Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

1985. JANUÁR 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ljgfeSerriyöie előtt 1 Szilveszteri létmömh A szilveszteri léggömb az a televíziós ka­baré, amely gyorsan elszáll, mert üres és könnyű. Tömö­ren elöljáróban ennyit a címről. Könnyű dolga van a jegy­zetírónak, amikor minősíte­nie kell televíziónk ez évi szilveszteri műsorát. A prog­ramok készítői és a műbírá­lók évek óta tartó küzdel­mének eredményeképpen ma már az alkotók maguk is el­végzik munka közben a mérlegelés feladatát, egy-egy találó megjegyzéssel minősít­ve a produkciót. (A lég­gömb metaforára nekem is maga a műsor adta a tippet). Külön lapra, illetve számlá­ra tartoznak azok a műso­rok, amelyeknek csupán a kiválasztásáért kell a szer­kesztőknek vállalniok a fe­lelősséget. Ilyenkor a legké­zenfekvőbb „ötlet”: közkívá­natra; azaz kérték maguk a nézők, tehát meg is kapták. Lelkűk rajta. Ez történt pél­dául karácsony ünnepén A csillagok háborúja esetében, s most az év utolsó műsor­napján a Minden lében két kanállal. Én bizony nem túl­ságosan kedvelem ezt a „de­mokratikusnak” tűnő szer­kesztői megoldást, mert né­hány kérelmet össznépi rangra emelni — ugyanis mikor volt rá eset, hogy a nézőket „megszavaztatták” volna hasonló helyzetben? — ez a megoldás inkább egy bizonyos ízlés vagy nézőcso­port „diktatúrája”, mintsem a közösség valóságos igénye­it kifejező forma. Sokkal in­kább elhiszem, hogy a jól megcsinált, kellemes bűn­ügyi tévéfilm egyszerűen be­lekívánkozott az év végi vi­dám búcsúztató, szórakozta­tó programok sorába. Mert ha valami általáno­sat megfogalmazhatok a szilveszter napi műsorokról, az a bennük megnyilvánuló közös szándék: valami szó­rakoztatót nyújtani — min­denáron a nézőknek, akár a tartalom rovására is. Olyan volt ez a sok fogásosnak tű­nő szilveszteri menü, mint­ha végül is kifelejtették vol­na belőle a húst, s csak a desszertet, az édességet szol­gálták fel nekünk — sok-sok (habbal a tetején. Továbbá az az érzésem, hogy ha a Szuperbolában megismert csodálatos szemüveggel néz­tük volna a programok több­ségét, meztelenre vetkőztet- ve őket. például a Telepó­dium produktumait, a hu­mor olcsó gönceitől megsza­badítván, nem maradt vol­na belőlük jószerivel sem­mi, azaz gondolat, kifejezen­dő igazság. Az említett szempontból a Szuperbolában és Hofi mű­sorában fedezhettünk fel olyan törekvéseket, amelyek a tartalmasabb szórakozás irányába mutattak, és hatot­tak, amelyek a magvas szó­rakoztatás kategóriájába so­rolhatók. Árkus József Vit- rayval az oldalán többnyire érdekes ,„mai mesékkel” és ötletekkel állott elő, műsorá­nak elején rögtön egy szelle­mes, kifejező képi ötlettel, ügyesen alkalmazva az ár szavunk többjelentéséből származtatható humort, ami­kor is a nem kell félni az ár­tól mondathoz egy hatalmas ár hullámaitól betakart em­ber képét kapcsolta. A cso­dafórumról készült mese is „hemzsegett” az időszerű gondolatoktól — ravasz montázs. A Szupervízióról adott látkép — milyen is lesz 40 év múlva a mi kis televíziónk — már nem mondhatni, hogy minden részletében eredetien új volt, sőt, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Mert ugyan m|l mulatságos van abban, hogy 2024-ben, azaz 40 év múltán a mostani tévések­nek, riportereknek, műsor- jközllőknek, kommentátorok­nak kinő