Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

1985. JANUÁR 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az elmúlt négy évtized helytörténetéből rendez kiállítást a (közeljövőben a túrkevei Finta Múzeum. A (munkában /részt vesznek a téma iránt érdeklődő diákok is, akik a tárgyi em­lékek gyűjtésén kívül (magnószalagra rögzítik a város (elszabadulásának eseményeit átélt idős emberek visszaemlékezéseit is Vasárnap este 6 órától Indul a Hangos újság it Magyar Rádió szolnoki stúdiójának új mttsora A stúd'ó is alkalmazkodik a napilapok megjelenésében bekövetkezett változásokhoz. Holnap este 6 órától jelent­kezik a félórás Hangos újság, az elképzelések szerint a hét vége fontosabb eseményeit, híreit foglalja magában az összeállítás. Szó lesz egy-egy érdekesebb programról, ter­mészetesen a sportesemények és eredmények ismertetése sem marad el. E félórában hangzik el ajánlat a Szol­nok megyei Néplap, d Petőfi Népe, a Pest megyei Hírlap és a Békés megyei Népújság hétfői számainak érdekesebb írásaiból. Mindazok, akik ed­dig elsősorban a sport miatt állították készülékeiket a szolnoki stúdió 1350 khz-s frekvenciájára, feltételezhető, hogy a jövőben nem fognak csalatkozni. Március 3-tól a tavaszi labdarúgóidény kez­detétől az alapinformációt a sportbeszámolók alkotják majd, a vasárnap esti adás alkalmazkodik a mérkőzések befejezésének időpontjához, hogy azok eredményeiről, va­lamint a totóeredményekről is értesülhessenek a hallga­tók. A műsor készítői kérik a hallgatók véleményét, ja­vaslatait és észrevételeit. Te­lefonszám: 18-111, cím: Ma­gyar Rádói szolnoki stúdiója, Szolnok, Kolozsvári u. 2. 5001. Áriák, táncbetétek Jön a Kirov-balett Csak egyetlen napig Szolnokon Különleges csemegét ígér a szolnoki Szigligeti Színház az opera és a balett kedve­lőinek január 27-re: ezen a vasárnapon este 7 órától a Kirov-balett szólistái — a l^ningrádi Akadémia Opera és Balettszínház művészei — előtt gördül fel a függöny. A ritka élményt ígérő előadásra elővételben máris beszerez­hetik a jegyeket az érdeklő­dők a színház Kossuth téri szervezőirodájában. Nyitva- tartás: 10—14 és 15—18 óra között, szombaton 10—14 óra között — vasárnap és hétfőn zárva. A szaktanácstól a SZOT-ig, A kollektív szerződések, Vállalkozó vállalat Szakszervezeti kiadványok —1985 A közelmúltban egy szí­nes fedelű katalógus látott napvilágot, amely tartalmaz­za a Népszava Lap- és Könyvkiadó 1985-ben megje­lenő kiadványainak rövid ismertetőjét. A Népszava kiadványter­vének összeállításakor meg­határozó szempont volt: 1985- ben több jelentős társadalmi és politikai esemény várha­tó. Ez évben lesznek a ta­nácstagi, az országgyűlési és a szakszervezeti választá­sok; hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulóját ünne­peljük; ekkor kezdik meg a szakszerveztek kongresszusu­kat. A tervezett kiadványok tematikusán kapcsolódnak e jelentős eseményekhez, ösz- szegezik az elmúlt időszak eseményeit, eredményeit. A magyar szakszervezeti mozgalom eseményekben gazdag történetét több kötet is tárgyalja. A tervek sze­rint a kiadó közreadja — többek között — A szakta­nácstól a SZOT-ig (A ma­gyar szakszervezetek köz­pont; irányító szervének tör­ténete), A magyar szakszer­vezeti mozgalom története 1945—48, dokumentumok a magyar szakszervezeti moz­galom történetéhez (1944— 1975) című kiadványokat. Felszabadulásunk 40. év­fordulójának méltó emléket állít Fodor Lászlónak, a Népszava főszerkesztőjének Sorsfordítás című kötete. A könyv 40 esztendő kortörté­netét tárja az olvasók elé. Az első fejezet hazánk fel- szabadulását, a munkásfiata­lom megteremtését, a máso­dik a szocializmus építésé­nek kibontakozását, az MDP politikájának torzulását, az ellenforradalom leverését és a konszolidációt mutatja be. A következő fejezetek a szo­cializmus építésének meg­gyorsításával, napjaink tör­ténelmével ismertetnek meg. A kiadványt eredeti fotók és dokumentumok teszik teljes­sé. A magyar szakszervezeti mozgalom alapvető kérdései­vel foglalkozik a „Szakszer­vezeti mozgalom ma és hol­nap” című kiadvány. Az el­múlt évek egyik sikeres so­rozata a Fórum, olyan fon­tos témákat tárgyal, mint a bizalmiak gyakorlati mun­kája, az üzemi munkavéde­lem, az egészségügy és kul­turális élet kérdései. A ki­adó a jól bevált gyakorlat­nak megfelelően folytatja a Válaszolunk sorozatot, amelynek füzetei aktuális kérdésekben segítik a szak­szervezet; bizalmiak mozgal­mi és politikai felkészülését. A gazdaság- és életszínvo­nal-politika köréből több, a mindennapi munkához szükséges kiadvány jelenik meg. A Vállalatunk című sorozatban jelenik meg a Vállalkozó vállalat — érdek- védelem — szakszervezet, a Vállalati belső irányítás — szakszervezeti mechanizmus, A vállalati szociálpolitika című kötetek. A munkajog és jogi is­meretterjesztés, valamint a társadalombiztosítás tovább­ra is szerepel a kiadó tervei­ben. 1985-ben — többek kö­zött — megjelenik A Mun­ka Törvénykönyve V. pót- kötete, A kollektív szerző­dések (kézikönyv), Vállalati szabályzatok, Jogsegélyszol­gálatok kézikönyve, A helyi tanácstagok kézikönyve, A vá­lasztási törvény magyaráza­ta, a Rehabilitációs kézi­könyv. A kulturális, agitá- ciós és propagandamunka témáit tekintve olyan köte­tek látnak napvilágot, mint a Munkahelyi művelődés kisszótára, Az agitációs, a propaganda és kulturális te­vékenység kézikönyve, vala­mint A munkahelyi műve­lődésben való közreműködés korszerű formái, módszerei, Üj kezdeményezések, törek­vések a művelődési ottho­nokban. A Népszava-kiadvány ka­talógusa nemcsak a Népsza­va Lap- és Könyvkiadó ter- iesztöi hálózatának címeit, hanem a kiadványok meg­rendeléséhez szükséges meg­rendelőlapokat is tartalmaz­za. A kiadó leleményességét dicséri, hogy az összeállítás­ban szerepelnek felmérőla­pok is. Ezek segítségével óhaitia a kiadó könyvszer­kesztősége felmérni, hogy az előző években megjelentetett kiadványok tartalmával kap­csolatban. azok hasznosságát illetően milyenek az olvasói vélemények. Ez alkalommal a Mindennapi ügyeink lexi­kona, a Joaseaélv különki­adásai, a Vállalatunk soro­zat és a Válaszolunk füzetei úgynevezett hatásvizsgálatá­ra kerül sor. Az olvasó tájékoztatására a Népszava negyedévenként megjelenteti a Kiadó Jelenti című tájékoztató anyagát, amelyből az olvasók infor­málódhatnak az egyes ki­adványok megjelenési idejé­Helyzetkép a szakmunkástanulókról Szakma és mííveltségtudat Már több mint féléve hogy a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ anyagi támogatásával szociológiai vizsgálat indult a szolnoki 605. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézetben. Nem ese­ti elemzésről van szó, hanem olyan tudományos kutatás­ról, meynek egyik alapvető célja volt a szakmunkásta­nulók kulturális szükségle­teinek megismerése. Erre annál inkább nagy szükség van, mert — amint az köz­tudomású — a sza kmunkás - tanulók tudása, műveltsége meglehetősen messze esik az ideálistól. Művelődési szoká­saikban is olyan ellentmon­dásokat fedezhetünk fel, me­lyek mindenképp elkerülhe­tetlenné teszik a kiváltó okok egzakt feltárását. És mivel az ellentmondások fő forrása nem csupán a szak­munkásképzésben rejlik, ha­nem rajta kívül, abban a szélesebb gazdasági-társadal­mi összefüggésrendszerben, amelyet a szakmunkásképző iskolák a gyakorlati oktatás nagy részét elvállaló vállala­tokkal, a tanulókat adó tár­sadalmi rétegekkel és élet­módcsoportjaikkal együtt al­kotnak, ez a felismerés a kutatás szempontjait is meg­határozta. Egyértelművé vált, hogy a kulturális .szük­ségleteket meghatározó té­nyezőket társadalmi össze­függéseikben kell szemlélni és elemezni. A család, az iskola, a kor­társ csoportok szerepét épp­úgy figyelembe kellett ven­nünk, mint a szakmaválasz­tást meghatározó feltétele­ket. A reprezentatív mintá­ban szereplő száztíz tanuló válaszai egyértelműen jelzik, hogy a szakmatanulás szá­múkra nem választás kér­dése. Bármily meglepően hangzik is. a szakmunkás- tanulók közel 50 százaléka azért került a szakmunkás- képzőbe, mert képességeinek ezt tartotta megfelelőnek. Jó anyagi lehetőségek miatt csak kilenc, a szakma tár­sadalmi elismertsége miatt pedig 14 százaléka „válasz­totta” a szakmunkásképzőt. Nyilván ebben a szülők tár­sadalmi helyzete, a család szubkultúrája is befolyásoló tényezőként, jelenik meg. Ki­derült például, hogy a szak­munkástanulók 62 százaléka olyan családból származik, amelyben az előző generá­ciókból , csak igen kevesen szereztek szakképzettséget. S a tanulóknak az a csoport­ja, amely apja szakmunkás szintjét reprodukálja a szak­matanulással, csak 40 száza­lékot tesz kii, a nem fizikai foglalkozású szülők gyerekei pedig 15 százaléknál is ke­vesebben vannak. Ugyanak­kor az is nyilvánvalóvá vált. hogy a szakmaválasztást sokkal inkább 'olyan társa­dalmi helyzet elérésének a vágya motiválja, amelyben a szakma csupán eszközül szolgál. A szakmunkástanulók munkatudatában ez ugyan­úgy kifejeződik, mint a mű­veltséggel kapcsolatos ítéle­teikben. Bár a kérdőíves fel­vételből és az elkészült mélyinterjúk ..tartalomelem­zéséből” világosan kitűnik, hogy a megkérdezettek a műveltséget — ha mégoly eltérően is értelmezik — ér­téknek tartják, de nem olyan mértékben, ahogyan ez a közmegítélésben általában megjelenik. A műveltséghez való pozitív beállítottságot Ipéldául ' kétségessé tehetik azok a válaszok, melyek szerint „a társadalmi érvé­nyesülésben a műveltségnél mindig is többet számítanak a társadalmi összekötteté­sek” (a megkérdezettek kö­zel 57 százalék állította ezt), illetve „az előbbre jutáshoz nem szükséges műveltség”. Itt persze rögtön felmerül az a kérdés, vajon a szakmun­kástanulók tudatában meg­jelenő műveltségtartalom milyen faktorból tevődik össze? Először is figyelemre mél­tó, hogy 3 válaszadók nem egyértelműen azonosították a műveltséget és a tudást, hanem ehelyett a viselke­déssel, az embei magatartás­sal hozták összefüggésbe. Másodszor, a szakmunkásta­nulók közül meglehetősen kevesen — mindössze 17 százalékuk — vallotta a mű­veltséget és bizonyos társa­dalmi pozícióban elfoglalt helyet összetartozónak. Har­madszor, a műveltséget a megkérdezettek 65 százalé­ka funkcionálisan fogta fel, azaz a mindennapi életben betöltött szerepén, jelentősé­gén keresztül. S ez azért is meglepő, mert más társadal­mi . rétegek esetében a mű­veltség inkább szellemi is­meretek, értékek összességé­ként jelenik meg, melyhez gyakorta társul a magas is­kolai végzettség, a társadal­mi pozíció, az idegen nyel­vek ismerete stb. Mindamellett az adott válaszokból mégsem kö­vetkeztethetünk valamifé­le „funkcionalista” művelt­ségtudatra. Legkevésbé azért, mert ha a szociális-kulturá­lis háttér mutatóit is be­vonjuk az elemzés szem­pontjai közé, a kép sokkal differenciáltabbá ' válik. |Sz|embet(űnő például, hogy azok a tanulók, akiknek a szülei társadalmi munka- megosztásban magasabb he­lyet foglalnak el és kulturá­lis szokásaik is élőbbek, mű­veltségképzeteik jelentős el­térést mutatnak, s jóval na­gyobb mértékben közelíte­nek a társadalmilag elfoga­dott műveltségképhez. Jóllehet a műveltségképze­tek viszonylag szűk körű szóródását szemmel látható­lag alátámasztotta az a kö­rülmény, hogy sem a szü­lők, iskolai végzettségében (csupán 40 százalékuk ren­delkezik 8 általánossal +3 ipari iskolával), sem társa­dalmi rétegenkénti eltérésé­ben (62 százalékuk szak-, betanított és segédmunkás) nem mutatható ki nagy kü­lönbség, a családi befolyáso­lás mégsem tagadható. Ép­pen a mélyinterjúk „tarta­lomelemzése” világítja meg. hogy az a tanuló, akinek az édesapja vagy az édesanyja (esetleg mindkettő) maga­sabb társadalmi" státusú, a műveltséget egyszerre fogja fel gvakorlati és szellemi ér­tékként. összességében azm-hm a tudás mint érték a szakmunkástanulók érték­rangsorában az utolsó helyre sorolódik. Előkelő helyet el­sősorban az ún. anyagi ér­tékek (gazdasági, független­ség) foglalnak, el. S ezt az értékítélet; eltolódást nem csupán a választott és vá­lasztható értékek szűkössé­ge magyarázza, hanem sok­kal inkább a szociális és kulturális háttér .nagyfokú egyneműsége. Itt kétségkívül számításba kell vennünk, hogy a tanulók életmódjára hatással levő szociális és kulturális háttér végső so­ron értékítéleteik „vonatkoz­tatási keretét” adja meg. A kilépés vagy felülemelkedés szándéka a szakmunkásta­nulók között csak elvétve fo­galmazódott meg tudatos vágyként és kívánságként. A művelődés különböző for­mái — mint az olvasás, a tévézés, a zenehallgatás — pusztán szórakozásként, il­letve kikapcsolódásként je­lenik meg. Számszerűleg is jelentős ez a vélekedés (a megkérdezettek 68 százaléka állította ezt), s ha csupán statisztikai kritériumok alap­ján ítélnének, akár a legjel­lemzőbbnek is tarthatnánk. Csak akkor kerül más megvilágításba ez az elto­lódás, ha hozzászámítjuk, hogy az így válaszoló tanu­lóknak életmódja, vágyai és kívánságai is akadályozzák valódi kulturális szükségle­teik kialakulását. Akár úgy, hogy szociális helyzetüknél fogva még vágyaik is föld­hözragadtak, akár oly mó­don, hogy az a kulturális háttér, amely életmódjukra hatással van, eleve szemben áll a kulturális szükségletek­kel. Mivel sem a családban, sem a kortárs csoportokban nincsenek olyan példák, me­lyek a művelődés értékjel­legét erősítenék, illetve olyan racionalizáló törekvést fejeznének ki. melyek egy­értelműen művelődésre ösz­tönöznének, a szakmunkás­tanulók tagolatlan kulturális szükségletei cseppet sem tűnnek véletlenszerűnek. Mint ahogyan az a több ol­dalúén dokumentált ténv sem. hogy a vizsgált tanulók szakma- és műveltségtudata telje’sséaael megfelel annak a szociális, kulturális, élet­módbeli helyzetnek, melyben élnek. Így mindenfajta kísérlet, mely a szakmunkástanulók műveltségtudatának fejlesz­tésére irányul, csak akkor tekinthető megalapozottnak, ha számol a rétegspecifikus helyzetet előidéző társadalmi feltételekkel. Tudatukat, ma­gatartásukat ugyanis előre megformálja az a szociali­zációs háttér, melybe bele­születtek. S ami elszomorí­tó, a vizsgálatban szereplő tanulók helyzetükkel csak­nem teljesen azonosulnak; ahelyett, hogy a változás le­hetőségét keresnék, _ inkább elfogadják ezt az állapotot, s egvenesen saját magatar­tásmódjuk normájaként fog­ják fel. Ezért is mondhatjuk, hogy a szakmunkástanulók magatartása — kiváltképpen kulturális magatartása — a hátrányos helyzetet elfogadó és kifejező magatartás, mely végül is a társadalmi felté­telek hatására vált ilyenné. Dr. Kerékgyártó István II III. alföldi fazekastriennáléra Pályázati felhívás A Népi Iparművészeti Ta­nács és a megyei tanács vb művelődési osztálya több társszervvel közösen orszá­gos pályázatot hirdet az idén Karcagon rendezendő III. alföldi fazekastriennáléra. A művek bírálatát köve­tően a pályázat anyagából 1985. júniusában a karcagi Déryné Művelődési Központ­ban kiállítás nyílik. Az ered­ményhirdetésre a kiállítás megnyitásakor kerül sor, a legjobb alkotóknak két-két első, második és harmadik díjat ítélnek oda. A pálya­művek beküldési határideje: Déryné Művelődési Központ (5300 Karcag, Dózsa Gy. u. 5—7.), határideje: 1985. áp­rilis 15. Rajz minden oldalon Verses könyvritkaság Egyedülálló könyv hason­más kiadására vállalkozott a Nógrád megye; Tanács. Kor­mos István 1971-ben megje­lent Szegény Yorick című kötetét olvasása közben Cso- hány Kálmán grafikusmű­vész a könyv minden oldalát telirajzolta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom