Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

10

Barangolás a megyében

1985. JANUÁR 19.

Maguknak építik-szépítik Martfűt

ném rossz néven, hiszen, mint sorolja, a nagyközség politikai vezetői ki se látszanak a tennivalókból.

— Nemrég fejeződtek be a településen tevékenykedő alapszervezetekben a beszámoló taggyűlések, és a hét eleje óta tartanak a kongresszusi irányelveket tárgyaló és vezetőségválasztó tanácskozások. Ez utóbbi feladat során a számunkra újszerű decentralizálási folyamat is sok munkát ad pártbizottságunknak. A korábbi öt pártalapszervezeten kívül egy önálló tanácsi, három növényolajgyári alapszervezet és az utóbbiakat összefogó üzemi pártalap- szervezet élére is új vezetőséget kell választanunk. Több évi körültekintő káderpolitikái munkánknak köszönhető, hogy előreláthatóan nem lesz gond a huszonöt új politikai posztra megválasztani a megfelelő személyeket.

Arra azért szívesen fordít néhány percet Patkó István, hogy a beszámoló taggyűlések kedvező tapasztalatairól beszéljen.

— Kétszázötvennyolc párttagunk 85,2 százaléka vett részt az ötesztendei párt- munkát értékelő tanácskozásokon, egynegyedük nyilvánított véleményt. Nemcsak az eredményeket méltatták, kritikai észrevételekkel is segítették a munkánkat. Elmondták az általános iskoláiban, a téglagyárban, a szakközépiskolában, a növényolajgyárban és a területi alapszervezetben dolgozó kommunisták, hogy a jövőben nem elég csak ismertetni, megbeszélni a határozatokat, a végrehajtás

A vasúton túl akad még az ötvenes évek elején épült típusházakból, de ima Földvár irányába terjeszkedik a nagyközség

jek meg. Minden, ami egy fiatalnak számít, amellett szólt, hogy jó lesz itt a feleségem szülőhelyén: megbecsülték a munkámat korábban a növényolajgyárban. jól „startoltam” a sörgyárban is. Korszerű művelődési központ, 42 ezer kötetes könyvtárral és mozival, kulturált vendéglátóhelyek biztosítják a művelődési-szórakozási lehetőséget.

Tiszaföldváron, 1949. november 2-án, a községi képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén felolvasták a belügyminiszteri-alispáni rendeletet: 1950. januárjától a Tiszaíölövárhoz tartozó Martfű, kijelölt tanyaközpont, önálló község lett. Az akkor valamivel több, mint 3300 kataszteri holdon szétszórt tanyák lakói, — mintegy másfélezer földműves és a krónika szerint még az 1800-as évek végén létrehozott téglagyár munkásai — és a Bata cég által épített telepen élő cipőgyáriak aligha álmodhattak egy olyan ipari nagyközségről, mint amilyen a Szolnoktól délre és húsz kilométerre, a Tisza bal partján található mai település. A történelme is csak alig emberöltőnyi: önálló település-életének harmincötödik esztendejébe lépett 1984—85 fordulóján Martfű.

* * »

Csak sietős emberekkel találkozom a nagyközség főutcáján. amely egyben a 442-es számú országút. A vakító januári verőfényben is tiz.enegynéhány rovátkával a nulla fokot jelző vonal alá zsugorodott a hőmérők higanyszála. ezért szaporázzák úgy lépteiket az ABC-be, az orvosi rendelőbe. vagy a napi bevásárlás. az ügyes-bajos dolgaik. végeztével hazafelé igyekvők.

Dehogyis bánják a hideget, a havat az öregek, napközi otthonának törzsvendégei. A valóban otthonosán berendezett társalgóban közös rádióhallgatással, tévénézéssel. kéziimunkázással ütik agyon az időt. No, és persze beszélgetéssel. Felidézni való emlékük akad bőven, hisz mozgalmas életük volt. A Martfű-szerte csak. Kati néninek ismert — szólított Hevesi Tóth Ist- vánnénak kiváltképpen.

— Kilencszázötvenben, amikor önálló lett a település, éppen így január derekán. megválasztottak az itteniek bírónak. Októberig, az első tanácsválasztásokig töltöttem be ezt a tisztet. Akkor, mint negyvenötös párttagra, a párttitkári teendőket bízták rám. A szétszórt tanyavilágban élő ezer- négyszázvaláhány martfűiből csak hatan találtunk akkor egymásra, kommunisták. Kevesen voltunk, de teli lelkesedéssel.

Hogy miért lehetett az- időtájt lelkesedni ? Az egykori oárttitkárasszony így idézi fel az önállóvá lett településen kapott első politikai megbízatásukat:

— A legrosszabb körülmények között élő tanyasiaknak meg a téglagyáriaknak kimért telkekre, állami kölcsönnel épített házakból kellett kialakítanunk egy majdani község magvát. A vasúton túlra, a cipőgyár központi épületével szemben tervezték az új települési helyet. Martfű később mégis Tiszaföldvár irányába épült tovább. Ma is hihetetlennek tűnik, de egy év se telt bele, felépült a 112

A tavaly szeptemberre, határidőre és .jó minőségben átadott új, .nyolctantermes iskolában

Kellemesen telnek Hevesi Tóth Istvánná és társai — képünkön ő balról k inásodik — napjai az öregek napközi otthonában

— Ami engem illet — veszj át a szót Zugné —, nekem sem lenne miért elpályáznom onnan, ahol a szüleim is békességben megöregedtek. Teljesen megoldották Martfűn az egészség- ügyi ellátást, nem volt gond a gyerekek óvodai, iskolai elhelyezésével. Ha esetleg a nagyszüleik foglalkozását választanák, lesz hol tovább tanulniuk is helyben, a cipőipari szakmunkásképzőben vagy a szakközépiskolában. Nekem nagyon jól jön az újabb kétszáz martfűinek és környékbelinek munkát adó sörgyár átadása. Laboránsként el tudtam helyezkedni az NDK-ban szerzett vegyipari szákimunkásbizonyít- ványommal. Így, hogy mindketten helyben dolgozunk, bizonyára könnyebb lesz megvalósítanunk családi terveinket.

Vajon mik a nagyabb közösség, az önálló életének harmincötödik évébe lépett Martfű nagyközség tervei ? Erről ismét Balogh Editet, a tanács vb-titkárát faggatom.

— Végrehajtó bizottságunk; a héten véleményezte, január végén terjeszti a tanácsülés elé az 1985. évi fejlesztési tervünket. A 29 milliós költségvetési előirányzatunk csaknem nyolc millióval nagyobb az előző évinél. de megnövekedett feladataink miatt ez nem jelenti az ellátási színvonal ugyanilyen arányú növelését. Be kell fejeznünk a tavaly átadott nyolctantermes iskola nemzetközi méretű tornacsarnokát, a kivitelező, a Szotév. ígérete szerint április negyedikén felavathatjuk a sportlétesítményt. Az ugyancsak tavaly készült tanuszodát községi stranddá fejlesztjük az idén, újabb medence és öltözők építésével. Folytatjuk a gázprogramot, megkezdjük egy régóta nélkülözött szolgáltatóház építését. Űjabb 45 lakást szeretnénk átadni, huszonkettőnek az építését pedig előkészíteni az év végéig. És, miután eddig a mennyiségi fejlesztésekkel kellett többet törődnünk, tnost szeretnénk minőségileg is előbbre lépni. Egy, a mostaninál egységesebb településképet akarunk kialakítani, fásítással-parkosí- tással növeljük a község zöldterületét. Röviden szólva, szeretnénk, ha minél nyilvánvalóbb lenne, amit az Űj Magyar Lexikon már a hatvanas években megelőlegezett Martfűnek: „Szépen kiépített település a Tisza partján.”

Temesközy JFerenc

Zug Lajos: — ÜJabb kétszáz

martfűinek és Jkömyékbeli- nek ad majd munkát a sörgyár

idejének lerövidítése érdekében névre szólóan meg kell jelölni mindenkinek a feladatát. Javasolták azt is, hogy tegyük rendszeresebbé és gyorsabbá az információ- cserét a vezetőségek és az egyes párttagok között.

Jó hangulatban készülnek a martfűi kommunisták a február másodikára tervezett pártértekezletükre. A nagyközségi pártbizottság titkára szerint ez feltétlen összefügg azzal, hogy a 35 évvel ezelőtt önállósult település ma olyan, amilyen.

— Ismerik, összefüggéseiben értik a párttagjaink és a pártonkívüli lakosság is, az ország fokozódó gondjait. Véleményem szerint nincs olyan martfűi lakos, aki ne értékelné nagyra, hogy nagyközségünkben nem tört meg a fejlődés. Amit a lakosság tett ennek érdekében. azt abban a tudatban tette, hogy magának gyarapítja. építi-szépíti a települést. Van miről beszámolnunk a pártértekezleten: az oktatás- és az egészségügyiben 1980-ban még meglévő hiányosságokat napjainkra törölhettük a megoldandó gondok listájáról. Az előző oártértekezleten még ' csak felvetett földgázprogram ezernél több lakásban és a martfűi intézmények többségében azóta már valóság. Van-e hát alapja a jó politikai közérzetnek?

A harmincöt év előtti másfélezerről napjainkra csaknem hétezerre nőtt Martfű lakosainak száma. A népesedési statisztika egy másik meglepő adata: az ipari nagyközségben 32 év az átlagéletkor. Kevesebb, mint azok éveinek száma, akik az önállósulás esztendejében. 1950-ben születtek. A ..harmincasokhoz” tartozik az átadás előtt álló sörgyárban dolgozó Zug házaspár is.

— Hogy mi vonzza ide, mi tartja itt Martfűn a fiatalokat? — kérdez vissza Zug Lajos, a gvár téemká- szerelője. — Én például NDK-beli és líbiai munkahelyek után kötöttem ki itt. Szolnoki lakos voltam, gondolhatja. a sok évi külföldi munka után nem lett volna anyagi -akadálya, hogv ott vagy más városban telepedAz idei felszabadulási évfordulón 1— ígérik a Szotév ibrigádjal h- felavathatják a martfűiek új büszkeségét, aa iskola (nemzetközi méretű tornacsarnokát

Beszélgetések egy tanyaközpontból lett ipari nagyközségben

családi ház. Található még néhány az akkori egy-két- szobás épületekből a Petőfi, az Arany János meg a Rákóczi utcában.

A napköziotthoni beszélgetések köziben, ha szóba kerül, hogy mire jutott három és fél évtized alatt az egykori tanyaközpont, a nyugdíjastársai gyakran felteszik a kérdést Tóthné- nak: hitted volna Katikám?

— Nem mondom, hogy a növényolajgyárban hittem, illetve hittünk, vagy éppen tanuszodában, esetleg gázfűtéses. emeletes házakban. Egyáltalán: hittünk mindig Martfű jövőjében. Ha valamit csinál az ember, annak csak akkor van értelme, ha hisz is benne. De sokat elmondtam ezt! Volt is hol, meg alkalom is bőven. Merthogy nemcsak párttitkár lettem 1959-ben, hanem hétszáznyolcvan'hat választópolgár bizalmából az első martfűi tanács tagja is. Harminc évig voltam tanácstag.

» * *

Egy évtizede nagyközség volt már akikor Martfű, amikor 1980-ban Hevesi Tóthnét az egészsége figyelmeztette: elég lesz. add át másnak a stafétabotot! Volt aki átvegye. Tőle is, és az első tanácselnöktől. B. Heaves Jánostól is. Korosztályok adták azóta kézről- kézre azt a bizonyos stafétabotot. de egy valami úgy tűnik, nem változott: a TótJhnék. a Hegyes Jánosok lelkesedésével végzett átlagon felüli munka nem jellemzi kevésbé az utódokat sem. Gyengélkedik, azért nem találom a hivatalában, a mostani tanácselnököt, Oravecz Károlyt.

A fiatal vb-titkárnő, Balogh Edit tájékoztat arról, hogy mit jelent ma Martfűnek az ipar. amely a cipő- és téglagyár révén 1950- ben, amikor független lett Tiszaföldvártól. már meghatározó volt a település gazdasági életében.

— Az iparág legnagyobb hazai, és Közép-Európában a negyedik legnagyobb üzemévé fejlődött időközben a Tisza Cipőgyár. Évi termelése 2,7 milliárd forint. A

magyar növényolajipar legkorszerűbb gyára települt ide 1980-ban. Alig több mint félezer dolgozóval évente 4 milliárd forint termelési értéket produkál. Nagyközségünk határában épül, a második negyedévtől már termel majd az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár. A há- romezerhatszáz aktív, keresőképes martfűi lakosból két ezerh étszázna k az ipar biztosít helyben kereseti lehetőséget. Mindössze há- romszázharmincan járnak el naponta dolgozni, elsősorban a környező rfiező- gazdasági nagyüzemekbe.

A vb-titkárnőtől hallottakból ítélve nem élnek rosszul a martfűi munkások. '

— Nem' lenne szerencsés ezt azzal illusztrálni, amit a helyi vásárlási statisztika mutat. A gyárakban foglalkoztatott sok bejáróval együtt ugyanis a „nappali lakosság” száma megközelíti a tizenegyezret. Annál többet mond az OTP-fiók tavalyi mérlege: az 1980. évi 40 millióval szemben 1984- ben a martfűiek 61 millió forintnyi pénzét őrizte az OTP.

A Martfűre települt, egyre fejlődő ipar mind nagyobb termelése révén — folytatja Balogh Edit — együtt gyarapodnak a községbeliek és maga a település is.

— Az 1950-iben 112 házzal „megalapozott” Martfű nagyközségben ma, a családi házakkal együtt, több mint 2300 lakást tartunk számon. Ebből 1300 már településszerű. többszintes lakóház. Az utóbbiak előköz- művesítéséhez és építéséhez ebben az ötéves tervben eddig három és fél millió forinttal járultak hozzá a helyi ipari és a környékbeli mezőgazdasági nagyüzemek. Ugyanezek a cések másik hétmillió forinttal segítették a tavaly átadott nyolc- tantermes iskola létrehozását. az óvodák bővítését. És nagyon sokan vannak most már a Hevesi Tóth néniékhez hasonlóan lelkes martfűiek: az utóbbi öt évben 1300 forintról ötezer forintra nőtt. az évente végzett társadalmi munka egv lakosra jutó értéke.

Az 1980. óta önálló nagyközségi pártbizottságon nem mondja Patkó István, hogy nem szívesen látott vendég nála ezekben a napokban a kíváncsiskodó úiságíró. Pedig, ha mondaná se vehet-