a szakálluk, vagy épp elhull a hajuk vagy hogy egyesek egyszerűen .beleőszülnek a korukba, hogy Kudlik Júlia békésen kötöget, Endrei Judit ősz hajjal nagvmamaként cicát cirógat, hogy Kovács P. Jó­zsef már nehezen találja a szavakat. (Hogy mindez mégsem volt teljesen érdek­telen, az annak köszönhető, hogy a képekben egy-egy szereplő mai tulajdonságá­nak finom rajzát is érzékel­hettük. Egyébként ami a szakállakat illeti, nem kell ahhoz szakállat növesz­teni, hogy egy hír vagy egy riport vagy akár egy tudósí­tás szakállas legyen! Nem is beszélve a viccről! Sas Jó­zsef egyik vicce például — elhangzott a Telepódium műsorában — az egyszerre melegedni és étkezni kívánó cigányról, alighanem 40 éve is elhangozhatott volna már, ha akkor is lett volna televízió.. De maradjunk a Szuperbo- lánál: egyik-másik ötletéről nem nehéz volt kideríteni, hogy csak azért született meg, hogy a szerző-műsorve­zető kedvenc szilveszteri té­mái — például a meztelen női testeket — a látványok közé becsempéssze. A Ká­dár mester sakkjátszmája is, ha jól emlékszem egy régeb­bi ötlet kissé továbbfejlesz­tett és aktualizált változata — bár kétségtelen formás és helyénvaló volt. Talán a tartalmi tarkaság okozhatta egyébként, hogy a Szuper- bola saját kifejezését hasz­nálva. az egyik mesével kap­csolatban hangzott el: szép volt, de hosszú volt. Csak aláhúzhatom a megállapí­tás igazságát, de az egész műsorra vetítve. Valami hasonló mondható Hofi régóta várt, új bemu­tatkozásáról. Hosszúnak tűnt. Pedig ez az ő esetében a legnagyobb ritkaság. Tőle mindig valami rendkívülit várunk; olyasminek a meg­fogalmazását, kimondását, ami csak az ő humorába csomagolva nyújtható át a nézőnek, ö mindig, legalább­is régebben, a közösség, kö­zösségünk valamilyen tipi­kus magatartási jegyét tud­ta megragadni, negatív olda­láról közelítve hozzá. Most is azt hihettük, hallgatva a .Temetném a munkát című dalát és a hozzáadott képso­rokat látva, hogy majd e gondolat, a megtollasodás manapság oly divatossá vált jelenségeiből szövi humor­szőttesét. Sajnos, a jó kezdet után csak néhány pikánsnak hitt téma megérintésére fu­totta erejéből. Akadtak ugyan ezúttal is találó és tömör kiiszólásai, de az egész mégsem iett több a részletek­nél. Hofi lazán szerkeszt, ezt eddig is tudtuk, látszó­lag kap bele egy-egy témá­ba, csakhogy a témák között mindig létezett a mélyben egy szoros gondolati kapocs, amely egybefogta a széthull­ni látszó részleteket. Most épp ezt a csodálatos gondo­lati konstrukciót nem érez­hettük meg a humor szoká­sos falai mögött. Volt jobb, így summázhatnánk Hofi szilveszteri teljesítményét. A szilveszter est csúcsának szánt Telepódium élő adás­ban, sajnos messze elmaradt az előbbiek színvonalától is. Bár alkotói optimista kaba­rénak szánták, s úgy vélték, „nem fog fájni” majd a né­zőnek, minősítésük elhamar­kodott .volt — fájt. Az igaz­sághoz közelebb áll az a lég­gömb hasonlat, mely szerint (elhangzott Sas József szöve­gében, ha nem is szó szerint, de ebben az értelemben) a Telepódium olyan léggömb, amely kívül színes, de belül üres. Pedig az úgynevezett előjáték, amelyben egy bér­ház keresztmetszetében az úgynevezett közösségi élet mulatságos képe jelent meg, ügyesen alkalmazva a mon­tázstechnikát, még a tartal­mas szórakozás ígéretével biztatott. Aztán ami követ­te, alaposan rácáfolt a „pr<£- lóg” keltette várakozásaink­ra. A két külpolitikus Ha- csek—Sajó jelenete ugyan még nem volt lehangoló. S maga nemében szellemessé­get képviselt, ha Gedeon Pál szereplése nem is sült el si­keresen, de akár a nehezen emlékező négy öreg kerék­asztalára, vagy az egyébként tehetséges Markos-együttes se füle, se farka időtlenségé­re gondolok, vagy a máskor eredeti humorú Nagy Bandó András fakó teljesítményére, de ugyanígy a Gálvölgyi— Körmendi kettős erőtlen né­majátékára (bár kétségtelen az igényesebb műsorszámok közül való) és végül a vég­szót jelentő kéményseprők semmitmondó jelenetére — érthetetlen az alkotók előze­tes optimizmusa. Ez a Tele­pódium nem érte el az át­lagkabaré színvonalát sem. És nem hiszem hogy Bodrogi Gyulának és Kabos Lászlónak igazat le­hetne adni, akik szórakozta­tás ürügyén, hozzászólva a kérdés most folyó vitájához is, azt bizonygatták — mi­közben kacagtató vicceket adtak elő —, legfőbb dolog, hogy nevessen a néző. Sze­rintem ugyanis egyáltalán nem mellékes az sem. hogy min nevethet a kedves né­ző; a nevetést önmagában készpénznek venni nem min­dig szerencsés. V. M. A Balázs Béla Stúdió két évtize­de tartja nyitva kapuját a pálya­kezdő fiatal filmes nemzedék előtt. A stúdió tagjai le­hetnek olyanok is, akiknek nincs fő­iskolai végzettsé­gük, ha már előző­leg valahol bizo­nyították ráter­mettségüket. Je­lenleg nyolcvan taggal dolgozik, köztük ötvennyolc hivatásos rendező, operatőr találha­tó. Képünkön jele­net a stúdió leg­újabb filmjéből, melynek címe: Jégkrém balett Fotóriportereink kiállítása Szociofotós hagyományok nyomában Mozgás, mozgalom, szakszervezet A szakszervezeti iroda­lomban tallózók számára nyilvánvaló, hogy a Nép­szava Lap- és Könyvkiadó Fórum sorozata azok közé az írások közé tartozik, ame­lyek elsősorban nem norma­tív megállapítások gyűjte­ménye kíván lenni, hanem továbbgondolásra szánt ta­pasztalatok. módszerek kíná­lója. Marosán legújabb írása te­litalálat. A mozgalomról olyan aktivista adja közre tapasztalatait, aki 1928 óta a szó nemes értelmében ak­tivista, hiszen sütőmunkás tanulóként kijárta a mozga­lom iskoláját. A szerző legújabb kötete tizenöt írást tartalmaz, ám ezek korántsem önálló feje­zetek, hanem egy logikus gondolatsor füzérei. Maro­sán György megállapításai­val vitatkozni lehet, sőt nem egyszer polémiára indikálók következtetései. Ám indula­tának fűtöttsége tiszteletre­méltó, mozgósító. Ha van igazi munkásveze­tő tollából származó politi­kai, esszé, az Marosáné; múlt; jelen és jövő szinteti- zálódik írásában, útravaló csomagot téve az útrakészü- lők elé. Ilyenkor az írót il­lik idézni; . .néhány szó az ifjúságról, amelynek nevelé­sét hibásnak, eltorzultalak tartom. Ezért mindenki fe­lelős, a párt, a szakszerveze­tek, az állam, a KISZ, az is­kola és a szülők. Mert köny- nyű életre készítjük elő őket. Ilyen élet nem volt és nem is lehetséges. Ha nem történik változás, akkor azért 10—20 év múlva nagy árat fizetünk, súlyos sérelem érheti szocialista világnéze­tünket is”. A szerző gondolatait sűrí­tő néhány fejezetcímeit idéz­ve. A mozgalom című új Fórum-kötetből: Soha nem voltam „néma levente”. A tévedés jogát fenntartom a magam számára is. Az egy­ség soha nem volt és nem is lesz statikus állapot. A de­mokrácia nem kegy, hanem a szocializmus feltétele — szeretné a kiadó a könyvet a Tisztelt Olvasónak ajánlmi. Akik ismerik az írót azok tudják, Marosán György so­ha nem volt „néma levente”. A mozgalomban megtanul­ta, hogy szóljon, érveljen, pereljen — célja nyilvánva­ló: gyarapodjék azoknak a tábora, akik a mindennapi tettek formáló munkásaivá válnak. (S. D.) A Szolnok megyei Néplap 35 évesi fennállása óta első ízben jelentkeztek a fotóro­vat riporterei, együttesen, hogy a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban be­mutassák az érdeklődő és ér­tő közönségnek legszebb fo­tóalkotásaikat, azok közül, amelyekkel az utóbbi évek során újságjukban megyénk mindennapi eseményeit il­lusztrálták. A kiállítók sízembetűnő rá- érzéssel és tudatos szemlé­lettel válogatták ki sok év változatos terméséből legje­lentősebb, legtöbbet mondó fotóikat. Azokat, amelyekben jól visszatükröződnek a va­lóságos- élet kisebb-nagyobb történései; eredmények és örömök, a mindannyiiunkat foglalkoztató gondok és prob­lémák. Bemutatott fotóik re­ális képet adnak arról a ha­zai-környezeti világról, amelyben immár negyven esztendeje formálódik miná- lunk a társadalom megújuló élete. Előnyösen alkalmazott ki­fejezésbeli módszer mindük­nél (ami egyben, erősíti a né­zőkre gyakorolt szuggesztív hatást is), egy-egy tartalmi­lag összefüggő témának több fotóból álló sorozatszerű megjelenítése. A kiállított anyag arról győz meg bennünket, hogy igen értékes művészi riport­fotók kerültek falra; olya­nok, amelyekben készítőik figyelme elsősorban a tárgyi valóságra irányul, úgy, hogy ebből a tárgyi-fizikai való­ságból „vágják ki” a hely­zetfeltáró „pillanat” jellem­ző mondandóit, és ugyanak­kor állást is foglalnak „képi” véleményük kivetítése által. Ebből eredően számos al­kotásokban felfedezhető po­zitívum a húszas-harmincas évek szociofotó irányzata legjobb haladó hagyományai­nak a mai, megváltozott tár­sadalmi viszonyok figyelem- bevételével történő követése, különös tekintettel arra, hogy a mai szociofotó legfőbb fel­adata mindenekelőtt az élet (ha keld; kritikus) követése, s mind teljesebb megörökíté­se a történelem számára olyan maradandó alkotások kai, amelyekkel — mint a fotórovat riporterei is teszik néhány kiemelkedő fotójuk­kal —építően hozzájárulhat­nak emberi világunk jobbítá­sához. A hat kiállító képei közül (akkor is, ha némelyikük fo- fótechniikailag gyengébb a kelleténél) számos fotó emel­hető ki. A jelentősebbek mégis, azok, amelyek legin­kább példázzák a méltató megállapításokat: Dede Gézától a Rock­koncert, az Itatás; Hargitai Lajostól a Tűzoltók, a Száz év táma­sza; L. Korányi Évától a Tanítványok, az Olajbányá­szok; T. Katona Lászlótól az Életet adni, a Lakótelep árnyékában, az Alkony; Nagy Zsolttól a Déry Tibor, a Kodály Zoltán Kar­cagon, a Pásztorélet, a Zene­iskolában, a Munkásportré, és Tarpai Zoltántól a Palánk alatt, az Ellesett tu­domány, a Generációk, a Szolnok címűek. Szolnok város mozgalmas fotóéletében figyelemre mél­tó esemény a Szolnoki megyei Néplap fotórovatának kiállí­tása. Kívánatos lenne a kol­lekciót eljuttatni a megye többi városába, illetve na­gyobb helységeibe, és bizo­nyára a fővárosban (pl. a MUOSZ-nál) is szívesen lát­nák a szolnoki fotóriporterek bemutatkozását. A kiállításért, amelyet igen sokan tekintettek meg, őszin- . te elismerés jár a fotórovat alkotó riportereinek. Meg­győződésem, hogy a közvéle­mény, a most tapasztalt siker alapján, fokozott érdeklődés­sel várja újabb (legalább 2—3 évenként ismétlődő) együttes jelentkezésüket. Tabák Lajos klub Cibakházán Ez egy jó kis hely ifjúsági Jó három évvel ezelőtt tá­madt az ötlete a cibaki fia­talságnak, hogy ifjúsági klu­bot építsen magának. Nem mindenki pártfogolta persze az ötletet, — mint ahogy ez lenni szokott —, hiszen hogy is gondolhatják, csak úgy egyik napról a másikra bele­vágni az építkezésbe. Se terv, se költségvetés, se konkrét elképzelés a hogyan tovább­ra. Szóval úgy érezték akko­riban a fiatalok, nem ártana ha több támogatójuk akadna. De nem gondolták meg ma­gukat, annál makacsabban kitartottak elképzelésük mellett. Tán ezért eshetett szó Bődi Gergelynéről, aki KISZ-titkár és az elképzelés megvalósításának egyik „mo­torja” volt akkoriban oly­képpen; üres kamrának bo­lond a gazdasszonya. A népi mondás — bár kétségtelenül kissé sarkos — azt min­denképpen találóan jelzi, hogy a semmiből nem köny- nyű az ötezer lakosú telepü­lés fiatalságának vonzó léte­sítményt megalapozni. Azután 1981 októberében megtartották a klubavatót, együtt örültek annak, amibe oly sok társadalmi munkát fektettek. Három év telt el azóta és 1982-ben majd .’83­ban is Kiváló ifjúsági klub lett a cibaki. Ám ne gondol­ja senki, hogy diadalmenete volt ez az időszak e kis kö­zösségnek. A megingásokat aiz is jelzi, hogy ez idő alatt háromszor cserélt gazdát a klubvezetői marsallbot. Ne­héz volt a megfelelő fiatalt megtalálni, ám mára meg­nyugtatóbb a helyzet. Sári Kálmán — társai közremű­ködésével, hathatós segítsé­gével — jól végzi a dolgát. A hetenként három estén nyitvatartó klubba Martfű­ről, alkalmanként Kunszent- mártonból is átjárnak a fia­talok, és egyszerűen csak úgy vélekednek; ez egy jó kis hely. Közösen ünnepük a születésnapokat, a névna­pokat, nyáron kirándulnak a közeli Tisza-partra, az if- jabbakát, az úttörőket is szí­vesen látják. Szerencsésen kapcsolódott össze a klub vezetőségének és a KISZ-vezetőségnek a munkája, merthogy nagyjá­ból úgy igaz; aki klubtag Cibakon az egyben KISZ-tag is. így hát jószerével az ő érdemükké írhatjuk a május elseje előtti estén évről évre megrendezett fáklyás felvo­nulást, a májusi elsejei egész­napos programot, ahol öt­hatszáz ember is megfordul és az autós, a motoros ügyes­ségi versenyek a szomszédos településekről isi oda vonzzák a fiatalokat. Miután kellően egybefor­rott a közösség, nemcsak környékbeli, távolabbi ki­rándulásokra is vállalkoztak; bejárták már Csehszlovákiát, a Fut a falu verseny első he­lyezettjei Romániát, a tsz jóvoltából ellátogattak Bécs- be ig, telente meg a hazai havas tájakat; Eger, Szilvás­várad, Mátraháza környékét keresték fel, most meg Sop­roniban köszöntötték az új­évet. Nem mondhatni persze, hogy a mostani tizen-huszon- évesek teljes egészében- elé­gedettek lennének, hiszen minden új nemzedék — és a klubmozgalomban három­négy évenként lezajlik egy- egy „nemzedékváltás” — újat, többet akar. Most pél­dául Hi-Fi tornyot szeretné­nek vásárolni, s mivel ez sem szerepelt a költségvetés­ben, úgy gondolták, ha ösz- szefognak, egynapi munká­juk bére tán elég lesz rá. Ha nem, hát rászánnak még egy­két hétvégét, de meglesz az a Hi-Fi torony. — E —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom