Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-24 / 19. szám
1985. JANUÁR 24. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 Űj OTP-fiók épül Jászladányban. Az intézmény fölött négy lakás is lesz. A kivitelezést a helyi termelőszövetkezet szakemberei végzik A 32-oa müút mentén Egy fejlődő kis település: Szászberek Kollektív bölcsesség helyett paragrafusok Tempósan: halad a busz Jászberény felé. Szolnoktól 18 kilométerre kigyullad a leszállást jelző lámpa. — Ez még csak. Szászberek — szól az egyik előzékeny utas. — Én már itthon vagyok — mosolyog vissza a megszólított. — És nem ez még, hanem ez már! — Szászberek. Kíváncsivá tesz a leplezetlen büszkeség. Első utam a tanácshoz vezet. Előttem friss kenyeret dédelgető, idős ember halad komótosan. Nyomában egy fekete tacskó bukdácsol a hóban. — Mostanában gyakran kevés kenyér érkezik a boltba, de nekem még jutott — mondja derűs elégedettséggel. Kissé meglepődöm a szavain, de mire rákérdeznék, már el is tűnik egy kapualjban. A fiatalok is maradnak A tanácsi kirendeltség vezetője, Lakd Imre az olaj- kályha melletti székire mutat és magabiztosan kezdi a beszélgetést. Szavaiból kicseng, hogy minden Szászbe- reikkel kapcsolatos dolog fontos számára. — önálló Szászberekről 1950 óta beszélhetünk. Akkor volt az első tanácsválasztás. Azelőtt ezen a részen csupán kisebb-nagyobb majorságok voltak. A hatalmas birtokokat gazdag bárók uralták. A régi parik az Eszter- házy-kastély parkjának szépségével vetekedett. Euixjpa- szerte híres volt. De ez már csak: az emlékek között él. A felszabadulás után ugyanis házhelyeket alakították ki rajta. A kezdetkor mindössze négy-ötszáz ember élt itt, ma ez a szám duplájára nőtt. — Több, mint ezer ember, mivel foglalkoznak? — A lakosság 60—70 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Annak idején a Kohner bárótól államosított 200 holdon kezdtünk gazdálkodni. Később, 1967-ben egyesültünk a zagyvarékasi Béke Tsz-szel. Emellett érdemes megemlíteni a szolnoki Vasipari Vállalat kihelyezett akikumulátorüzemét, amely jelenleg száz embert foglalkoztat. — Sok kis települést fenyegeti az a veszély, hogy kiöregszik, a fiatalok máshol próbálnak boldogulni. — Igaz, a község lélek- száma évek óta stagnál, de a fiataljaink nem menekülnek el. Ennek elsősorban az az oka. hogy nagyon olcsón tudunk telket biztosítani letelepülni kívánóknak. Már tízezer forintért is adunk házépítésre alkalmas területet. A közlekedéssel sincsenek problémáink. — Szórakozási lehetőség? — Van egy kis művelődési házunk. Túloznék, ha azt mondanám, hogy a programok csodálatosak, de az az igazság, hogy egy jónevű művész ma már csak horribilis összegért jön vidékre. Mégis az a tapasztalat, hogy a szerény programok ellenére is több fiatal látogatja az intézményt, mint más nagyobb településeken. (Ebben nyilván az is közrejátszik, hogy a falóban ez az egyetlen alkalmas színtere a társasági életnek.) — Es a \közellátás? — Hosszú évekig ez volt a legnagyobb gondunk. Most végre ezzel kapcsolatban is tudók jót mondani. Az elmúlt két évben az áfész beruházásának köszönhetően felépült az új boltunk és mellette a korszerűen berendezett italbolt. Igaz, egykét' apróbb simításra még szükség van. de legalább elmondhatjuk, hogy ez a vágyunk már megvalósult. A gyümölcs- és a zöldségellátást is megoldottnak tekinthetjük. ugyanis már négy magánkereskedő igyekszik kielégíteni az igényeket. Mialatt beszélgetünk, a folyosón feltűnik egv-két falubéli ügyfél. Nem tartom fél tovább gondjaik orvoslóját. Öröm a napközi A régi kastély felé haladok. amit’ most alsótagozo- tos iskolások birtokolnak. A bejárat előtt szánkók sokasága. Odabent tízórait majszoló, és játékba belefeledkező gyerekek zsongása. Az ebédlőben három fiatal pedagógus beszélget. — A mostani helyzet hamarosan megváltozik — mondja Gyári ásiiné Nyitrai Katalin. — Amint látja, csak alsó tagozatosaink vajának, és a harmadik, negyedik osztályt kénytelenek voltunk összevonni. Igaz, annak idején ezt a kis létszám is indokolttá tette. A tervek szerint a következő tanévtől megszűnik az ösz- szevonás, és reménykedünk abban is, hogy a későbbiekben talán a felsőseink is visszakerülhetnek Zagy varé kasról. (Jelenleg ugyanis minden nap külön busszal járnak át a szomszédos faluba.) — Miből gondolják ezt? — Mostanában egyre több szó esik a kis települések gondjairól, és ez kiterjed az oktatás nehézségeire is. A tv Hatvanhat című műsora is napirendre tűzte ezt a témát. Kíváncsian várjuk az illetékesek hozzászólásait. Az előbbiekhez még csak-' annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mi azt is nagy eredménynek tekintjük, hogy végre sikerült megszervezni a délutáni napközis foglalkozást. — hangsúlyozza Mis- kolcziné Kézér Malvin, az öszevont osztály vezetője. — Hogy érzik magukat itt Szászberken, mint fiatal tanárok? — A helyi vezetőség mindenben támogat bennünket. Az ellátással azonban nem mindig vagyunk elégedettek. Már elég hosszú ideje kevés kenyér és tej érkezik a boltba, pedig ezék alapvető dolgok. Tőkehúst is csak mutatóba látunk, pedig az új boltban minden lehetőség adott az árusításra. Füzetet, tanszert hiába kérünk, pedig csak meg kéne rendelni. önálló körzeti orvos Pedig, pedig, pedig .. . csák az igényekhez kéne igazítani a megrendelést. S ha a feltételek adottak, ért- hetelennek tűnik ez a hiányosság. — Milyenek a kulturális lehetőségek egy pedagógus szemével? — A hetente egy alkalommal látogatható a mozi. Van egy kis könyvtár, amelyben mi alig találunk szakirodalmat, de a gyerekek számára is sokszor hozzáférhetetlen a korai zárás miatt. Mire a napköziből elindulnak, már alig marad idejük a könyvvel való ismerkedésre, válogatásra. A hiányosságokat magunk próbáljuk áthidalni néhány általunk szervezett programmal. Legutóbb például Szolnokon voltunk színházban. — Pár évvel ezelőtt az orvosi ellátásra is panaszkodtak. — Azóta ez a problémánk is megoldódott, önálló körzeti orvosunk van ... A Szászberekről kialakult kép egy kívülállónak csak részben támasztja alá reggeli utazótársam büszkeségét. Egy azonban bizonyos. Az itt élők ragaszkodnak lakóhelyükhöz, az elért eredményekre büszkék és reményekkel telve néznek az új esztendőre. Szászberek nem jut az elnéptelenedéssel fenyegető kis települések sorsára. Bizonyítják ezt- azok a szép új házak, a rendezett utcák is. amelyek közt az idetévedő idegen visszajut a 32-es műút mentén található buszmegállóba. B. K. Három napon át Száz reklámfilm Cannes-bál Az 1984. évi cannes-i reklámfilmfesztivál száz díjazott alkotását tegnaptól három napon át vetítik a hazai gazdasági szakembereknek és reklámpropagandistáknak a Magyar Kereskedelmi Kamara filmbizottsága szervezésében. A cannes-i felsztiválra 31 ország reklámfilmesei 1930 filmmel neveztek be. A magyar reklámfilmgyártást hat film képviselte, s közülük az egyik — az Exotic dezodorokat hirdető —, nemzeti díját kapott. így ez a magyar reklámfilm is szerepel a száz filmből álló kollekcióban, amelyet a világ legtöbb országában most mutatnak be. A kamarai filmbizottság értékelése szerint jól érzékelhető a videózás térhódítása, hiszen mindegyik reklámfilm ily módon készült. A bemutatott produkciók többsége — a korábbi fesz- tiválnyértes filmekkel ellentétben — cselekményes, rendkívül hatásos, pedig szinte a legutolsó pillanatban derül csak ki a cselekmény kapcsolata a hirdetett áruval vagy szolgáltatással. Kevesebb a csillogó, sokat mutató reklámfilm, inkább a mindennapi élet, az otthoni környezet jelenségeit elevenítik meg. A magyar reklámok érezhetően lépést tartanak a világ reklámiilmiparának új irányzataival — mondják a filmbizottság szakemberei. Nálunk évente 800 rövid és 400 hosszabb reklám propagandafilm készül, 10 százalékuk már az olcsóbb, ugyanakkor több trükköt alkalmazó videotechnikával. Egy éve működik Innovációs pénzintézet Egy éve működik sikeresen az Ipari Szövetkezeti Fejlesztési Tásulás, amelyet az OKISZ és az Állami Fejlesztési Bank hozott létre az ipari szövetkezetek innovációjának finanszírozására. A társulás több mint száz ipari szövetkezettel, kisszövetkezettel kezdett együttműködést, vizsgálta meg műszaki fejlesztési elképzeléseiket. javaslataikat. Több mint 30 esetben kötött szerződést. A tapasztalatok kedvezőek, az előzetes számítások szerint a társulás az első esztendejét szerény nyereséggel fogja zárni. Aki kérdezett, az a tanácstag volt. Aki válaszolt, az a tanács vb-titkára. — Nem fogadom el, — mondta a tanácstag. És a többiek? A tanács választott testületé? Szavazás. Mellette? Ellene? Tartózkodott? A végeredmény: a testület nemet mondott. Csupán ennyi történt Be- senyszögön a tanácsülésen, másfél hónappal ezelőtt, december 4-én. Véleményt nyilvánítottak a tanácstagok. (Szokatlan, de tökéletesen törvényes.) A NEM egy emberen múlott. Döntetlennél a tanácselnök a válasz elfogadása ellen szavazott. (Szokatlan, de tökéletesen törvényes.) Egy maszek virágüzletnek épülő bódé csigázta fel a kedélyeket, amiatt szakadt két táborra a lokálpatrióták testületé. Ki az ellenszavazatával, ki a tartózkodásával adta tudtára a vb-titkárnak, hogy nem tetszik neki sem a válasz, sem az, hogy egy vályogbutikot közterületen, két tekintélyes középület (a művelődési ház és a takarékszövetkezet) közé, annak az udvarába, szakszerűbben, az előkertjébe, úgyszólván begyömöszölnek, ráadásul úgy hogy az kilóg a sorból. (Szokatlan, de tökéletesen törvényes.) A vályogfal egyre csak emelkedett! Mitér háta testületi NEM? Mennyit nyom a latban a ta-. nácstagok véleménye, no és az elnök szava? —Sarkítják a kérdést, akik a nemre szavaztak. — Semmit! —mondják, és a virágüzletre mutatnak. Tető alatt van. A tulajdonosa vétlen. Most már Vnínden engedélyei megvan, minden előírást betartott, befizette a köziterület igénybevételéért a 300 forintot, és havonta használati díjként annyit fog fizetni, mintha egy sóderkupacot tárolna a járdán. Minden tökéletesen törvényes, nincs az a hatóság, amelyik beleköthet. Márpedig a virágüzlet építésének elbírálása, engedélyezése a hatóság dolga, semmi köze hozzá a választott testületnek : a tanácsülésnek, így érvelt és érvel ma is a tanács vb-titkára, s hangoztatja, hogy nem ilyen ügyekben kell élni a demokráciával Furcsa mód, mintha épp ezt bizonyítandó, vett feltűnően nagy lendületet a tanácsülést követő napon a virágüzlet építése. Igaz, előtte már építési engedély nélkül az alapot kiásták és lebetonozták. (Nem szokatlan, de törvénytelen.) A szándékával merőben ellenkező hatást váltott ki a testületi NEM. Ezt el lehetett érni vele. De azt nem, amihez egyébként egy vadidegen feljelentése is elég, nevezetesen, hogy leállítsák az építkezést, elrendeljék a vizsgálatot, a másodfokú szakhatóságra (szolnoki Városi Tanácsra) bízzák az ügy tisztázását. A tanácsülés ennyit nem nyomott a latban. Ez nemcsak hogy szokatlan de törvénytelen is. Egy 20 négyzetméteres vályogbódé nyirbálta meg egy testület presztízsét, a kész tények elé állított tanácselnök tekintélyét, és indított el rosszindulatú találgatásokat a vb- titkár részrehajlásáról. Egy 20 négyzetméteres bódé tereli el ma is a beseny- szögiek figyelmét fontosabb dolgokról (mondjuk a rég óhajtott, épülő százszemélyes óvoda költségeit csökkentő társadalmi munka szervezéséről). Egy húsz négyzetméteres bódé rontja egy falu közérzetét, idegesíti a tanácsiakat, s teszi nyilvánvalóvá az egész falu előtt, két tanácsi vezető kötélhúzását s meglehet, hogy az „erő” jelképévé válik. Mindez miért? Azért, mert a hatósági ügyekben döntési jogkörrel bíró és a törvényesség betartásáért feless vb-titkár elbagatellizálta már a tanácsülést megelőzően, a tanácstagi beszámolókon elhangzott ellenvéleményeket. Azután nem érdekelte, csak sértette a tanácsülés visszautasítása. Sértette, a NEM, amire a 19 éves tanácsi pályafutása alatt még nem volt példa. A számára szokatlan szituáció előidézőit hibáztatja. Rosszindulatot feltételez. Pedig a kívülálló (tételezzük fel, hogy tárgyilagos kívülálló) meghallgatva az ellentétes vélemények szólóit, rosszindulatnak a nyomait sem vélte felfedezni. Nincs többről szó, mint arról, hogy az elmulasztott véleménycsere. a demokratikus véleményütköztetés kiélezett helyzetet teremtett, és begyűrűzött a testületi ülésre, ahol nem egykedvűen bólogattak a tanácstagok. Vitába szálltak. És ma ez még valóban nem mindennapos dolog mint ahogyan az sem, hogy a kollektív bölcsességnél a formálisan betartott paragrafusok erősebbek legyenek. K. K. Elkészült, s az akusztikai próbával — egy hangverseny formájában — már „vizsgázott” is a főváros új idegenforgalmi dísze, a Novotel Szálló tőszomszédságában felépült Budapest Kongresszusi Központ