelynek folytatását szerdán 21.10-kor láthatjuk az első csatornán. A film alkotói arra kíván­csiak. hogyan él és élhet to­vább az egész országot las­san behálózó bűnös szerve­zet? Miért tehetetlenek az olasz bűnüldöző szervek a szicíliai és a calabriai maf­fiával szemben? ASTRA, GLEDA, ZÚZMARA, KÓDEX... és a többi Két év alatt 1800 új cég — Egyfajta garancia Beszélgetés a cégbíróval Generál, rakodó, kerek­perec, poharazó, ÉPBER, ELPER, PACKER. REHAB... 1980-tól ’83-ig havonta egy, legfeljebb kettő szegényes, vagy dús fantáziára valló, de új céget fémjelző név ke­rült a szolnoki céglajstrom­ba. Azután 1983-tól nekiló­dult és azóta csak növekszik a forgalom a cégbíróságon. Tavaly előtt már hétszáz, az elmúlt esztendőben pedig ezerszáz cégbejegyzésről ho­zott végzést a cégbíró: dr. Benkő Árpád. Semmiféle utalás, megkü­lönböztető jelzés nincs az irodája ajtaján. Névtáblái ti­tulusa szerint megyei bíró. Hogy van ez? Megyei bíró, vagy cégbíró? — Mindkettő. A polgári (perekben másodfokon ítél­kezem és öt éve cégbíróként is dolgozom. Ez a megbízá­som. — Hogyan jött ez a kettő össze? — Egyszerűen. A törvény a megyei bíróság hatáskö­rébe utalta a cégek közhite­lességi nyilvántartásba törté­nő bejegyzését. Száztíz éves törvény, ami 1875 óta él. — Olyan törvény érvényes az ön munkájára, amelyet Ferenc József császár írt alá? — Részben. Az eredeti törvényszövegnek a fele, a többi már nincs érvényben. És emellett még harminckét különböző szintű jogszabály ismerete kell a cégbírásko­dáshoz. Annak az elbírálá­sához, hogy a különböző gazdasági társaságdk, ' tár­sulások megalakulása, tevé­kenysége törvónyes-e. cég- bejegyzése megtörténheit-e. — Van valamilyen jelen­tősége annak, hogy egy cé­get bejegyeznek vagy sem? — De még mennyire! A gazdasági forgalom biztonsá­ga érdekében kell a nyilván­tartás, amely bizonyítja, hagy nem kufárról, hanem hitelesen működő, szerződő­képes társaságról van szó. — Tehát a partnernek, a megrendelőnek fontos, neki jelent egyfajta garanciát? Exkluzív interjú — Is. De ez nem minden. Ugyanis vannak vállalkozá­sok, társulások, amelyek működhetnek bejegyzés nél­kül is, de a hitelügyletekben nem vehetnék részt, nem nyithatnák - folyószámlát, nem kaphatnak hitelt, csak a bejegyzés után. Más: van­nak , olyan társulások is, amelyek a bejegyzéssel vál­nak céggé. Például korlátolt felelősségű társaság. De ez nem megyei téma, mert kül­földi résztvevő feltétele, kü­lön engedély kell hozzá, stb. Ugyanez vonatkozik a rész­vénytársaságra is. Ezekkel cégbíróként sem volt dol­gom, minden mással igen. Tehát vállalati és önálló gazdasági munkaközösségek­kel, polgári jogi társaságok­kal, és gazdasági társulások­kal. Szolnok megyében lé­nyegében erre a négy fő cso­portra oszthatók a kisvállal­kozások. — Melyikből van a leg­több? — A vállalati munkakö­zösségekből. Arányuk 60— 70 százalék. — Azt beszélik önről, hogy nagyon precíz, aprólékos, a legkisebb formai hiba miatt is elutasítja a bejegyzési ké­relmet. Ezért olykor túlsá­gosan hosszú időbe telik, amíg a kérelmező célhoz ér. — Beszélik! Beszélik! A törvényes feltételeket nem én találtam ki. Jószívűségből nem engedhetek, s ha hiszi, ha nem még szívügyemnek is érzem, hogy minél gyor­sabban menjenek a bejegy­zések. Más eredője van a mendemondának. Az em­bereknek szokatta» ez) az el­járás. Százszor, ezerszer el­mondom, hogy az elutasítás nem azt jelenti, hogy min­den amit addig csináltak, leírtak, a szerződés, a kére­lem, úgy ahogy van rossz. Nem. Ami rendben van az érvényes is. Pontosan leírom milyen részletét és hogyan kell korrigálni- Csak azok­hoz kell hozzányúlni. — ön szerint optimális esetben mennyi idő kell egy munkaközösség megatakítá- hoz és bejegyzéséhez? — Ha jól előkészítették, akkor egy hét a megalakí­tására elég, s tulajdonkép­pen már működhet is, és egy-két hónap kell a bejegy­zésére. — Most hány bejegyzési kérelem intézése van folya­matban? — Tegnao érkezett hat. Tartalmukat még nem is­merem. S összesen négy olyan kérelem vádi, amivel már nincs gond, "csak a végzést írásba kell foglal­nom. — A kisvállalkozásoknak melyik formája igényli a legtöbb utánajárást, melyik­nek a legszigorúbbak a fel­tételei? — A vállalati munkaköT zösségeké. Szükség van hoz­zá igazgatói engedélyre, tár­sasági, együttműködési szer­ződésre, tanácsi hozzájáru­lásra, a közjegyző előtt hi­telesített aláírási címpél­dányra. (Ez mindegyikhez kell. Tartalmazza a cégszö­veget és a cégjegyző aláírá­sát). És végül a bejegyzési kérelem. Az önálló gmk-k létrehozásának tulajdonkép­pen ugyanezek a feltételei, de nincs szükség együttmű­ködési szerződésre, a mun­kahelyi vezető hozzájárulá­sára, csak azt kell bizonyí­tani, hogy a vállalkozást be­jelentették. A polgári jogi társaság a leglazább. A gaz­dasági társulás pedig a magánembereket nem érdek­li, mert csak jogi személyek (vállalatok és szövetkezetek) lehetnek a tagjai. Jó példa erre a sörgyári gazdasági társulás, amelynek hiteles nevéhez hozzátartozik, ha jól emlékszem, még az is, hogy első és magyar. Ez azért lényeges, mert minisz­teri engedély kell ahhoz, hogy ez a két jelző egy cég nevében szerepelhessen. (Kovács Katalin A hét filmje Hz istenek a fejükre estek Nincs különösebb oka a restellke- désre senkinek, ha a hét filmújdon­ságának nemzeti­ségét hallva hirte­len azt se tudja, a földnek melyik részén 'kell keres- ni az alkotókat. Ha ismereteim nem csalnak, még nem vetítettek nálunk az afrikai Botswaná­ban készült filmet, e héttől kezdve azonban a megye né­zői is megismerkedhetnek a botswanai Az istenek a fe­jükre estek című művel. Az Európától nem csupán földrajzilag távol eső Kala- hári sivatag falvaiban évez­redek óta zavartalan családi közösségekben élnek az em­berek. A tőlük párszáz mér­földre magasodó nagyváro­sokból nem jutott el hozzá­juk a civilizáció átka és ál­dása. Mígnem egyszer, mi­ként valami isteni ajándék lehull náluk a modern élet üzenete egy sportrepülőgép­ből kihajított kólásüveg forr- májában. Az üveget megta­lálja Xi, egy fiatal őslakos, és elhatározza, hogy az isme­retlen tárgyat elviszi a világ végére és ledobja a semmi­be. Útja során különböző kel­lemetlen kalandokba kevere­dik, például zsákmányul ejt egy kecskét, amelynek a tu­lajdonosa ezért feljelenti. Xi előtt érthetetlen fogalmak a bűn és a büntetés. A börtön­től a falu orvosa menti meg. A film cselekményszálai­nak egyike Kate Thompsont, a nagyvárosi élettől megcsö- mörlött fiatal tanítónőt kí­séri el a Kalahári felé vezető útján. A lány a sivatag zárt világában vél; megtalálni munkája értelmét, és termé­szetesen elkerülhetetlenül ta­lálkoznia kell Xi-vel, a rom­latlan busmannal. Szerepel még a filmben egy Északról menekült ge­rillacsoport is, amelynek tagjai átlépve Botswana ha­tárát, túszul ejtik Kate-et, hogy így szerezzenek érvényt követeléseiknek. Kiszabadí­tása végül is Xi-nek köszön­hető, ak; kábító hatású nyíl- vesszeivel megmenti a fiatal tanítónőt. Az egzotikus tájakat és életsorsokat bemutató bots­wanai filmet január 17-én Kunmadarason vetítik a me­gyében először. — b — Bélyegzők a múzeumban A budapesti Bélyegmúze­umban jelenleg tízmillió bé­lyeget, több ezer bélyegtervet, harmincezer bélyeghamisít- ványt, huszonhétezer okira­tot, tizenhatezer nyomóesz­közt, kétezer emléklapot, va­lamint hatezer alkalmi bé­lyegzőt tekinthetnek meg a látogatók. A legkorábbi magyar al­kalmi bélyegzőt 1896-ban használták egy bélyegkiállí­táson, ez azonban elkallódott, s így csak a lenyomatát őr­zik. Az első fennmaradt bé­lyegzőt 1916 decemberében használták IV. Károly meg­koronázása napján. Ez időtől kezdve az ország számos ese­ményét rendszeresen alkal­mi bélyegzéssel tették emlé­kezetessé. A filatélisták kö­rében egyre nagyobb népsze­rűségnek ■örvendenek a bé­lyegzések, ma már több mint ötezren foglalkoznak alkalmi bélyegzők lenyomatainak gyűjtésével. Tatarozzák a székesfehérvári székesegyházat Megkezdték Székesfehér­vár egyik legszebb egyházi műemlék épülete, a Szent István székesegyház tataro­zását. Várhatóan 3—4 millió forintos költséggel helyreál­lítják a megrongálódott te­tőtornyot és tetőszerkezetet, s felújítják az elektromos há­lózatot. A munkálatokat az év végéig végzik el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom