Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

1985. JANUAR 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Munkásgyűlések a fővárosban és a megyében Az AHV-nál napi két műszakban mintegy ezer sertést vágnak le (Fotó: N. Zs.) (Folytatás \az 1. oldalról) zícióik bizakodásra jogosít­ják fel a vállalati kollektí­vát. A tavalyi munkáért kö­szönetét fejezte ki a dolgo­zóknak, a jó munkahelyi légkör megteremtéséért pe­dig a politikai, társadalmi szerveknek. A munkásgyűlésen felszó­lalt Simon József is. Elis­merően szólt a vállalati kol­lektíva eredményeiről, majd azt hangsúlyozta, hogy a dol­gozók a megye többi mun­kaihelyén is — iparban és mezőgazdaságban egyaránt becsülettel tették dolgukat. Eredményeikkel csökkentet­ték az ország gondjait. A továbbiakban is arra van szükség, hogy jól végezzük munkánkat, hogy nyugodtan nézhessünk bárki szemébe. Békés, boldog új esztendőt kívánt, gyarapodást az or­szágnak, sikeres helytállást, egészséget a vállalati kollek­tívának. A megyei pártbizottság tit­kárának felszólalása után Volter József, a forgácsoló üzem dolgozód nevében ígért további jó munkát, — javasolva azt, hogy nagyobb gondot fordítsanak a szerve­zésre. Faragó János szerelő arról szólt, hogy ha javul az anyagellátás és a kooperá­ció, akkor kollektívájuk még nagyobb eredményre képes. Urbán György üzemvezető azt hangsúlyozta: megnyug­tató, hogy munkájuk a jövő­ben is biztosított. A mun- kásigyűlés Hegyi István szb- titkár zárszavával ért véget. Munkásgyűléssel kezdő­dött az új év első munka­napja a Szolnok megyei Al- latforgalmd és Húsipari Vál­lalatnál is. A zsúfolásig megtelt ebédlőben szinte minden üzem és üzemrész képviseltette magát, s nem hiányozták az irodákban dolgozók sem. Elsőként a szakszervezeti bizottság titkára, Palotai La­jos köszöntötte az immár hagyománnyá vált munkás­gyűlés résztvevőit. Ezt köve­tően a vállalat igazgatója, Csorna János részletesen ér­tékelte az ÁHV elmúlt esz­tendőben végzett mttnkáját. Mondandójában egyebek kö­zött jelentős többletteljesí­tésről is beszámolhatott, így a jelenlévők megtudták, hogy a vállalat mintegy 36 ezer vágósertéssel, 7 és fél­ezer süldővel vásárolt fel többet, mint tavalyelőtt, ezért 35 ezer sertéssel, vala- rriint 2300 szarvasmarhával több is kerülhetett kés alá. A nem rubel elszámolású exportban — úgynevezett csontos hússúlyban — pedig 2800 tonnányival teljesítet­tek többet. Annak ellenére, hogy a darabolt sertéshús exportja három és félszeresére növe­kedett, a vártnál gyengébb eredmény született a vágó- juh felvásárlásánál, vala­mint a vágómarha export- mutatóinál. Mindezekben nagymértékben közrejátszot­tak a külpiaci árak változá­sai. A továbbiakban a válla­lat igazgatója a jövőbeni feladatokról szólt, mint mondotta, az elkövetkezen­dőkben olyan eredményter­vet állítanak össze, amely­ben az ágazatoknak és az üzemeknek is benne szere­pelnek majd a főbb ered­ménymutatói. A kötség és árbevételi tervet pedig a kispesti gyáregységnél is el­sősorban a kihozatali muta­tók javítása érdekében ké­szítik el. A megyei ÁHV a kistermelői kedv fenntartá­sa és az ütemes termelés biztosítása mellett a minő­ség javítását kívánja előtér­be helyezni, a cél továbbra is az értékes húsrészek ará­nyának növelése, a hús és zsírarány javítása. A háztáji gazdaságokban az idén mint­egy 4 ezer jó minőségű vem­hes koca kihelyezését terve­zik, s tovább folytatják a háztájiakban a magyar tar­ka vemhes üsző kiszállítását. A termelésről és az érté­kesítésről szólva elhangzott a tegnapi munkásgyűlésen, hogy a vállalat további ter­mékszerkezet-módosítással kívánja javítani az olcsóbb árfekvésű húskészítmények és a hagyományos húsféle­ségek minőségét. A vállalat idei tervében is az ipari termelés növekvő feladatai szerepelnek, mely szerint 480 ezerre nő a sertésvágások száma, de nem változik azonban a húskészítmények termelésének nagyságrendje és a szarvasmarha vágások száma. Amire külön hang­súlyt fordítanak az elkövet­kezendőkben, az a munka- fegyelem, a termelékenység fokozása és a minőségi mun­ka természetesen a haté­konyság növekedésével pár­huzamosan. F. T.—S. B. Új neve: Debreceni Tartósító Ipari Kombinát Vállalati tanács irányítja A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a Debre­ceni Konzervgyár általános irányításét 1985. január else­jével vállalati tanácsra ru­házta'át és megváltoztatta az üzem nevét is, amely ezen­túl Debreceni Tartósító Ipari Kombinát néven működik. A vállalati tanács tegnap tartotta alakuló ülését. A megelőző hetekben a külön­böző üzemrészek termelésii értekezletein a 32 tagú vál­lalati tanácsba 16 munkás- küldöttet választottak, ezen­kívül tizenegy különböző szakmai vezető is tagja a tes­tületnek. Tagja továbbá a tanácsnak a vezérigazgató és az általa javasolt négy he­lyettese. Az alakuló ülésen Bauer Kálmánt, a termeltetési fő­osztály vezetőjét választották a tanács elnökének. Helyet­tese Dienes Lajos, a fémnyo­mó részleg gépmestere. A ta­nács tagjai öt évre, az elnök és a helyettese két évre kap­tak bizalmat. A működési szabályzat elfogadása után a vállalati tanács Nagy Gábor vezérigazgatót funkciójában öt évre megerősítette. Martonvásáron lanuári aratás Beérett a búza, aratásra készülnek az MTA marton- vásári mezőgazdasági kuta­tóintézetének fitotronjában. A téli aratás már megszokott a tudományos intézetben; az összkomfortos növényház — a genetikai - és a nemesítési kutatásokat segítő és meg­gyorsító fiitotron — lehetővé teszi, hogy az évszakok vál­tozásától függetlenül évente két-három alkalommal is be­takarítsák az érett kalászo­kat. A legkiválóbb hazai- és külföldi törzsekből, vonalak­ból előállított nemesítménye- ket a programozható hőmér­sékletű, szabályozható fény- erősségű fitotron kamrákban három-négy hónap alatt ne­velik fel. A virágcserépben termesztett növények minden fejlődési szakaszát rögzítik. Az aratás szerszáma a ktis- olló; a növénynek szinte minden porciikáját összegyűj­tik, vizsgálják. A fitotronban csak a ne- meisítési időszak egyik szaka­szát töltik a jövendő fajták, végleges kipróbálásukra a szabad ég alatt, a tenyész- kertekben kerül sor. I Keddi tegvxétünk I Utaztunk Karácsonykor rég nem látott kenyeres cimborák­kal futottunk össze a Nyu­gatiban. Sajnálkoztunk: ők nem a nyíregyházira vártak, Szegedre igyekez­tek hazalátogatóba. Szil­veszterkor a szomszéd a vasútállomási forgatagban magyarázta el, miért uta­zik minden óév búcsúzta­tóra egykori falujába. A fiatal házaspár épp fordí­tottját mondta: a karácso­nyi szünidőt a szülőkkel töltötték, de most, szilvesz­terkor már a maguk kis fészkében akarnak lenni. Ezért utaznak Karcagra, s onnét tovább az északi megyeszékhely szomszéd­ságába, ahol féléve sincs, munkára, otthonra leltek. Utaztunk. Volt akkora forgalom a vasútnál, hogy gondolom, nem bánnák, ha minden esztendős ünnepen legalább ennyi -emberrel ta­lálkoznának. Nyereségérde­keltségű a MÁV, próbálja csak, szerettesse meg újra a vonatot velünk. Kell a vonatot szerettet­ni? Aligha. Maradt a mai autós világban is utasa. Ünnepi csúcsforgalomban tán több is a kelleténél. Bár ez se biztos, nem baj, ha minden fülke minden ülése foglalt, s az * e szo­morúság, ha mentesítő já­ratokkal kell a kényelmes utazást biztosítani. A ké­nyelmes utazásról külön­ben kinek, mi a vélemé­nye. Szegeden tanuló szol­noki diákok általában fá- zósan-fagyosan érkeznek haza — azt mondják, nem fűtik jól a szeged—miskol­ci gyorsot. A szentesi vo­nalon viszont nemcsak kel­lő meleg, tisztaság is vár az utasra — már azokban a vagonokban, amelyeket Szolnokon indítanak útra a motorok. Ezeken a ko­csikon nem kell zsebken­dővel porolni az üléseket, mielőtt letelepedne az em­ber. És kabát nélkül kell leülni, különben kis távol­ságon is bemelegszik az- utas. Két fenyőt is láttam ‘ a nagy szolnoki vasútállomá­son az ünnep heteiben. Egy óriás a nagy utascsar­nok szegletében állt, fé­nyes-délcegen. Egy félmé­teres, csupa derűt-meleget árasztó fenyő az alagúti bakterek kis fülkéje abla­kán integetett ki a tömér­dek útra induló, útról ha­zaért embernek. Utaztunk. Az idős há­zaspár rokonlátogatóból hazatérőben a vonaton győzködte önmagát: nem, ilyen dolguk valamikor a grófoknak, hercegeknek sé volt. A rokonék óriás há­za, a csupacsempe fürdőszo­ba, a kisháznak beillő ga­rázs elkápráztatta őket. Azt is meglátták: a rokon­ember késő este piszkos munkásruhában került elő az istállók és környékéről, s nem volt kedve tévét nézni. Mesélték egymásnak a sok csodát, s közben el­határozták: a héten már csak kenyeret vesznek a .boltban. A rokonok ugyanis tömérdek útravalót csoma­goltak. — Tehették, fiam, — bólintott az öregember — látod, már két hízót lei­csaptak, csak úgy előlegben maguknak, az ünnepekre. A fiatal házaspár, velük ételiemben, nagy gonddal néha a csomagtartóra fi­gyelt. Öriásbaba, nagyautó doboza nézett le rájuk. — Te, fiam, — mondta a fér­fi, s közben egy rúd szalá­miból tört magának jó nagy falásokat — tán nem is baj, hogy újévre kapják a kölykök a nagy ajándé­kokat. Az öregék megtették, iá magukét, így kétszeres ünnep nekik a mostani va­káció. — Az asszonyka halkszavú volt, csak a ha­talmas rúd szalámi fogyat­kozására figyelt aggódva, ,s bánkódott, miért keltek -Útra bicska nélkül... Nagyhangú kisember csinos, fiatal lány mellett kapott helyet a szentesi személyen. — Szentesig megyek egyenest — mond­ta, s az egész vagon hall­hatta, Szentesen ő nem akárki, bár világéletében két kezével, talicskával dolgozott. — Hallja, ün­neptájt kapós vagyok, sen­ki olyan ízes kolbászt, má- jas-majoránnás hurkát nem tud keverni, mint én Kisállomás, nagyállomás, fut a vonat. Érdekes, szil­veszter előtt még távolsá­giban se tudtam későt ki­fogni, S akárhová vitt a lábam, mindenütt békés, ünnepi hangulatú emberék (ültek egymás mellett. És megszólaltak, beszéltek — kinyíltak, mint tavasszal a virág. Nem, nem volt munka­nap, csak azok dolgoztak, akiknek akár ünnep, akár nem, egy a szolgálat. Mégis megható volt: december 30-án a koraesti órákban, lamikor vonatokhoz-vona­tokról özönlött a nép, a szolnoki vasútállomás ala­gúti felüljárójában nagy szorgalmasan még a lép­csőket is gondosan lesö­pörte egy idős takarítónő. Társai páran egy rövidesen induló vonatnál szorgos­kodtak seprűvel, portörlők­kel. Utazunk. Ki haza. ki vendégségbe, ki csak épp hirtelen dolgára. Soha rosszabb forgalmat — s ké­nyelmetlenséget nekünk, s a MÁV-nak... -— Sj — Termesztők a világ élvonalában A búza já éve volt a tavalyi Sikeres volt a búzaterme­lő mezőgazdasági nagyüze­mek elmúlt évi munkája. A növénytermesztésnek ez az ágazata eredményesen dol­gozott, a termelők túl is tel­jesítették az előirányzatot. A tények azt mutatják, hogy a magyar búzatermelés to­vábbra is a világ élvonalá­ban van, Az 1984. évi eredményeket értékelve a MÉM-ben el­mondották: 596 gazdaságban termesztették ezt a kalászos gabonát, s az üzemek ná- gyobbik része kitűnő hoza­mokat ért el. Közülük 372 — hektáronként 6 tonnánál íniagyobb termést takarítóit bé, és kisebbik részük — 224 üzem — maradt el ettől ' a teljesítménytől. 302 gazdaság 6 illetve 7 tonna közötti ho­zamot mutatott ki, 7 és 8 tonna között 64 gazdaság teljesített, és egészen kie­melkedő, 8 tonna feletti ter­mést takarított be 6 nagy­üzem, A gazdaságok mindent egybevetve 23 minősített fajta közül választhatták ki aí számukra legmegfelelőb­beket. A termesztésben jó ará­nyok alakultak ki. A korai fajták aránya némiképpen csökkent, az úgynevezett középérési osztályban pe­dig nőtt a termőterület. A két fajtacsoport között hek­táronként 100 kilogrammos eltérés mutatkozik a közép- érésűek javára — ez indo­kolja az arányok megváltó^ zását —, ám az elmúlt évben ez az előny egyértelműen mégsem mutatkozott meg. ‘ öröm ö& A téli szünidő ma már csak emlék, hiszen reg­gel folytatták a tanévet a kisiskolások. Már csak emlék, de felvételeink bizonyítják, hogy szép emlék a frissen hullott hó. Képeink Szolnokon, a szánkózódombon és Jász­berényben, a jégpályán készültek. Fotó: N. Zs, 1 jgmf i % * ■ y ^ ' / /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom